Közérdek, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)

1915-07-04 / 1. szám

2 KÖZÉRDEK. Mindennemű ruhanemüek, csipkék* feilöltök, függönyök, térítők, sző­nyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, keztyük festése. ! I Minta után való festés I I Häuftet Sámuel villany- és gőzerőre herendezett ruhafestö es vegyitisztitó Nagykárolyba^ Kölcsey-utca I. sz A rém. kath. templom mellett. Műhely: Petöfl-utca 59. armely kényes színű és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. Plisé-gouvré. Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek kukoricával tartaná az efféle háziállatot. Mind kijár a fűre, ott is lehetőleg a má­séra, de azért nincs az a menyecske, aki tizenkét koronán alul odaadna egy öklömnyi szopós malacot, vagy egy pár idei libát. Máskor ilyenkor egy pár rántani való csirkéért két koronát kértek a kofák, faluhelyről egy koronáért hozták. Ma öt korona egy pár verébnyi csirke, melyből két ember sem lakhatik jól. S ha a szük- erszényü vásárló fel kiált erre az árra, vígan vág vissza a termetes kofaasszony­ság : lesz az lelkem drágább is ... ! Zöldségfélében salátát és sóskát esz­nek ma az emberek, mert a bőven ter­mett ; zöldborsót és bőnek ígérkező zöld­babot teljességgel nem lehet megfizetni. De sóskán és salátán nem lehet megélni, mikor a tojásnak darabja tizenkét fillér, a krumpli pedig, ha olcsóbb, romlott, ha jó: harminc fillér. Miért nem ellenőrizteti a város a kofák manövéreit, akik ennek az egész bajnak egyedül való felelős okozói? ha a nagy eladók árait kemény kéz dirigálná, ö sem fizethetne falun tizenkét koronát egy fiatal libáért és 8—9 fillért egy to­jásért. Ha ezeknek az élelmiszeruzsorá­soknak itt körmére néznének a hatóságok, redukálódnának nyomban az ő őrületes áraik is és hamarosan minden visszatérne a normális mederbe. Az nagyon bölcs fölfogás, hogy ezek mellett az árak mellett a termelők legalább megszedik magukat, de egészen bizonyos, hogy a dolgok fő- j hasznát megsem ők fogják huzni, mert aki ma elad, az holnap vásárol és amit nyert a réven, elveszti a vámon. Az egész város társadalmi osztálya anyagi és erkölcsi összeroppanása felé vezet az a felületesség, mellyel ezt a kér­dést az illetékes faktorok kezelik. És ha nem jön mielőbbi energikus segítség, a telhetetlen piaci uzsora miatt igen súlyos belső bajok születhetnek. Nem lehetne egyszer már nálunk is idejekorán orvosolni egy veszedelmesen el­harapódzott járványt? Royal kávéházban %/ minden szerdán, szombaton és vasárnap mozielőadás ats“ tartatik. “£28 Változatos műsor 1 — Képek a világháborúból! Beléptidij nincs! A nagyérdemű közönség jó- akaratu támogatását kéri: A nagyközönséghez! Nyolc hónapi némaság után, újból megszóllal a közönség igaz barátja, a tel­epesen független magyar sajtóorgánum a i „ Közérdek Érmellék. “ Nyolc hónapig jártunk a kálváriát. Nyolc teljes hónapon viseltük rállainkon a leymeyalázóbb vádat: a lázitás, a király- sértés vádját, miy végre a legfelsőbb ma­gyar bíróság, a kir. Curia mondotta ki, hogy emelt fővel jelenhetünk meg újból a nagyközönség előtt, hogy harcoló katonák­ként folytassuk küzdelmeinket, az elvek és i az elöretöretés nagy ütközeteiben. Mert ami életünk folytonos küzdelem zászlóinkon, ma is ugyanazok a jelszavak ragyognak, amelyek ezelőtt 9 évvel lapun­kat életre hozták. Fiúi hűséggel, megalkuvást nem ismerő elszántsággal és törhetlen szeretettel szolgálni, az édes magyar hazát és a kö­zönséget. Az igazság és pártatlanság volt min­den szavunk, minden tettünknek vezérlője, irányítója. Az igazság védelmében nem tántorított, nem felemlített meg bennünket senki és semmi, s az igazságért volt bátorságunk síkra szállani még akkor is hä annak vé­delmében vérző sebeket is kap­tunk Mert, ami lapunk nem egy klikk:, nem egy felekezet, nem is a város orgánuma, hanem lapja a nagyközönség egyetemének, mely­nek kell, hogy az éltető napja: az igaz­ság, a pártatlanság legyen. De ahhoz, hogy függetlenségünket megőrizhessük szükségünk van hogy küz­delmünkben velünk legyen a város tár­sadalma és polgársága. Reméljük is, hogy az a megtisztelő belső kapocs, mely a nagyközönséget a le­zajlott 8 év alatt lapunkhoz fűzte, a jövő­ben sem fog meglazulni, sőt erősebbé ko- vácsolódik az együttes küzdelmek kohó­jában. Hisz a nagyközönség: ami sziklaerősségünk. Ez a sziklaerősség teszi lehetővé ne­künk azt, hogy a jelenlegi válságos idők nagy mostohaságaival is megküzdeni re­mélünk, mert jóllehet tagadhatlan, hogy a vidéki lapok helyzete sohasem volt rózsás a mai háborús időben, amidőn mindenki­nek meg csökkentek bevételei és megkétsze- rödtek kiadásai kétszeres áldozat az, ame­lyet a közönségtől lapunk fenntartásához kérünk. Mi bizalommal nézünk a jövő elébe 1 Hisssük, hogy az a nagyközönség, mely a becsületes munkát megbecsülni és érté­kelni tudja, s mely eddig is megtisztelt páratlanul állő támogatásával, hü marad hozzánk a jövőben is. Braun Márton tulajdonos.! Kiváló tisztelettel.- o Szerkesztőség. Kávéházi hadvezérek. Mialatt a mi rettenhetetlen katonáink emberfölötti elszántsággal vívják véres csa­táikat odafönn a muszka milliókkal, részben megverve, szétszórva, részben pedig vissza­tartva az ellenséget, azalatt az ország dol­gozó népe reménységgel teljes szívvel telje­síti kötelességeit a hadsereg, a haza iránt. Ápolja, segíti a megsebesült hősöket, meg­könnyezi az elesetteket, akik drága vérük hullásával bizonyították azt, hogy férfiak, hogy igaz magyarok, hogy hősök voltak. Mégis akad közöttünk itthon maradt dol- gozó-verejtékező és harcoló véreinken csüngő emberek között miadenhol egy néhány olyan is, aki baljóslatú ábrázattal jár kél közöttünk, ' aki kemény kritikát gyakorol a mi hadaink munkáját dirigáló faktorok intézkedései fölött, aki nem hisz a győzelmi híreknek, aki sötétsé­get, vereséget, gyászt lát és — terjeszt maga körül. Ezeknek a küzdő hősök s a hadvezé­rek eljárását kritizáló bölcseknek szólnak ezen soraink. Kiváló szigorú kritikusai a harctéri ese­ményeknek, nem gondoljátok-e meg, hogy mialatt ti idehaza pompásan megvetett ágyaitok­ban pihenitek ki napi kávéházi és vendéglői bölcselkedéseiteknek fáradalmait, hogy mialatt az üdiiö álomból fölébredve párolgó reggeli kávé mellett, cigarettázva olvassátok az újságok leg- frisssbb híreit és bőséges ebédeknek utána kávé­házban való feketekávézás közben adogatjátok le az érdeklődő közvéleménynek hadi ismereteitek­nek és a város aszfaltján szerzett gazdag ta­pasztalataitoknak eredményeit, s leszamarazzá- tok a hivatásos intézőket, akik nem a ti bölcs és kitűnő taktikáitok szerint haladnak. Meggondoljátok-e azt, hogy katonáink hónapok óta tűzben vannak, vérüket ontják, az oroszlán bátorságával, a tigris vakmerőségé­vel harcolnak, nappal afrikai forróságot, éjjel kemény hideget panasz nélkül tűrnek, állva szundítanak egy-két órát, nem ismerik oda­fönn a mindennapi élet kényelmét, nem ér­zik az elemi életföntartási szükségletek hiányát, csak harcolnak, csak támadnak, csak győznek, vagy meghalnak a hazáért, miértünk, ittmaradottakórt. Nem gondoljátok-e meg ezeket ti kávé­házi hadvezérek, ti bőségben, úri kényelem­ben élő, pezsgő mellett vitatkozó tudós és bölcs férfiak és nem gondoljátok-e meg azt, hogy csüggedéstek, kishitüségtek, szemfor­gató sápádozástok, cinikus leszólásaitok, gán­csaitok rémületet okozhatnak és keltenek a naiv, hiszékeny emberekben, a városban, a falu népében s ezzel megzavarjátok azt a lelkes, azt a szent hangulatot, bizó hitet, a mi nemzetünket a nagy véres harcban dicső hadaink, azok munkája s ami végleges dia­dalunk iránt eltölti. A hősök panasz nélkül, sőt rajongó lelkesedéssel teljesitik a harctéren kötelessé­geiket, a dolgozó, bizó milliók pedig idehaza napi munkájukat végezve gondolnak ami megtartóinkra s a bennünket megsegítő Is­tenre, — tehát a bölcsekre, akik mindent lekritizálnak, akik buvalbélelt ábrázataikat mutogatják és vészt jósló hangon emlegetik a katasztrófát — az ilyen ráérő tudósokra nincs szükségünk. Ne hallgassátok őket, na higyjetek nekik — hiszen Írva vagyon, hogy győz a jog, az igazság, győz a magyar virtus és becsület, — győzni fogunk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom