Közérdek, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1915-10-30 / 18. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK 1915. október 30. 18-ík szám. RÓTH LIPÓT va i it cr esk ed esc ia jkároly Ileák-tér 14. Meidingen kályhák, mindenféle házifelszerelések nagy választékban. Carbid világítási célokra állandóan raktáron. Porosz fűtőszén kicsiben és Egy tanuló fizetéssel felvétetiv. dominium, mely az igazság a jog, de az államok közti paritás alapján is csak pro partibus divisis elve alapján kezelhetők. Ezt az álláspontot fejezi ki a két állam a címeiébe való felvétel most egyelőre csak jelképileg"« így jogos kívánságunk teljesült — remélhető ezután nem csak jelképileg, de való Ságban is érvényesülni fog. Szól a rendelet kis címerről is a két állam kiscimere összekötve az uralkodóház címerével és a szallaggal. Ezt mikor fogják használni, nem szói külön a rendelet, de hogy ilyen, amilyen egy messzemenőgondolatot akar kefejezni, azt, hogy ne felejtsük — „csak két állam szövetsége“. — Ausztriáé és Magyarországé, azaz csak dualizmus van s nem triálizmus. Az „Indivisibiliter ac inseparabiliter“. E szavak itt különösen az államok belső egységét jelentik, így vagyunk a „közös címerrel“, mely csak nevében közös, alapjában nem. Nincs a „Monarchiádnak mint államnak közös címere — miután nem ismerünk „Osztrák— Magyar-—Monarchia“ nevű államot sem. Miként nincsen a Domus Austriaca által országolt Monarchia, hanem Monarchiák vannak. De mivel mégis a mostani közöscimer egységesnek látszó a felületes vizsgáló előtt, nem kell spórolnunk az ellenkezője állításával. Mert ellenünk fordíthatják hallgatásunkat, beleegyezésnek véve, mint Wlasics ! Gyula megjegyzi. Hiába mondja ami jogunk „qui tacet nihil dicit et non consentit“. A zászlók körül nincs ily tiszta vilá- gosság, mert mig nincs a Monarchiának, vagyis a két állam szövetségének közös; címere alapjában véve, addig igenis volt és van, ez uj rendezés szerint is a Közöshad- j seregnek és a Haditengerészetnek közös zászlaja és vezórzászlója. A közös hadseregnél eddig használt lobogó tökéletesen jogellenes volt. Felesleges hangoztatni a küzdelmeket, melyet a feketesárga lobogó ellen folytattunk. A zászló rendezés minden kormánynak Achilles sarkú volt és elérhetlen ideája. Tisza István grófnak már 1903-iki programjában szerepelt a zászlórendezés, úgy, hogy bevette ebbe a szaadelviipárt kilences bizottságának ezt a tételét: „a közös hadsereg jelvényei, melyek ma alkalmazásban vannak, nem felelnek meg az ország közjogi önállásának, azért a jelvények kérdése köz-1 jogunknak megfelelően rendezendő. Egy jó; évtized múlva a program valóra vált, rendezés alá került a jelvények kérdése is. - Eddig a program tökéletesen keresztül vitetett, lássuk most már az vajon „közjogunknak megfelelően “ ? Nézzük mit is mond közjogunk? A közös hadsereg nem egyéb mint egy közös intézmény a Pragmatica Sanctióból folyó kölcsönös és közös védelem egyik legfontosabb eszköze (1867. XII. t.-c. 7. §.) A hadsereg oly intézmény, mely a kölcsönös és közös védelmet szolgálja — és amely azért szerveztetett közösen, mivel igy gondolta 67-iki törvényhozásunk leghelye sebben megoldani az 1723-iki I-1II. törvényben rárótt kötelezettséget, ellentétben 48-as törvényhozásunkkal. A kölcsönös védelem szüksége teremtette meg a közös hadsereget, melynek a törvény szava szerint egyik legfontosabb eszköze — csak, mert a magyarhonvédség és a népfelkelés épen olyan eszköze, éppen úgy szolgálja azt, A közöshadsereg csak Specialiter szolgálja azt, amit a magyar és osztrák honvédség s népfelkelés ! is tesznek a kölcsönös és közös védelmet. Tehát két állam egyenlő szervezetbe egyesített hadereje a közöshadsereg, természetesen a paritosnak magától értetődően érvényesülni kellene, Hogy nem igy van, oka annak Őfelségének mindkét államban viselt had- j felség joga, amelynél fogva, mint az 1867. IXII. t.-c. 11. §-a mondja. „Mindaz ami a f magyarhadseregnek, mint az összes haese- reg kiegészítő részének egységes vezérletére, i vezényletére s belszervezetére vonatkozik, I általa intózendőnek ismertetik el. Nem tévedünk tehát akkor, midőn azt mondjuk, hogy Őfelsége jogkörébe tartozik a magyar hadsereg lobogójának megállapítása. De nem tévedünk akkor sem, ha azt mondjuk, hogy a magyar hadsereg elvonva egy külön álló rész, miként másik olt ódáiról az osztrák hadsereg, melyek együtt adják az összes hadsereget az újabb nevű közöshadsereget és nincs újból Monarchiánk, (mint államnak hadserege. Ez az értelme ' annak, hogy közös intézmény és ez megadja I nyitját is annak, mikép fejeztessék ki e (hadsereg tekintettel az egymást kiegészítő I részekre. Ellent mond igy e viszony a közös ! lobogónak, legyen az bár fekete-sárga, vagy bármilyen szinü. Látjuk tehát, hogy az uj rendezés a „közjogi viszonyoknak“ nem eléggé megfelelően intézte el a zászlók kérdését. A közös hadsereget most is közös lobogó jelképezi. Ez az állnmok közjogi különállást nem fejezi ki kellőképen és nem csodálkozhatnánk, ha ezt a hadsereget igy „összmonarchia“, mint felsőbb állam hadse regének tartanák nem pedig közös szervezetű szövetséges hadseregnek. A zászlók és vezérzászlók "színe közös lett, mintha egy állam színe lenne a fehér szin, mely igaz mind a két állam színe, de önmagában semmit sem fejezhet kj. Lehet talán, hogy ez a szin csak összekötő szin a két állam színei között, de itt nagyon nehéz vélelmezni, a királyi határozott szó ellen. Megfoghatatlanul érdekes miért tartották meg a közös lobogót, tekintetbe véve, hogy már előbbi jobb példák, helyesebb útmutatót, adhattak volna, miként lehet közös lobogótesten az elkülönülést élesen feltüntetni, ahogyan 1867. XV. t. c. és 1878. XX. t.-c. VII. fejozete a tengeri és folyamkereskedelmi hajokra nézve rendeli. A közös lobogót ami van teljesen megfelelő a közjogi felfogásnak, a két állam egymás mellett álló összekötött címere egyik oldalán, a király nevének kezdőbetűi másik oldalán. Váltakozó magyar királyi és osztrák császári koronák, valamint a bi és trikolor lángnyelvecskék a szorítást jelképezik. A haditengerészet szintén közös lobogót kapott — színe a régi vörös-fehér-vörös. Ezek a színek kifejezetten a dynasztia színei semmiképsem alkalmasak az amúgy is helytelen közös lobogó alapszínének. Csak úgy fogadható el, mint a dinasztia közön ségének külsőképi jelölése, ami azonban nagyon veszélyes. Alapjában véve ellent mond a közjogi helyzetnek. Egy dynasztia színei nem fejezhetik ki két szuverén állam közös intézményét, nem szólva arról a mindig megújuló veszélyről, hogy „összállam“ vagyunk. S kösös lobogó, mint tényleg van, nem állhatja meg a szigorú közjogi kritikát. Nem fel meg, tehát tökéletesen a közjogi viszoj nyoknak, mert a Monarchia államiságának csiráit hordja magában. Az eddigi teljesen [jogtalan állapot csak corrigálva van, de a ! tisztán jogi kívánság még nem teljesült. Rossz külső kifejezésre mennyire kell ügyelnünk különösen nekünk magyaroknak, azt már Tisza Kálmán hangoztatta. Tudván, hogy mindig a rossz, kétér- I telmü , kifejezésből mennyi bajunk volt. És még -sem okultunk. Mi elhisszük i mindnyájan és tudjuk is, hogy mit is jelent a lobogó közössége és miért van az. De kérdjük? nem jogosan mondhatja bárki ide- j gén a közös jelvényeket a „Monarchia“ jel- vényeinék, mert külsőleg nem veheti észre, hogy „Monarchia", mint iőállam nincs igy tehát közös külön jelvénye sem. A közös lobogó nem laudabilis közös intézmény. Miért jelképeztessék két állam közös szervezetbe egyesitett hadereje közös zászlóval, kiadhat választ e kérdésre ? A magyar j:ogi felfogás bizonyára az ellenkezőt mondja. Mert amikor a magyar államban, mely egységes unitas, ez egység legkisebb veszélyeztetésének gyanúja nélkül, megengedhetőnek tartott törvényhozásunk azt, hogy a horvát honvédség különszinü saját lobogójával éljen, midőn tehát csak egy állam haderejéről van szó, akkor ott ahol két állam egyesitett haderejéről van szó, amely egyenlő szövetségben van, tiszta dualizmusban, méltán lenne kívánható nemzeti szivü külön lobogó ennek a hadseregnek, mely a törvény kifejezett kora szerint is „magyar hadsereg“ 1 Nem sovinizmus nyilatkozik meg aggodalmaskod ó közjogászain,. hanem előre tudása annak, ammi ugyan már be is következett, melyet az osztrák tudomány képviselői máris hangoztatnak az „egységes állam“ veszélyének. A címer és jelvény kérdés megoldása a közjogi kívánság mellett jókora politikai célt akar kifejezni. Kifejezésre akarja hozni a Monarchia egységét, hűségét a közös uralkodóház iránt. Memento ez a Dynasztiának, Ausztriának nekünk is, hogy egymásra vagyunk utalva, de különösen mementó ellenségeinknek. — Figyelmeztető külsőképpen is a „beteg Monarchiától“, hogy ez a szétziillött egység ! A Monarchia egysége ellenségeinknek szól, lássanak mit látnak belőle. Nekünk magyaroknak megint mást kell látnunk s ez, hogy van egység a Monarchiák között. Nincs egységes „Osztrák—Magyar Monarchia“ nevii állam és igy mi ellenkezőjét mondhatjuk a magunk közjogi tételét: „Contra Unionem est Dualismus.“ Csókás László könyvkötészete Nagykároly, Jókai-utca 2. szám. Elvállalok minden e szakmába vágó munkálatok, díszmunkák, gyors és jutányos áron való elkészítését. A nagyérdemű közönség pártfogását kérve, vagyok kiváló tisztelettel Csókás László könyvkötő.
