Közérdek, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)

1915-07-24 / 4. szám

4-ik oldal. KÖZÉRDEK 1915. julius 24. 4-ik szám. Mndennemü ruhanemiiek, csipkék' feilöltök, függönyök, teritök, sző­nyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, keztyük festése. I I Minta után való festés I I Haüffel Sámuel villany- és gőzerőre herendezett ruhafestö és vegyitisztitó Nagykárolyban, Kölcsey-utca I. sz A rom. kath. templom mellett. Műhely: Petőfi-utca 59, bármely kényes szinü és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. aw* Plisé-gouvré. Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek megeskették. A kihallgatás folyamán több — a hadbíróság előtt még nem ismert — részletek kerültek napfényre. Halálozás. Súlyos csapás érte Rédei Károly ág. ev. lelkészt, a „Nagykároly és Vidéke“ laptársunk felelősszerkesztőjét, test­vérének gyászos elhunytával. A boldogult: Rédei Sándor Szécsény városának volt ki- J váló, általános tiszteletnek és szeretetnek örvendő jegyzője. A 37 éves korában hosz- szas szenvedés után elhunyt férfiút neje, két kis gyermeke, özvegy édes anyja, s egyetlen testvére gyászolja. Egy érdekes hadilevél. Dr. Falussy Alajos rendőrkapitány kedves neje, érdekes levele­zőlapot kapott sógorától a harctérről. A levél 1914. szept. 1-éről van Zulkievéből keltezve és igy szól : „Kedves Erzsiké 1 Azt gondoltam, hogy hosszabb ideig maradunk, itt, de már ma visznek bennünket Lembergbe. Valószí­nűleg itt lesz a döntő ütközet. Mint hallom, az oroszok 400,000 emberrel közelednek ide, kezeiket Csókolja Józsi. A levél IX. 2-án lett folytatva, amelyben|ezeket írja. „Estére válto­zott a helyzet. Erős puskatüz után az oro­szok elfoglalták a kisvájost. Isten tudja mi lesz velünk. Szeptember 6-án lett be fejezve a levél ezekkel a szavakkal. „Holnap, mint foglyot szállítanak bennünket Oroszországba. A levelezőlap Lembergben lett feladva, az oroszok azonban a város elfoglalásánál visz- szatartották, s most, hogy Lemberg felsza ­badult, meghozta a posta a 10 hónapig orosz fogságban hevert levelet. Bő istenáldás. Nagymajtényi levelezőnk értesít, hogy Haulier János ottani gazdálko­dót, felesége 14 hónap alatt két-két iker fiú­gyermekkel ajándékozta meg. A gyermekek közül három életben van és kitűnő egész­ségnek örvend. A derék sváb ajkú — de iziglen magyar asszonynak — őszinte tiszte­lettel gratulálunk ! Egy derék rendörtizedes. Az érdem előtt elzárkózni nem lehet, de nem is szabad. Lapunk is mindenkor szívesen adózott elis­meréssel az olyan egyéneknek, akik a „köz“- érdekében tesznek valamit, A hétfői hetivá­sár rendkívüli izgalmas volt. Valósággal haramia módra törtek a kofák a fogyasztó közönségre. Tessék jól megérteni, nem a ter­melőkről van szó, hanem a kofákról. És ezek között az éles nyelvű hárpiák között rendet teremteni nehéz feladat. Czégényi József rendőrtizedesre háramlóit ennek megoldása. Emberfeletti munkát végzett a derék tizedes. Fáradságtól verejtékező homlokkal osztotta az igazságot, nem törődve a kofanyelvekkel. Hogy csak részben sikerült e nehéz felada­tot megoldania, az a rendőrség csekély lét­számában leli magyarázatát. De azért sokat, igen sokat segített a derék ember az uzsora letörésénél, amelyért a közönség nevében üdvözöljük és köszönetének adunk kifejezést. Főszolgabírónk a közönségért. Madarassy István járásunk köztisztelethen álló főszol gabirája, a kofák garázdálkodása ügyében ujjabb rendeletet adott ki a községek elöljá­róságához, amelyben nyomatékosan figyel­mezteti őket arra, hogy akadályozzák meg, hogy az élelmiszer uzsorások a községekben az élelmiszereket, a termelőktől összevásá­rolják. Hálás köszönet a közönség nevében szeretett főszolgabiránknak, aki mindenkor az igazi közt tartja szem előtt és üdvös rendelkezéseivel gátat vett, az elharapódzott és féktelenül dühöngő uzsorának. Városi főmérnök ur figyelmébe! Panaszt vettünk előfizetőink köréből a csatornák bel­vizeinek felgyülemlése tárgyában. Azt írják, hogy a Rákóczi-utcától kezdődőleg a Nagy- utcán a Gyepsor és onnan a vasúti áteresz­hez vezető árkok teljesen tele vannak iszap­pal és vízzel, úgy, hogy a viz le nem futhatván, esős időben megtelnek a pincék vízzel, száraz időben pedig az iszap kigőzöl­gése dögletes szaggal fertőzi meg a levegőt. Felkérjük a városi főmérnök urat, szívesked­jék a misériákon segíteni, annyival is inkább, mert ennek eszközlésére már egy Ízben fel is lett kérve, de úgy látszik a lisztkiosztás- sal járó teendők miatt, figyelmét kikerülte. Akit muszka borotvál ? Pelei levelezőnk írja: Gróf Dégenfeld József itteni uradalmá- bnn az aratási munkálatoknál orosz foglyok vannak alkalmazva. Az uradalomban rendkí­vül emberségesen bánnak a foglyokkal, de különösen étkezés tekintetében általános a megelégedés. A foglyok között van egy bor bélymester is, akit az uradalmi intéző Po- rozslay Zsigmond háziborbélyának szerződte­tett és a muszka kifogástalanul teljesiti ebbeli feladatát is. Természetes, hogy egy kis bátorság kell ahhoz, hogy a muszka éles késsel járjon az ember nyaka körül, de Po- roszlay bízik a muszka becsületességében, aki felajánlotta szolgálatait a cselédeknek is, de azok nem akarnak vele ilyen bizalmas összeköttetésbe lépni. Mi lesz a villany árával. Még a téli hó napokban történt, hogy a képviselőtestület felhatalmazása alapján a villanyvilágítás árát, a városi villanyvilágitási vállalat tekintélyes összeggel felemelte. Az indoklás az olajne- müek árának emelkedése és beszerzése kívüli nehézségekben lelte magyarázatát. Azóta az olaj ára is lement, a szállítás körüli ne­hézségek is megszűntek, de a villany ára maradt a régiben, Más városokban, mint p. Szatmár, Debreczen, már hónapokkal ezelőtt helyreállították a régi árakat, nálunk azon- j ban úgy látszik, nem gondolnak arra, hogy a minden téren kiuzsorázott közönségnek a megélhetés nehézségeit legalább ezen a téren enyhítsék. Elvárjuk a város képviselőtestüle­tétől, hogy haladéknélkül megteszi az intéz­kedést a régi egységárak visszaállítása iránt, mert igazán sajnos volna az, ha a polgárság véres verejtékes filléreiből létesített vállalatra is reá lehetne sütni az uzsora bélyegét. Védekezzünk 1 Szatmár város hivatalos lapjában az ottani rendőrkapitáryi hivatal felszóílitást intéz a lakossághoz, a kolera elleni védekezés tárgyában. Konstatálja eb­ben a telhivásban a rendőrség, hogy Szat- máron tényleg fordultak elő fertőző beteg­ségek, sőt Munkács vidékéről, ahol a kolera járványszeriileg lépett fel, a lakosság közül többen Szatmárra menekültek. — Minthogy valószínű az, hogy Munkácsról városunkba is fognak érkezni menekülők — lévén Nagy­károly a menekülők Mekkája — felhívjuk a hatóság figyelmét a legszigorúbb ellenőrzés gyakorlására, nehogy a vészt ide iw behur­colják, ahol —- jó órában legyen Írva — a hatóság éber figyelem folytán ? eddig a fer­tőző betegségnek még a csiráját is sikerült j kiölni. Panaszt vettünk, előfizetőink köréből a szódavizes üvegek tisztátlansága miatt. Nem a külsőséget, de a béltartalmat illetőleg. Erre vonatkozólag van egy szigorú miniszteri ren­delet, amely a sav stb. képződések meggát- lása érdekében az üvegek gyakori kimosatá­sát rendeli el. Felkérjük a rendőrséget, szíveskedjék a szódavizgyárosokat a rende­let betartására utasítani. Itt említjük meg azt is, hogy dacára a szódavíz silányságá­nak, a gyárosok üvegjét — minden indoklás nélkül — újból 2 fillérrel emeltek. Csak to- j vább tisztelt urak még a levegő árát is drá­gítsák! Háború van, most önöké a világ. De számítsanak arra, hogy a háború után jön még a leszámolás is. Ideges nők, — lump férfiak. Dr. Váradyj Erzsébet szegedi áll. felső leányiskolái tanárnő j az iskola évzáró ünnepélyén a többek között a következő képpel jellemezte a jelent: „Gondoljuk csak át — mit mivelünk azalatt puha, meleg otthonunkban, mig dideregve, éhezve, sebektől borítva, tiz hónapig nem pihen a küzdő hadsereg. A régi világban a vár vívásban is részt vettek. Szabadsághar­cunk nagyasszonyai lerakták ékszereiket a haza ölébe, elküldték fiaikat a zászló alá s maguk addig áhítattal dolgoztak otthon a férfi helyett. S ha megjöttek mint hősök, rongyosan, véresen, gyöngédséggel, kitartás­sal ápolták. Ma ? Léha kaczagástól hangos az utca, ideges hiú nők tolonganak minde­nütt ahol czifra rongyokat árulnak. Amikor minden kéznek dolgoznia kötelesség, ostoba­ságon, mulat a közönség moziban, színház­ban. Ékszerektől csilognak, kincseket pocsé­kolnák, amikor minden fillérrel egy egy jaj - szót lehetne megszüntetni. Nem látják a nyomort, akiknek olyan finom érzékük van a divat nüanszai iránt. Nem — nem magyar nők ezek; ugrándozó pojáczok, érzéktelen figurák, amelyek nem képesek felismeri az élet igazi értékét. A világháború feneket­len őrvénye felkavarja az élat árjet. Hiú versen­gés, pénzsóvár kapzsiság ápolónői köntösbe bujtatott léhaság, czifra hamis gyász és sok salak úszik a fölszinen.“ Hát az itthonmaradt férfiakról ugyan mit mondott volna Dr. Vá- radi Erzsébet? Nem tudjuk. De sajnosán tapasztaljuk, hogy az úri férfi világnak egy ilyen tekintélyes százaléka — tisztelet, be­csület a kivételeknek — ma is könnyelmű, léha és erkölcstelen élvezeteknek a rabja. A lumpolás még ma is divat, mig a férfiak legértékesebb elemei a fronton küzdenek, vérükkel és életükkel szentelik meg a haza szent rögét. Vájjon ezekért is hüllőt a ma­gyar vér? A kávéházak, vendéglők, színhá­zak és mulatók léha törzsalakjai "még ma se szálltak magukba, mikor minden könnyelműen kidobott fillérrel egy-egy ár­vának szomorú könyét lehetett volna fölszán­tani. Vájjon mit szólnak ezekhez a hősök, ha haza jönnek ? Lesz e a lumpok számára bünhődés ? Hinnünk kell benne, ezt követeli az osztó igazság. Elfogott oroszok. Miskolczy Sándor pénz­ügyőri fővigyázónak — ha nem is a harcté­ren, de a járásban — hatalmas szerencséje van a muszkák elfogatása körül. Ujjabban a; domahidai határban fogott #1 két szökésben, levő orosz katonát, akiket átadott a bfttór Ságnak. Hát ne tessék megvenni! Panaszos leve­let kaptuk, hogy a rendőrök úgy intézik el, a közönség panaszát az elárusítóknak, üzelr meivel szemben, hogy egyszerűen azt taná­csolják : — Hát ne tessék megvenni . . . Ez a rendőr pedig nem megrovást ér demel, sőt inkább dicséretet. Mert ez a ren­dőr bizonyosan bőségesen tapasztalta, hogy a közönségnek az a gazdag része oka a kofák, élelem árusok kihágásainak, mely közönség egész kedélyesen tulfíizeti a maxi­mális árakat. Hát bizony csináljuk már egy­szer úgy mindnyájan, hogy ne vegyünk meg a maximális árakon felül kínált árukat és mindjárt másképpen lesz a piaczi helyzet. Verböczy-utcai átjáró. Az a szerencsét­len városi polgár, akit útja a Tompa-utcából a Verbőczy-utcába vezet, helyesen teszi, hogy mielőtt útját megkezdene, a kir. köz­jegyzőnél tegyen végrendeletet, minden ingó és ingatlan vagyona, sőt az adóssága felett is. Képzeletet felülmúl az a könnyelműség, amelylyel ez az átjáró a közönség rendelke­zésére áll. Gidres-gödrös és életveszélyes, Kátyúk vannak rajta és látszik, hogy hóna­pok óta nem járt arra hatósági közeg, mert bizonyára lábát törte volna rajta. A lakosság nevében kérünk sürgős intézkedést, nehogy megint a hosszuszáru csizmákat legyünk kénytelenek elővenni a polgárság érde­kében. (P).

Next

/
Oldalképek
Tartalom