Közérdek, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)

1915-11-27 / 22. szám

1915. november 22 27-ik szám. 6-ik oldal. emlékeket elevenítették fel, olyan időkből j amelyeket csak az öreg emberek éltek meg s a maiak legtöbbje csak hallomás után ismer. Manapság az öregek elmondják, a fia­talok elhiszik, hogy nagyanyáink a tűz vi­lágánál pergették az orsót s ugyanennél ta­nulta az iskolásfiu a leckéjét és végezte a család többi tagja a maga esti munkáját. Jó világ lehetetett az, romántikus, csendes életet élhettek benne az emberek, de mi, mai emberek, a találmányok kényelmeihez hozzá­szokott idegeinkkel nem vállaljuk ezt a csendes életet. A villanyfény hiányában úgy éreztük magunkat, mintha a látószerveinktől fosztottak volna meg, mintha vakok lettünk volna. Mintha mindenkit bántott volna va­lami, mintha mindenki duzzogott s haragudott volna valakire. A elégületlenség központjában a villamos áramot szolgáltató vállalat állott. A vállalat — ugytudjuk — a fűtőanyag hiá­nya miatt nem adhatott áramot; viszont a fűtőanyag hiányát a vasúti szállítás nehéz­ségei okozták. A másik verzió, hogy nincs meg a kellő személyzet. Ezeket hallottuk, el is hisszük; de viszont azt is tudjuk, hogy a nagyközönség — amely ezeknek az okok­nak kutatására nem érzi magát kötelezettnek — az áram hiányáért a legnagyobb bőséggel zúdította a maga haragjának és elégedetlen­ségének áradatát a vállalat vezetőségére. Mi ezeknek elmondásával csak tárgyilagos krónikása vagyunk a tényeknek. Ez alkalom­mal nem kutatjuk, hogy hol történt mulasz- ás, hogy kit terhel a felelősség. Fel kel tennünk, hogy a vállalat könnyelműen, sú­lyos ok nélkül nem szegi meg a vállalt kö­telezettséget, mikor e kötelezet1ség megsze gése súlyos anyagi hátrányokat vonhat maga után. Azonban ha a háborús időszak meg tanitolt is bennünket sok lemondásra, a vi­lágosságról még most sem akarunk lemon­dani és ezért' kérnünk kell mindenkit, — j akinek buzgalmától a világítás folytonossága függhet, vagy hagyagságából annak fenn­akadása származhatik — hogy jövőre ment­sék meg a közönséget az ilyen sötét meg- legpetéstől Hogy a meglépést, ha bekövetkez­nék, kisebbítsük, a közönségnek azt javasoljuk hogy mostanában, amig a vasúti közleke­dés biztossága helyre áll, amig a villany te­lep fűtőanyag tartalékját és személyzetét vissza nem állítja, a régi világítási eszkö­zeit / gyertyát, lámpát, gyujtófát tartsa állan­dóan készenlétben, már csak azért is, mert kereskedőinknek van szivök, hogy ezeknek, vagy ezek közül legalább a gyertyának az árát éppen a fokozódó kereslet pillanatában emelik fel 25°/u-kal. Egy háziasszony. Országos nagyvásár. Érmihályfalván a legközelebbi országos vásár december hó 8. és 9 én lesz megtartva. Ismeretlenül elhunyt katonák. A főszolga­bírói hivatal értesítette az elöljáróságot, hogy az ismeretlenül elhunyt katona hullák és a hadsereg kíséretében elhalt polgári személyek fényképcsoportja a személyleirással a hiva­talhoz megérkezett s az a hivatalos óra alatt megtekinthető. Helyreigazítás. Lapunk múlt heti szá­mában az érmihályfalvai izr. egyház hadi- kölcsönj egy zése 2000 koronában lett kimu­tatva. Most arról értesülünk, hogy az egyház Weisz Herman elnök indítványára az Egye­sült Érmihályfalvai Takarékpénztár Egyesü­letnél 5000 és a kereskedelmi Banknál 2000 összesen tehát 7000 koronát jegyzett a III-ik hadikölcsönre. Rozoga cédulaház cimü hírünkre az ér­mihályfalvai vásárvámbérlőtől azt az értesítést vettük, hogy mielőbb megteszi az intézkedést, az ajtók és ablakok helyreigazítása és kija­vítása iránt, jóllehet ennek a kérdésnek el­intézése a kisbirtosságot terheli. Kézrekerült a banda feje is. Az érmihály­falvai derék csendőrségnek karöltve a szom­szédos vármegyék csendőrségével végre si­került kézrekeriteni a hires lókötő cigányt Makula Réfael Jószefet is, aki már hetek óta bujdokol az üldözésére kiküldött csend­őrség elől. A négy vármegye által rettegett lókötőt, Szívós Sándor érmihályfalvai csendőr fogta el, aki saját életét tette kockára, hogy elcsíphesse az üldözött vadat. Makula ugyanis a nyíregyházai határon a tengeri földeken ^bujdokolt, majd midőn a csendőrök a gyűrűt KÖZÉRDEK mind szorosabra fonták körülötte, belevetette j magát a határon levő tóba, ahol nyakig vízben álva, akart menekülni. Szívós csendőr utána ugratott lovával, de a ló a vízben levő levezető árokba esett és lovasát is maga alá temette. Szívós csak óriási erőfeszítéssel tudta magát a ló alól kiszabadítani és fegy­verével Makulát megadásra kényszeríteni, majd midőn társai segélyére siettek, kisza­badították a fuldokló .lovat is. , Makulát erősen megvasalva kísérték be Érunhály- falvára, ahol már eddig is temérdak esetet ismer be. Garázdálkodó vendég. Kinézel Endre érmihályfalvai kalapos nagy botrányt csapott a Royal-kávéházban, sőt az őtet csendre intő kávéháztulajdonosnőt tettleg is inzultálta. A segítségre siető csendőrök fékezték meg p garázda embert, akit feljelentettek a székely­hídi kir. járásbírósághoz. Székelyhid. Akik önmagukat lopj ák. Ilyen furcsa Istenteremtések is akad­nak Magyarországon. Úgy látszik a há­borús idők forgószele vetette fel ezeket is, mint ahogyan a zivatar is megtisz'itja a levegőt ugyan, de egyúttal sok szemetet is felkavar. öntolvajokat, akik jeleidös kamatokat, vagy másnemű hasznot lopnak el sajat maguktól azzal, hogy oktalanul holt tökét csinálnak a pénzekből. Épen azéit nagyon hejénvaló a kor­mánynak a vármegyékhez, kereskedelmi és iparkamarákhoz slb. intézett az a rendeleté, melyben az elharapódzóit baj megszüntetését, vagy legalább csökken­tését óhajtja dűlőre vinni olyanformán, hogy az említett halóságok utján felkér minden értelmes tekintélyes polgárt: magyarázzák időnként mentül gyakrab­ban meg, küönöseii a most elég dús jövedelemhez jutott mezőg zdasággai foglalkozó néposztálynak, meg aztm a hadbavonultak családtagjainak, hogy meny­nyire káros a pénzek rejtekhelyen való dugdo-ása. Egy az, hogy semmi hasznot nem hajt, más meg, hogy veszedelmek kel is jár, ha roszindulafu emberek, kőbőr cigányok kilesik, neszét veszik, hogy pénz van a háznál. Tol­vajok, rablók üthetnek rajta. Legbiztosabb helye a pénznek a takarék- pénztár, szövetkezetek, postatakarék. On­nét nem lopja el senki. így kamatoz ál­latiul hevertetve azonban idegen tolvaj j nélkül is maga a tulajdonos lopja meg önmagéit. A nagy napok kislelkü emberkéi ezek, akik ijedős kapkodásból, fejvesztett- ségböl, vagy tudatlanságból önmaguk­nak lettek tolvajai, orgazdái és uzsorásai. A iukar, zsugori, pénz- elrejtök ezek, akik ahelyett, hogy hasz­nos befektetésekre fordítanák, gyümöl- csöztetnék fölösleges, és megtakarított pénzüket, önmaguknak adják kölcsön, persze igy aztán nem is kapnak rá egy fillér kamatot sem. Felhalmozzák és eldugják a pénzt. Rajta ülnek és ki nein adják. Elvonják a forgalomból. Még pedig nemcsak az aranypénzt, hanem az ezüstöt., nikkelt, bronzot és kisebb papírpénzt is. Ország­szerte temérdeken űzhetik most ezt a balgaságot, mert hova-tovább érezhető lesz különösen az apróbbfajta pénz hiánya, rengeteg kárára, idöpocséklására és bosszúságára az ország lakosságának. Nincs váltópénz, nem lehet fizetni, nem lehet visszaadni, szaladgálni kell fühöz- íához, mig adok-veszek dologban vagy munkások és munkaadók közti viszony­ban célunkat érjük. Sőt még katonáink is megérzik az itthon pénzzel telt fazé- kokat és strimfliszárakat örzö sárkányok dőreségeit, mert heti zsoldjukat nehezeb­ben tudják kézhez kapni. Még érthető volna, ha az ilyen rej­tegetek azért lapátolták volna garmadába össze a mindenfajta pénznemüt, mert a háborús veszedelem miatt minden perc­ben várhatnák a jelszót, hogy menekülni kell. De hát ma már az utolsó tanyai bojtárgyerek is tudja, hogy muszkát, rácot a maga földjén verjük, kergetjük, azok közül ugyan nem jön az or­szágba egy lélek se máskép, csak fogolyként. Miért hát ez a ; káros szokás, mely nem használ senki­nek, mindenkinek árt. Úgy kell lenni, hogy csak a tudat­lanság, tapasztalatlanság, a célszerű pénz­kezelésben járatlanság szüli ezeket az Hősi helál. Péchy István hadapród- örmester, Péchy György székelyhídi ügyvéd testvére, előle 21 -ik éveben, az olasz harctéren hősi halált hall. Küldöttség a ref. püspöknél. Az asszonyvásári küldöttséget szerdán délelőtt fogadta Baltazár Dezső püspök helyett Beke t.tkár, aki meghalgatván a küldöttség veze­tőjének panaszát, biztosította őket arról, hogy a vizsgálat sürgősen meg lesz ejtve s ha a vádak a lelkész ellen bebizonyulnak, haladék nélkül mogteszik az intézkedést, hogy az egyház kebelébe visszatérjen a fel­zavart béke. Hősi halálnak mondhatjuk az ő Kolarik Béla. halálát is, habar meg nem küzdött a harctéren, a haza ellenségei ellen. A népfelkelő szemle alkalmával lett besorozva és f. hó 1 én, mint újonc vonult be ezredéhez Komáromba, ahol a kiképzés alatt meghűlt, tüdőgyulladást ka­pott, s a kór rövid idő alatt végzett az élet­erős emberrel. Kolarik Bda a székelyhídi já- I rásbiróság végrehajtója volt. Pedáatságig pél­dás tisztviselő, vasszorgalom, erős karakter, akit felebbvalói tisztellek, becsültek. Mint etn- I bér mozgékony tagja volt a székelyhídi tnrsa- j dalomnak, akinek elvesztése általános és tneleó részvéttel találkozott. Feleseget és két apr- gyermeket hagyott hátra, akik a távirat késeg delmes érkezése miatt, el sem mehettek utolsó Isten Hozzádot mondani kedvesüknek. Legyen könnyű telette az édes hazai rög! . . . Járási hadikölcsönjegyzés.A III ik ! hadikölcsön kibocsájtása alkalmából Kovász- nay Marcel főszolgabíró lelkes felhívást in­tézet a járás területen lakó lelkészek tanitók valamint közsógelőljáróságaikhoz amelyben telkérte őket arra, hogy a nép felvilágosítása mellett, a hadikölcsön jegyzés sikerét moz­dítsák elő- A felhívásnak meg is lett az eredménye, amenyiben az elöljáróságok ré­széről a nép körében széleskörű intézkedé­sek tétettek, a kölcsön előnyeinek megma­gyarázása mellett, a jegyzések eszközlésére. A beérkezett jelentések szerint eddig a já­rás területen az alábbi jegyzések történtek : Kokad 29.750 K, Csokaj 6900 K. Kiskereki 8300 K. Hegyközentmiklós 9800 K. és Éro- laszi 2000 K. Huroolkodnak a katonák. Szókely- hidról megkezdette a katonaság a költözkö­dést s egy pár nap múlva teljesen csendes lesz Székelyhid és a város visszaesik a régi egyhangúságába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom