Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
Érmellék, 1914-02-28 / 9. szám
2-ik oldal ERMELLEK1 1914. február 28. 9-ik szám. Török Irén és Társa Debrecen, Piac-utca 38. szám. Értesíti a t. közönséget, hogy Női divatszalonját áthelyezte Arany János-utca 1. szám alól SgTgr" Piac-utca 38. szám alá, a. (Hungáriával szemben). Tavaszi és nyári kalapok. ________________________Tavaszi és nyári kalapok. ne mcsak támadni de az „audiatur et altere pars“ elvénél fogva — megnyúlható módon védekezni is lehet. — Szerintem ez az igazságos s főleg ez a méltányos eljárás azokkal szemben, akik önzetlenül — lehet tévesztett irányban, —de minden esetre becsületes törekvései vezetik az egyesület ügyeit. Lebegjen szemünk előtt, mint világitó, meteor a „Pax“ jelszava. Éljünk kölcsönös megbecsülés és békés harmóniában. Legyünk egymás iránt legalább annyira elnézők, hogy meg türjük egymást és ne a rokon vagy ellenszenv bírálatával, hanem a közös cél: az egyesület boldogulásának az óhajával, mérlegeljük erényeit vagy hibáit. Vajha úgy lenne! . . . tz. A bagaméri uzsorások. Hogyan vándorol ki a magyar ? Annak a szomorú magyarpusztitó áramlatnak, amely tizezerszámra viszi tengerentúlra az ország lakóit, a hullámai átcsaptak már a legmagyarabb és jobbmódu vidékekre is, ahonnan egymásután kelnek útra a munkabíró férfiak. Ezeket nem a munkahiány űzi ki a házából, hanem meggazdagodás vágya viszi az amerikai gyárakba, bányákba. Két esztendővel ezelőtt Bagamérból, ebből a jómódú érmelléki községből is megindultak az emberek Amerikába. Előbb ketten-hárrnan, majd tizen-huszan mentek át a dusgazdagsággal kecsegtető újvilágba és akinek soha eszébe se jutott Amerika, az is kedvet kapott a nagy útra, amikor alig néhány hónapi ott tartózkodás után egyikmásik család tagja 500—600 koronát küldött haza hozzátartozóihoz. Ennek a bagaméri kivándorlásnak egy igen érdekes tünete foglalkoztatta kedden a nagyváradi törvényszék büntető tanácsát. Kiderült ugyanis, hogy a kivándorlók közül tulajdonké- I pen egy sem a saját pénzén vándorolt ki, hanem kölcsönpénzen, amit a község jobbmódu gazdái adtak kölcsön a kivándorlóknak, akikért azután otthonmaradt hozzátartozóik állottak jót. Hát bizony ezeket a kölcsönöket nagy kamat mellett adták a hitelezők s bár ebben csak a bankokat utánozták, a királyi ügyészség négy gazda ellen uzsoravétség miatt vádat emelt. Az első vádlott Gy. Lakatos János. Azzal vádolják, hogy egyik kivándorlónak 800 koronát adott kölcsön és 80 koronát kötött ki kamatban egy évre s bár ezt az összeget fél évre visszafizették, megfizette az egész kamatot. Egy másik kivándorlónak 500 koronát kölcsönzött, ettől négy hónapra 50 korona kamatot vett. Gy. Lakatos János azzal védekezett, hogy ő nem követelte a kölcsön előbb való visszafizetését s az adósok önként fizették az egész évi kamatot. Kiss János 400 koronát adott kölcsön, a mely után 100 koronát kötött ki egy esztendőre, de félévre megelégedett 50 korona kamattal. Szűcs Sándor 500 korona után egy évre 100 korona kamatot kötött ki, de mikor félév múlva visszafizették a kölcsönt, megelégedett 40 korona kamattal. A károsok kihallgatására került ezután a sor. Az első Gzakó József, akinek két fia ment ki Amerikába és erre a célra vette kölcsön a 800 koronát Lakatos Jánostól. — Miért mentek ki fiai Amerikába ? — kérdezte az elnök. — Hát