Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
Érmellék, 1914-06-06 / 23. szám
2-ik oldal. ÉRMELLÉK 1914. junius 6. 23-ik szám tartott, megjelent Dobozy Kálmán főszolgabíróval élén, a járási és községi tisztikar is. A mulatság jövedelme egyenruhádat beszerzési célokra lesz fordítva. Selyembugó beváltás. A m. kir. földmive- lésügyi miniszter az érmihálytalvai selyembugó baváltó állomáson a gubér beváltásával az elöljáróságot bizta meg és erre a célra 6000 koronát utalt ki az elöljáróság részére. Mi lesz a fogyasztási adóhátralékokkal? A mostoha gazdasági viszonyok folytán rendkívül felszaporodtak Érmihályfalván a fogyasztási adóhátralékok, annyira, hogy a község a május havi adókat sem volt képes befizetni a székelyhídi kir. adóhivatalba. Dobozy Kálmán főszolgabíró most minden valószínűség szerint, felsőbb utasításra, fegyelmi vizsgálat terhe alatt utasította az elöljáróságot az adóhátralékok befizetésére, de bármily szigorú is legyen a rendelkezés, a község azt teljesíteni képtelen, mert a tisztifizetéseket sem képes kiutalni, a telje_sen üres községi pénztárból. Évzáró vizsgálatok. A róm. kath. iskolában f. hó 22-én a ref. iskolában 21-én, a gör. kath. iskolában 21-én és az ipariskolában f. hó 14-én tartatnak meg az évzáró vizsgálatok. Őrömmel jelenthetjük, hogy az ipariskola két kiváló tanulója, Csuka László és Pál József 50—50 K jutái"mmal lesznek kitüntetve. Lelkész meghívás. Sarkadi Nagy József szatmárnémeti reí. segédlelkészt az érkeserüi ref. gyülekezet lelkészül hivca meg. Birtokváltozás. Zámbói Lajos máv. raktár- nok megvásárolta Szakái Lászlóné temető-utcai házas telkét 4000 koronáért. Öngyilkos tanító. Csütörtökön a kora reggeli órákban pisztoly durranás zavarta meg Nyir- ábrány vasúti állomás csendjét, A lövés zaja a raktárhelyiség mellől hangzott el és a hirtelen oda siető tisztviselők, egy embert találtak vérében tetrengve, aki egy füstölgő revolvert szorongatott a kezében. Azonnal ápolására siettek és bekötözték vérző sebét, majd a legközelebbi vonattal beszállították a debreczeni közkórházba. A vizsgálat adatai szerint, a szerencsétlen ember Marosán György Bihar- szentléleki községi tanító, aki az éjjeli vonattal érkezett Nyirábrányba egy érvénytelen jeggyyel és egész éjjel az állomáson járkált. Reggel betért a vendéglőbe, ahol egy pohár rumot ivott és ezután a raktárhelyiségek mellé húzódott, ahol elkövette végzetes tettét. A golyó a gyomrába fúródott és «összeroncsolva a beleket halálos sebet ejtett, úgy, hogy életbemaradásá- hoz kevés a remény. Hogy mi vitte végzetes tettére, azt eddig siri titok fedi. Jóváhagyott határozat. Biharvármegye törvényhatósága a képviselőtestületnek a közmunka mérvének megállapítására vonatkozó határozatát jóváhagyta. Székelyhid. A községek elnéptelenedésének okai. Az a statisztika, mely Magyarország hatvanegy legnagyobb községének népesedési viszonyairól szól, rászolgál a belügyi igazgatásunkat intéző legfelsőbb körök legszorgosabb figyelmére. Már egymagában véve az a körülmény, hogy Magyarországon mindössze hatvanegy olyan község van, amelynek lélekszáma a tízezret meghaladja, más államokban komoly aggodalomra szolgáltatna okot, egyedül nálunk tekintik az ilyen statisztikát olyan természetes ténynek, amellyel szemben nem lehet egyebet tenni, mint — megnyugodni. Pedig ez a statisztika nálunk még azáltal is komolyabb jelentőségű, mert még ez a hatvanegy legnépesebb községe az országnak sem dicsekedhetik állandó fejlődéssel és terjeszkedéssel, hanem ellenkezőleg, még ezekben is a depopulációnak olyan fenyegető jelenségei észlelhetők, amelyek egyenesen megkövetelik a bajok alapos megvizsgálását és tanulmányozását. Egyáltalán nem lehet közömbös, hogy olyan jelentős községekben, aminők Stájer- lak-Anina, Miava, Kunszentmárton, Nagy- szentmiklós, Dunaföldvár és Apatin, a lakosság száma ahelyett, hogy átlagosan évenként legalább 2.5 százalékos szaporodást mutasson, tiz év alatt 10—11 százalékos apadás tüntessen fel, mert hiszen, ha ennek az apadó irányzatnak orvosságát meg nem ta láljuk, néhány évtized alatt, az ország lakosságában olyan pusztulás következik be, amelyet jóvátenni talán soha többe az életben alkalom nem nyílik. Kutatni kell tehát annak okait, mi idézi fel községeink fent említett veszedelmes de populációját és ha meg van a lehetősége arra, hogy ezt az elnéptelenedést megakadd lyozzuk, mindent el kell követni a baj okai nak megszüntetésére, mert semmiféle állam nem nézhet tétlenül egy olyan veszedelmet, amely emberanyagának ilyen módon való elvesztését vonja maga után. És ha mi, megelőzve a kormány intézkedéseit, a baj okát kutatjuk, arra a meggyőződésre jutunk, hogy a magyar községek elnéptelenedésének főleg három oka van. Egyik: a kivándorlás, a másik: a 'munkaalkalom hiánya, a harmadik: az egygyermek rendszer Mind a három ok külön külön tényezője és előidézője népességünk apadásának, de mind a három ok mégis szorosan összefügg egymással. A munkaalkalom hiánya megnehezíti az életviszonyokat. Az életviszo nyok megnehezülése maga után vonja részben a kivándorlást, részben a gyermekáldás j mesterséges megakadályozását. Az elnéptelenedést előidéző körülmények tehát egytől- egyik a nehéz megélhetési viszonyok következményeiképp jelentkeznek és ebből folyik, hogy minden bajnak terjedését sikeresen ir.eg lehetne akadályozni egy olyan gazdasági és társadalmi politikával, amely az életviszonyok megkönnyebbedését eredményezi. Lássuk, miképpen lenne ez keresztül vihető ? Elsősorban kellő munkaalkalomról kellene gondoskodni. Ez elérhető lenne azáltal, ha a kormány idejekorán elejét venné annak, hogy a pénzügyi viszonyok kedvezőtlen alakulása alkalmával a közmunka az országban — úgy, mint az Magyarországon most már közel két1 esztendő óta történik — teljesen elakadjon. Ennek megakadályozására úgy, mint az más állanban is lehetővé vált, nálunk is lehet és kell is módot ejteni. Teljesen lehetetlen, hogy továbbra is fentartassék az az álláspont, amelyet a jelenlegi m. kir. pénzügyminiszter a pénzpiac jelenlegi kedvezőtlen helyzetével szemben elfoglal, amikor kijelenti, a hitelszükségletüknek kielégítését sürgető városokkal és községekkel szemben, hogy a magyar városoknak és községekrek halaszthatatlan teendőjük egyáltalán nincs és hogy ennek folytán, ha pénzt ezidőszerint kapni nem tudnak, várjanak közmunkáikkal addig amig a nemzetközi pénzpiac konjunktúrái kedvezőbben fognak alakulni. Pedig a magyar királyi pénzügyminiszter állandóan ezt a különös állambilcsességet hirdeti és mert nálunk minden vezető állam- férfiúnak meg van a maga jól szervezett „klakk“-ja, persze a jelen esetben is akadnak olyanok, akik a pénzügyminiszter tanait megtapsolják és viharosan helyeslik a sem mitseesinálásnak ezt a tartalmas programm- ját. Ugyanilyen minden államrezónt agyoncsapó különös politikát követ el a magyar kir. kereskedelmi minisztérium is. A városi és községi érdekekkel ott sem törődik senki, mert ha ezekkel a kereskedelmi minisztériumban valaki törődnék, már régen lehetett volna az országba importálni olyan külföldi ipari vállalatokat, amelyek a mögöttük álló külföldi pénzcsoportok segélyével minden nagyobb nehézség nélkül fentarthatták volna a mostani nehéz viszonyok között is a magyar közmunkának azt a folytonosságát, amelynek fentartására a magyar ipari vállalkozók képeseknek nem bizonyultak. A kereskedelmi minisztérium azonban excellál a kereskedelmi tapasztalatlanságban és járatlanságban és ahelyett, hogy mindent elkövetne az elakadt közmunka újból való megindítására, arra a lehetetlen álláspontra helyezkedik, hogy az esetben, ha a magyar vállalkozóvilág inproduktivnek bizonyul, akkor ne produkáljon nálunk a külföldi vállalkozás se semmit, mert ő azért magyar királyi kereskedelmi minisztérium, hogy a magyar vállalkozókat és a magyar ipart védje. Hogy a külföldi vállalkozást, amely az országba bekivánkozik, rá lehetne kényszeríteni arra, hogy itteni munkálatainál kizárólag magyar anyagot és magyar gépeket használjon fel, erre a magyar királyi kereskedelmi minisztérium még csak nem is gondol, mert az ő gondolatait olyan sablonos rendelkezések irányítják, amelyeken felülemelkedni még kivételes körülmények és visszonyok között sem képes. Mindezt betetőzi az a szerencsétlen községi politika, amely nálunk évtizedek óta meghonosodott és amely „községi politikának“ csak nagy jóakarattal nevezhető. A magyar községi politika ugyanis egyszerűen abból áll, hogy a község szükségleteit iparkodnak a minimumra redukálni és ehhez a minimumhoz szükséges fedezetet a községi pótadókból szerzik be. Persze ez a minimum jegy kisközség szempontjából sokszor igen számottevő és az eredmény, hogy a községnek a maga póladóját olyan százalékra kell i emelnie, amely a keresethez csak nehezen jutó lakosság szempontjából sokszor elviselhetetlenné lesz. Ez azután ismét súlyosbítja a megélhetési viszonyokat és a lakosság szegényebb, de munkaképes része útnak indul más hazát keresni, ahol kisebb a pótadó és több a munkaalkalom. íme nagyjában a községeink elnéptelenedését eredményoző okok és már most felhívjuk minden elfogulatlan ember véleményét arra, hogy vájjon olyan természetű bajokkal állunk e szembe, amelyeknek orvoslása kívül esik a lehetőség határain? Nekünk az a meggyőződésünk, hogy az orvoslás lehetetlenségéről még csak beszélni sem lehel. Mindössze annyi kell, hogy a kormány szakítson az eddigi rendszerrel. Hogy a belügyminisztérium, magyarán mondva sarkára álljon a szakminiszterekkel szemben. Hogy adja meg a városoknak és községeknek a fejlődéshez és a valódi önkormányzat gyakorlásához szükséges anyagi eszközöket, mert ha mindezt megteszi, akkor uj élet nyílik meg a magyar közigazgatásban, nem fog elakadni az országban többé a közmunka, nem keíl majd tartani a községek depopulációjától és fokozatosan meg fog szűnni az a nagyarányú kivándorlás is, amelyben sajnos, ma Magyarországot az első helyé teszi. Megváltoztatott járásbirósági ítélet. N. Szabó Józsefet pénzbüntetésre ítélték. Tímár József panaszt emel hamis vád miatt. Még a folyó év elején történt, hogy a székelyhídi közbirtokosság bűnvádi feljelentést tett, N. Szabó József birtokossági elnök és Tímár József pénztárnok ellen, azzal vádolván meg őket, hogy a birtokosság pénzéből mintegy kétszáz koronát kitevő összeget elsikkasztottak és azt saját céljukra fordították. A tárgyalás során bebizonyosodott az, hogy tényleg fordultak elő számadási tévedésekre, a melynek folyamányoként a székelyhídi kir. járásbíróság N. Szabó Józsefet 1 havi fogházra és egy évi hivatalvesztésre Ítélte, ellenben Tímár József pénztárnokot a vád alól felmentette. Felebbezés folytán a nagyváradi kir. törvényszék elé került az ügy, ahol a vádlottat dr. Biró Sándor ügyvéd helyettese: dr. Fényes Ödön védte. A törvényszék elfogadva a felebbezés gyönyörűen kidolgozott indoklását, vádlottat ugyan bűnösnek mondotta ki a sikkasztás vétségében, de figyelembe véve a rendkívül sok enyhítő körülményt, alkalmazta a 92. §-t és a fogházbüntetést 100 kor. pénzbüntetésre változtatta át. Tímár József pénztár- nokot pedig teljesen felmentette a vád alól.
