Közérdek, 1914. július-december (7. évfolyam, 27-37. szám)
Érmellék, 1914-07-04 / 27. szám
1 2 AZ OTTHON 1914 ómoraviczai Heinrich Ferenci m. kir. udvari tanácsos, a kiállítási végrehajtó bizottság elnöke. Lánczy Leo v. b. t. t., főrendiházi tag, a budapesti kereskedelmi és iparkamara elnöke, a kiállítási bizottság elnöke. kereskedelmi Zwack Ákos tanácsos, a kiállítás igazgatója. ügyvezető A BORÁSZATI ÉS PINCEGAZDASÁGI GÉPEK ÉS ESZKÖZÖK KIÁLLÍTÁSA IGAZGATÓI. — alássan kérőm az orvos urat, gyünne el hozzá möggyógyítani. — Aztán mit fájlal az anyjuk ? — Nem az semmit, instállom, csak köhög folyvást, oszt sé nem öszik, sé nem alszik, ha, egész éccaka olyanokat beszél, hogy azt csak a jó Isten érti mög. Minket meg alig akar mög- ismerni. — No jó, majd irok neki orvosságot, csináltassa meg a patikában és adja be kanalankint, háromszor napjában. Az orvosságírásért fizet 2 koronát; az asszony meg majd meggyógyul. — Értőm, instállom, de ha elgyünne a tekintetös úr, jobban magáhó’ térne. — Sohse higyje azt, bátyám! — De möghalhat addig, míg az orvosságot mögviszöm! — szól újra és belepirul az arca, amiért a hangjából némi neheztelésféle érzik ki. — Ne féljen attól, Csűr István, hiszen, ha kimennék, több pénzébe kerülne, meg aztán nem hal oly könnyen az asszony, hát csak szaporán előre. István aztán nagybúsan kicsomózta a keszkenő sarkából az egy forintot és újra megszólalt: — Az írásért nem lösz sok egy pengő ?! * — Nem alkuszom, — modta az orvos és elvette a pénzt. döklő nap, hotelen fényét szétszórta az esőbelepte rónaságon és az apró csöppekben csillogva töredezett meg minden sugara. A kocsizörgésre fölrebbent egy kóricáló varjúcsapat és ott károgott az István feje fölött. István a maga együgyű eszével elmélkedett a nyomorúságán. De nem hagyta magát elámít- tatni attól a gondolattól, hogy az asszony meghalhat. Sőt szépen kiszínezte a fölgyógyúlását. Szerette volna nagyon; nem is tudta volna elképzelni a házát asszony nélkül. Keserves gond volt ugyan az asszony betegsége, de a halála rettentő csapás lett volna. Mit csinálna a gyerekekkel ?! A szomszédasszony, Kovács Imréné ugyan jó módban van, özvegy is, takaros is; szép szál fia szereti is a Csűr István eladó lányát és ha a beteg asszonyt el találná szólitani az Úristen ... bizony a szomszédasszony nélkül alig tudna mit kezdeni. Megint a feje fölött kóvályogtak a varjak. Megijedt a saját gondolataitól István és igyekezett azokat kiverni a fejéből. A lovai közé csapott, azok nagyott rántottak a szekéren és kisváraira a kapu elé értek. nem szól semmit, Csűr István meg kiszedi a tarisznyából az orvosságot, amit Kovácsné, a szomszédasszony, István utasítása nyomán kanálba csöpögtet és odanyújt az alig pihegő betegnek. Nem köll neki az orvosság, el is tolja magától, úgy, hogy kibillen a kanál tartalma a dunnára. — Nem híttad az orvost? — szól az ura felé. — Nem akart elgyünni, aszonta, hogyha ezt bevöszöd, möggyógyúlsz. Vödd be, lelköm, az isten áldjon mög! — kérlelte darabosan István. — Mögmérgeztök . . . nem köll! Eredj innen 1 — és köhögés fullasztotta el a szavát. Aztán, ahogy lecsendesedett, nyugodtan, lassan, egy szónélkül elaludt örökre . . . Kovácsné hangos sirásra fakadt, a gyerekek is, Csűr István is szétmorzsolta a szemébe gyűlt könnyeket és a hangos sírásra betóduló szomszédokhoz odaszólt: — Möghalt már szögény, az Isten nyugtassa . . . * Az őszi borongás egészen ellepte a tájat. Esős, borús napok váltották föl egymást. Csűr István tanyáját is nagy búbánat ülte meg, amelyben, mint őszi napsugár, némi verőfényt mégis belopott a Kovácsné kacagása. — Áldja mög az Isten a tekintetös urat. — Magát is, bátyám. Csűr István kiballagott és a szomszédban levő gyógyszertárban megcsináltatta az orvosságot. Beletelt egy negyedórába, míg elkészült. Azért is kifizetett, hosszas sikertelen alkú után 40 krajcárt és sietett haza a gyógyszerrel. Kevés reménnyel, búsan hajtott aztán hazafelé. Valami nagy nyomást érzett a lelkén, amiért hogy nem tudta rávenni az orvost az eljövetelre. De az még többe került volna; legalább is öt koronába és hogy fizette volna azt meg ? Ekkor hirtelen titokzatos öröm lopódzott a szívébe, hogy hát jó lesz az orvosság orvos nélkül is; az asszony meggyógyul tőle és így nagy tehertől szabadul meg. Közibük suhintott a lovainak és mintha azok is vigabban repültek volna. Elállt időközben a permetező eső is és kibújt a tünCsür Isván mellét valami kínos szorongás fogta el. Nem jött a lánya kaput nyitni, hanem a portájukon nagyon megsokasodott szomszédnépség közül szaladt oda Kovács Gergely, a szomszédasszony fia. Ahogy kaput nyit, meg is szólal: — Siessék gazd’ uram, mer mán nagyon emlögeti szegény: itt vót mán a pap is . . . Hát az orvos hun van ? — Nem gyütt el. — Mér? — Adott orvosságot. István aztán befelé megy a házba. Szép, egyenes alakja megcsuklik, nappirított arca sápadozik, szinte reszket a félelemtől. A szomszédok megnyúlt ábrázattal nyitnak neki helyet. Az asszony, ahogy az urát meglátja, fölemelkedik, Incselkedett Istvánnal, aki már nem is haragúdéit érte, hisz’, ha ő nincs, hát el se tudja temetni tisztességgel az asszonyát, aki pedig áldott jó lélek volt . . . kg. Zománclakkfesték. Padlózománc . . . K 1*50 „ I SO ZOMÁNCLAKKFESTÉK 120-féle színben kapható. Alkalmazható ía, kő, lém, ajtók, ablakok, szoba-padlók és konyhafal befestésére, bármilyen régi bútorokat teljesen újra lehet festeni, festendő tárgyaknak csodaszép zománcozott felületet kölcsönöz, mindenki által könnyen és biztosan festhető, dobozokhoz a haszná- lati utasítás mellékelve van. — SZÍNES ÁRJEGYZÉK INGYEN. KAPHATÓ:------ Csikós Lászlónál ------BU DAPEST, VI. KÉR., SZONDY-UTCA 22. Ó. ffiungana Általános SJiztositó Stészvénytársaság cTelefon Központi irodák : Sudapesten, VII., Jfároly-körút 3. sz. az intézet székházában. Kartellen kívül Előnyös feltételek és olcsó díjak mellett köt: Élet-, tűz-, baleset-, szavatosság-, betöréses lopás elleni-, üveg-, jég- és állatbiztosítást. 153-yü, Z-H, Z-IZ. Részvénytőke................................................................ 6,000.000 korona Biztonsági alapok 1913. év végén körülbelül.. .. 22,000.000 korona
