Közérdek, 1914. július-december (7. évfolyam, 27-37. szám)
Érmellék, 1914-07-11 / 28. szám
VII. évfolyam. Melléklet a „Közérdek“ 28. száma Érmihályfalva—Székelyhid, 1914. julius II. Felelős szerkesztő SINIKÓ ALADÁR. Főmunkatársak: Érmihályfalva : JAKAB KÁLMÁN. Értarcsa : SZOBOSZLAY SÁNDOR. Megjelenik Érmihályfalván és Szó- kelyhidon minden szombaton délután, a „K ö z é r d e k“ melléklettel Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi György-tár 20. szám Kéziratok nem adatnak vissza Bagamér: MOLNÁR ANTAL. TÁRSADALMI HETILAP. Nyilttér sora 50 fillér. Érmihályfalva. (S) Az indiai népnél, annak idején, kasztokra oszlottak az emberek. Akinek az apja kereskedő volt, annak kereskedőnek kellett lenni, ha még olyan kedve is lett volna valamely más pályára. A festő gyermekének, ha semmi tehetsége sem volt, festőnek kellett lennie. Az államhivatalnok fia államhivatalnok lett, az orvosé orvos, az ügyvédé ügyvéd és igv tovább az összes foglalkozási ágakon végig. Ez annak idején volt az indiai népeknél. A modern emberek pedig elitélték úgy a történetkönyvekben, mint mindazon fejtegetésekben, melyekben a kasztokról s a kasztrendszerekről szólották. Az emberek tehát, — a modern korban élőket értjük alatta, — elitélik a kasztrendszert. Mert amiként azt ékesszólóan magyarázzák, ezáltal útját szegik a természetes fejlődésnek, megakadályozzák azt, hogy kiki tehetsége szerint érvényesüljön s azt az ágát a munkálkodásnak vigye előbbre, amelyre természeténél fogva leginkább hivatott s amelyhez a legnagyobb fogékonysággal vonzódik. Az emberek tehát elméletben elitélik mindazt, ami a kasztrendszerrel összefüggésben álll, elitélik, mert belátják annak káros hatását. S ime mit látunk a gyakorlatban?! A kereskedő fiát, ha az a színészi pályára vonzódik, — tegyük fel példa képen — szeges korbácscsal veri mindaddig, mig csak le nem mond erről a hóbortos ábrándról s nem áll kötélnek, hogy ő is miként apja, nagyapja, ükapja rőífel mérje azt, amit a modern technika vívmányai előállítanak. A tanár fiából tanárt farag. S ha az illető véletlenül egyetemi tanár, akkor egyetemi tanárt. A | miniszteri tanácsos fia miniszteri hivatalnok, a szobrász csemetéje szobrász. A festő fiából, sőt még leányából is festőt farag, a színész gyermeke természetesen nem lehet más, mint színész. Az orvos, noha minduntalan kárhoztatja hivatása hátrányait, végeredményképen orvosnak képezted ki gyermeaét, mert hát a biztos kenyér, mégis csak biztos kenyér marad s orvosra mindenütt szükség van ezen a világon. Mi ez hát tulajdonképen? Nem a régi, a lenézett, lecsepült kasztrendszer ? A kasztok szerint beosztott emberiség ? Minek szidjuk, minek ócsároljuk hát akkor azt, amit mindennap megcselekszünk s miért hivalkodunk haladásunkkal sza- badságszeretetünkkel s mi egyéb hasonló frázisokkal? Kiket akarunk megtéveszteni ékes dikciónkaal, miket a katedrákon s nyilvános fórumokon elszavalunk? magunkat, vagy másokat ? ! Minek mondunk olyanokat, miket magunk sem hiszünk s |minek áltatjuk magunkat? Ezek a kérdések most a legakluáli- sebbak, mert hiszen az iskolák befejeztével gyermekeinket valamelyes pályára küldjük, bogy megélhetésükről s jövendőjükről eleve gondoskodjunk. S ilyenkor kell leginkább meggondolni azt, hogy tulajdonképen mit is faragjunk belőlük ebben a nyomorúságos világban. Bizonyos, hogy nem állhatunk oda s megkérdezve a fiatal, tapasztalatlan gyermekeket, mihez érez hajlandóságot s akkor minden meggondolás nélkül már küldjük is oda őket. Nem ezt senki nem kívánhatja, mert ez esetben bizonyára 90",Va gyermekeinknek a színészi s 10°/0-a a katonai pályát választaná magának jövendő hivatásául. Neküna feltétlenül gondoskodnunk kell arról,'hogy helyettük gondolkozva, helyesen válasszuk meg jövendőjüket, de viszont nem szabad a kasztrendszer ridegségébe zárkózva mindig s mindenkor azt tartani a legjobb s legcélszerűbb élethivatásának, melyet magunk s apáink betöltötték- A kasztrendszer ellentétben áll a szabadsággal s ezzel egyúttal a szabadfejlődéssel is. Ez pedig a mai kor szellemének semmiképen sem telelhet meg. Vád alá helyezett felebbezök. Akik a főjegyzőt megrágalmazták. Balogh contra Katona. Érmihályfalva község képviselőtestülete 1912. évi augusztus hó 3-ik napján elhatározta, hogy a lovasitandó csendőrőrs részére megfelelő lóistállót és mellékhelyiségeket létesít. Az építési munkálatokra és az ahoz szükséges anyagok szállítására, versenytárgyalási hirdetményt tett közé. Két ajánlat érkezett be és pedig Katona Ferencé 8858 K 36 f. és Balogh Ferencé, aki 5806 K 60 fillérért vállalta volna az ösz- szes munkálatokat. Mielőtt az ajánlatok a képviselőtestület bírálata alá kerültek volna, Jakab Rezső főjegyző az államópitészeti hivatal véleményét kérte ki a pályázatokat illetőleg. Az államépitészeti hivatal arról értesítette az elöljáróságot, hogy tekintve azt, hogy Balogh Bórenc a hivatalos költségvetés áraiból 20%-nál nagyobb engedményt tett, az ajánlatot irreálisnak tartja és igy az figyelembe sem. vehető. Önként érthető, hogy ebből kifolyólag Jakab Rezső főjegyző, a Katona Ferenc ajánlatát javasolta elfogadásra, amit a közgyűlés el is fogadott és a munkálat kivételével Katona Ferencet bízta meg. A gyűlés határozata ellen Balogh Ferenc és társai felebbezést adtak be Biharvárme- gye törvényhatóságához, amelyben azzal vádolták meg Jakab Rezső főjegyzőt, hogy a Balogh ajánlatát tárgyalás alá sem bocsáj- totta, kijelentette, hogy- Balogh ajánlatának elfogadása esetén a reá szavazók felelősséggel tartoznak s a túlzott buzgóság, mellyel Jakab Rezső a munkát Katonának igyekezett juttatni, még az illető tényezők terrorizálása árán is, méltán ébresztheti a gyanút, hogy mindez a Jakab-féle téglagyár érdekeinek előmozdítására történik. A felebbezést Biharvármegye törvényhatósága elutasította és innen az iratok a kir. ügyészséghez kerültek, a felebbezésben foglalt rágalmazó kifejezések megtorlása végett. Az ügyészség vállalta is a vád képviseletét és a Btk. 258. §-ába ütköző és a 262. §-a szerint minősülő hivatalból üldözendő rágalmazás vétsége miatt vádat emelt Balogh Ferenc és társai ellen. Az ügy rövid időn belől főtárgyalásra lesz kitűzve. Gyászistentiszteletek. Szombaton az érmi- hályfalvai templomokban gyászistentisztelek voltak, amelyen a hivatalok tisztikarán kivid, részt vett az átvonulóban levő huszárezred tisztikara is. Délelőtt a róm. kath. és ref. templomban, délután az izr. templomban volt Istentisztelet. Esküvő. Vámos Henrik a margittai takarékpénztár főkönyvelője, kedden tartotta esküvőjét Debrecenben, Ehrenfeld Mihály földbirtokos kedves és bájos leányával Ilonkával. Nincs otthon a gazda. Ez a jó régi magyar közmondás ezúttal teljes joggal alkalmazható az érmihályfalvai vasúti állomásra is. Amióta Makutz Gyula főellenőr szabadságidejét megkezdette, a bihari h. é. vasútnál is megszűnt az üzletvezelősóg azon szigorú rendelkezésének betartása, hogy a reggel induló vonatoknál egy Il-od osztályú termes kocsi legyen kapcsolva. Előkerültek a régi szűk rozoga kocsik és ezekbe az istálószerii kupékba szorítják bele az utasokat, akiknek a pokoli bőség mellett valóságos kínszenvedést kell eltűrniük, mig utazásuk célját elérik. Nem a férfi, de a hölgy közönségre való tekintettek arra kérjük a helyettes állomás főnök urat, szíveskedjék intézkedni arról, hogy a régi állapotok visszaállításának. Elvégre a helyettes főnök urat is úgy ismerjük, mint lovagias embert, aki a hölgyekért egy kis szigorított rendszabályt szívesen alkalmaz a kocsi intózőséggel szemben. Választók összeírása. Mint értesülünk az országgyűlési választói jogosultsággal biró polgárság összeírására, küldöttségi tagokul — az érmihályfalvai szavazókört, illetőleg —• elnökül Dobozy Kálmán főszolgabíró, bizottsági tagul, Végb József esperes és Grósz Béla bankigazgató lesz kinevezve. Elmaradt táncmulatság. Az érmihályfalvai Iparos Olvasókör f. hó 12-én az Iparos Otthon helyiségében műkedvelői előadással egybekötött táncmulatságot akart tartani. A járási szolgabirói hivatal — hová az engedély megadásáért folyamodtak — értesítette az Olvasókör vezetőségét, hogy a táncmulatság megtartását, az országos gyászra való tekintettel nem engedélyezi. Lámpajavitásért miniszteri döntés. Még 1909. évben történt, hogy Kovács Sándor községi biró, a községben uralkodó pokoli és életveszélyes sötétségből eredő panaszok orvoslására, elrendelte a rozoga és használhatón utcai lámpák kijavítását. A javítások és helyreállításokkal felmerült költségeket, jóllehet az eljárást a képviselőtestület belyeslőleg tudomásul vette, a járási számvevőség kifogásolta, amelynek folyományakép a törvényhatósági közgyűlés Kovács Sándort a 249 K 96 f megtérítésre kötelezte. Kovács azonban
