Közérdek, 1914. július-december (7. évfolyam, 27-37. szám)
1914-07-25 / 30. szám
1914. julius 25. 30. szára KÖZÉRDEK 3-ik ódul. mm ■■ r?TT?TTTTTT^ kAAAAAAAAAAi is: ■ m lllÉlllHI BIIBIIIHG ■ N ■■ fVTTVTTVTTTl kAAAAAAAAAAJ ■■ ■ ■ TTÍodern vegytisztitás líj. Steib Antalnál Nagykároly, Kereskedelmi és Iparbank palota TTÍodern ruhafestés is ■■ ■ H TW ▼▼▼TVTVT^ kAAAAAAAAAAi mm |SB ■ m ■ ■■■■■■■■ ■ SIBI1ESI mmWYTTVTTVTWYJ ükAAAAAAAAAAi i« enti kor ráragyog az ivlámpák fehéres-sárgás fénye, sőt egy kis lokalpairióta hibással azt is mondhatnák, hogy a fényárban úszik a Deák-tér, amelynek aszfaltját, keramiiját a sétáló közönség hangos szóbeszéde teszi nappalian hangossá. Az áldott jó, forró nyári nap ellenségei könnyed vacsora utáni toalettben jönnek elő, hogy társas életet éljenek városunk főutcáján. Fiatal, üde leányok hangosan kacagva — a tőlük már megszokott fiatalemberekkel, — cseléd- kérdéseket, szomszédok ügyét-baját tárgyaló mamáik — a tőlük már megszokott férjek nélkül — vájják a kastély előtti oldalt, arról tárgyalván, hogy ki hol nyaral, ki honnan marad itthon az idei nyáron. Súlyos válságokat átélt kereskedők, kopaszodó bankdirektorok a kávéházakban verik a lórumot s „benne vagyok az egyenesben11, kezdetű harci ordításuk megrezegteti az épület érzékenyebb ablakait. A kávéházi ablakokból párjukat kereső nemrég érettségizettek legeltetik az est méla homályában szemüket, amely idegesen vizitel végig a korzó minden ködbeveszö csoportján, nem jön e köztük — az illető. Jönnek-mennek az emberek, vidáman, gondtalanul, fájramt utáni kereskedők és segédkereskedők vékony pálcáikkal hadonászva. Egyik gyógyszertár előtt lehangolóan szegényes kép. Egy nagyon viseltes férfi, egy soványságában kornélküli, lestrappált asszony, a férfi karján egy ványadt, sáppudt gyerek, kis karton ruhájának esti hűvösét nagy keszkenő pótolja. Sáppadt, viaszosán sárga az arca, egy üres cérnakarikával — szegény ember gyermekének játékával — szórakozik. Az anya félénken hecsönget a patikába. Az álmában megzavart segéd ur inkább boszankodva, mint a forgalom emelkedése fölötti örömmel kikiált, hogy ki az ? feszített agyú, a földieket megvető urak meglehetős esztelenek az én szememben. Inkább gazdálkodnának, vagy állanának be a vasúthoz, az többet hozna a hon'yhára. Versekből megélni ne:: lehet. Szegény költő azt hitte, nyomban reá szakad az ég. Az ő múzsája ilyen prózai lény lenne ? Ennyire csalódott poétikus külsejében? Remegő ajkakkal kelt fel és alig tudott valahogy elbúcsúzni. Soha többé nem ment el Kissékhez. Nusi aztán férjhez ment egy köpcös, vagyonos földesurhoz, kinél akár mindennap ehetett pecsenyét. * Nehány év múlva a költő gyenge porhüvelyéből elszállt tüzes, izzó fantáziájú lelke. Szétrepesztette tán a testet, mint a forró folyadék a gyenge edényt. Holta után még jobban ünnepelték, az egész ország szerette és szaval! a verseit, különösen azokat, melyek egy szőkehaju, kékszemü tündérhez voltak Írva. A szép tündérből pedig elhízott, prózai, falusi gazdasszony lett, aki még csak büszke sem volt arra, hogy az ábrándos lelkű költő megénekelte. Az asszony bátortalanul nyújtja be a ku- kucslyukon a receptet. A segéd ur átveszi, leereszti a kukucslyuk fedelét: — Várjanak. Üljenek le. A család letelepszik a patika kőlépcsőjére. A korzó könnyen hangulatba jövő népe megáll a szomorú kis csapat előtt és résztvevőén kérdi : — Beteg a gyerek ? — Tüdőgyulladása van. Most jövünk a doktortól. Jólelkü nékik a krajcárkát, sőt fehér pénzt is adnak a szomorú ártatlannak, a vékonypénzü anya, mint egy fenntebb említett sétapálca, olyan a termete, szalad a kis sátorba, mákoscukrot, piros cukorsipot hoz a betegének, inig a mindenütt jelenlevő tanácsadók gondosan figyelmeztetik az atyját, hoqy ha már felcipelte éjnek idején a beteg madarat a Gyepsorról és nem hagyta otthon a gouvernant gondjaira, huzza össze rajta a nagykendőt, a tüdögyula- dással nem jó tréfálni. Azután mennek tovább az emberek. Vidámság, kacayás hallatszik mindenfelől ismét, csak kávéház terraszán hallatszik, hogy tüdőgyuladá- sos . . . szegény . . hja, a szegény ember. Az emberek kezdik érezni, hogy van még boldogság, csak nyomorúságot kell látni, hogy boldogságot érezzen az ember . . . Jön Az Est, uj szenzációk, uj théma, a falak mellett húzódva vonul a szegényes csapat. Az apa viszi a fiókját, az anya, mint egy aggódó veréb, tipeg utána az éjszakában, a gyerek szöszke fejét ráhajtja az apja vállára, reszket .. . didereg . . . fázik. A nagykendőt, huzza össze a nagykendöt, hallatszik megint a járókelők gondos figyelmeztetése. — A nagykendő nincs, mondja kinos-gunyo- san az asszony. A nagykendöt odaadtuk zálogba, mert drága az orvosság, hatvan krajcár . . . s hitelbe nem adja ki a gyógyszerész. Megy, bandukol a szánalmas, szomorú család, az apa vékony kabátja szárnyával takargatja reszkető betegét. A sarkon csak nehezen tudják kikerülni az egymástól bucsuzkodó társaságot . . . — Aztán küldjön anzixot a Lidóról, kiáltja valaki . .. Lassanként elcsendesül az esti korzó. s d. A Polgári Olvasókör nyári helyisége megnyilott. Mindennap friss villásreggeli. Jégbehütött Dréher sör. Pontos kiszolgálás. Uj bőrkereskedés Tisztelettel értesítem a nagyérdemű közönséget, hogy Nagykárolyban a Könyök-utca sarkán (Vadnay Etelka urnö házában) a mai modern kor igényeinek megfelelően felszerelt o o bőr « cipőfelsőrész kereskedést rendeztem be, mely hétfőn f. hó 29-én megnyílik. o o Raktáron tartok nagy választékban mindenféle bőröket, cipész- és csizmadia szakhoz szükséges kelléket, o o Mérték utáni felsőrész készítését jutányos áron vállalom. o o BERSON gummi- sarok nagyraktár. A n. é. közönség kegyes pártfogását kérve, vagyok kiváló tisztelettel o o "E5I lein J~. bőrkereskedö. A vidéki husbehozatal. A miniszter a helyi iparért a visszaélések ellen. Ezeken a hasábokon sokkal hevesebb harc folyt a fogyasztók érdekeinek védelmében, semhogy bárki megvádolhatna bennünket, hogy valamelyik olyan iparágat, amely nem teljesiti becsületesen a fogyasztók kiszolgálását mi pártolnánk. Most azonban a helybeli mészárosok érdekében kiadott kormányhatósági rendeletben, amelyet alább közlünk, a helybeli husiparosok jogos megvédését látjuk a vidéki mészárosok visszaélései ellen. A rendeletet, amelyet a miniszter helyett Kazy báró államtitkár adott ki, itt közöljük: A husvizsgálat rendezése tárgyában kiadott rendelet csupán a közfogyasztásra szánt friss húsok szállítása és darabolása tekintetében állapítván meg bizonyos szabályokat, az idézett rendelet 44. §-ában jelzett magánfogyasztás céljára ily húsok idegen községekből minden korlátozástól menten szabadon bevihetők. Habár tehát a magánosok által idegen községbeli husiparosoktól alkalmilag előzetesen megrendelt húsok szállítására ezek szerint a fentemlitett korlátozó rendszabályok általában nem is terjednek ki, mindazonáltal az ilyen husszáliitás nem a magán, hanem a közfogyasztásra történő hus- szállitásra nézve megállapított törvényes szabályok alá vonandó oly esetekben, amidőn az olyan közvágóhiddal rendelkező város, vagy község területére irányul, ahol a helybeli ipar által előállított és áruba bocsátott husmennyisóg a közszükséglet kielégítésére elegendő s ahol ezenkívül husbe- hozatalra a jelzett szempontból nincs szükség. Mert ilyen esetekben magánosok megrendelésére történő husbehozatal rendszerint nem annyira a megrendelést eszközlő maaánfogyasztók, mint inkább a szállítást teljesítő idegen községbeli husiparosok érdekeit mozdítják elő s mert ily körülmények között végeredményben a rendelési helyen fennálló közvágóhíd kijátszására vezetne az, ha idegen husiparosok által behozott húsok a jelzett körülmények között a megállapított korlátozások alól men- tesittetnének. Tudomás és miheztartás végett közlöm, ezenkívül alispán úrral, hogy adott esetekben az illetékes elsőfokú állategészségügyi hatóság a helyi körülmények gondos mérlegelésével — tehát figyelembevéve a husiparosok számát, a helybeli hústermelés mennyiségét és a fogyasztás szükségletét, valamint a húsárak alakulását — feltétlenül jogosult annak elbírálására, vájjon ily husbehozatalra szükség van-e, vagy sem s amennyiben ez közélelmezési szempontból indokoltnak egyáltalában nem mutatkozik, vagy a szóban levő módon történő husbehozatal kiszorítása a közvágóhíd fenntartására kötelezett város anyagi érdekeinek megvédése céljából szükségesnek látszik, úgy attól az illető az általa — habár magánosok megrendelésére — behozni szándékolt húsok közfogyasztás céljára szolgálónak minősíttetnek, minek következtében a húsok szállítására és darabolására nézve a fentebb idézett rendeletszakasz határozmá- nyai válnak kötelezőkké. Amennyiben ily ügyekben esetleg jogvitás esetek merülnének fel, azok fokozatos elbírálására az 1888. évi VII. törvénycikk 125. §-ában megjelölt hatóságok illetékesek. Kazy József báró. államtitkár.
