Közérdek, 1914. július-december (7. évfolyam, 27-37. szám)

Érmellék, 1914-08-01 / 31. szám

2-ik oldal. ÉRMELLÉK 1914. augusztus 1. 31-ik szám ban, hogy még nem az ellenséggel, hanem saját véreikkel állanak szemben. Ilyen korcs­mái izü csetepaténak sebesültjei majd min­den városban feküsznek a közkórházban, de kisebb esetek nagyobb számmal is előfor­dultak Az egyik súlyosabb eset Érmihályfalván történt. Küzber Mihály 61 éves földmi vés ki­sérte János fiát az állomáshoz. Útközben betértek egy korcsmába, ahol aztán össze­akadtak egy szintént bevonuló csapattal. Lehettek ezek vagy hatvanan, Szalacs köz­ségből jöttek. Összeszólalkoztak a fiatal Küzberrel. A harcias hangulatban hamarosan tettlegességre került a sor. A sereg bicskához és ásóhoz nyúlt. Úgy támadtak Küzber Jánosra, meg az apjára, aki védelmére kelt a fiának. Agyba-főbe verték a két embert, Küzber Já­nos egy mély késszurást is kapott. Ilyenfor­mán teljesen harcképtelen is lett. Bevitték Debrecenbe a vonattal s ott az állomáson a kivonult mentők kötözték be. így Küzber János a kaszárnya helyett a kórházba került, ahol szerdán meg is halt. A tettesek Beszti Mihály, Sipos József és Csütörtök József bevonultak századaikhoz, ahol felelősségre fogják őket vonni halált- okozó testi sértés miatt. Orvosválasztás. Szombaton ejtette meg Dobozy Kálmán főszolgabiró Bagamérban az évek óta üresedésben levő orvosi állásra a választást. Orvossá egyhangúlag dr. Kemény Salamon gyakorló orvost választották meg. Megszakított szabadságidő. A mozgósításra való tekintettel Berényi Sándor községi jegyző szabadságidejét megszakítva, szombaton haza­érkezett és átvette a katonaügyek vezetését. Jegyzőválasztás. Szebeny József éradonyi jegyzőnek ottományi jegyzővé történt meg­választása folytán üresedésbe levő állásra László Imre szalacsi segédjegyző lett meg­választva. Vidéki pénzintézetek és a háború. A moz­gósítás első hírére, a községek lakossága tö­megesen keresi fel a pénzintézeteket és be­téteit felmondja. A pénzintézetek a legna­gyobb készséggel tesznek eleget a betétek visszafizetése iránti kötelességeiknek és egy­általán nem is ragaszkodnak a felmondási időkhöz sem. Pedig a legkevesebb ok sincs az aggodalomra. Nincsen különösen betétesei­nek, mert bármik is legyenek a monarchia lépésének következményei, a közgazdasági élet megzavarásától tartani nem kell. A fővá­rosi pénzintézetek kijelentették, hogy meg van bennük a képesség arra, hogy a vidéki pénzintézeteknek még a rendkívüli hiteligé­nyeit is kielégíthetik és ennek a megállapo­dásnak jelentősége az, hogy a vidéki pénz­intézetek adósai és betevői teljesen nyugod­tak lehetnek. Csak önmaga érdekei ellen cselekszik tehát az, aki a teljesen megbízható pénzintézeteknél levő betéteit felmondja és a betétet a ládafiába tartja biztositottabbnak a páncél szekrények helyett. Jóakaratulag fi­gyelmeztetjük a lakosságot, hogy teljes bi­zalommal legyenek — a háborús helyzet da­cára — a pénzintézetek vezetőségével szem­ben, mert bizalmatlanság és a betétek felmon­dásával éppen azoknak okozhatnak kellemetlen­séget, akiknél a pénzintézet a betéteket bekebele­zéssel biztosított kölesönképpen elhelyezte. — Aggodalomra ok nincsen, ezt teljes határozott­sággal állithaljuk, sőt helyesen teszi a lakos­ság, ha pénzkészletét éppen a pénzintézeteknél helyezi el, mert onnan azt bármikor ki is vehetik. Vizsgaletétel. Olár Sándor vonatkísérő az altiszti vizsgát a debreceni üzletvezetőség kebelében alakított vizsgálóbizottság előtt ki­tüntetéssel letette. Lóavatás. Az osztályozott lovaknak a kincs­tár részére való átvétele az egész járás terü­letére aug. 1., 2. és 3-án lesz megtartva Székelyhídion. Az érmihályfalvai lovak soro­zása augusztus hó 2-án reggel öt órakor veszi kezdetét. Megkívánjuk jegyezni, hogy az osz­tályozott lovak árát kincstári utalványokkal fizetik ki, amelyet a legközelebbi kir. adóhivatal, minden levonás nélkül kifizetni köteles. Kémnek nézett fakereskedö. Ugyancsak pórult járt Wertheimer Mór huszti fakeres­kedő, aki Budapestről utazott haza és a moz­gósítás folytán bevonuló tartalékosokkal a vasúti kocsiban élénk eszmecserébe bocsájt- kozott, a háború lefolyását illetőleg. Nagy érdeklődést kezdett tanúsítani a mozgósítást és a hadsereg szervezettségét illetőleg és ki­jelentette, hogy Szerbiát és az ottani katonai dolgokat ismeri, de a magyarországi viszo­nyokkal nem ismerős. A vasúti személyzet­nek feltűnt a nagy érdeklődés és, amikor az 1706. személyvonat beérkezett Érmihályfal- vára jelentést tettek a dologról a vasúti állo­mási csendőrségnek, aki leszállította az ip­sét a kocsiból és úgy őt, mint csomagját alapos motozás alá vette. Nem találtak ugyan semmi gyanús dolgot nála, de a fenálló szi goru szabályokra való tekintettel, valószínű megismerkedett volna a fogházzal is, ha egy vasúti ismerőse nem igazolja személyazonos­ságát. A járás udvarias őrmestere elfogadta az igazolást és intézkedet, hogy Wertheimer a legközelebbi gyorsvonattal folytathassa út­ját, aki az egész kellemetlenséget, kizárólag saját magának és csacskaságának köszönhette. Mit fizet a kincstár? A község elöljáróság­nál megtekinthetők azok a térítési összegek, melyet a kir. kincstár fizet a hadsereg szá­mára megvásárolandó élelmi szerekért. A főbb tételeket az alábbiakban közöljük. Mé­termázsánként : búza K 28.50, rozs 21.00, zab 19.50, tengeri 21.00, búza kenyérliszt 38.50, rozs kenyérliszt 37.40. Kilogram : búza kenyér fillér 40, rozs kenyér 37, burgonya 13. Vá gómarhák után métermázsánként: marhahús 200.50, juhus 160, sartóshus 220, borjúhús 275, füstölthus 265, szalonna 230, disznózsír 240 K. Takarmányok: széna 9.90, szalma 5.50. Tűzifa köbméterenként 14.20. Emelkednek az élelmi szerek árai. A moz­gósítással egyidejűleg egyes érmihályfalvai kereskedők, helyesebben élelmi szer uzsorá­sok, horribilis összeggel emelték az élelmi­szerek árát. A cukornál 20 fillért, a lisztnél és kenyérnél 8 fillérrel lett drágább a ki­lónkénti egységár és arra is merészkedtek, hogy a só árat is, amely kormányhatósági- lag van megállapítva 4 fillérrel emeljék. Il­letékes helyről felhatalmazták lapunkat annak kijelentésére, hogy a hatóság részéről meg lesz téve az intézkedés az iránt, hogy a fogyasz­tási cikkek ára korlátoztassék és a hiénák kiszipolyázási szándéka hatóságilag meggá­toltassák. Székelyhid. A vezetéknevek furcsaságai. Az élet termi sokszor a legjobb izü furcsaságokat s mint böségszaruből önti a humort. Pajkosságában nem kiméi senkit és semmit. Nincs előtte szent, nagy sérthetetlen. Megtréfál ott és akkor, amikor rá sem gondolunk. Miért kímélte volna hát egyik legszentebb tulajdonun­kat, nevünket! ? . .. Nevünket, amely egy becsületünkkel, amelyért síkra szállunk, amelyért élünk, küzdünk . . . Bizony itt is megcsinálja furcsaságait az Élet ez a nagy mester. Avagy nem furcsa-é az, hogy egész zenekart állíthatunk össze tisztes családi nevekből ? ... Ki mosolyodnék el azon, hogy valaki Hegedűs, pedig ha hozzá sorakoztatjuk Sipos urat Dobos bátyánkkal, aki elhozván Kürtös komá­ját, együtt beállítanak Cimbalmos