Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

Érmellék, 1914-01-24 / 4. szám

1914. január 25. 4-ik szám ÉRMELLÉK emberileg lehetőt elkövet a fiú meggyogyit- tatására s reméljük, hogz az orvos urak lelki- ismeretes gyógykezelésa talán lábra áliitja a súlyosan sérült fiút. Ez esetből kifolyólag igazán megbotránkoztató állapotnak kell tar­tanunk azt, hogy egy negyedfélezer lakosú község a XX-ik században civilizált állam­ban, a legszükségesebb orvosi segélyt nélkü­lözni kénytelen. Ez már nem is ázsiai álla­pot, hanem a legsötétebb Afrikához hason­lít, ahol talán csak a majomfarku nyám- nyám négerek vannak hozzánk hasonló el­hagyatott állapotban. Ugylátszik nálunk még most is legolcsóbb az emberi élet! Táncmulatság. Az érmihályfalvai ipartes­tület február hó 7-én az Iparos Otthon he­lyiségében farsangi mulatságot rendez. Eltűnt selymek. Baumöhl Eszter bagaméri varrónő feljelentést tett a csendőrségen, hogy műhelyéből különféle értékes selymek tűn­tek el. A csendörség az elveszett tárgyakat Asztai Piroskánál találta meg, aki azzal vé­dekezik, hogy azt tévedésből vitte el. Lopják a majorságot. Alig van nap, hogy Érmihályfalván ne fordulnának elő kisebb- nagyobb lopások. Különösen a szárnyas ál latok iránt viseltetnek feltűnő szeretettel az eddig még ismeretlenség homályába burko­lózó csibészek. A napokban Weisz Herman és Rubinstein József kereskedő házától tűn­tek el a majorságok, de megtisztelik a tol­vajok látogatásukkal a szegényebb sorsú polgárokat L. Arra kérjük a járási őrmester urat, hogy ismert erélyével vessen véget ezeknek a garázdálkodásoknak és mentse meg a várost a szárnyasok rémétől. Keserű vadlibahus. Póka Albert, a Lovass István nagybirtokos érkeserüi birtokán vigan vadászgatott vadlibákra. Sikeiült is neki egyet közülük elejteni, de szerencsétlensé gére a csendőrség tudomására jutott a dolog s minthogy Pókának sem fegyvertartási en­gedélye, sem pedig vadászjegye nincsen, az elejtett vadlibát fegyverestől együtt elkopoz- ták és feljelentették a hatóság és pénzügy- igazgatósághoz. Székelyhid. A munkakereset fokozása Irta: Dr. Nagy József. Idehaza és külföldön is legnagyobb prob­léma az, hogyan lehetne a mezőgazdasági munkásnépnek kereseti viszonyait javitani, illetőleg miként lehetne keresethiányán segí­teni ? Azt hiszük, mi nagyon jó nyomon va­gyunk, midőn a tömegtermelő mezőgazdasági háziipart gondoljuk annak az arkanumnak, mely behegeszteni tudná azokat a sebeket, melyeket a téli teljes keresethiány, a kény­szerű pihenés okoz. A mezőgazdasági tömegtermeléshez jófor­mán ingyen rendelkezünk anyaggal, a folyók j partja fűzzel van tele. Az erdökoszoruzta hegyek kinálják a faanyagot, sás, szalma j szintén bőven áll rendelkezésre. És ahogy a földmivelés intezivebben fog a munkához és ahogy évről-évre nő baromfi, gyümölcs és szőlő ki vitelünk, egyre több ládára, kosárra van szükség, mely néhány százezer kéznek munkát ad. Hiszen még ma is, mikor már valami nyolcvanezer háziiparos áll télen mun­kába, ezeknek a tömegtermelő cikkeknek ké­szítésére, még ma is millió koronák mennek tőlünk külföldre szőlőszálitó kosarakért, me­llekkel Galicia és Csehország lát el. Miért ne készithetnők mi ezt magunk? Miért kell ezekkel a milliókkal a külföldnek adózunk? Ezen szempontból helyeseljük megyénk­ben is a földvermek befásitását. ami egész­ségi szempontból is felette fontos. A forró nyári napokban a nap sugarai ellen sok helyen egy fa se ad árnyékot. Ho­lott más megyékben ezreket költenek egyes elhagyott helyek befásitására vagy sétatérek létesítésére, de az egészség is szükséges a megélhetéshez. Az ülő foglalkozást végzők napi sétájukat1 3-ik oldal. {kénytelenek a fülledt levegőjű utcán meg- j tenni. Holott ha az Ér partját planiroznák I s. geztenyefák vagy más lombos fákkal beül­tetnék, idővel oly sétatereink lennénk, ahol üdülést nyernénk s ott tarthatnánk majálisa­inkat. E helyek bizonyos részén nyáron szabadfürdőt, télen bedig korcsolyapályát is lehetne létesíteni. Ha azonban ,i sétatér eszméje ellenszen­ves, tessék füzfaveszővel beültetni az egész j Ér partot. A vesszőket a közbirtokosság érté­kesítheti, a szegény nép pedig télen gyümölcs- j kosarakat fonhat s igy keresetre tehet [ szert. Reméljük hogy a nemes közbirtokossá­gok elnökei fenti tervet helyesléssel fogadják annál inkább is, mert a felvetett eszmék nem I egyes embereket, hanem egész társadalmun­kat érdeklik. De tételünkre térve a kivándorlás ellen, valamint általában a munkások anyagi hely- zeténak javítására kétségkívül egyik legfon­tosabb szer a munkásoknak téli foglalkozta­táshoz juttatása. Hazánk kedvezőtlen mun- I kásviszonyainak egyik fő oka az, hogy a ; gabonatermelés rendkívül előtérben állása j folytán a munkások tetemes része csupán a nyári hónapokban, sőt számos munkáskéz csak az aratás idején talál foglalkozást, ellenben a téli hónapokban a mezei lakoság nagy r-'sze munkanélküi szűkölködik. Ezzel párhuzamosan a munkások háztartásában beálló gyakori zavarok járnak, mert feltéve, hogy a munkás a nyári hónapokban, illetőleg az aratás alatt annyit keres, hogy ebből az egész éven keresztül megélhetne, a legtöbb munkásban hiányzik az előrelátás, hogy az igy összetorlódott magas keresetet az egész év szükségletére arányosan fel­ossza. Éppen ezért a mezőgazdasági munkások helyzetének tartós javulása csak az esetben várható, ha céltudatosan gazdasági politikával olyan kereseti viszonyokat teremtünk melyek lehetővé teszik, hogy mezőgazdasági munkás­népünk kifejthesse teljes munkaerejét s az év minden szakában megtalálja megélhetésé­nek feltételeit, a keresetet nyújtó foglalko­zást. Ebben az irányban a földmivelésőgyi mi­nisztérium igen élénk munkásságot fejt ki Ide tartozik a nagyobb jelentőségű s a bel- terjesebb gazdálkodást előmozdító tevékeny ségen kívül a téli gazdasági háziipari tanfo­lyamoknak a rendezése, melyeknek száma évenkint már az 500-at is meghaladja és melyeken résztvevő munkások száma éven kint a 15000 et is felülmúlja. (Folytatjuk.) A cselédség kenyere Panasz gróf Síubenberg ellen. Nemeslelkü szolgabiró. Könnytelt arcú, szegény cselédasszony jelent meg a napokban a székelyhídi szol- gabirói hivatalban. Hona alatt egy kenyeret vitt fel mutatóul azokból, amelyet a gróf Stubenberg Józseftől convenció fejében ka­pott rozsból sütött. Sírva adta elő panaszát. Az összes ura­dalmi cselédek nevében arra kérte a szolga- birói hivatalt hogy vizsgáltassa meg a ke nyeret. F. hó 14-én osztotta ki fizetésük fejében a rozsot, a gróf teljhatalmú intézője Brandt Ernő. Abból sütötték a kenyeret, amely min­denhez hasonlít, csak nem embernek való eledelhez. Nem képesek megenni. Nem tudják meg­rágni. Még a nyomorhoz szokott gyomruk sem képes megemészteni azt a valamit, ami mindenhez hasonlít, csak kenyér­hez nem. Az intézőhöz hasztalan fordulnak orvos­lásért, nincs aki meghallgassa őket. A gróf pedig egyáltalán nem törődik a cselédség bajaival. A hatósághoz fordulnak segélyért. Ke­nyér nélkül nem képesek dolgozni, a sertés-* nek való eledelt pedig nem képesek elfő-*- gyasztani. 1 Szunyogh Barna szolgabiró maga is meg­döbbent, amikor látta, hogy milyen kenyér­rel tartja a gróf a cselédeit. Mindenhez hasonlított az, csak kenyérhez I nem s fekete, sárga színe magán viselte a í gróf nemzeti érzületét. Látva azonban azt, hogy itt sürgős in-v I tézkedésre van szükség, rövid utón intézte el az ügyet. Felhivatta Brandt intézőt a szolgabirói hivatalhoz és elrendelte, hogy azonnal cse­réljék ki a cselédségnek kiosztott rozslisztet, élvezhető kenyérliszttel. Figyelmeztette azonban az intézőt arra, hogy abban az esetben, ha még egyszer hasonló panasszal lordul a cselédség a köz- igazgatási hatósághoz, nem számíthatnak kíméletre és a legszigorúbb eljárást teszi el­lene folyamatba. A szegény cselédség megkapta a kicse­rélt kenyérlisztet, de váljon mire használja fel ja gróf a romlott rozslisztet?! Mert gróf Stubenbergnek más községben is van bir­toka, de másutt is van cselédsége 111 Esküvő. Krizsán Sándor székelyhídi tekin­télyes gazdálkodó hétfőn d. u. tartja esküvő­jét Pozsonyi János kisbirtokos kedves és bájos leányával Annuskával. Kinevezés. Miskolczy Ferenc főispán, Os- váth Károly csokaji jegyzőt anyakönyvezető helyettesi állásától felmentette és helyére Turcsi István jegyzői Írnokot, korlátolt ha­táskörrel, anyakönyvezető helyettesé ne­vezte ki' Pénzintézeti közgyűlés. A Székelyhídi Népbank vasárnap délelőtt tartotta VIII-ik évi közgyűlését nyirbogadányi Farkas Gábor nagybirtokos elnöklete alatt a részvényesek j élénk érdeklődése mellett, melyen részt vet- i tek: dr. Nagy Márton főszolgabíró az Egyesült Biharmegyei Kereskedelmi Bank és a Köz- j ponti Takarékpénztár képviseletében, dr. Vár- nay Ferenc és Ormos József felügyelők. El­nök konstatálván azt, hogy 1635 részvény van képviselve a jegyzőkönyv vezetésére dr. Jakobovits Emánuel intézeti ügyészt, hitele- sitőkiil : Tóháti János, Boka Ferenc és Bauer Károly részvényeseket felkérve, az ülést meg­nyitotta. Az igazgatóság és felügyelő-bizott­ság jelentését, valamint a nyeremény felosz- j tás tervezetet tudomásul vette a közgyűlés s azt elfogadva, a felmentvényt a számadóknak megadta. Az osztalék kifizetésének kezdetéül január 19 et tiizte ki a közgyűlés. Mielőtt i az elnök a gyűlést bezárta volna drj Gulá- csy Lajos részvényes emelkedett szólásra. Meleg szavakban ecsetelte azt az emberfe­letti munkát, amelyet az igazgatóság a tisz­tikarral együtt teljesített a lefolyt pénzkrizis alatt, amelyért őket elismerés és hála illeti meg a részvényesek részéről. Lelkes éljen­zéssel kisérték a részvényesek a szívből jövő szavakat, amely utón az elnök a gyű­lést bezárta. Gyűlés után az igazgatóság a nagyváradi vendégek tiszteletére villásregge­lit adott az intézet dísztermében. Villásreg geli alatt többen mondottak felköszöntőket, ünnepelvén az intézet elnökét, vezérigazga­tóját és derék fáradhatlan szorgalmú tiszti­kart. Megyei alorvosi állás szervezése. Biharvár­megye közönsége, az alispán előterjesztésére, legutóbb kimondotta, hogy X. osztályú java­dalommal és 800 kor. utiáltalánynyal vár­megyei tiszti alorvosi állást szervez. Az in­dokolás szerint a 17 főszolgabírói járásra osztott, 492 községből álló, mintegy 600,000 lelket számláló Biharvármegyében ugyanis a vármegyei főorvos teendői különösen az utóbbi időkben, midőn a kulturális fejlődés a közegészségügy gyei szemben mindig na gyobb követeléseket támaszt, tetemesen meg­szaporodott. Tekintettel továbbá arra, hogy a lakosság egészségének megóvása a köz- igazgatásnak különben is egyik legelsőrangu feladata, a vármegye közönsége feltétlenül szükségesnek tartja, hogy a vármegyei fő orvos ezirányu teendőit mindenkor a legna­gyobb körültekintéssel és helyszínén szerzett tapasztalatok alapján lássa el. Már pedig a,

Next

/
Oldalképek
Tartalom