Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1914-06-13 / 24. szám

2-ik oldal. ÉRMELLÉK 1914. junius 13. 24-ik szám mindig veletek. Legyen e példa buzdításul mindazoknak, akik fillérjeiket hasztalan dol­gokra fecsérlik, holott, ha összegyűjtenék, rövid idő alatt sok jót tehetnének, magoknak örök, elévülhetlen emléket állítanák fel !! Űrnapja. Érmihályfalván szokásos fénnyel ünnepelte meg a róm. kath. egyház Űrnap ünnepét. A csütörtöki hetivásárra való tekin­tettel a körmenet vasárnapra lesz halasztva. Előléptetés. Egyesült Érmihályfalvai Taka­rékpénztár és Érmelléki Hitelbank részvény- társaság igazgatója a Marosi Gyula lemon­dásával üresedésbe jött áruraktár vezetői ál­lásra, Vajó András pénztárnokot léptette elő, a pénztárnoki állásra pedig Molcsán Lajos segédkönyvelőt választotta meg az igazgatóság Évzáró vizsgálat. Az érmihályfalvai önálló gazdasági népiskola f. évi junius hó 14-én, vasárnap d. e. tartja a folyó 1913/1914. tan­évi évzáró vizsgálatát. A szülőket és az ér­deklődő közönséget ez utón is meghívja az iskola igazgatója. Képviselőtestületi közgyűlés. Érmihályfalva képviselőtestülete f. hó 6-án rendkívüli köz­gyűlést tartott P. Kovács Sándor főbíró el­nöklete a'att. A gyűlés egyedüli érdekes tárgya a fogyasztási-adó hátralékok behajtása iránti intézkedés volt, melyre nézve a gyű­lés kimondotta, hogy annak erélyes behajtá­sára utasítja a kezeléssel megbízott tisztvi­selőket és elrendelte az elöljáróságnak a szi­gorú ellenőrzést. A gyűlés többi tárgyai ille­tőségi ügyek, voltak, a melyeket az előadói javaslat értelmében intézett el a közgyűlés. Magánvizsgálat. F. hó 10-én tartották meg a magánvizsgálatokat az érmihályfalvai izr. is­kolában. Két tanuló álott vizsgára. Grósz Li­diké az I. és Grósz Jutka a Il-ik osztályból. Mindkét tanítvány vizsga eredménye meglepte a bizottságot, de különösen a feleletek, ame­lyeket a két gyermek adott a feladott nehéz kérdésekre. A bizottság, amelyben részt vett Benedek Zoltán iskolaszéki elnök, Blum Sá­muel igazgató-tanitó és Borsovai Clotild taní­tónő, dicsérettel halmozták el a növendékeket és elismeréssel adóztak a tanulók előtt is a kiváló eredményért. Zárlat feloldás. Érsemlyénben a Feldman- tanyán a hasított körmü állatok között ki­tört a száj- és körömfájás megszűnvén, Fe­renci István állatorvos megtette az előterjesz­tést, az alispáni hivatalhoz, az elrendelt zár­lat feloldása iránt. Retinenskedö fiatalság. Az érmihályfalvai vasúti állomás előtti téren, de a várótermek­ben is állandóan összegyűlt Érmihályfalva ser­dülő ifjúsága és ezáltal nem csak az utasok lettek megakadályozva a várótermekbe való jutásban, de folytonosan veszekedések és ösz- szetüzések voltak napirenden a semlegesnek tartott területen, ügy a rendőrség, mint a csend­őrség több alkalommal oszlatta fel a díszes társaságot; de a szép szó nem vezetett ered­ményre és más nap már újra el lett foglalva a vasúti állomás bejárója. A csendőrség végre is radikális eszközökkel lépett fel a retinens­kedö ifjúsággal szemben és a legutóbbi felszó­lítás alkalmával, a jelenlevőket egyenként fel­jelentette a szolgabirói hivatalnak és kérte szigorú megbüntetéseket. És ez az eljárás ki­tünően bevált s ma már tiszta állomás előtti térség. Sertésvósz. Piskolt községben a Berger- tanyán a sertésvész fellépvén, a hatóság a tanyát szigorú zár alá helyezte. Tűz. Kedden délbe leégett Báthory Jó­zsef Kis-utcai telkén tevő szalmakazal és a mellette tevő fáskamra. A tűzoltóság gyor­san kivonult és a tüzet sikerült lokalizálnia. A tüzet egyik lakó kis fiúcskája okozta, aki apja zsebéből ellopta a gyufát és azzal fel­gyújtotta a kazlat. Weinberger contra Beckmann Érdekes bűn­ügyet tárgyalt szerdán délelőtt a székelyhídi kir. járásbíróság. A vád szerint: lopás vét­ségével terhelten állott a bíróság előtt Beck­mann Sámuel érmihályfalvai órás és éksze­rész, akit Weinberger Béla ügyvédi Írnok jelentett fel a kir. ügyészséghez 1 K 40 fill, jogtalan eltulajdonítása miatt. A panasz sze­rint Weinberger egyik barátjával kaláberezett a kávéházban és játókközben Beckmann azzal a kijelentéssel, hogy tartozása fedezé­sére veszi el, elvette az asztalról 1 1$ 40 fil­lér pénzét. Persze Weinberger tagadta a tarto­zást és feljelentéssel fenyegetődzött, de Beck- manu reá sem hederitett és eltávozott. Wein­berger azonban beváltotta fenyegetését és megtette a feljelentést, amit azonban később visszavont. A kir. ügyészség nem vette tré­fának a dolgot és hivatalból vállalta a vádat és igy került tárgyalás alá e dolog. Termé­szetes, hogy Beekmannt — az enyhítő körül­mények figyelembe vételével — a bíróság felmentette a vád alól és most bizonyára re­kontrázni fog Weinbergernek, de be mondja reáadásul az ultimót is. Székelyhid. Közegészségügyi mizériánkból. Nyáron az erdő magányában járva, szinte visszafojtott lélekzettel hallgatjuk a madár­kák vidám énekét, mely örömmel, a termé­szet iránt való szeretettel tölti be az emberi szivet. Önkénytelenül is a hang felé irányul tekintetünk és keressük a lombok közt elrej- tődzött dalnokot. Egyszerre csak elnémul a dal, fájdalmas, siró hangokat hallunk. Dalosunkat elnémí­totta, elragadta a madarak réme: a vércse. A családi életnek is vannak gondnélküli felviditói, kik csacskaságukkal, élénkségük­kel elevenné teszik a családi életet; örömre, szeretetre gyullasztják a szülők szivét. De meg van ám itt is a gyermekszoba körül settenkedő gonosz ellenség, mely ott leselkedik a családi tűzhely mellett, várván a pillanatot, midőn eljön a zsákmányszerzés ideje. Ott vannak a gyermekekre annyira veszedelmes gyermekbetegségek, melyek vá­ratlanul toppanak be, gyakran a legvidámabb és gondolatlan gyermekszobába. Az orvosi tudomány folyton kutat, hogy a járványos gyermekbetegségek elten minél gyorsabban léphessen fel, az orvosi kar a jövőben is elkövet minden ezen betegségek elten, tehát nem is itt a baj, hanem a szü­lők részéről a betegségek elten való védeke­zést illetőleg tengersok a kívánni való. A köznép, de különösen Érmelléken, ezen betegségek ragályos voltában éppen nem akar hinni, orvost csak a végső esetben hi­vat, az elöljáróságnál a kötetes bejelentést is a legtöbb esetben nem a szülő teszi meg, hanem a gyermek hiányozván az iskolából, a tanítók kérdezik ki a gyermek távolmara­dásának okát és sejtve a járványos betegsé­get, ezek tesznek jelentést, mire az orvos tényleg ragályos gyermekbetegséggel áll szemben. A ragályos betegséget jelző és feltűnő helyen kiragasztani rendelt vörös cédulákat vagy egyszerűen nem ragasztják, ki vagy ha ezt meg is t szik, a házból bármelyik családtag szabadon jár még nyilvános he­lyekre is és viszi tovább, terjeszti a bajt akadálytalanul. A ragályos beteget a házbe­liek feltartóztatása nélkül látogatja bárki, még a gyermekek is, akik természetesen a bajt csak tovább terjesztik. Ha Érmelléken a köznép mindazon óvin­tézkedéseket megtenné, melyek a baj elhárí­tására, vagy legalább sima lefolyására elen­gedhetetlenül szükségesek, nem fordulna elő egyik-másik nagyobb községben egy járvány alatt 5—10 sőt néha több haláleset is. Nagyon jellemzik köznépünk léha, sőt nagyon bűnös gondolkozásmódját azok a ki­jelentések, melyeket egyik másik szülő gyer­mekének halála alkalmával tesz. Igen gyakoriak az ilyen sóhajok : — Jól járt szegényke, legalább gondja nincs. — ügy sem adhattam volna neki annyi jussot, hogy gond nélkül éljen. A köznép ezen felfogásának meg kell változnia. Ezt pedig kétféleképpen érhetjük el: tanítás által és a község egészségügyi törvényeinek szigorú végrehajtása által. Tanítás által úgy, ha az iskolákban már alsófokon tartanak előadásokat a ragályos be­tegségek elten való védekezésről; továbbá, ha a nép hivatott vezetői szintén megragad­nak minden alkalmat, hogy a köznép ferde felfogását helyes irányba vezessék. Ezzel tartozunk annak a népnek, mely kö­zött élünk. s A menyasszony. Irt; Máthé Sándor. Érmelléki kis faluban, Egyik háznál vigasság van, Kihallik a nóta; Lakodalom készül ma ott, Aminő már régen nem volt, Hosszú idők óta. Gyülekezik a sok vendég, A koszorús lány mind oly szép, Mindnek ott a párja; Csak a tizenkettediknek Nincs vőfélye, szegénykének; Majd megjön, csak várja . . . A menyasszony szüleitől Most búcsúzik. — Szemeiből A könnyei hullnak. Vőlegénye s édes anyja Olyan szépen vigasztalja, Ok még mit sem tudnak . . . Templom felé tart a násznép; Köztük a menyasszony oly szép, Mint egy fehér anyal. Szomorú. — Nem néz senkire. Érzi, hoqy mi lesz majd, mire Leszáll az esthajnal . . . Még a templomhoz sem érnek, Csendül fülébe egy ének. Kinek a nótája ? . . . Csak pár szót hallott belőle, Mégis elég volt, hogy tőle Folyjon könnye árja. Egyszer csak dördül a fegyver És' egy legény véres fejjel Hull elé a porba ; Nem törődve vőlegénynyel És a bámuló násznéppel: Ráborul zokogva. Keltegeti édes szóval, De a legény meg nem szólal. Ajka néma marad. A menyasszony most érzi már, Kit szeretett hát igazán . . . — S a szive meghasad. . . . Lakodalomra készültek S kettős halotti tort ülnek, Most már a vendégek. 0tt volt mind a tizenkét pár;1 Eljött a hiányzó már . . . — lm! Ilyen az Élet! — Névnapok. Szerdán Margit-napján Székely­hid előkelő társadalma üdvözölte dr. Stettner Jánosné, dr. Vámos Andorné, Szabó Béláné úrnőket és Kovásznay Marcel főszolgabíró kedves és bájos leányát Margitkát névnap­juk alkalmából, csütörtökön pedig Szunyogh Barnabás szolgabiró lakásán gyűlt össze a város társadalma, jókivánataival elhalmozni a közbecsülés és szeretetnek örvendő köz- igazgatási tisztviselőt. Űrnapja. Székelyhid róm. kath. hívei szo­kásos fénnyel ünnepelték meg Űrnapját. Délelőtt Istentisztelet volt, mely után a hívők körmenetet tartottak. Járásbirök szabadsága. Az é'v egész fo­lyamán fáradhatlan tevékenységgel és vas­szorgalommal dolgozó székelyhídi bírói kar szokásos nyári szabadságideje a következő: Kató János vezető járásbiró julius 6-tól aug. 16-ig, Zsiga Lajos járásbiró aug. 18-tól szept. 28-ig, Horvátovits János járásbiró julius 20- tól aug. 30-ig és Korcsináros Sándor járás­biró junius 15 tői julius 19-ig és október hó 12—18-ig terjedőleg vészit igénybe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom