Közérdek, 1914. július-december (7. évfolyam, 27-37. szám)

1914-07-18 / 29. szám

VII. évfolyam Nagykároly, 1914. julius 18. 29-ik szám. KÖZÉRDEK ÉF^MELLÉK SZATMÁR-, BIHAR-, HAJPU- ÉS SZILÁGY VÁRMEGYÉRE TERJEPŐ TÁRSAPALMI HETILAP. L 9li c? 1 <: A.*> . Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fi ér. — Kéziratot nem adunk vissz?. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Karolyi György-tér 36. Telefon 95. Előfizetési árak: Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos Helyben házhoz hordva egy évre 7'— kor. félévre 3'50 kor SlütlKÓ ALADÁR. Vidékre postán küldve egy évre 8'— kor. félévre 4,— ko Egyes szám ára 20 fillér. látszat emberei... Manapság nem a magunk jóvoltából, hanem csak külszínért vagyunk és élünk. A mai társadalom egyik ferde kinö­vése, hogy a kasztok kialakulásával kü- lömbségeket teremt, de nem számol az egyes rétegek vagyoni külömbségeivel. A kishivatalnokokra és a vagyonos em­berre egyformán rójja ki kötelezettségeit. A vagyonos osztály megrendelhet magának mindent, amire a pénz kvalifi­kál, de miért lép föl éppen úgy a társa­dalom a szegény, vagy á közepes sor­ban álló középosztálylyal szemben. Ennek őszintén szólva, magunk va­gyunk az okai. Mindent csak majmolunk, kívánságainkat sohasem vagyoni viszo­nyainkhoz mérjük, hanem takarónkon túl nyújtózunk. A ma-ho’nap néhai nevet nyerő dzsentri miért pusztul? Mert a 100 hol­das birtokos úgy akar élni, mint á 20000 holdas mágnás. Télen Pesten, nyáron fürdőhelyeken s a holdakat egymásután húzzák ki a lábuk alól. Az ügyvéd vagy hivatalnok ur fele­sége nem mehet olcsóbb helyre nyarain’, mint Pstende, Abbázia, Gastein stb. De ki tudná a sok divatos fürdőt elősorolni, melyek úgy változnak évröl-évre, mint a női kalapok? De tegyük föl, hogy Önagy- sága nem mehet el semmiképpen a di­vatos fürdődőre. Mit csinál ? Elutazik egy napra valamelyik fürdőbe, vagy meg­bízza egy közeli rokonát s minden is­merőseinek küld, vagy küldet egy lát­képe« levelezőlapot. A látszat megvan mentve. S ez a fő. (Amopos! egy vál­lalat is alakult már, mely levelezőlapo­kat és leveleket bárhol postára ad a portó kétszereséért. Kitünően menő üzlet.) De a látszat meg van nentve. Fő a decorum. Akinek egy millió forintja van, az járhat vasúton, kopottan, kifényesült térddel és könyökkel. Rámondják: kü­lönc ! Ám a kisfizetésű hivatalnok, ha nincs rajta vasalt nadrág, lakcipő: nem juthat be a társaságba. Szinészkedünk. Az élet komédiásai vagyunk, ahelyett, hogy ki-ki viszonyai­nak megfelelően élne. így megy ez az őrület és csoda-e, ha valaki, aki ezekkel a formákkal, üres cafrangokkal szakítani akar, nem tud boldogulni, érvényesülni ? A jól vasalt nadrág és lakcipö a karrier lépcsője. Sok ember egy-egy zsurnak, szépen táncolt bosztonnak kö­szönni előmenetelét. Nyáron a panama­kalap és tennisz-rakelt hódítanak, de aki hoky-ütővel csavarog a korzón, az kenterben vebi letenniszező ellenfeleit, mert a hoky előkelőbb a tennisznél. Mindenben az exkluzivitás. Csak nem közönségesnek látszani. Az összes nyári kelmenj donságokból “ü gyönyörű választékkal szolgál TÁRCZA. mm­Az első párbaj. Irta: Vértesi Arnold. Tihanyi Pistát az ősszel hozta föl az apja elsőéves jogásznak s rám bizta, hogy vigyázzak egy kissé a gyerekre. Nem könnyű dolog vigyázni egy 18 éves fiatalemberre, aki úgy érzi, hogy ő már férfi s nem akarja, hogy rá vigyázzanak. Amint fölkerült Budapestre, attól fogva öt álló hé­tig szinét sem láttam, hírét sem hallottam. Az ötödik hét végén azonban egyszerre csak váratlanul beállított hozzám. Arcából láthattam, hogy valami fontos közlenivalója van, de nem állt vele mind­járt elő. Nagyon komoly képpel fújta a füs­töt a cigarettából, amelylyel megkínáltam, s lábait keresztbevetve és karjait is össze­fonva úgy látszott, mintha várná, hogy meg­szólítom : — Mi lelt téged, Pista? — Semmi, semmi — felelt kitérőleg. Mert az már úgy szokás, hogy a ko­moly férfiak, akik valami nagy dologra szán­ták el magukat, kitérőleg felelnek a hozzá­juk intézett kérdésekre. Nem illik az ember­nek dicsekedni a hőstetteivel, amelyeket még csak elkövetni fog. De sokáig nem állta ki, végre mégis ki­pattant belőle : — Valamit mondanék, bátyám, de csak a legnagyobb titokban. — Valami komoly dolog ? — Lovagias ügy felelt a fiú. — Mi a manót i Hát hol keveredtél bele? — A kávéházban. JMo ezt gondolhattam volna. Az ilyen ifjú urak lovagias ügyei rendszerint a kávéház­ban készülnek. — Hát csak add elő, Pista, ha már benne vagy — biztattam a fiút. Úgyis tudtam, hogy csak ezt a kis bizta­tást várja. Ő aztán elő is adta. Hát úgy történt, hogy biliárdozták Csonka Elemérrel, Káldor Muki pedig mindig bele­beszélt a karambol-partiba. Odaált a hátunk mögé s tanácsokat osztogatott; pedig a kis kutya sem kérte rá. Egyszer aztán véletlen mellbe találta lökni Pista a dákéval. Hisz az embernek nincs hátul szeme, hogy ott is lásson. Arra aztán Káldor Muki rákiáltott: — Marha! — Hát mit láhatlankodol itt a sarkam­ban? — mondotta neki Pista. — Eredj a pokolba! De Csonka Elemér azt mondta, hogy ez nem elég, a becsület többet kiván. S a fiuk, akik ott voltak, mind úgy vélekedtek, hogy Fogászati műterein Nagykároly, Könyök-utca 11. szám. Készítek a gyökér eltávolítása nélkül- is: természetim fogpótlásokat arany­ban és vulkánit kautschukban; szá.j- badlás nélküli fogpótlások u. ini; araoy- hidak. koronák, csapfogak, a legmlivészesebb kivitelben, Fohuzás. Fogtömés. László Jenő vizsgázott fogtechnikus*

Next

/
Oldalképek
Tartalom