Közérdek, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1915-07-24 / 4. szám
2-ik szám. KÖZÉRDEK JUlő. juIiiH i.4. 4-ik szám. Tíagykároly—Crdődvidéki Takarékpénztár Részvénytársaság üzlethelyiség'ét a „Polgári Olvasókör“-------.—— epülefeböl = a Széchenyi-utca 5. szám. alá halyezte át. mm & fi g3i|l xjS- sasg: sége annál szebb és dicséretreméltóbb, mert az ö tevékenységüket a háború a végsőkig fokozott mértékben amúgy is igénybe veszi. A katonák után ugyanis reájuk hárul a legsúlyosabb feladat. Az ő jól vagy rosszul teljesített szolgálatuk nagy befolyással lehet a háború kimenetelére. Mert mindenki tudja, hogy a csapatok gyors és pontos szállítása, valamint .a muníció és élelem utánküldése a vasutasok kötelessége és ha ezt nem bonyolítják le pontosan és tervszerűen, veszve van a legjobb hadsereg is. Hála vasutasaink buzgalmának és kötelességtudásának, eddig a legszebb rendben bonyolódott le a katonai szállítás. Nem egyszer, úgy a déli harctéren, mint fenn a Kárpátok alján életveszedelemmel teljesítették szolgálatukat, itt is, ott is több vértanúja volt a kötelesség teljesítésnek, de a vértanuk példája még buzdította a többit s a komoly veszély még fokozta energiájukat. Nem is akadt a magyar vasutasok között egy sem olyan, aki a veszély perceiben elhagyta volna szolgálatát. Halált megvető bátorsággal látták el sokszor szolgálatukat, de hazafias lelkesedéssel teljesitik azt mindvégig. Meghajtjuk a dicsőséges háromzzinü lobogot a magyar vasutasok előtt. Uraim ! Le a kalappal! A nagykárolyi Széchenyi-utcai 1 korona 96 filléres áruházba megérkeztek a legdivatosabb árucikkek, amelyeket a háború előtti árakon bocsájtja a eég a közönség rendelkezésére. Nagy választékban: Női harisnyák minden színben Női és férfi fehérneműk Pongyolák Gummi köpönyegek Blúzok Aljak Ágytakarók Utazó kosarak Asztalterítők Leány és fiú ruhák Kötények Esernyők Paplanok. Szives pártfogást kér a tulajdonos. [ Krónika a múlt hétről. Az utóbbi napokban a Vöröskereszt kórházaiba tömegesen érkeztek a sebesültek, s azóta városunk utcai forgalma is megélénkült. A könnyebben megsebesült katonák napközben az utcákon és a kastély előtti aszfalton sétálgatnak, magukra vonják az utcán járó-kelők érdeklődését, sőt egyesekkel utcai ismeretséget is kötnek és már másnap mint barátok üdvözlik egymást, ami azután végeredménykép vendéglátással végződik. A nehezebben sebesültek a kijelölt kórházakban várják a javulást, ami rövid idő alatt be fog következni. Azért mondom, hogy be fog következni, mert volt alkalmam őket meglátogatni és onnan tudom, hogy páratlan jó orvosi ápolásban részesülnek és főleg az utóbbi időben a kitűnő élelmezést dicsérik, melyről álmodni sem mertek. Naponta tömegesen jönnek hozzájuk látogatók, akik minden jóval ellátják őket. Sebesültjeink tehát jól érzik magukat, sőt annyi a cigarettájuk, hogy még másoknak is juttatnak belölle. * * A piaci drágaság kérdésével , sehogy sem vagyunk. Az„élelmiszerek árának emelkedése már nem" lenne olyan elviselhetlen csapás, mint az, hogy nincsen.’ A termelők alig szállítanak valamit a piacra, a kofák garázdálkodásának nincs, aki gátat vessen, egyszóval a város közönsége teljesen a piaci hiénák kényére kedvére van bocsájtva. Más városokban mindent elkövetnek ! arra nézve, hogy a fogyasztó, a város fen- i tartó közönség érdekeit megóvják az élelmi- ■ szer uzsorásokkal szemben. Nálunk szó nélkül tűri a rendőrség, hogy a kofák raja lepje el a piacot és már a kora reggeli órákban I lefelpénzelje a termelőket, úgy, hogy a vásárló közönség drága pénzért sem juthat a ! legszükségesebb élelmicikkekhez sem. ügy látszik a rendőrség azt várja, hogy a közönség elvesztve türelmét, meglincseljen egy pár piaci uzsorást. Akkor természetesen lesz oka a közbelépésre, csak az a kérdés, hogy nem-e a kofák érdekében fog az megtörténni ? A képviselőtestület pedig azon töri a fejét, hogy maximális árak behozata.