uram, szerencsét próbálni! — Nem voltak kényszerülve a kivándorlásra ? — Nem, kérem. Megélhettek volna itthon is. — A kölcsön nem rontotta meg anyagi helyzetében ? — Nem instálom, mert a fiuk négy hónapi Amerikában való tartózkodás után megküldték a pénzt. — Mennyit küldtek? — Kilencszáz koronát s azt oda is adtam Lakatos Jánosnak, aki húsz koronát adott vissza. Ugyancsak igy vallott a többi káros : Kovács Dániel, Csarnai Józsefné, Mózes Józseíné, Szabó Sándor. Az elnök minden egyes tanútól megkérdezte, hogy kivánja-e a vádlottak megbüntetését. — Dehogy kívánom kérem, hiszen nem tett semmi rosszat, — mondották egymásután a tanuk. — Hát akkor miért tett feljelentést ? — Nem tettem én kérem. Hogy tettem volna! ? — De hiszen nézze, itt a sajátkezű Írása, amellyel felhatalmazást adott a csendőröknek, hogy nyomozzanak az ügyben. — Nem tudom én kerem, hogy mit Írattak velem alá a csendőr urak, — szól az egyik.-— Éq nem iram alá semmit, — mondta a másik. — Én nem is tudok írni, — vallja a har madik. Ezek a kijelentések uj fordulatot adtak a bűnügynek, mert az uzsora magánvádra üldözendő bűncselekmény lévén, annak törvényes üldözéséhez a panaszos Írásbeli felhatalmazása szükséges. A panaszosok mind úgy adták elő a dolgot, hogy ők nem panaszkodtak, őket a csendőrök hivatták, föl és kihallgatásukat Írásba foglalták, anélkül, hogy ők azt kérték volna, sőt határozottan tagadták, hogy a vádlott bűnvádi üldözésére felhatalmazást adtak volna. Fényes Ödön dr. ügyvéd védöbeszéde után a bíróság az egyik uzsora-eset vádja alól Gy. Lakatos Jánost felmentette, a többi vádra nézve pedig vizsgálatot rendelt el annak a megállapítására, hogy a panaszosok adtak-e meghatalmazást a csendőröknek vagy nem ? Vettük az alábbi levelet. A „Közérdek“ tekintetes Szerkesztősége Nagykároly. Barátaim arról értesítettek, hogy a „Közérdek“ cimü lapban olyan közlemény jelent meg, melyszerint állásomat rövid időn belül el fogom hagyni. Nem akarok semmi megjegyzést fűzni ezen híreszteléshez, csupán azt kívánom kijelenteni, hogy főszolgabírói állásomat elhagyni eszembe sincs és minden ilyen tartalmú híresztelés valótlan. Tisztelettel kérem ezen soraim közzétételét. Tisztelettel Dobozt) Kálmán Biharvármegye főszolgabirája. * * * Készséggel, mondhatni örömmel közöljük a cáfolatot, mert ez biztosit bennünket arra nézve, hogy vaskezü, de ember és kiváló jogszerető, de egyaránt tisztelő főszolgabiránk megmarad körünkben. — ^Mi a hirt előkelő vármegyei földbirtokostól kaptuk és azt teljes jóhiszemüleg tettük lapunkban közé. Kitüntetett tűzoltók. Őfelsége, a tüzoltászat és mentés terén 25 éven át teljesített érdemes tevékenységük elismeréséül: Albert József sza- lacsi alparancsnok, Albert Albert szakaszparancsnok, Kovács Lajos szertáros, Nagy József j őrsparancsnok és Tóth Imre tűzoltót diszérem- mel tüntette ki. Pénzintézeti beszámoló. Igen nagy érdeklődés mellett tartotta meg szerdán az „Egyesült Érmihályfalvai Takarékpénztár és Érmelléki Hitelbank Részvénytársaság“ XXX-ik évi ren- I de» közgyűléséi, Fráter István elnöklete alatt. IA részvényesek megelégedéssel constatálták, I hogy az igazgatóság a múlt évi súlyos viszo- j nyok közepette meglepő üzleti eredményről I számol be, a melyért méltán illeti elismerés Grósz Béla vezérigazgatót, aki minden idejét, szakképzettségét és megfontoltságát az intézet érdekében bocsátotta oda es karöltve a tisztikarral, nagy agitalással dolgozott a pénzintézet virágzásán. Elnök megállapítván az ülés határozatképességét és kijelölvén a közgyűlésről felveendő jegyzőkönyv hitelesítőit, agyülést megnyitottunk jelentette ki. Az igazgatóság jelentése az 1915. évi üzletévről, valamint a felügyelő-bizottság jelentése egyhangúlag tudomásul vétetett és a fuhnentvenyt számadóknak a közgyűlés megadta. Ennek keretében Bary Béla részvényes több kérdést intézett a mérleg össze.dlitása tekinteteben Grpsz Béla vezér- igazgatóhoz, akitől részletes információt nyervén, a felvilágosításokat tudomásul vette és készséggel jelentette, ki hozzájárulását a felmen Ívé-ny megadásához. — Az igazgatóság tagjaivá három évre újból megválasztattak: Balási József, Draveczky László, Feldmann Károly, dr. Fráter Gáspár, Glück Adfif, Jakab Rezső, Kocsár Árpád. Kocsár Lajos, Lovass Sándor, Lévay Víncze, Nagy Károly, Pollák Mór, Szathmáry Sándor es Takáts Zsigmond s ezzel a gyűlés véget ért. Tisztújító gyűlés, Az érmihályfalvai ipartestület hétfőn tartotta meg tisztújító gyűlését. Megválasztattak : elnökké Delirer Mihály, alelnökké Kovács Imre, pénztárnokká Szikszay József és jegyzővé Timkó József. Az uj elnök működése elé — ismerve agilitását, iparostársai iránt érzett szeretetét és ragaszkodását — nagy reménynyel nézünk. Nagy takarítás az állomáson. Az állomás- főnökség részéről már több alkalommal tétetett panasz a csendőrséghez, hogy a vasúti várótermekben találkát' adnak egymásnak Érmihályfalva legényei és ott oly rakoncátlan módon viselkednek, hogy sokszor az utasók szomélybiztonsága is veszélynek van kitéve, A járás derék, kötelességtudó és rendkívül erélyes csendőrőrmestere, maga vette kezébe az ügyet és rövid két nap alatt oly takarítást végzett az állomáson, hogy onnan végleg eltűntek a köpködő és duhajkodó ! társaságok, a melylyel ujabbi tanúságát adta j annak, hogy Érmihályfalva közrendészete és közbiztonsága, ma arra hivatott kezekben van I letéve. Pénzintézeti közgyűlés. A kitűnő vezetése és szolidságáról járásszerte ismert Érmihályfalvai Kereskedelmi és Iparbank Részvény- társaság f. hó 23-án tartotta évi rendes közgyűlését Végh József elnöklete alatt. Elnök constatálva a gyűlés határozatképességét, meleg szavakkal üdvözölte a megjelent részvényeseket, és azt megnyitóttnak jelentette ki. A tárgysorozat megkezdése előtt elnök megemlékezett az 1913. évi pénzügyi válságról, amely ugyancsak próbára tette az I intézet vezetőségét. Ennek dacára a vezetőség derekasan megfelelt feladatának. Méltán J illeti tehát ezért elismerés úgy az igazgató- 1 ságot, valamint s fáradhatlan tevékenységű tisztikart. A közgyűlés teljes lelkesedéssel I csatlakozott elnök indítványához és úgy az igazgatóság tagjai, mint a tisztikarnak köszönetét fejezte ki a nehéz pénzügyi viszonyok dacára elért kedvező üzleti eredményért. Az igazgatóság, valamint a felügyelőbizottság jelentését egyhangúlag tudomásul vette a közgyűlés és a felmentvényt számadóknak megadta, egyben elfogadta az igazgatóság 1 ama javaslatát is, hogy az esedékes szel- I vények március 1 helyett, a gyűlés befejeztétöl kezdve az intézet pénztára, a Debreceni Alföldi Takarékpénztár és a Nagykárolyi Kereskedelmi Banknál beváltassanak. A gyűlés bezárása előtt Grósz Béla részvényes emelkedett szólásra, aki felakarja használni az
