Közérdek, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)

1915-07-10 / 2. szám

KOZ É R D E K. 2 jaira elegendő kukoricza hagyassék meg. Béke idején sem tartott meg a falusi gazda saját gazdasági czéljaira többet mint most. Ami most rekvirálás alá került azt máskor önként adták el, még pedig a maximális áraknak egynegyed legföllebb egyharmad árán A kukoriczahiánnyal a baromfiak hor- riblis drágaságát nem lehet megindokolni. A termelő közönség azonban most mindent a háború rovására ir és mindenben rendkivüli terhet átutal a fogyasztó közönségre melynek túlnyomó része tovább utalja a drágaságot azokra akik megállapított havi fiizetésből élnek és munkájuknak az árát nem emelhe­tik. A hivatalnokok mai helyzete olyan, mintha csak fizetésüknek fél vagy harmadrészét kapnák, mert a megélhetési szükségletek ára, kétsze­resre, háromszorosra emelkedett. A két és három korona a mai visszonyok közt a múlt j évi árakhoz képest csak egy koronát ér, amennyiben ma két és három koronába ke­rül az, ami a múlt évben egy korona volt. És a nagyközönség ez a része hazafias érzé­sei nélkülöz, szenved és hallgat mert e ne­héz időben nem illik panaszkodni. Mondja-e még valaki, hogy a piaczi uzsora letörlése erőszakos és helytelen. Mond­ja-e még valaki, hogy az elárusítók melett nincs szükség rendőrre aki leüt a jogta­lan árakra és nem engedi meg a fogyasztó közönség kizsákmányolását? Aki hétfőn venni akart a piacon, az bizonyára nem igy beszél. Az inkább az követeli, hogy az ellenőrzés a szigorúság még nagyobb legyen, mert a mi elárusítóinktól csak rendőri asszisztsnczia mellett lehet vásárolni. A mi a piaczon tör­ténik ma az több mint uzsora. Abba ember­telenség vigyorgó dévaj lelketlenség vegyül. Az uzsorás legalább hallgat, mint a pók. És némán szedi áldozatait. Itt kérkedve duhaj­kodva szedik az uzsora kamatait. De nem­csak az eladók a lelketlenek, a gonoszak. A vevők is. Azok akiknek e háborús idő alatt a véletlen szórni való pénzt adott. A j kik a mint látják hogy biztonságban van­nak elütik a már kialkudott áruczikket tul- magas ajánlatukkal azalatt a néhány perez alatt, mig a másik tárcájából a pénzt szedi. Ezeket a piaez közepén kellene megbotozni. Itt van a kulcsa, titka az egész felfordult piaczi világnak. Hát nem kell ide a rendőr-j ség szigorúsága? Hol tartanánk az árakban, ha még mindig szabadjára lennének enged­ve ? Ki tudna ma a piaczon vásárolni? Ki­nek volna elég pénze ahhoz, hogy ebben a városban megélhessen ? A közönség nevében igenis kérjük a legkérlelhetetlenebb szigorú­ságot. Csak büntesen a rendőrség, minél többet és minél erősebben Nálunk csak ez használ. Szerkesztői üzenetek. T. L. Szíveskedjék még egyszer elöl- j vasni hírünket. Megírtuk, hogy a „közönség! köréből“ cimü rovatból minden személyeske­dés ki van zárva. Hát még a felekezeti ügy 1 Tessék átdolgozni, avagy átadni a helybeli klerikális lapnak. K. R. Főispánunk mindenkit szívesen fogad. Tessék kérelmével hozzá fordulni. Közvetítésre nem vállalkozunk. ' K. L. Teljesen igaza van. A rendőrség­nek kötelessége lenne a névtelen feljelentőt kinyomozni. Sok ártatlan ember viseli ma­gán a gyanúsítás vádját. Mindkét is vádoltak, hogy mi tettük a feljelentéseket az egyes katonai parancsnokságokhoz, de sokkal tisz- j tább a lelkiismeretűnk annál, semhogy egye­sek rosszindulatú pletykája bántaná. Az •ügyről részletesen írni nem szabad. M. T. Az uzsorára vonatkozó rendelet teljes szövege a rendőrségnél megtudható. (Dr. Falussy Alajos alkapitány irodahelyi­ségében.) T. I. Szentmiklós. Legcsekélyebb okod sem lehet aprehenzióra. A ‘suttogó humoros | rovat minden komoly tendentia nélkül. Szán­dékunk sem volt az általunk végtelen nagy- rabecsült jegyzői kart megsérteni, de annál kevésbé a kérdést általánosítani. Légy meg­győződve arról, hogy a jegyzői kar bennünk mindenkor igaz barátot bir, amelynek 8 év alatt nem egyszer adtuk tanujelét. — Sze­retettel ölel: Igaz hived, — S. ÉRME Érmihályfalva. Panaszszal fordulunk a járás nagyrabecsült nemeslelkü, emberszerető, de vaskezüségéről megyeszerte ismert főszolgabíróhoz: Dobozy Kálmán i úrhoz. Panaszszal a harctérről fáradtan, bete­gen, kimerültén, sebesülten visszatérő katonák nevében, azoknak a nevében: akiket Ér­mihályfalva lelkes közönsége hadbavonulása alkalmából, a szeretet soha el nem felejthető jeleivel halmozott el. Mert az, amit Érmihályfalván a vasúti állomáson és a bodegákban a kenyéruzsora körül tapasztalunk, az több, mint emberte lenség, az több, mint vigyorgó lelketlenség. A reggeli postavonatokkal tudvalevőleg számtalan sebesült katona utazik keresztül Érmihályfalván, aidk — nem lévén alkalmuk j útközben más helyen étkezniük — kénytele­nek Érmihályfalván szerezni be kenyérszük­ségleteiket. Az éri íihályfalvi pékek gondoskodnak ie arról, hogy jó fehér ropoogós cipó álljon az átutazó katonák rendelkezésére. Kosarakkal cipelik ki az állomásra és elárusítók révén bocsájtják azt a fogyasztók rendelkezésére. De milyen áron ? ! Egy 19'7 dekagramm súlyú cipót kinek- kinek 40 tői 80 fillérért! Akit, hogy be lehet csapni,! . . . Egy kiló kenyér 2 koronáért! ! És a szegény katonák, fogcsikorgatva, méltatlankodva, de megveszik a drága cse­megét és az utolsó filléreiket is odaadják érette, mert szükségük van a betevő falatra 1 Hát ezt az embertelen eljárást szavak-1 kai kellően meghatározni nem lehet. Hogy azokon keressenek, azok bőrén j élősködjenek ezek az emberi bőrbe bujt hiénák, akik emberfeletti elszántsággal vív­ták a véres csatákat odafönn a muszka mil- j hókkal, akik hónapok óta fegyver és ágyú- tűzben vannak, vérüket ontják, az oroszlán. bátorságával, tigris vakmérőségével harcolnak, I nappal afrikai forróságot, éjjel kemény hide­get panasz nélkül tűrnek, ha kell meghal­nak a hazáért, miérettünk, az ittmaradottak- ért; ez meghaladja az emberi gonoszság legmagasabb fokát is, ez már egyenlő a haza árulással. Határozottan állítjuk, hogy mindezekről a főszolgabíró urnák nincsen, de nem is le­het tudomása, mert ha volna, ezek a vám­pírok is arra a sorsra jutnának, amiként a múlt év augusztus havában megérdemelt büntetésben jészesitette az állomás épülete előtti tér hiénáit, akik az átvonuló katonák kiszipolyozásából élősködtek. De most kezébe adjuk őket azzal a tiszteletteljes kéréssel, hogy sújtsa őket azzal a büntetéssel, amit a% égbekiáltó lelketlen bún csak megérdemel. Papválasztás. Kovács Lajos érmihály- falvai segédlelkészt tóti község ref. hívei egyhangúlag és nagy lelkesedéssel lelkészükké választották. Az uj lelkésztől nehéz szivvel vált meg. Érmihályfalva közönsége. Az egész város társadalmának szeretete környékezte Kovácsot. A választás hire a Vereskereszt kórház betegei között is nagy örömet keltett, s a betegek gyönyörű csokorral lepték meg a népszerű lelkészt, akiknek érzelmeit dr. Andrássy Ernő főorvos tolmácsolta. Meleg szavakban vett búcsút az iparosok nevében Timkó István az ipartestület agilis jegyzője is. Kívánjuk kedves barátunknak, hogy uj hazájában is lelje fel azt a szeretetet, amely­ben közöttünk részesült. Megrendszabályozott piaci uzsora. Er- mihályfalván a mióta katonaság állomásozik óriásit szökkent az élelmiszerek ára. A drá­LLÉK. ! gaság elviselhetetlen lett, s hasztalan adta ki a legüdvösebb rendelkezéseket Dobozy ; Kálmán főszolgabíró a piaci hiénák uzsorás- kodásának gátat vetni nem lehetett. Végre is a legradikálisabb eszközhöz nyúlt a fő­szolgabíró. Az alispán felhatalmazása alap­ján megállapította a maximális árakat és egyben eltiltotta az élelmiszerek kivitelét. Gondoskodott azonban a szigorú ellenőrzés­ről is és igy Érmihályfalván megszűntnek ! tekinthető az élelmiszer uzsora. Közönség köréből. Igen tisztelt Szer­kesztő Url Szíveskedjék b. lapja Ermellók rovatában felkérni Érmihályfalva iparhatósá­gát arra, hogy rendelje el a vasúti vendég­lősnek, hogy az általa kiszolgáltatott ételek és italokról étlapot helyesebben árjegyzéket adjon ki. Ugyanis több alkalommal fordult elő, hogy egyes ételek horribilis áron szá­míttatnak fel a kiszolgálók által és úgy az utazó közönség, mint a vendéglős érdeke lenne az áraknak pontos megjelölése. A ha­tóságnak is alkalma nyílna az ellenőrzésre. Kiváló tisztelettel: Több állami tisztviselő. Uj segédlelkész. Dr. Balthazár Dezső ref. püspök Gönczy Sándor theológust az ér- mihályfalvai ref. esperességhez segédlelkész- szé nevezte ki. Az uj lelkész állását már el is foglalta. Node ilyet . . . Érmihályfalva nagyköz­ség elöljárósága kidoboltatta az utcákon, hogy az ott állomásozó katonaságnak tiltva van a bordélyház látogatása. Hát részünkről tisztelt elöljáróság ennek a közérdekű (?) napiparancsnak az utcasarkokon való közzé­tétele felett szerfelett csodálkozunk. Mert engedtessék meg nekünk, hogy kétsógbevon- juk azt, hogy valami köze is lenne ahhoz az öreg, középkorú, serdülő lakosságnak, sőt az iskolás gyermekeknek, hogy melyik vendég­lőbe szabad járnia a katonáéknak. Pláne egy prostituált helynek ily nyilvános tárgyalása sérti a közszemérmet is. Mucsán megjárna a dolog, de az elite nagyközségben Érmihály­falván tiltakozzunk hasonló szellemű dobolá­sok ellen. Öngyilkos katona. A Nyirábrányon állo­másozó katonaság egyik közlegénye öngyil­kossági szándékból egy késsel a nyakát úgy elvágta, hogy alig tartotta valami a törzshöz. Behozták az érmihályfalvai Vöröskereszt kórház, ahol dr. Andrássy Ernő főorvos adott részére első segélyt. Csütörtökön négy orvos végzett rajta rendkívül fárasztó és si­keres operátiót és remélik, hogy megtarthat­ják az életnek. A galíciai menekült. Kinos botrány ját­szódott le f. hó 5-én a nyirábrányi vasúti állomáson. Wolframm Náthán klumaci ille­tőségű galíciai menekült ivóvizet vásárolt egyik vizhordó gyermektől. A kis fiú 4 fil­lért kért a vízért, Náthán azonban üzletet óhajtván ezúttal is kötni 2 fillért adott át a gyermeknek. Ebből szóváltás támadt közötte és a gyermek között, melynek hevében a következő kifejezéseket használta : „Bitang, gazember mfnden magyar, de csak jöjjetek egy­szer Galíciába majd elbánunk veletek.“ „Hitvány söpredék nép a magyar.“ Persze ezeket a ki­fejezéseket zsargon nyelven mondotta, de ezek — a vasúton utazó derék magyar zsi­dóság hazafias érzelmét — mélyen sértő ki­fejezések, általános felháborodást keltettek és csakis egy csendőrnek volt köszönhető az, hogy meg nem lincselték a magyar vendég­szeretetet élvező hálátlan menekültet. Amint azonban a vonat befutott az állomásra, jelen­tést tettek az esetről az állomásfőnökségnek, ahonnan a csendőrséget értesítették Náthán viselt dolgairól, aki letartóztatta á magyar­ságot szidalmazó galíciai hazafit és beszállí­totta a nagyváradi ügyészség fogházába. Ott bizonyára huzamosabb ideig fog elmélkedni arról, hogy mily rutul élt is vissza a ma­gyar vendégszeretettel. Hadifoglyok többé nem kérelmezhetök. Orosz hadifoglyoknak aratási munkára való felhasználását a hadvezetőség beszüntette, s igy azok többé nem kérelmezhetök.

Next

/
Oldalképek
Tartalom