Közérdek, 1914. július-december (7. évfolyam, 27-37. szám)
1914-07-04 / 27. szám
Ns Nagykároly, Í9I4. juiius 4. 27-ik szám. VII. évfolyam KÖZÉRDEK E^MELLÉK SZATMÁR-, BINÄR-, NAJDU- ÉS SZILÁ6Y VÁRMEGYÉRE TERJEDŐ TÁRSADALMI NETILAP. Megjelenik minden szombaton regre!. Előfizetési árak: Nyilttér sora 50 fi ér. — Kéziratot nem adónk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szeikesztö jogosult Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos SiMKÓ ALADÁR. Helyben házhoz hordva egy évre 7‘— kor. félévre 3-50 kor Vidékre postán küldve egy évre 8’— kor. félévre 4.— ko Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi György-tér 36, Telefon 95. Egyes szám ára 20 fillér. Szegények vagyunk-e? (S.) Bármelyik nagy; vagy kis lapot vegyük elő, bármerre menjünk a sokfelé tagozott társadalomban, mindenütt azon panaszkodnak, mindenütt azon sopánkodnak, hogy elviselhetetlenül a nagy a drágaság, roskasztóan nehéz a megélhetés! Ha a legutóbbi két esztendő eseményeit elgondoljuk, a sopánkodók sóhajait alaposaknak kell feltételeznünk. Mert ami nyomor csak elképzelhető, mind reánk szakad. A balkáni háború megdrágított mindent mindenütt, a sok-sok árvízzé dagadt esőzés, hegyekké halmozódott jég s valáha ritka, ma szinte már megszokott villámcsapás elpusztított minden életet, gyümölcsöt, szőlőt, sok-s >k embert is. Tavaly a gazdasági élet mérlege ép o y szomorúan záródott, aminő szomorúnak jez idén ígérkezik. Tehát van ok panaszkodni, van ok keseregni, félni az éhenhalástól. Mert \ igazán elképzelhetetlen még az is, hogy egg gyermektelen házaspár, hogy tud megélni, nemhogy olyan, ahol nagyon szaporán jött a jó Isién áldása. Mégis ezekután is fel kell vetnünk a kérdést: van-e szegénység! ? A sok kedvezőtlen körülmény és a nehéz gazdasági helyzet azt mondja, hogy igen. Ezzel i szemben a szegénységgel sújtott társadalom viselkedése, életmódja azt hirdeti, hogy nincs ! Ezt az állításunkat igazolja a tapasztalat, a mindennapi élp', Csak a vasárnapot vesszük! Mert e" a nap, amikor az emberek szórakozni szoktak. Mit látunk ilyenkor? Kis korcsmákban, vagy vendéglőben nem lehet helyet kapni. Mindenki rohan a szabadba, a zöldbe, I azaz a vendéglők fehér asztalaihoz. Nőtlen fiatalemberek, sok gyermekes családapák. És a sok-sok pincér alig győzi hozni a hideg és meleg ételeket, bort, sört, meg a pá'inkát. De nemesek a vendéglők, hanem a mozi, orfeum és más, pénzköltésre igen alkalmas szórakoztató-hely mind mese üzht, mind tömve, mindenütt hull a fillér, korona, bankó a vendégek zsebéből. Talán a piacon látszik meg a nyomor? Korántsem. A legdrágábbra tarthatják az eladók áruikat, akkor is elkapkodják, mintha ingyen adnák az árukat. Sehol egy viszonylatban sem látjuk a nyomorgó tömeget, aflemondani tudó társagaimat Sőt, aki visszaakarna húzódni, annak a maga társaskörében feltétlenül kijut a le- és megszólalás, a kritika. Ahol pedig a nyomort csak kiabálják, az életmód pedig költekező, ottan nincs szükség arra, hogy a társadalomnak szánakozói legyenek. Ahol jut borra, sörre, pálinkára, ott ne tessék — nyomort kiabálni! Az összes nyári kelmeuj donságokból gyönyörű választékkal szolgál RubletzkyKálmándivatáruházaNagykároly TÁRCZA.-aMWsFogadjunk. Irta: Györy József. Huszonhat esztendőt szolgált Bogári Lajos őrmester a cs. és kir. negyvennyolcadik ezred huszadik századánál. Nagy idő ez egy cs. és kir. altiszt életében, kivált akkor, amikor azzal dicsekedhetik, hogy nincsen őrmester az ezredben, a kinek a feje annyira gőzölög a haditudományoktól, mint Bogári uramé. Épp a gyakorlótérről várja haza újoncait Bogári őrmester, hogy a délebéd (katonai műnyelven „menázsi“) után „iskjlát“ tarlson velük és valamiképpen még beleverje egyik másiknak a fejébe azt a hiányt, amelyben még a teoretikus katonai tudományokra nézve szenved. Végre dobpregés jelzi, hogy a század a gyakorlatról hazatérőben van. Csakhamar be is kanyarodik a kaszárnya kapuján és miután még a szolgálatvezető altiszt a mai gyakorlatot illetőleg néhány megjegyzést tesz, el- I hangzik a várva-várt „abréten“ parancs szó és bevonulnak a laktanyába, ki-ki sietvén előbb kézhez keríteni a sajkáját, hogy az ételkiosztásnál az első lehessen. Az egyszerű, de tápláló katonai ebéd után félórái pihenés következvén, Bogári ennek elteltével a laktanya legnagyobb termébe gyűjti iskolázás céljából a legénysé- ! get. — Nagy az Úristen hatalma — igy szólt ! hozzájuk, — azt azonban még sem tudom mivel érdemeltem meg tőle, hogy éppen enI gém választott ki arra, hogy ilyen fatuskók- bói faragjak cs. és kir. infanteristákat. Bakos ne röhögjön maga olyan bután, magára szólnak a biblia ama szavai, hogy sötétség uralkodik a földön mindenütt, mert a maga fejében még a legnagyobb áramú villamos iv- lámpa sem volna képes világosságot terjeszteni, maga uniformisba bujtatott bivaly- borjú 1 „Vigyázz I“ — parancsnokolt tovább. Nyissátok ki a füleiteket és vigyázzatok arra, amit most mondandó vagyok. Azt üzente az őrnagy ur a kapitány urnák, aki pedig a főhadnagy ur utján a hadnagy ur által üzeni nekem, hogy holnap szemlét tart fölöttetek. Tudom, hogy ti ártatlanok vagytok abban, hogy eszetek nem ér tovább az orrotok hegyénél, de ez is az én bajom. No Lubics. ismeri-e kend a trombita jeleket ? — Igen őrmester ur. csűr, vagy kocsiszínre való kapu, LCSÓN ELADÓ 3—4 különböző ajtó, egy spaletes nagy ablak, 3 szeker szalma kazalba a rakodóba, csomagoló dobozok különféle nagyságban, kitűnő izű homoki uj- és óborok, 5 éves veres bor 50 literen felül. Hol ? — megmondja a kiadóhivatal Ii»l»uiil4 mai száma 3© oldal terjedelemben jelent meg*.
