Közérdek, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)

1915-10-30 / 18. szám

4-ik oldal. KÖZÉRDEK 1915. október 30. 18 ik szám. Alapittatoti IS82. Alapittatott E882. Rosenberg1 Sámuel, cipóraktara az „Aranycsizmá((-hoz Nagykároly, Deák-tér. Ajánlja (a háború dacára) dúsan felszerelt cipőraktárát, saját készitményü, vala­mint elsőrangú gyárakból való amerikai cipőikkel. Mértékszerint rendelt munkák a leg­rövidebb idő alatt készülnek. — Pontos és gyors kiszolgálás. — Állandóan raktáron tart nagy választékban mindenféle posztó- és bőrcsizmát, posztócipöt. Amidőn biztosí­tom a n. é. közönséget pontos és gyors kiszolgálásomról, kérve a n. é. vásárló közön­ség további szives pártfogását és maradok kiváló tisztelettel Rosenberg Sámuel. lenség elölt tanúsítóit vitéz magalartása elis­merésiül a legfelsőbb dics rő elismerés lúd- túl adassék. Kitüntetés. A „Magyar Vöröskereszt- Egyesület“ fővédnöke Lipót Salvátor főher­ceg, Dániel Béla honvédhadnagyot — vezető járásbirónk fiát — a bronz diszéremmel tün­tette ki. Halálozás. Súlyos csapás érte Borostyán János helybeli birtokost. Felesége szül. Szei- vold Teréz, éiele 78, példás boldogságban el­töltött házasságának 54-ik evében hosszas szen­vedés után f. hó 24. elhunyt. Temetése 26-an délután folyt le nagy részvét mellett. Az elhunyt matrónát, rendkívül kiterjedt rokonság gyászolja. Fegyelmi vizsgálat. Madarassy István fő­szolgabíró, Nagy István érendródi jegyző el­len, a lapunkban közölt cikkek miatt, a fe­gyelmi vizsgálatot elrendelte, Október 31. A reformáció emlékünne­pének 398-ik évfordulóját a nagykárolyi „Pro­testáns Társaskör“ vasárnap este 6 órai kez­dettel ünnepli meg saját helyiségében. A mű­sor tartalmát emlékbeszéd, szavalatok fogják képezni. Belépti dij nincs, persely tetetik ki s tartalma jótékony célra fordiltatik. Ez ulon hívjuk fel a közönség s a tagok figyelmét az ünnepi estre. A városi tisztviselők érdekében kell fel­szólalnunk. Tesszük ezt egyenesen, nyíltan. Mindnyájan nehezen élünk. S ha a hivata­lokban dolgozó munkások seregét tekintjük bizony mi is sokkal kérdezhetjük, de hát mi lesz, ha minden hivatalnok, tisztviselő se­gélyre szorul ? E kérdésre azonban azt fe­leljük, hogy ezek a hivatalnokok, tisztvise­lők a mieink. Ne kutassuk tehát, mi törté­nik itt, vagy ott, ebben vagy abban a város ban a hivatalnokokkal, a tisztviselőkkel szem­ben. Kutassuk és állapítsuk meg azt, hogy vannak a mi tisztviselőink. Előre kijelent­jük, hogy azokhoz nincs szavunk, a luk előre azzal állanak elő, hogy hát mi, hogy va­gyunk ? Mi igenis mindnyájan a mai piacz­nak tigriseivel vagyunk szemben. De tessék elhinni, az a tisztviselő, a ki ma ezekkel van szemben, talán éppen azért, mert ezek­kel vannak szemben, mégis a mi figyelmiinre érdemesek. Érdemesek pedig azért, mert ők mi értünk dolgoznak. Mi értünk vannak: A polgármester urnák azt az igen tiszteletre méltó törekvését, hogy ő tiszteli a város va­gyonát — honoráljuk. Egész működésének egy szép fénypontja, hogy ma Nagykárolyba nincs ember, a ki az ő tiszta kezéről meg­győződve ne legyen. Mi azt a szép tiszta he­xet kérjük, találjon valami módot, hogy a mi tisztviselőinket az az első tisztviselő; a polgármester ne hagyja magára. Halottak az élőkért. Halottak napja kö­zeledik . . . Amikor a legszegényebbek is pár szál virágot visznek, egy-két