Közérdek, 1914. július-december (7. évfolyam, 27-37. szám)

1914-08-22 / 35. szám

KÖZÉRDEK ÉRMELLÉK SZÄTMAR-, BIHAR-, HAJDÚ- ÉS SZILÁSYVÁRMESYÉRE TERJEDŐ TÁRSADALMI HETILAP. / /, '''ÍV V.-; \ ** í-.jífe-­g£> Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fi ér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvéteiére csak felelős szerkesztő jogosult Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi György-tér 36, Telefon 95. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos SiMXÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre 7'— kor. félévre 3'50 kor Vidékre postán küldve egy évre 8’— kor. félévre 4.— ko Egyes szám ára 20 fillér. keresztény morál és sok ezrével viszik a mészárszékre, a bal­káni és orosz vágóhídra az embereket Pedig milyen szent és drága nekünk ez az élet, ha hatalmas urai vagyunk millióknak s ha nyomorult koldusai vagyunk önma­gunknak. Vágyak fütnek és szomjúságok csábítanak. Mindazok, akiket nagyoknak, jóknak, kiválóknak tisztelünk, azon dol­goznak, hogy az-életet szebbé boldogab­bá, hosszabbá és kényelmesebbé tegyék. Tudósaink, művészeink s az egész em­berisig ezért dolgozik. Gyermekeinket arra tanítjuk, hogy mindenkinek szent joga van az élet örömeihez, a napfény­hez, levegőhöz, a friss jó élethez, a sze­relemhez s m indához, ami együtt az éle­tet jelenti s mélységesen fel vagyunk há­borodva, ha a villamos elüt egy embert, ha évenkint néhány száz embert elvisz a tüdövész, szenvedésre kárhoztat a szifiilisz és szemrehányást teszünk a tudósainknak hogy még mindig néni tudták a világ legrettenetesebb zsarnokát: a Halált detro- nizálni s ugyanakkor, mikor az emberi- ség az élet egyetlen értékét felismerte és csakis ezért dolgozik; Örült ideálokért fel­fegyverkezik s egy-egy napon husz-har- mincezer ember dobja oda ezt a drága, féltett' kincset az életet. Itt valaki hazu­dik. Vagy a keresztén]/ morál, amely hir­deti, hogy csak az. élet ami szép és ami jó, — vagy a hatalmasok, akik azt állítják, hogy ők a népek boldogulásáért és isten kegyelméből vannak. És ennek dacára nincs bátorsága a hires kulturemberiségnek azt mondani, hogy hazugság az egész kultúra, hiszen a világ eleven lelkiismerete, a sajtó, amelyik úgy felháborodik, ha egy építkezés­nél egy embert leüt a véletlen, elgázol a vilamos, most a háború gyilkosait a dicső­ség koszorújával ünnepli s dicséretet ir a kősókról, akik véres kardjukkal az isten oltára elé állanak és hálát adnak, hogy husz-harmicezer embertől sikerült az éle­tet elrabolni. Nem volna csoda, ha a gyer­mekeink az iskolában kacagva kiáltanák a morált .prédikáló nevelők felé: Nem igaz, hogy jóknak, munkás, békés emberek­nek kell lennünk, hisz a hősök ölnek és- gyilkolnak. Rácsos kapu, rácsos ablak . . . Most egy hete. Fülledt vasárnap délután. A város tele katonákkal. De wm azokkal, akiket máskor szoktunk az utcákon uniformisban látni. Tartalékosok, népfölkelűk járkálnak föl le. Egyik oldalon az asszony hal'ti. - ndleitük kosárral, elemózsiával, másik oldalukon a kis fiuk, vagy lányuk tipeg. A városháza szomszédságában a Kossuth téri parkon is meglátszik az idők jele. Ahol máskor a hadsereg viharedzett leányai vi­hogtak a fegyvernemekhez tartozó ,,ismerőseik­kel"', ma elgondolkodott, komoly csend, üli meg : a sétautakat s a padokon rezervirták látogatják az eseményeket s számitgatják az eshetőségeket, mint hadi bölcsek a feleségük előtt, hogy tudjon mit mesélni otthon. A korcsmák tömve vannak, Az egyik a há­borús idő óta népszerű katonakorcsmában a Klein-féle bodcgában, furulya mellett mulat egy honvéd. A furulya ezt a közismert, kedves dalocskát sírja el: — Rácsos kapu, rácsos ahlak . . . Úgy megkap, a telkemig hat most ez a nóta. Mennyi érzés, mennyi bánat. Szive van tán a nótának . . . Mondom én is Szabolcskával s estembe jut­nak az elhagyott rácsos kapuk, a virágos kis ablakok, a gyümölcsszedésre, termésbetakaritásra váró gazdag határ s az elnéptelenedett falvak. Az emlékek egész söreit, egy egész életrendet s élethivatást bizony nem lehet „itt hagynilí csak úgy „csöndben, könm/en'1. És mégis ott haggta minden fegyverképes ember a hazaszere­tet szent parancsszavára. Es, hogy az adott körülmények között Isten­nek tetsző dolgot müveitek vele, legjobban az mutatja, hogy az elhagyott családi tűzhelyek nem dőltek össze s lángjuk nem aludt ki. Hiszen már két hét múlt el s a- magyar nők, hitvesek és anyák nem kishiiüen, nem zord kétségbeeséssel tekintenek a jövőbe, hanem hősi lélekkel, ól történelem megismétlődik a Kárpátok alatt s mint negyvennyolcban, ma is pelyhedző állít ifjak fognak fegyvert önkéntesen s a nők­ben fölébredt nagyanyáink, a régi magyar nagyasszonyok szelleme és részt kérnek az idők terheiből. A hüségesküt, amit uruknak az oltár előtt tettek, most amikor a férj a hazáért küzd és vérzik, megújítják s vasgyiirüvel cserélvén ki az arany karikagyűrűt, eljec/yzik magukat ágyuk dördülése közben a csaták mátkáinak. A régi magyar dicsőség íme kilépett az éji homályból. A Petőfi kora megújul s a férj a hadak uijából azt üzeni haza : Varrá meg azt a zászlót, Édes feleségem ! * Csak mennek, egyre mennek az irdatlanul hosszú katonavonatok. Valamikor régen — ta­lán négy hét elölt, mert azóta legalább száz esztendőt fordult a világ — nevetgéltünk az efajta feliratokon: .,40 embernek, 6 lónak1-, s most ime elérkezett az idő, amikor a teherko­csikban, vasutazik a negyven ember, meg a hat ló. A kocsikon magyar nemzeti zászlói, vagy osztrák, vagy németbirodalmi lobogót s ákáclqm- bokát, zöld gallyakat s virágfüzéreket lenget a szél. Gyakoriak a kocsik külső oldalán a raj­zok s feliratok. Itt egy ügyeskezü katona a ma­gyar címert rajzolta fel krétával, amott a Petár j király, vagy Nikita torzrajza ötlik szemünkbe. I Sok a német felirat. — Nach Belgrad I . ;i — Auf nach Nis I — Krematorium für Sarbien. — Gift für Serbien. Egy magyar felirat ezt mondja: — Ezek a hazáért mennek szenvedni. ., „ Találunk cseh feliratokat is. A német tok közül sole versben beszél. A kocsikban egy uj népvándorlás ■ hömpölyög el szemünk előtt. A hatalmas, apanyv, j kép változásai káprázatosak. Most fpmárorrnak jönnek, aztán győriek, aztán somogyiak' s .gyy- szer csak az hallatszik a katonavonatráf viszop- zásul az éljenzésre : n — Éljen, eljen. Die Wiena gehn. ^ yil untá’ ... , v . \r Ezek bécsi vadászok ■s amikor elmentek, meg­jönnek utánuk a reichenbergi csehek, aztján a zágrábi horvátok, majd egyszeresük megint ^ az hallatszik a kérdésre, hogy hová valók:/, — Aus Köniygrätz in Böhmen ... — Aus Eger, in Deutsch- Böhnipn ... Óriási moziszinpad most egy-egy vasúti pá­lyaház, amelynek filmjén jókora'adag világtör­ténelem fut le, ahogy a icatonavöpatójc éldöcögiihk elölte. 1 ’ V 1 V ■ •c>V;jKt T) irrAawyi,,’snniitt H mm in rVYYYYYYVYV^ kAAAAAAAAAAi 11 mm m m i mmmmmmmmm ■ ininiiH ■■IfYYYYYYYYYY^ ■llkAAAÁAAAAAAJ mm mm KS n Dlodern vegytisztitás líj. Steib Antalnál Nagykároly, Kereskedelmi s Iparbank palota VT ^ modern aiutMiuA joSaaaa jloptrasii ruhafestés SS lAAAAAAAAAAi m m mmmmmmmm rYuYYYYY^kYlÄ k A A A A A A A A A A i .An«»« SS l'öíMt . . . üyúwjiyüü'Awa ao\sw

Next

/
Oldalképek
Tartalom