Közérdek, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)

1915-07-31 / 5. szám

2-ik szám.

KÖZÉRDEK

1915. julius 31. 5-ik szám.

I Termeink 1 í Ügyeimébe !

y

1

^ íPH?*?® HB l>!S^S *>*4wE§ iP5ÍKMa 1M

^ cy—M-y Á| Vásárlók a budapesti Hwitjária Bank

™mMÄ *«* megbízásából búzát, rozsot, zabot

és árpát bármily menyiségben

a nagykárolyi Közraktárba, vagy bármely vasúti állomásra szállítva.

Rosenberg Jenő Nagy károly,

Kossuth-utea 1. (Hitelbank mellett).

fM&S. g^>£g 'IMOS ;.S*Wá ’$%&& '£%&& gjfrgg t>j^t M ggftga Ufftg v_j ' ----------- ^B

i H

Mt

W

i

i

i

mindenkinek van valaki szidni valója, de hogy mint kellene cselekedni, hogy a drágaság megszűnjék, arra nézve senki sem ad tanácsot.

Pedig hát bármit beszél is a termelő, azt el kell ismernie, hogy a rendőrség által korlátozott piaci árak eléggé bőkezűek. Az árak nincsennek leszorítva és a többi városok piaci áraihoz képest gavallérosnak mondható.

Természetes dolog, hogy az eladók — akár termelőknek, akár viszontelárusitóknak nevezzük őket — elégedetlenek ezekkel az árakkal is. És egyelőre passiv resistenciával próbálnak védekezni ellene. Nem hoznak be a piacra semmit. Visszatartják az árut.

Az is természetes dolog, hogy a vevőközönség ijedtében megint a maximális ára kát szidja és ő maga igyekszik tuligérni azokon, mert fél, hogy egyébként nem lesz ineg a mindennapi rántott csirkéje.

A közönségnek pedig nincs igaza és éppen olyan bűnt követ el a maximális árak túllépésével, mint az, aki azokat kizsarolja.

Ha az eladók sztrájkolnak, hát próbálják meg. Nyugodtan kivárhatjuk, hogy meddig bírják. Ugyan mit fognak csinálni a termelők az aprójószágaikkal, a zöldséggel, tejjel, tojással ? Talán bosszút állanak rajtunk és ők maguk fogyasztják el ? Ezt senkisem fogja nekik elhinni, hogy ezzel a végső eszközzel terrorizáljanak.

Egyelőre próbálnak vele zsarolni. Srófolják a maximális árakat felfelé.

De ha a közönség egyes tagjai lelkiismeretesek lennének saját magukkal és másokkal szemben és hajlandók lennének pár napig nélkülözni, akkor az ellensztrájk észre térítené az eladókat. Ha nem lenne, aki be- ugorjék az ijesztési trükknek és ijedtében nem Ígérne rögtön felül a maximális áron, a termelő szépen bevonulna portékájával a piacra és nem akadna viszonielárusitó sem, aki — abban bízva, hogy a maximális árat maga a vásárlóközönség licitálja túl — kijárna a falukra magas álakon megtörni a termelők ideig-óráig tartó passiv ressisten- ciáját.

Db van Nagykároly városnak egy pár esztendős piactéri vásári szabályrendelete is, amely szigorú büntetés terhe alatt eltilja a hetivásárokon az utcákon és a határban való elővásárlást. Hozzá vagyunk azonban már szokva, hogy Nagykárolyban minden rendelet hatálya harmadnapig tart.

A közönség élelmesebb része tulteszi magát ezen a rendeletén és mivel úgy sincs semmiféle ellenőrzés a város külterületén, oda jár ki korán reggel, mikor a falusiak felvonulnak és mivel ott a maximális árak betartását nem ellenőrzik, magas árakon beszerzi szükségletét a falusiak tól, akik igy megtakarítják a helypénzt is.

Sokat segítene a piaci mizériákon, ha a rendőrhatóság ide is állítana legalább egy-egy ellenőrző közeget, aki kérlelhetetlen eróllyel akadályozza meg, hogy maga a vásárlóközönség rontsa le a saját érdekében tett hatósági intézkedések erejét.

Hétfőn a piacon járván, láttam, hogy a közönség vehemens rohamot intézett egy asszony ellen, akinek kosár van a karján.

Odamentem. Tojás volt a kosárban. Mielőtt bárki hozzá is juthatott volna a kívánatos kosárhoz, egy galíciai menekült az egész tojást megvette darabonként 14 fillérjével.

Mondtam neki, hogy ha csak egy darabot is megvesz 10 fillérnél drágábban, rögtön rendőrt hívok.

A tojásért tülekedő tömeg majdnem meglincselt, a tojásos kofa pedig azonnal kijelentette, hogy a tojás nem is eladó, mert ő azt egy rokonának hozta.

Azzal elment. De a kosár körül csoportosult közönség liiven követte, mint ■> falusi gyermekek azt a pajtásukat, aki kraj- I cárt nyelt.

Mentek olyan helyre, ahol nincs rendőr.

Ez külömben rendes trükkje a kofa sornak : ha közel van a rendőr avagy ha a pasasnak nem elég biztató a külseje és igy I nincs rá kilátás, hogy „srófolni“ lehessen, akkor a portéka nem eladó.

Ezen is nagyon könnyű segíteni. Az az áru, amit a hivatásos kofa piacra hoz, az eladó. A rokonnak hozott tojásnak semmi keresni valója nincsen a piacon.

Ezt az elvet, hogy ami a piacon kofakézben van, az eladó, — könyörtelenül végre kell hajtani.

Legfeljebb azt, ami nem eladó, nem fogják a piacra vinni.

A többek között ezt is utasításba lehet adni a rendőri közegeknek.

Rövidesen és egyelőre csak ezeket je- ! gyezztik föl.

Amit irtunk, azt legelső sorban a nagy- közönségnek ajánljuk figyelmébe, mert ha a vásárlók nem segítenek saját magukon, hasztalan várják azt a hatóságtól.

Másodsorban a rendőrség figyelmét hívjuk fel az itt ösmertetett intézkedések szükségességére.

El kell ösmernünk, hogy a rendőrök, tisztes igyekezetei fejtenek ki, hogy a piacon rendet teremtsenek. Ha ezeket az embereket ellátják útbaigazítással és a közönség sem álszemérmeskedik, hanem igénybe veszi segítségüket, — talán sikerül valami rendet teremteni a piacon.

1 I

8 A Magyar Áruházban ■ ff az összes raktáron levő | í áruk hadbavonulás | U miatt mélyen leszállított | ■ árakban adatnak el. ■ *-----------------1

hogy a galic ai menekültek Nagykárolyban ismét megkezdették közgazdasági tevékenységüket ;

hogy a Nagykárolyban létesítendő rokkantok egyesületébe, legelőször is a városi rendőrség tagjai lépnek be;

hogy a kastély előtti aszfalton sétáló német tisztek előtt, több hadiözvegy, megadás jeléül, kezeit felemelte;

hogy a városi tanácsnak, aggkorára való tekintettel a hadityukok beszerzése iránti tevékenysége csődbe jutott;

hogy a városi tanács a Kereskedelmi Bank előtti teret azért ültette be krumplival, hogy eltakarja vele a szomorú hírnévre vergődött vaskerítést;

hogy a vasúti állomáson áldogáló vöröskeresztes vonatok, állandóan tömeges női látogatásnak örvendenek ;

hogy a Pék-utcai örömtanyán lakó hölgyek a szomszédok gyönyörtetésére éjjelenként, zeneszó mellett, egyházi énekeket énekelnek;

hogy a Vöröskereszt kórházban olyan sebesültek is vannak, akik a kitűnő ellátás miatt, egyáltalán nem akarnak meggyógyulni ;

hogy a háború megtanította a város vezetőségét arra, hogy takarékosság mellett, az idei költségvetésben deficif ne ál- jon be;

hogy a galíciai menekültek már oly otthonosan érzik magukat Nagykárolyban, hogy a járdát magukének tekintik és senki előtt kitérni nem akarnak;

hogy Piatnik Zoltán dr. a makaó-i harctéren hősi halált halt ;

hogy a mészárosok egyrésze, egyébb foglalkozás hiányában késköszörülésre adta a fejét;

hogy Börvelyben a Kraszna-folyóban egy „pityegő fenét“ találtak, amelyet az ottani kupaktanács szerb bombának minősített.

HÍREK.

SCFIWARCZ FRIDA

és

WEISZ JENŐ

TJagykároly

jegyesek.

(Minden külön értesítés helyett.)

Azt suttogják, azt beszélik...

hogy a lópanama vizsgáló-bizottság megállapította, hogy a lóosztályozásnál közreműködött állatorvos, hatalmas sárga bu- gyelárissal rendelkezett;

hogy a hadisegélyre szorultak a városházán oly előzékeny fogadtatásban részesülnek, hogy jogaik érvényesítése céljából kénytelenek ügyvédi képviseletet venni igénybe;

hogy a kolera elől Nagykárolyba menekült Munkácsiak, mindennap imádkoznak Nagykároly vendégszerető városi elöljáróságának egészségéért;

Vissza az édes anya földbe! Még folyó óv március 17 én Pajerli Ferencz helybeli gazdálkodó a 12 honvéd gyalogezred tizedese Oporses-Lawaceunél egy roham alkalmával ellenséges golyótól találva hősi halált halt. A 42 éves hőst a helyszínén ideiglenesen eltemették a honnan hamvait családja haza hozatta s folyó hó 25-én délután temették el nagy részvét mellett az édes hazai földbe a helybeli Rozália sirkertben. Az elhunytat felesége Soltész Róza és , rendkívül kiterjedt rokonság gyászolja. Áldás és Béke a haza dicső védelmében elhunyt vitéz honvéd poraira!

Eljegyzés. Weisz Jenő helybeli termény- kereskedő eljegyezte Sehwarcz Ignác szállító kedves és bájos leányát Friduskát. Gratulálunk 1

Választás. Glück Lipótot az „Erdődvidéki Takarékpénztár“ főkönyvelőjét a „Pöstyéni Takarékpénztár“ választotta meg tisztviselőjévé.