Közérdek, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1915-10-30 / 18. szám
4-ik oldal. KÖZÉRDEK 1915. október 30. 18 ik szám. Alapittatoti IS82. Alapittatott E882. Rosenberg1 Sámuel, cipóraktara az „Aranycsizmá((-hoz Nagykároly, Deák-tér. Ajánlja (a háború dacára) dúsan felszerelt cipőraktárát, saját készitményü, valamint elsőrangú gyárakból való amerikai cipőikkel. Mértékszerint rendelt munkák a legrövidebb idő alatt készülnek. — Pontos és gyors kiszolgálás. — Állandóan raktáron tart nagy választékban mindenféle posztó- és bőrcsizmát, posztócipöt. Amidőn biztosítom a n. é. közönséget pontos és gyors kiszolgálásomról, kérve a n. é. vásárló közönség további szives pártfogását és maradok kiváló tisztelettel Rosenberg Sámuel. lenség elölt tanúsítóit vitéz magalartása elismerésiül a legfelsőbb dics rő elismerés lúd- túl adassék. Kitüntetés. A „Magyar Vöröskereszt- Egyesület“ fővédnöke Lipót Salvátor főherceg, Dániel Béla honvédhadnagyot — vezető járásbirónk fiát — a bronz diszéremmel tüntette ki. Halálozás. Súlyos csapás érte Borostyán János helybeli birtokost. Felesége szül. Szei- vold Teréz, éiele 78, példás boldogságban eltöltött házasságának 54-ik evében hosszas szenvedés után f. hó 24. elhunyt. Temetése 26-an délután folyt le nagy részvét mellett. Az elhunyt matrónát, rendkívül kiterjedt rokonság gyászolja. Fegyelmi vizsgálat. Madarassy István főszolgabíró, Nagy István érendródi jegyző ellen, a lapunkban közölt cikkek miatt, a fegyelmi vizsgálatot elrendelte, Október 31. A reformáció emlékünnepének 398-ik évfordulóját a nagykárolyi „Protestáns Társaskör“ vasárnap este 6 órai kezdettel ünnepli meg saját helyiségében. A műsor tartalmát emlékbeszéd, szavalatok fogják képezni. Belépti dij nincs, persely tetetik ki s tartalma jótékony célra fordiltatik. Ez ulon hívjuk fel a közönség s a tagok figyelmét az ünnepi estre. A városi tisztviselők érdekében kell felszólalnunk. Tesszük ezt egyenesen, nyíltan. Mindnyájan nehezen élünk. S ha a hivatalokban dolgozó munkások seregét tekintjük bizony mi is sokkal kérdezhetjük, de hát mi lesz, ha minden hivatalnok, tisztviselő segélyre szorul ? E kérdésre azonban azt feleljük, hogy ezek a hivatalnokok, tisztviselők a mieink. Ne kutassuk tehát, mi történik itt, vagy ott, ebben vagy abban a város ban a hivatalnokokkal, a tisztviselőkkel szemben. Kutassuk és állapítsuk meg azt, hogy vannak a mi tisztviselőink. Előre kijelentjük, hogy azokhoz nincs szavunk, a luk előre azzal állanak elő, hogy hát mi, hogy vagyunk ? Mi igenis mindnyájan a mai piacznak tigriseivel vagyunk szemben. De tessék elhinni, az a tisztviselő, a ki ma ezekkel van szemben, talán éppen azért, mert ezekkel vannak szemben, mégis a mi figyelmiinre érdemesek. Érdemesek pedig azért, mert ők mi értünk dolgoznak. Mi értünk vannak: A polgármester urnák azt az igen tiszteletre méltó törekvését, hogy ő tiszteli a város vagyonát — honoráljuk. Egész működésének egy szép fénypontja, hogy ma Nagykárolyba nincs ember, a ki az ő tiszta kezéről meggyőződve ne legyen. Mi azt a szép tiszta hexet kérjük, találjon valami módot, hogy a mi tisztviselőinket az az első tisztviselő; a polgármester ne hagyja magára. Halottak az élőkért. Halottak napja közeledik . . . Amikor a legszegényebbek is pár szál virágot visznek, egy-két gyertyát gyújtanak szeretteik sírjára. Ma, a megpróbáltatások eme napjaiban azonban talán még szebb, meghatóbb módon róhatjunk le elhunyt szeretteink iránt kegyeletünk adóját. A világrenditő küzdelem, mely a nemzet becsületéért, a mi jövendő boldogságunkért folyik sok családot fosztott meg kenyórke- ^ resőjétől. A mi hazafias és becsületbeli kö ^ teleségünk gondoskodni arról, hogy az éretik tüöjv Küzdők családjai, nyomorúságot ne szeövgdjenek, hogy a harcztéren hősi halált halt katonáink özvegyei, árvái szükséget ne lássanak 1 Virágainkat, melyekkel szeretteink sírját díszítenénk, helyezzük most a vérező sebekre. A világot, melyet a temetőben gyújtanánk, varázsoljuk át a szeretet mécsévé, mely enyhítse a támasz nélkül maradt családok nyomorúságának, gyászának sötétségét! A temetők kegyelete váljék ezúttal az élők vigaszává ez év halottak estéjén mondjon le mindenki a sírok díszes és költséges kivilágításáról, hanem a koszorúkra és kivilágításra szánt öszeget ajánlják föl részben a Hadsegélyező Bizottság segélyezési, részben pedig a rokkant alap javára. Maradjanak j ez évben sötétek a termetűk, hogy az élőket áraszthassuk el a mindent átölelő szereltet meleg sugaraival. A ki hadi kölcsönkötvényt jegyez, hazáját, csaladjai és iparát egyaránt szolgálja. Irigyeljük a szatmáriak helyzetét. Az utolsó napszámos ember is nyugodtan hajthatja álomra fejét, mert az egész tél folyamán lesz róla gondoskodás, hogy ellegyen látva olcsó áron beszerezhető élelmiszerekkel. Szatmár város polgármestere, mint a képviselőtestület tagjaiból alakult népélelmező-bizottság elnöke f. hó 25-én jelentést tett az élelmezés biztosításáról. Jelentésében az foglaltatik, bogy a város biztosította az 1915—16. évre szükséges tűzifát, liszt, zsir, bab, burgonya, ris kása, griz és egyéb élelmiszereket és nem riad vissza még az anyagi áldozatoktól sem, hogy a lakosságot a nélkülözéstől megóvja. Ezzel szemben mi hogy is állunk ? ? Se tűzifa, se liszt, se zsir, egyszóval semmi! 1 Akár éhen is halhatunk a télen . . . Bizony helyes lenne, ha a képviselő- testület a városi tanácsot elküldené Szat- márra megtanulni a szatmári polgármestertől, mit kell tenni a közért és hogy miként kell szolgálni a hazát és megvédeni a város polgárságát a téli nyomortól és szenvedéstől. Már pofozkodnak is . . . A tulcsigázott piaci uzsora, sajnos már tettlegességre is ragadta a kétségbeesett fogyasztó közönséget, aki békés türelmét elvesztve, ezen az utón próbál védekezni a kapzsiság, a íelketlenség ellen. A hétfői piac ismét a harc jegyében folyt le és a rendőrség legjobb igyekezete mellett sem volt képes rendet teremteni a piacon. A falu népe felizgatva a hatósági rendelet ellenére még mindig hátaié piaci hiénáktól, rémesen zsarolt, úgy, hogy a piaci árak még a fővárosi árakat is jóval túlszárnyalták. Panasz, panaszt ért és a rendőrség, mely hároth személyből áll, képtelen volt orvosolni a bajokat. Ilyen körülmények között a piacon egy sajnálatraméltó esemény is történt, amely jellemző az általános helyzetre. T . . . . Antal pénzügyi tisztviselő majorság vásárlás közben, tettlegességre ragadtatta magát is Erdei Gyutánét, valamint a védelmére siető Szilágyi Mihályt tettleg insul- tálta. A tanuk azt állítják, hogy az insultus jogtalanul érte az eladót, mig a kizsarolt ember a jogos önvédelmet hangoztatja. Mindenesetre félő az hogy az eset lépten-nyomon ismétlődni fog, miért is erélyes intézkedéseket kérünk a bajok orvoslása iránt. A mi nézetünk az, tessék vagy a városi őrséget kirendelni a rendfentartás és ellenőrzés foganatosítására a rendőrség mellé, vagy pedig a városatyád köteleztessene’i a hétfői piac ellenőrzésére, esetleg csendőri segítséget kérjen a város a hétfői hetivásár tartamira. Valamit tenni kelt mert ha a kérdés a mostani mederben marad, a legnagyobb botrányok szinteke lesz uz eddigi békés piac. A tűzifa maximális ára. Ismeretes, hogy a kormány elrendelte a tüzifakészletek bejelentését és összeírását. Most, hogy a bejelentés már megtörtént és a készletek nagysága ismeretes, a belügyminiszter felhívta a vidéki városokat, hogy a saját hatáskörükben állapítsák meg a maximális árakat, még pedig mindenik város a helyi viszonyok tekintetbes vételével külön-külön. • \ A horvát bán levele Schönfeld Lazár főrabbihoz. Schönfeld Lázár főtabbi, aki hat évig Horvátországban működvén horvátul is beszél és a király nevenapja alkalmából a Vörös Kereszt egylet megbízásából horvát beszédet intézett a helybeli kórházakban időző sebesült, horvát katonákhoz, a naponkban a horvát közoktatásügyi osztályfőnökhöz azzal a kérelemmel fordult, hogy a sebesült horvát katonáknak horvátnyelvü lapokat küldjenek. A főrabbi kérvényére maga a horvát bán, báró Skerlez Iván a következő levélben válaszolt: Horvát-szlavon- és dalmát királyság bánja. \ 9518, ein. szám. Főtisztelendő Schönfeld Lázár főrabbi urnák Nagykároly. Dr. Tropsch osztályfőnök úrhoz intézett nagybecsű soraira van szerencsém értesíteni, hogy kívánsága szerint intézkedtem, hogy mától kezdve küldjék Fötisztelendőséged elmére a Nagykárolyban időző beteg horvát katonák szórakozásra a Narodne Novine“ napilap egy példálnyát. Ugyané postával küldök Főtisztelendősé- ged címére egy csomag horvátnyelvü könyvet azzal a tiszteletteljes kérelemmel, szíveskedjék azokat ugyanazon cél szolgálatába állítani. Végül nem mulaszthatom el az alkalmat, hogy Főtisztelendőségednek ki ne fejezzem legmelegebb köszönetemet az ott tartózkodó beteg horvát katonák kprüli fáradozásáért és szives gondoskodásáért. Zagreb, 1915. okt. 22. Skerlez. Öngyilkosság. Szabó Mari 32 éves hajadon debreceni lakos városunkban Szabó Gyulánál a polgári iskola szolgájánál időzött. F. hó 25-én délután öngyilkossági szándékból marólúgot ivott s dacára az orvosi segítségnek kedden reggel meghalt. Öngyilkosságainak oka ismeretlen. Késelö kereskedőinas. Hétfőn délután lélekszakadva, rohant a rendőrségre Fézer János a Steib Márton üzletében alkalmazott kereskedősegéd és jelentést tett arról, hogy őt Túrosán Mihály tanuló megakarja ölni. A dolog úgy történt, hogy Fézer ebédelt az üzletben és egy vevő részére Túrosán a széket, amelyen ült, elakarta vinni, s minthogy Fézer ezt nem adta oda, kirántotta alóla, majd késsel rohant reá, hogy kiveszi a belét. Fézer futásra vette a dolgot s beszaladt a Blaskó-féle üzletbe. Túrosán azonban nyitott késsel ide is követte csak a jelenlevők közbelépése mentette meg Fézert, hogy Túrosán tényleg meg ne valósítsa fenyegetését. A rendőrség lehütötte az ember- vérre szomjazó Turcsánt és megindította ellene az eljárást.
