Közérdek, 1914. július-december (7. évfolyam, 27-37. szám)
1914-09-05 / 37. szám
4-ik oldal. Ermellék 1914. szeptember 5. 37-ik szám megrezdülnek. Nem szabad tehát tőlük rossz néven venni, ha az általános lelkessedésbe a fájdalomtól, zokogástól elcsukló hangjuk vegyül, ha az ő szivük az aggodalomtól ösz- szeszorul, amikor a férfi keble a győzelem biztos reményétől, az erő tudatából tálálkozó önérzettől tágul, ha ő csügged amikor mi bizakodunk. Hogyne sima, csüggedve a nővér, kinek fivére a hitves kinek térje a menyasszony, kinek vőlegénye, az anya, kinek fia megy el a viszontlátás bizonytalan reményében a százszoroshalált osztó csaták tüzóbe ! És én mégis azt mondom nektek fájdalmas szivii testvérek, menyasszonyok feleségek és anyák: Ne sírjatok! A háború nem oly rettenetes pokol, mint a milyennek ti azt a képzelet falgyujtotta vérvörös fényben látjátok. Szeretteitek tizedrész akkora veszélyben sem forognak, amint ti képzelitek, mert a mieink bátrabbak, erősebbek, jobbak eszesebbek tanultabbak, hasonlithatlanabbul kitü- nőbb vezénylet alatt, tökéleteseb fegyverrel harcolnak mint a nyomurult, piszokban fet- rengő, lelki sötétségben tévelygő, az éhségtől ellankadó ellenségeink. Erőt ad nekik az a tudat, hogy mi részünkön az igazság, hogy ők nemcsak népünk házánk becsületéért, hanem házitüzhelyük, fészkük bistonságáért és tiértetek harcolnak. Tudják, hogy életünket, vagyunukat és hajlékunkat védelmezik A közös veszély tudata forrasztotta egybe a békeidején annyira széthúzó népelemeket; a szlávokat, románokat, németeket és magyarokat. Az ember akkor értékeli leginkább kincseit mikor ki van téve annak a veszélynek, hogy elveszti azokat. Ez a sok népelem, mely a béke idején annyit békétlenkedik, annyit elégedetlenkedik, most a veszély idején mégis belátja, átérzi, hogy a Habsburgok kormánypálcája alatt, Szent István koronájának árnyékában mégis nagyobb a szabadság, bitosabb a lét, kelemesebb az élet, ozondusabb a levegő, édesebb és bőségessebb a kenyér, mint a világ legnagyobb részében, más uralkodó alatt, más kormányforma mellett. Ne sírjatok nők, gyógyítsátok be szívetek vérző sebeit !ojzt harcot meg kell vivnunk. Ha a mi véreink nem siettek volna a határra, akkor a tatárcsordáknál nem sokkal jobb, vad, kulturátlan hordákrontottak volnak be hozánk, árasztották volna el halmainkat, hegyeinket és síkjainkat. Ezek a félbarbár, szappant csak hírből ismerő, rongyos, éhes hordák, kik előtt semmi sem szent; sem a gyermek ártatlansága, sem a nők becsülete sem templomaink szentélyei, sem a tudomány csarnokai, sem az emberszeretet hajlékai, sem az égető sebektől szenvedő betegek fekvő helyei, irigy, kegyetlen düvel berontanának hozzánk. Felperzselnék nyájas falvainkat virágzó városainkat és nemzetünk szemefényét: fővárosun kát. Elrabolnák mindenünket, tönkretennék mindazt amit ezeréven át magyar elme kigondolt, magyar erő teremtett. Elpusztítanák még a jövő nemzedéket is, mert vadállati dühükben még a gyermekeket is agyontapos sák, állati vágyaikban ártatlan hajadonokat, tiszta anyákat megfosztanak attól, ami nélkül az élet elvesztette előttünk becsét. Ne sírjatok nők, mert mikor férjeitek, atyáitok a harctérre siettek, megdönthetien ércfalként viszatartják azon megszámlálhatatlan vad, kíméletet, emberiessét nem ismerő hordák beözönlését, megvédelmezik a ti kedves puha, meleg fészketeket és a ti becsületeket. Ti pedig, kik itthon maradtatok, vigasztaljatok meg a vigasztalásra szorulókat, töröljé tek le könnyeiket, nyájas, barátságos beszédetekkel feledtessétek el velük fájdalmukat. Ha találtok siró gyermeket, akinek atyja fent északon, vagy lent délen harcol a ti biztonságtokért, a ti életetekért hajléktokért legdrágább javaitokért, simogassátok meg fejét, becézgessétek, dédelgessétek ők! Szerezzetek neki örömöt és ne hagyjátok öt nyomorúságban ! Legszebb ékszerek, órák, ezüst- és arany neműek LÜFKOVITS ARTHUR és TÁRSA cégnél kaphatók Debrecen, Piac-utca. Még egyszer Érmihályfalva. Vissza kell térnünk még egyszer Érmi- hálylalva és vidéke hazafias viselkedésének méltatására.' mert ez párját ritkítja az egész országban. Ez a közönség teljesiti legmagasztosabban hazafiui és emberbaráli kötelességét. Ha az ország minden községe ilyen ideális altruizmussal, ilyen erején felőli áldozatkészséggel lép sorompóba, hogy a hadbavonultak az itthon hagyottak támogatására siessen, úgy az országban hamar felszáradnak a könnyek. Már augusztus elején megindult az érmihályfalvai állomáson a felvonuló hadsereget szállító katonavonatok sorozata. A vasútnál eddig minden egyes vonatot lelkesen fogadott Érmihályfalva és vidékének közönsége. A legénység a napszakához képes, reggelit, ozsonnát, néha ebédet, majd frissítőket, mindenkor cigarettát kapott, a tiszteket szintén a napszakhoz alkalmazkodó terített asztal várta. Reggel friss kávé, konyak, kalács, hideg sültek, délelőtt villás reggeli, behűtött sör, ásványvíz, szóval a vendéglátó polgári házból kikerülő gazdagon terített asztal várta a hadba vonulók at. Ha mindéhez hozzá vészük, hogy az elmúlt idők alatt 80—100,000 ember, 4—5000 tiszt láttatott szívesen az érmihályfalvai állomáson, tiszta képet kapunk arról, hogy mit adott elő a lakosság áldozatkészsége. Ez idő szerint a reggel érkező sebesültek ellátását tartja kötelességének a község és a járás lakossága. Meleg kávé, konyak, jó borok várják a már vérző házafiakat, melyeket s szeretet tesz fűszeressé és hazafias érzés gyógyítóvá.: * * * Ebben a nemes tényben lényeges az is, hogy a 100.000-nyi harcos között 30—40000 osztrák, cseh, morva, román testvéreink is részesült szeretetiik kifejezésében. Csak gondoljunk arra, hogy mennyi örökölt, hibás véleményt törültek ki idegen ajkú testvéreink tudatából az Érmihályfál vaiak szeretetük nyilvánításával és a felejt- hetlen impressziókkal mennyi úttörőjét szerezték meg fajunk megértésének és kézen fekvővé válik, hogy helyes utón jártak és járnak. Áldozatkészségük nem csökken és e vidéken nem lesz olyan árvája és özvegye a mérkőzésnek, kinek könnyét le ne törüljék ugyanazon meleg kezek, melyek az induló apák, férjek, fiuk leikébe igyekeztek lángolóvá szítani a lelkesedés tüzét. Most a „Vörös-Kereszt“ és a sebe’sültek ápolása és gyógyítása van soron. Érmihályfalva nagyközség már régen megajánlotta, hogy háború esetén 180 sebesült és 50 lábadozónak megfelelő ellátást, ápolást, gyógyítást nyújt. Az idő elkövetkezett. Rövid számadás után kitűnt, hogy a község Ígéretének beváltása anyagi erején felüli kiadást jelent, úgy, hogy lehetetlennek látszott teljesítése. És most ismét a társadalom lépett so rompóba. Az áldozatkészség újabb az eddigieknél is nagyobb teret talált. Megindultak az adakozások. A Casinó készséggel átadta szép, modern, parkettes, villannyal világított helyiségeit ingyen. Az Egyesült Pénzintézetek viszonzásul régi helyiségüket adták át a Casinó részére ingyen. Az első szükségét képező 30 ágyra berendezett kórház ágyai teljes berendezéssel már készen áll (3—4 nap alatt készült el) j majdnem tisztán a társadalom ajándékaiból. Fehérnemű közadakozásbót már eddig is a momentán szükségletet tulhaladólag áll rendelkezésre. Szóval a társadalom aranyszive egy-lcettöre elhárította a financiális akadályokat, melyek a a sebesült kórház felállítása elé tornyosultak. Történik pedig mindez — jól megjegyezve — amellett, hogy az érmihályfalvai társadalom számottevő tagjainak egyik — talán a nagyobb része — tulteszi magát azon, hogy a másik rész, bár dicséretre méltó nagy buzgalommal, de az úgynevezett „oroszlán rész látható kivétele“ körül serénykedik. Ezúttal ugyanis csak a hazafias és emberi célt tekintik, nem törődve a megvilági- tatlan háttérrel, melyben maradnak. Ezek nem kevésbé érdemlik meg a megemlékezést s ami fő: a buzdítást, nehogy ellankadjanak és azzal megbénuljon a szép actió. Sebesültek megvendégelése. Negyedik hete, hogy megindult a mozgósítás és ezen idő alatt Érmihályfalva nemesszivü hölgyei egy percre sem szüntették be, a jótékonyság gyakorlását a hadba induló katonákkal szemben. Most a harcból visszatérő sebesült hősöket látják el reggelivel és minden jóval, amit csak a női szív kigondolhat. Reggelenként turnusokra osztott bájos fiatal leányok, asszonyok sürgölődnek a sebesülteket szállító vonatoknál és a nehezebb sebesülteknek kocsikba viszik a teát, csokoládét, kávét és szeretetreméltóan kínálják és szolgálják ki őket. A sebesültek tömegére való tekintettel Érmihályfalva, Székelyhid és Bihardiószeg községek között megállapodás jött létre, a mely szerint: hétfőn, szerdán, pénteken Érmihályfalva ; kedd és szombaton Székelyhid ; vasárnap Bihardiószeg lelkes honleányai látják el reggelivel a sebesült hősöket. Ilyenek az érmelléki nők I Áldja is meg az Isten őket nemesszivüségüket 1 A jótékonyság angyalai. A meghatottság igazi és forró könnyeivel szemünkben tesszük papírra ezeket a sorokat. Csodás, szinte hihetetlen előttünk is, hogy mire képes a hon- leányi lelkesültség. Azok az előkelő úrnőink, akik eddig a legnagyobb kényelemmel élték nnpjaikat, beállanak varrógép mellé, lepedőket, párnahajakat várni sebesültek számára, mások egész napokon át ügyelnek mosónőkre, vasalónőkre, akik a falvakról beérkező fehérneműket mossák s rózsás újakkal hajtogatják össze a durva vásznakat, átkötik szalagokkal és helyezik el saját finom fehérneműiktől megfosztott szekrényeikbe addig, inig beszolgáltalják azokat a bizottságnak. A jótékonyság angyalnői közül dr. Andrássy Ernöné úrnő Erzsiké leányával 50 varróleánnyal dolgozik kora reggeltől, késő estig és Elber Bózsika és Páll nővérek segélyével gombamódra nő a fehérnemű a szorgalmas dolgos kezek alatt. Benedek Zoltánná úrnő felügyelete alatt napok óta 12 mosónő dolgozik állandóan a falvakról adományozott fehérneműk kimosásán és bevasalásán és az áldott lelkű úrnő személyesen hajtogatja szallagozza a naponta 500 darabra tehető hófehér tisztaságú ruhaneműket. Jakab Mérné, ami aranyoslelkü uriszakácsnőink udvara mosodához hasonlít, ahol szintén a sebesültek számára mosnak, s minden házban gazdag és szegényében egyaránt varrnak és mosnak a sebesültek számára. Hát ne legyünk eltelve a boldogságtól ezek láttára ? Hát ne boruljunk térdre az érmihályfalvai nők előtt? Ángyalok ők egytől egyig, akik megérdemlik, hogy szentként tiszteljük és imádjuk őket. Adományok a vörös kereszt javára. A lapunkban már eddig nyugtatott összegeken kívül újabban a következő adoinányak folytak be az Érmihályfalván felállított Vörös Kereszt kórház javára, özv. Kállay Nagy Lajosné 20 K, Kurta János 50 K, Fráter Tibor gyűjtése Gá- lospetribői 20 K, Bujanovits Béla, Bujanovits Béláné 100—100 K, Gáspárdy Ida 30 K, Ér- adony község 8 K 87 f., Benedek Zollán és Grósz Béla 25—25 K, Csicsai Mór 5 K, Weisz Czilli gyűjtésre 25 K 41 f. Majercsák Vilma, I Rosenberg Ignác, Hadzsy Mihályné 2—2 K és végül Gróf Stubenberg József és nemesszivü felesége eddigi fejedelmi bőkezűségüket betetőzték a kórház céljaira adományozott 500 koronával. Beiratások az elemi iskolába. Érmihály- I falván már egyes .iskolákban megkezdődtek a