szom­szédhoz, akinél vígan gyantázgat Trombi­tás ur s csak még Furulyásnét várják, hogy a világ legérdekesebb szimfóniája kezdetét vegye. Micsoda mesébe illő zene volna aztán ez, ha belehangzana még Rigó fütyje, Varjú károgása, Szarka csör­gése, Veréb csipogása, Galamb bugása, Daru krugatása. Kárász ur, mint Csuka hallgatná, még ha Hering módjára szo- rongana is a nagy hallgatóságban. Igen érdekes, hogy egyes nemzetek, mennyi derék bus magyart boldogítanak. Ott ta­lálod a magyarságát büszkén bizonyító Olaszt, Lengyelt, vagy Horvátot; a Törö­köt űző Ráczot meg Bolgárt. Hát az Oláh, Tót, Orosz, Cseh, Német talán ki­sebb magyar, mint Magyar, vagy Szé­kely? Csodálatos azonban, hpgy a nagy­nevű ánglius, a figyelmes francia, a svéd, a dán, a spanyol, a japán és sok más kiváló nemzet nem kapott helyet a név­tárban. Hatalmas ipartelepet alkothatna az a sok Kovács, Szabó, Ti inár, Szűcs, Kádár, Molnár, Varga, Takács, Fésűs, Ács, Asztalos, Lakatos és egyéb tisztes foglalkozást nem űző s csak névleg ipa­rostársunk. Annál kevesebb aztán az ás- ványvilág képviselője. Mindössze három értékes fémnek akad megszemélyesítője, amit halhatatlan költőnk Arany, az or­szág minden részében található Vas és a jó hírnévnek örvendő Réz bizonyíta­nak. A növényvilágból itt-ott találsz Szé­nát, Szalmát, Zabot, Kendert. Elvégre még szagos névre is bukkanunk, egy-egy Szegfűt, Rózsát, Violát üdvözölve. Nem­különben akad viselője a színeknek s akár egy nemzeti szmü Piros, Fehér, Zöld csokrot állíthatsz össze, hadd fussa el a Fekete, Sárga irigység régtől fogva jóakarónkat. Jó kedvünkben aztán elme­hetünk Korcsmároshoz és egynéhány al­koholtartalmú névtől, mint Boros, Seres, Pálinkás akár meg is mámorosodhatunk. Olyan em bei társad is él, aki nevével is bizonyítja, hogy feje van, mert Fejes, hogy eszik, mert Beles, lngy gondolko­dik, mert Eszes, hogy gerinces, mert Csontos, hogy szuszog, mert Tüdős. Az­zal sem restet némelyik kérkedni, hogy Farkas, ámbár az állatvilágból is kölcsö­nözhette nevét, mint Medve és Bárány urak. Fö'di vándorlásainkban találkozunk néha gőgös nagy urakkal, akik büszkék nevükre, lévén közlük akárhány Király, Bán, Herceg, Gróf, Nemes, Báró, viszont ezekkel szemben látunk lehorgasztolt fejű siránkozókat, akik erős szégyenkezéssel suttogva sóhajtják, hogy Tojás, Tyukodi, Szakács, vagy Tulok a nevük. De azért még mindig kedvesebbek ezek, mint a szemforgatók, a bibliai szentek neveivel kérkedők, akik között van akárhány kor­mos fülü Lukács, Máté, Jónás, Jakab, Dávid, Márkus, Mózes. A Szakács ipart űzök kedvéért természetesen a hadsereg is képviselteti magát, lévén elegendő számmal Huszár, Baba, Vadász, Káplár, Kapitány névvel ékeskedő. És hogy le- geslegfurcsábbul álljon előttünk a nevek tömkelegé, produkál a tapasztalat Erőst, aki Gyenge; Sántát, aki Futó; Vént, aki Szeles; Bust, aki Vig; Sóst, aki Keserű. De ki tudná még a sok folyékony, szi­lárd és légnemű nevet felsorolni, amelyek oly könnyen csalnak mosolyt ajkunkra. Anna napja. Vasárnap Székelyhid intelli­genciája tömegesen kereste fel Kató János vezető-járásbiró magyar vendégszeretetéről járásszerte ismert házát, hogy kifejezést ad­jon a ház úrnője előtt névnapja alkalmából jókivánatainak. Az Anna-nap azonban ezút­tal nem a szokásos derült és kitűnő hangu­lat mellett lett megtartva. Megzavarta a moz­gósítás hire és a vendégek már a kora dé­lutáni órákban gondokkal eltelten hagyták el a szívélyes vendégmarasztaló házigazdát és a bájos háziasszonyt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom