Közérdek, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1915-09-11 / 11. szám
Nagykároly, 1915. szeptember II. Il-ik szám. Vili. évfolyam. KÖZÉRDEK o í • EBMELLEK Szatmár-, Bihar-, Hajdú- és Szilágyvármegyékre terjedő társadalmi hetilap. Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fillér, — Kéziratot nem adunk vissza. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Károlyi György-tér 36. r~~~: Telefonszám: 95. Felelős szerkesztő és laptulajdonos Simkó Aladár Főmunkatárs Dr, Merte Lf.szló. Előfizetési árak: Helyben és vidékre postán küldve egy évre 8 K, félévre 4 K Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére a felelős szerte, jogosult, Ha vége lesz a nagy küzdelemnek. Tizenhárom hónapja folyik már ez a - minden idők legborzalmasabb háborúja, a világtörténet legnagyok eposza, mely a magyar nemzetet a nagyidők és felada- tob legmagasabb polcán mutatja be az egész világnak. Tizenhárom hónap óta minden érzésünk álmunk és ébrenlétünk azoké, akik érettünk harcolnak, véreznek s ember számára előbb soha el sem képzelt megpróbáltatásokat állanak ki. Nagy idők komolysága — mint éji madár — ülte meg lelkünket, mert a milliók csatájában a mi országunk hős fiai, magyar, román, szász, tót, horvát egyaránt egymással karöltve küzd a moszkovita rabszolgaság ellen, hogy kis hazáját, édes szülőföldjét utolsó csöpp vérig megvédelmezze. Elszorul a szivünk, kétségbeesés fojtogatja torkunkat, amikor naponkig nem hallunk semmi hirt a csatatérről. De ha jön a diadalmas előretörés, a legendaszerü rohamok, a győzelmek sebes szárnyú hire, — ujongunk mint a gyermekek a kapott ajándéknak; szeretnénk az egész világot keblünkre ölelni, szeretnénk virágot szórni hős fiaink fejére. Hazafias lelkünket soha egy pillanatra sem érintette a kétely sötét árnyékai. Tudtuk és tudjuk jól, hogy az igazságos ügynek győznie kell. Az üdvözitő fölfeszitésével nem bukott el az Ige, sőt azáltal győzelmeskedett. A kiontott vér megtermékenyíti a földet s azok a sürü sirhalmok a Haza föltámadását hirdetik. Lelkünk megfeszített erejével, szent meggyőződésünk igazságával, a teljes és tökéletes bizonyosság tudatával, hirdettük és hirdetjük mindenkinek, — hogy Ma- gyarország népe győzelmesen fog kikerülni a világitéletből s vagyonban, tekintélyben megerősödve foglalja el méltó helyét az emberiség nagy társadalmában. Tekintetünk villámával, szavunk dörgésével sújtottunk néha azokra, akiket a végzet gyáva, remegő lélekkel és kishitűséggel vert meg. S talán volt is foganatja ennek- mert sok kételkedő, ingatag szívbe olto- tunk erőt, bátorságot, önbizalmat, mely nek nyomán egy szebb jövendő perspek, tivája tárult homályos szemeik elé. Ha vége lesz a nagy küzdelemnek! .. . Ó, ha vége lesz a nagy küzdelemnek, ha elhangzik az utolsó ágyudörrenés, a fegyverek kattogása s mint az orkán szólal meg a népünk ajkán a gyözedel- mi ének; ha zászló erdők alatt, melyek cserfa lombbal lesznek koszoruzva, hazqtprnek fiaink, harsanjon föl az égig áldó szózatunk a Mindenhatóhoz oly erővel, hogy szavunkra fölpattanjon a menyország gyé- mántsarkon forgó aranyajtaja s hallja meg az Úr azt a fohászunkat, azt a kérésünket hogy ez lett légyen az utolsó háború ezen a földön, s az ember, embertársával egyesüljön egy örök testvéri Ölelkezésben. Jöjjön el a szeretett országa e földre s az örök béke áldása szálljon a kiengesztelt szivekbe. Legyen örök béke, ha vége lesz a nagy küzdelemnek! . . . fl fiat fur a nerében szeretnénk üzenetet küldeni osztrák testvéreinknek. Még pedig egyszerre nem is egyet, hanem kettőt. Az első üzenet szólana Leitmeritzért, amely osztrák területen bakáinkat, katonáinkat a magyar Hymnusszal, „éljen“ szávai s mindazzal, ami magyar és ami a magyar katona, szívnek kedves, fogadták. Fogadta pedig az osztrák polgárság szpon- tán, szívből jövő indulattól vezéreltetve. Ez a polgárság nem a tudósok, nem az államférfiak gyülekezete volt. Kicsi és nagyon kicsi emberek alkalomszerűen összeverődött csoportja. Lelkes üdvözletük nem a tudomány magas kohóiból leszűrt államelméletnek kifejezője, hanem a nép- lélekből önként, a forrás erejével folbuggyanó érzelem kitörése volt. Az osztrák népiélekben vitézeink letagadhatatlan hősiességének hatása alatt velünk, fiainkkal szemben ellenállhatatlanul kitörő lelkes hangulat keletkezett. A népieteknek ezt a kedves, ronkonszenves megnyilatkozását hálásan nyugtatjuk s a magunk részéről alkalomszerűen szívesen viszonozzuk. . . . Hanem . . . Sötét ellenkép gyanánt látunk olyan törekvéseket, tudunk olyan hangokat szomszédaink szférájában, amelyek u. n. tudományosabb, magasabb műveltségű körökből erednek s amelyek a legteljesebb diszharmóniában állanak az osztrák néplélek megnyilatkozásával. Egy Bicsben megjelenő osztrák közigazgatási szakban dolgozó hírlap, az Österreichische Zeitschrift für Verwaltung, ez évi 18. száma a tőle kitelhető tudományos apparátussal igyekszik bebizonyítani, hogy Magyarország nincs, csak — az osztrák provinciák mintájára — „magyar koronatartományok“ vannak, amelyek épp oly tagjai az osztrák birodalomnak, mint az osztrák provinciák. Ezt a hírlapot tekintélyes lapnak tartják külföldön s ennek a tekintélynek a cégére alatt éppen most e kritikus időben nincs egyébb dolga, mint az, hogy a legszemérmetlenebbül letagadja Magyarország létezését! Ilyenformán nem értjük, mit neveznek odaát kultúrának. Az osztrák nép megérzi, hogy vagyunk. Örül ennek, hálás érte, mert a népek történelmi érzékével megsejditette, hogy bizony a mi véreik többet tettek értük, mint — öle saját magukért. Es többet óérettük, — mint mimagunkért. A „tudományos“ körök pedig épp e kritikus pillanatokban szeretnék letagadni nemzetünket. Talán szégyenből, talán irigységből: de semmiképen sem tudományos meggyőződés alapján. Ha azonban amottan mégis ez a kultúra, ez a konkolyhintés, a nemzeteknek ez a lealázása, a nyilvánvaló igazságoknak ez a letagadása : akkor kérjük a mi állam fér fiainkat, hogy e békebontó kultúra szarvainak növekedését törvényes hatáskörükben és hatalmuknál fogva gátolják meg. Mi nem kívánjuk az osztrák köröktől a legmagasabbaklól sem, hogy ellcábuljanak az A gazdaközönség figyelmébe I Minden gazdának elsőrendű érdeke,' hogy termését tűz ellen biztosítsa és igy magát az esetleges elemi csapástól megvédje. Kevés költséggel mindenki megteheti. Forduljon bizalommal hazánk legnagyobb és legmegbízhatóbb biztosító társaságához, az Első Magyar Általános Biztosító Társ. föügynöksége: fl Nagykárolyi Önsegélyző Népbanknál.