gyertyát gyújtanak szeretteik sírjára. Ma, a megpró­báltatások eme napjaiban azonban talán még szebb, meghatóbb módon róhatjunk le elhunyt szeretteink iránt kegyeletünk adóját. A világrenditő küzdelem, mely a nemzet becsületéért, a mi jövendő boldogságunkért folyik sok családot fosztott meg kenyórke- ^ resőjétől. A mi hazafias és becsületbeli kö ^ teleségünk gondoskodni arról, hogy az éret­ik tüöjv Küzdők családjai, nyomorúságot ne szeövgdjenek, hogy a harcztéren hősi halált halt katonáink özvegyei, árvái szükséget ne lássanak 1 Virágainkat, melyekkel szeretteink sírját díszítenénk, helyezzük most a vérező sebekre. A világot, melyet a temetőben gyúj­tanánk, varázsoljuk át a szeretet mécsévé, mely enyhítse a támasz nélkül maradt csa­ládok nyomorúságának, gyászának sötétsé­gét! A temetők kegyelete váljék ezúttal az élők vigaszává ez év halottak estéjén mond­jon le mindenki a sírok díszes és költséges kivilágításáról, hanem a koszorúkra és kivi­lágításra szánt öszeget ajánlják föl részben a Hadsegélyező Bizottság segélyezési, rész­ben pedig a rokkant alap javára. Maradjanak j ez évben sötétek a termetűk, hogy az élő­ket áraszthassuk el a mindent átölelő szere­ltet meleg sugaraival. A ki hadi kölcsönkötvényt jegyez, hazá­ját, csaladjai és iparát egyaránt szolgálja. Irigyeljük a szatmáriak helyzetét. Az utolsó napszámos ember is nyugodtan hajthatja álomra fejét, mert az egész tél folyamán lesz róla gon­doskodás, hogy ellegyen látva olcsó áron beszerezhető élelmiszerekkel. Szatmár város polgármestere, mint a képviselőtestület tag­jaiból alakult népélelmező-bizottság elnöke f. hó 25-én jelentést tett az élelmezés bizto­sításáról. Jelentésében az foglaltatik, bogy a város biztosította az 1915—16. évre szüksé­ges tűzifát, liszt, zsir, bab, burgonya, ris kása, griz és egyéb élelmiszereket és nem riad vissza még az anyagi áldozatoktól sem, hogy a lakosságot a nélkülözéstől meg­óvja. Ezzel szemben mi hogy is állunk ? ? Se tűzifa, se liszt, se zsir, egyszóval semmi! 1 Akár éhen is halhatunk a télen . . . Bizony helyes lenne, ha a képviselő- testület a városi tanácsot elküldené Szat- márra megtanulni a szatmári polgármestertől, mit kell tenni a közért és hogy miként kell szolgálni a hazát és megvédeni a város pol­gárságát a téli nyomortól és szenvedéstől. Már pofozkodnak is . . . A tulcsigázott piaci uzsora, sajnos már tettlegességre is ra­gadta a kétségbeesett fogyasztó közönséget, aki békés türelmét elvesztve, ezen az utón próbál védekezni a kapzsiság, a íelketlenség ellen. A hétfői piac ismét a harc jegyében folyt le és a rendőrség legjobb igyekezete mellett sem volt képes rendet teremteni a piacon. A falu népe felizgatva a hatósági rendelet ellenére még mindig hátaié piaci hiénáktól, rémesen zsarolt, úgy, hogy a piaci árak még a fővárosi árakat is jóval túlszárnyalták. Panasz, panaszt ért és a rend­őrség, mely hároth személyből áll, képtelen volt orvosolni a bajokat. Ilyen körülmények között a piacon egy sajnálatraméltó esemény is történt, amely jellemző az általános hely­zetre. T . . . . Antal pénzügyi tisztviselő ma­jorság vásárlás közben, tettlegességre ragad­tatta magát is Erdei Gyutánét, valamint a védelmére siető Szilágyi Mihályt tettleg insul- tálta. A tanuk azt állítják, hogy az insultus jogtalanul érte az eladót, mig a kizsarolt em­ber