Közérdek, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)

1915-09-04 / 10. szám

KÖZÉRDEK készültek a szabályrendeletek. Hogy megelő­zők a bajokat, rendetlenségeket, szabados­ságokat. Ha most a szabályrendelet ellenük elkészül, de annak érvényt soha nem sze­reznek, sőt czitálásukra amolyan kicsinylő gesztussal felel a rendőrség, és általán azok a közegek, kik a szabályrendeleteknek őrei: a közönségben meggyökeresitik azt a hitet állandóvá teszik azt a felfogást, hogy a sza­bályrendeletek arra való, hogy azt senki ko­molyan ne vegye, sőt ellene mosolygó ajk­kal és szabadon véthessen. Ne tessenek ezt túlzásnak minősíteni. Számtalan szabályren­deletet czitálhatunk, melyek ellen a csendőr­ség és rendőrség szemei előtt vétenek. Ott vannak pl. a biczikli betyárok, akik a közön­séget nemsokára a gyalogúiról a közlekedés vonalaira szorítják. A kik fütyülnek a sza­bályrendeletekre és akik hangosan kiáltják, ha valaki ellenük szól: — Tessék feljelen­teni I A kik gyermekeket, öregeket gázol­nak és a kik gorombáskodnak, ha a közön­ség zúgolódva ugrik előlük, ha kelemetlen- ségeknek nem akarja kitenni magát. Ott vannak a targonczák, melyeket a járdákon taszigálnak, húznak nagy terhekkel. Senki a szabályrendelet őrei közül nem törődik velük. Ott vannak az udvarokról kifolyó,bűzös csa tornák, az aszfaltjárók csatornáiról hiányzó födelek, melyeken már hány és hány szeren­csétlenség történt. Száz számra sorolhatnék el az eseteket, melyek arrról tanúskodnak, hogy a szabályrendeletek nem hogy nem segítettek a bajokon, de éppen meghonosí­tották azokat. Miért ? Mert ezek a kihágá­sok rendőri szemek előtt napról-napra meg­ismétlődnek, szokásokká válnak. Állandókká lesznek. Azt mondják minek is zaklassák a közönséget büntetéssekkel, ellj árások kai, De: azt nem mondják, hogy éppen ezek a kihágá­sok zaklatják a közönséget minduntalan. Nem egyeseket, de e közt, szabadon, szem­telenül és a legmerészebb kihágásokkal. Te- j hát vagy dobjuk sutba azokat a szabályren­deleteket vagy szerezzünk nekik érvényt. 1915. szeptember 4. lO ik szám. Szives tudomásul. Tisztelettel értesítjük a nagyérdemű kö­zönséget, hogy Nagykárolyban a csanálosi utón levő gőzmalmunkban a vámőrlést megkezdettük. Első Nagykárolyi Múgözmalom Részv.-tars. Hol az igazság ? Amióta a villanyvilági- tási korlátozás el lett rendelve a városban, a közönség megnyugodott abban, hogy este 10 órakor pokoli sötétségbe boruljanak a város utcái. Mi Werbőczy-utcaiak, a város egyik legmostohább gyermekei, már el is feledtük, hogy világítás is létezik a város­ban, ha olykor-olykor egy bizonyos ház előtt pazar fényben úszó mécses, eszünkbe ne juttatná, a régi jó időket. Az osztó igazság ugyan azt Írná elő, hogy az egyelen lámpa az utca közepén égjen. De hol az igazság ? Alszik, mély álmait alussza . . . Csudálatos azonban, hogy az utca egyetlen lámpája a a városi pénztárnok háza előtt ég 1 Váljon miért? Vagy itt van a Verbőczy-utca, esetleg a világ közepe? Ezt szeretnék mi tudni??? {Több Verbőczy-utcai lakos.) Vigyázzunk a lisztre. Már több esetben fordult elő, hogv a kedves galíciaiak a lisz­tet is meghamisítják és úgy hozzák forga­lomba. A hatóság felhívja a közönséget, hogy minden egyes esetet hozzá jelentsenek be, , hogy a legszigorúbb megtorlás iránt a lépéseket megtehesse. Ellopott hulla. A domahidai Fógel tanyán hirtelen elhalt Neuländer Ignác nagykárolyi nyersbőrkereskedő. A község elöljáróság a hullaházba őrizetbe vette a hullát és a ha­láleset megállapitása céljából jelentést tett a .szolgabirói hivatalnak. Mielőtt a hatóság az orvosrendőri vizsgálatot megejtette volna, Neulender hozzátartozói az éj leple alatt a kilopták a hullaházból és beszállították Nagy­károlyba. A szolgabirói hivatal a hullalopás ügyében — tekintettel a kolerajáryányra — a legszigorúbb eljárást indította meg. Betörő cigányok. A múlt héten betörők jártak Szalai István érkörtvélyesi gazdál­kodónál. Behatoltak a lakásba és összeszed­ték az ágy remiit, egyéb értékes tárgyakat és búcsút mondtak a kapufélfának. A szanisz lói csendőrség erélyes nyomozát kezdett és a büntárgyak egyrészét megtalálta az érmi- hályfalvai cigányoknál. A tettesek rövid idő alatt a szatmári ügyészség fogházának lesz­nek vendégei. Háború a cséplőgépnél. Az érendrédi ha táron nagy háborúság folyt le csóplés köze­pette. Varga András és Gárda Jánosné ala posan megmosdatták Bota Józsefnét, sőt egy pár oldalbarugás is kísérte a becsmérelő szavakat. Az érendrédi ceendőrség a nagy­károlyi kir. járásbírósághoz jelentette fel az esett hőseit, Elfogott muszka desentorok. Heinrich Pál fényi kerülő a Homok szőlőbe 4 muszka­foglyot fogott el, akik minden valószínűség szerint csemegézni akartak. A foglyokat be j kisérték szolgabirói hivatalhoz s onnan átad­ták őket katonai parancsnoksági; ik Kihall­gatásuk alkalmával azt adták eiő, hogy 7 napóta bolyonganak és egy barakk építéstől szöktek el, ahol óheztették éket. Vasárnap örömére. Piskorán Ferenc és Moldován Mihály domahidai gazdálkodók vasárnap örömére alaposan felöntötték a ga- radra. Természetes, hogy az utca is tudott a dologról, ahol a templomból kijövő ájtatos közönség megbotránkozása éktelen károm­kodás mellett összeverekedtek. Illés Pál kisbiró teremtett közöltük rendet, de a ható­ság előtt is telelni fognak tettükért. A tej kifutása ellen. Ezt a kellemetlen­séget nagyon könnyű elkerülni a következő ! eljárással: Egy főzőkanál nyelét olyan hosz- szura szabjuk, mint a tejes-lábas ■ mikor j a tejet beleöntöttük, feltesszük a tűzhelyre forralni, rátesszük a rávaló főzőkanalat és akkor ott lehet hagyni egész bátran. A tej j elfőhet akár egészen is, de még sem fog kifutni. Nyugalmazott tisztviselő özvegye elvállal gyermekeket az iskolai évre teljes ellátásra jutányos ár mellett Szigorú anyai gondviselés kiztositva van. Cint: Özv. Stefán Mihályné Fény-u. 47. Az a drágaság . . . Beállít a napokban egy nőném asszony az orvoshoz, hogy vizs­gálná meg, mert már csakugyan kegyetlen- kedik vele a betegség. Az orvos megvizs­gálja. A receptet is meg írja. Aztán utasítja a nénit: — Naponkint háromszor fog belőle inni egy-egy kanállal reggel, délben és este. — Nem tehetem, orvos ur. —- Dehát miért? — Ez a drágaság. Már hetek óta caak egyszer eszünk napjában. Elég lesz hát eb­ből is — egyszer naponkint. Mert óh — ez a drágaság. Szives tudomásul. Tisztelettel értesítjük a n. é. közönséget, hogy úgy a helybeli gőzfürdőben, mint magán házaknál masszí­rozást valamint hidegvíz kúrákat teljes szak­értelemmel teljesítünk. Tisztelettel Lak Má­tyás és neje. Használt Tankönyvek félárban írószerek és mindenféle papíráruk legolcsóbban beszerezhetők köíjíkerokídésében (a gjmnisluDunal szemben) Nagykároly. ________________ ___________5-ik oldal. ÉR MELLÉK. Érmlhályfalva. Ottomány hadbavonu/ . . . Járás, sőt vármegyeszerte mindenki ismeri, ami kedves jó barátunkat, Kiss Gyula otto- mányi földbirtokost. Ismerj nemes szivéről,.pá­ratlan magyar vendégszeretetéről, önzetlen ba­rátságáról, igazi bohémségéröl, de kitünően sikerült vadászatairól is, amelyeket nyáron az ottominyi határon átvonuló Er vizén vadka­csákra, télen pedig a határon lévő nyulakra rendez, ameli ekm az „utolsó hajtás“ este kez­dődik és másnap délután szokott végződni. Tetőtől talpig igazi magyar úri ember, a régi jó időkből; c Iliivé megboldogult édes atyja régi jó szokásait: „mindent a hazáért, az utolsó betevő falatot is a barátságért Ma is ragaszkodik a régi jó időkhöz, úgy szokásban. mint viselőiben, s midőn a közbiza­lom — minden tiltakozása ellenére — a köz­ségi főbírói s 'kbe eme te, a rakoncátlankodó legényeket nem jelentgette fel a közigazgatási hatóságodhoz, hanem maga személyesen látta el a bírói tisztet és az a legény, aki az ö Ítélő széke (helyesebben nádpálcája) elé került, nem igen daloigatott többet kilenc óra után utca­hosszat a faluban. Gyermektelen ember lévén, yavalér módra gyakorolja a jótékonyságot, s nem egy család szeméül szárította már fel a nélkülözés sajtolta könnyeket, ha valaki öt erre felkérte vagy erre figyelmeztette. A fentieket nem azért mondottuk el, mintha ezeket, ami kedves Gyula barátunknak érdeméül tudnék be; világért sem, csak azért említjük fel őket, hogy a törhetlen hazaszeretetén kivid ccsci k az ö társadalmi kiválóságát is, amelytől egyelőre megleszünk fosztva. Mert Gyula barátunkat, mint besorozott újoncot, lehet rövid, de lehet huzamosabb időre nélkülözni leszünk kénytelenek. Itt hagy bennünket. Elmegy olyan helyre, ahol tűrni, szenvedni kell, s ha kell életet is áldozni. Elmegy a hazavédöi közé, katonának, fiatal lelkesedéssel,'fiatalos tűzzel, keblében lán­goló hazaszeretettel. Elmegy harcolni azokkal szemben, akik fegyvert emeltek az édes magyar haza ellen, azok ellen, akik hitszegően ellenségévé esküdtek az édes hazai rögnek. Gyula barátunk rövid idő múlva hadba- vonul. Üres lesz a vendégszerető f ajlék. Üres lesz az ősi diófa-asztal, amely ritkán volt ven­dég nélkül Üres lesz Oltomány község, amely­nek ma vezető embere, társadalmának egyik lelkes tagja. Oltomány egy ideig csendes lesz. A vize­ken nyugodtan költhetnek a rucák, álmaikat aludhatják a nyúlok, nem fog hallani a hajtők kiabálása ; az ottományi szőlőben nem fog fel­hang zani a muzsika szó. De csak egy ideig. Mert hisszük, bízunk benne, hogy Gyula barátunk hazatér. Hazatér egy dicsőségesen végigküzdött há­ború után, babérokkal homlokán, sebekkel bo­rítva, amelyet a haza védelmében szerzett. Azután felvirad újra! Isméi zajos lesz ae ősi kúria. Ismét fel fog hangzani a muzsikaszó, talán szebben, vigabban, mint most . . . Egyelőre búcsút veszünk tőle. Nem tud­hatjuk, mikor jön a Bpecsétes levél,“ hogy be kell vonulnia. „Ottomány hadbavonulj Segítse őt a Mindenható szerencsésen végigküzdeni a háborút. De haliga . . . Már is szól a tárogató. Veszélyben a haza ... El kell menni kato­nának . . . Nem végleges búcsú ez! Viszontlátásra künn a harctéren, a haza védői között. A 8. Kiadó lakások. A gróf Károlyi György-tér 30. szám alatt két udvari lakás azonnal kiadó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom