Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1914-06-27 / 26. szám
Nagykároly, 1914. junius 27. 26-il< szám. VII. évfolyam KÖZÉRDEK E^MELLÉK SZÄTMÄR-, BINÄR-, NAJDU- ÉS SZILÁSYVÁRMEíiyÉRE TERJEPŐ TÁRSADALMI NETILAP. Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fi ér. — Kéziratot ffém" adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi György-tér 36. Telefon 95. Előfizetési árak: Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos Helyben házhoz hordva egy évre 7'— kor. félévre 3'50 kor SilHKÓ ALADÁR» Vidékre postán küldve egy évre 8'— kor. félévre 4,— ko Egyes szám ára 20 fillér. Fiuk! En előre megáldom a zászlót . . . Ünnepi évzáró beszéd, mondotta : Vidákovieh Dániel főgimnáziumi igazgató a róm. kath. főgimnázium Kölcsey önképzőkörének és az iskolai ének és zenekarnak 1914. junius 13-án a városi színházban tartott évzáró ünnepélyén. Mélyen tisztelt vendégeink, kedves fiaim! ttiifTrt Aá anyagi világ fölött való uralmában az emberi ész korunkban szédítő magasra emelkedett. A remek alkotások ezreinek jutottunk birtokába, a természeti titkos erőket hatalmunkba hajtva, bámulatosabbnál csodálatosabb felfedezések korszakában élve, a természet nagy és fönséges titkaiból már több százat kifürkésztünk, s a sikerek és elért eredmények elkapa- tottá tették az embert annyira, hogy teljesen magában bizik már, kezd anyagiasán gondolkozóvá lenni, kezd ezért az emberek szivéből kiveszni az ideál, kezdik elvetni magát a vallást és erkölcsöt, mert mindezek a jelenkor lángeszű álbölcselői szerint a lét fentartására hasznot nem hajtó, improduktív eszmék. Az elkapatott emfyer mind felljebb és feljebb emelkedik s elbizakodottságában ledönt nemzeti ideálokat, ledönt vallást és erkölcsöt, detronizálja a világ-egyetem Alkotóját, az Istent, ezek helyébe önmagát álitja, hiúságtól és öntetszéstől vezéreltetve a maga számára követeli a hódolatot, az imádási az istenitést. Pedig a hatalomba hajtott gőz és villám oh de mennyi katasztrófát tud csinálni; oh de mennyi szivet tud megremegtetni a piciny lángtól irtózatos dörejjel felrobbanó bányalég; oh de menynyi tengernyi könnyet csalnak ki az emberek szeméből az óceáni jéghegyeken gyermekjátékként tönkremenő Titánikok; oh de mennyi áldozata van a levegőt ikaruszi szárnyakkal való szeldelésnek! . .. Az ember nem tud tanulni, nem akar mérsékeltebb lenni, nem vesz figyelembe oly dolgokat, nem vesz számításba oly eshetőségeket, melyeknek szigorú meggondolásával uralma biztosabb lehetne az anyagi világ felett. Olyan mint az a kis gyermek, ki azt hiszi, hogyha színes játékköveiből szép házikót tud varázsolni, már azonnal képes mesteribb remeket alkotni minden műremeknél. Azt hiszi, hogy csak az ö alkotása ér valamit, a többi, az mind mind eltörpül, messze mögötte marad az övé mellett. Ma mindenki ugrásszerűén akár tudóssá, gazdaggá, hatalmassá lenni. A lé- pésről-lépésre való haladás a korszellem iszerint ma már nem éltető elem, hiszen most, mikor ideg-életet élve minden ember a jobban boldogulhatás érdekében minden utat módot megpróbál és nem riad vissza az akadályoktól, igénybe veszi már-már az erőszakos és nemtelen fegyvereket is az előretörtetésben. A tárAz összes tavaszi keluieu ■ «■ r __ lói — ^pg§ gyönyörű választékkal szolga RuMetzkyKálmándivatárnháza 1 ifiagy károly TÁRCZA. A báli ruha. A homok-berényi adópénztárnok Budapestről hozatott báli ruhát a feleségének a Nőegyleti bálra. De milyen ruhát! Teremtő szent Atyám ! A postamesternő csak elhíilt, amint látja a szállítólevelet. Értéke kétszáz- busz forint. Utánvéttel százhúsz forint. Hallatlan ! Kétszázhusz forintos ruha! Mi lesz már a világból, ha az adópénztárnokék is kétszázhusz forintos ruhát rendelnek Budapestről ? Szörnyűség ! Az az asszony ! De az az ember is! Bezzeg a boldogult első feleségének jó volt akármicsoda olcsó rongy, amit itt helyben megvarrt Mikéné. Hanem ennek a másodiknak, ennek már Budapestről, Monasz- terlytől keli báli ruha. Kétszázhusz forintos selyemruha. Mintha leánykorában effélékhez szokott volna. Örülhetett bizony, ha egy moll ruhácskára telt, nem selyemre. S ihol, most ez a bolondos férje még mire nem szoktatná !! Hát van ennek az embernek egy csepp esze ? A postamesterné alig várhatja, hogy bevégezze a hivatalos dolgát. Még nem is harangozzák a tizenkettőt, már bezárja a postát s szalad át a jóbarátnéjához, a doktornőhöz : — Képzeld csak, lelkem, az adópónztár- noknénak kétszázhusz forintos ruhája érkezett Pestről a bálra. Hallottál már ilyet? A doktornó összecsapja kezeit bámultá- ban. Nem, ilyet nem hallott, nem is képzelt soha. Kétszázhusz forintos ruhája talán még a méltóságos asszonynak sem lesz, az özvegy bárónénak, ki a Nőegylet yelnöke. De a járásbirónénak bizonyos, hogy nem lesz. A főszolgabíró feleségének sem lesz. Senkinek sem lesz, pedig módjában volna másnak is, még inkább, mint az adótárnokéknak. — Szeretném tudni, honnan veszik rá a pénzt ! — Már az igaz — tóditja a postamesternő ; honnan veszik ? A két jobarátnó nem érti, hogy egy ember, akinek ilyen szerény a fizetése, miből csináltat kétszázhusz forintos ruhát a feleségének. — Adósságba veri magát, az bizonyos — véli a postamesterné. — De még rosszabbul is állhat a dolog — töpreng a doktorné. — Ki tudja, nem nyult-o az adópénzhez ? Délben hazajön a doktor s a felesége mindjárt azzal a hírrel fogadja: — Félek, hogy baj lesz az adópénztárno9 LCSON ELADÓ ffi.'’3, IS 3—4 különböző ajtó, egy spaletes nagy ablak,. 3 szekér szalma kazalba a ra• * _ ■