ával segitsen a tűrhetetlen állapotokon. No csak az kellene még! Nem is lehetne egy pár tojást, vagy egy liter tejfelt sem találni a piacon. A piaci ellenőrzésre önként jelentkezett városatyák távollétükkel tündökölnek. De ezen nem is csudálkozunk. — Nem is gondolták ők azt komolyan, hogy ingyen egész délelőttöket töltsenek el szomjan és éhen a közönség érdekében a piacon. „No még az kellene I Talán ha napidijban részesülnének, érdemesnek tartanák a közért is tenni valamit. * * * Magunkról is kell Írnunk valamit. Az elmúlt héten az olvasóközönség tömegesen kereste fel szerkesztőségünket ügyes bajos dolgai elintézése iránt. Önként érthető, hogy szives készséggel teljesítettük azokat, csak attól félünk, hogy ha tovább is igy tart, a hivatalok ajtaján az alábbi tábla lesz kiszegezve: „Lapszerkesztőket nem fogadunk.“ f\ húsfogyasztás újabb mérséklése. A bdlügyminiszter körrendslete. Csak nem régen adott ki üdvös rende- letet a belügyminiszter a húsfogyasztás mérséklésére, amelyet Nagykárolyba is a társadalom minden rétegében általános rokonszenv- vel fogadtak, mert hiszen mindnyájan tudjuk, hogy azzal, ha a hót némely napjában tartózkodunk a húsételtől, az ország állattállo- mányának gyarapodását és dicsőséges hadseregünk húsellátását segítjük elő. Különben az általános husdrágaság már eddig is a vegetárista életmódra nevelte városunk társadalmának nagy részét, s ha most a miniszter újabb rendeletéről kell Írnunk, amelyet a törvényhatósághoz intézett s amelyben a húsfogyasztás újabb mérsékelését ajánlja, csak örülhetünk a kormány előrelátó gondosságának amellyel a vágó állatállomány fennmaradásáról igyekszik gondoskodni. A belügyminiszter rendelete, amelyet a törvényhatósághoz intézett, felhívja a közönség fiigyeimét ama körülményre, hogy a csaknem egy óv óta tartó háború alatt több milliós hadseregünk élelmezése tetemesen csökkentette az ország állatállományát s beállott hiányt még békés időben is csak hoszabb idő után után pótolhatja a céltudatos állattenyésztés. Azért az itthon maradt polgárság hazafias feladatai közé tartozik az is, hogy a húsfogyasztást hadseregünk, országunk érdekében önkéntesen is mérsékelje s a húsfogyasztást még a kormány részéről megszabott mértékben túl is korlátozza. Ez nem is lesz nehéz dolog, mert hiszen éppen most nyáron van elég zöldség főzelék és gyümölcs, ami a húst könyen nélkülözhetővé teszi. Hazafias érzésünk tehát feltétlenül megköveteli, hogy megszokott életmódunkon változtassunk, főleg amikor Igen sok érdekes és rnula'ságos dolog van a közönség részéről megnyilvánult óhajtásokban. Egyik olvasónk azt kívánja, hogy he- I lyezzük el egy cikkét a lapban, amelyben I a zsidókat okozza az egész háború okául. Természetes, hogy jót nevettünk a levelen és a kéziratot illetékes helyére dobtuk. A másik előfizető, aki vidéki birtokos és dere- sedő hajú többszörös családja „kis cica“ [jelige alatt kéri peres ügyének megsürgeté- I sét. A vén kandúr megkapta a választ. A könnyekig megható az a sok lelkes gratu- látió, amelyeket előfizetőink köréből kapunk. Ezeket szép gondosan eltesziik legkedvesebb emlékeink közé, s ha majd az élet vihara kiüti kezünkből a tollat ezeknek újbóli elolvasása lesznek a visszaemlékezések legkedvesebb percei De ezek dacára arra kérjük előfizetőinket, hogy a régi bizalommal keressenek fel bennünket soraikkal. Elhatároztuk ha a köz, vagvelőfizetőink érdeke, kivánjaa jelzőtábla dais bekopogtatunk az ajtókon, ha kidobnak, bemegyünk az ablakon, de a megbízatásban elfogunk járni tisztességesen, becsületesen, mert ezt a közérdek igy követeli