a jogos önvédelmet hangoztatja. Minden­esetre félő az hogy az eset lépten-nyomon ismétlődni fog, miért is erélyes intézkedéseket kérünk a bajok orvoslása iránt. A mi nézetünk az, tessék vagy a városi őrséget kirendelni a rendfentartás és ellenőrzés foganatosítására a rendőrség mellé, vagy pedig a városatyád köteleztessene’i a hétfői piac ellenőrzésére, esetleg csendőri segítséget kérjen a város a hétfői hetivásár tartamira. Valamit tenni kelt mert ha a kérdés a mostani mederben marad, a legnagyobb botrányok szinteke lesz uz ed­digi békés piac. A tűzifa maximális ára. Ismeretes, hogy a kormány elrendelte a tüzifakészletek bejelentését és összeírását. Most, hogy a beje­lentés már megtörtént és a készletek nagy­sága ismeretes, a belügyminiszter felhívta a vidéki városokat, hogy a saját hatáskörükben állapítsák meg a maximális árakat, még pedig mindenik város a helyi viszonyok tekintetbes vételével külön-külön. • \ A horvát bán levele Schönfeld Lazár fő­rabbihoz. Schönfeld Lázár főtabbi, aki hat évig Horvátországban működvén horvátul is beszél és a király nevenapja alkalmából a Vörös Kereszt egylet megbízásából hor­vát beszédet intézett a helybeli kórházakban időző sebesült, horvát katonákhoz, a naponkban a horvát közoktatásügyi osztályfőnökhöz azzal a kérelemmel fordult, hogy a sebesült horvát katonáknak horvátnyelvü lapokat küldjenek. A főrabbi kérvényére maga a horvát bán, báró Skerlez Iván a következő levélben válaszolt: Horvát-szlavon- és dalmát királyság bánja. \ 9518, ein. szám. Főtisztelendő Schönfeld Lázár főrabbi urnák Nagykároly. Dr. Tropsch osztályfőnök úrhoz intézett nagybecsű soraira van szerencsém értesíteni, hogy kívánsága szerint intézkedtem, hogy má­tól kezdve küldjék Fötisztelendőséged elmére a Nagykárolyban időző beteg horvát katonák szórakozásra a Narodne Novine“ napilap egy példálnyát. Ugyané postával küldök Főtisztelendősé- ged címére egy csomag horvátnyelvü könyvet azzal a tiszteletteljes kérelemmel, szíveskedjék azokat ugyanazon cél szolgálatába állítani. Végül nem mulaszthatom el az alkalmat, hogy Főtisztelendőségednek ki ne fejezzem legmelegebb köszönetemet az ott tartózkodó beteg horvát katonák kprüli fáradozásáért és szives gondoskodásáért. Zagreb, 1915. okt. 22. Skerlez. Öngyilkosság. Szabó Mari 32 éves haja­don debreceni lakos városunkban Szabó Gyu­lánál a polgári iskola szolgájánál időzött. F. hó 25-én délután öngyilkossági szándékból maró­lúgot ivott s dacára az orvosi segítségnek kedden reggel meghalt. Öngyilkosságainak oka ismeretlen. Késelö kereskedőinas. Hétfőn délután lé­lekszakadva, rohant a rendőrségre Fézer János a Steib Márton üzletében alkalmazott keres­kedősegéd és jelentést tett arról, hogy őt Túr­osán Mihály tanuló megakarja ölni. A dolog úgy történt, hogy Fézer ebédelt az üzletben és egy vevő részére Túrosán a széket, amelyen ült, elakarta vinni, s minthogy Fézer ezt nem adta oda, kirántotta alóla, majd késsel rohant reá, hogy kiveszi a belét. Fézer futásra vette a dolgot s beszaladt a Blaskó-féle üzletbe. Túrosán azonban nyitott késsel ide is követte csak a jelenlevők közbelépése mentette meg Fézert, hogy Túrosán tényleg meg ne valósítsa fenyegetését. A rendőrség lehütötte az ember- vérre szomjazó Turcsánt és megindította ellene az eljárást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom