Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

Érmellék, 1914-05-30 / 22. szám

2-ik oldal. ÉRMELLÉK 1914. május 30. 22-ik szám Püspöklátogatás Szalacson. Illusztris vendége volt csütörtökön Szalacs nagyközségnek. Gróf Széchenyi Gyula nagyváradi rom. kath. püspök tartott bérmálást Szalacson. A magas vendéget Vasad község határánál ünnepélyesen fogadták, majd diszes kocsisorral élén bevonult a köz­ségbe. Délelőtt fényes istentisztelet volt, mely­nek keretében a püspök bérmálást teljesített. Délbe a róm. kath. plébánián a püspök tiszte­letére ebédet adott a róm. kath. plébános, amelyen a környék intelligentiájai is részt vett. A püspök délután átutazott a községből. Egyházbirói tanácsülés. A székelyhídi ref. egyházmegye időszaki birói tanácsa Végh József esperes elnöklete alatt t. hó 25 én hirdette hirdette ki Székelyhidon a hegy- közszentimrei ref. lelkész ellen hozott fe­gyelmi Ítéletet. Az Ítélet egyszerű dorgálás. Felülvizsgálat. Vámos Dezső, az állam- épitészeti hivatal főmérnöke f. hó 26-án meg­vizsgálta a vásártéri belvizlevezetés munkála­tait és a kivitel felett elismerésének adva ki­fejezést, utasította vállalkozót annak további folytatására. Czáfolat. A névtelenség homályába rejtőző kétes existenciák, azon minden valódiságot nélkülöző hirt terjesztik a községben, hogy a felveendő kölcsön ügyében egyhangúlag hozott határozat, nem a törvényes keretek között ho- zatot volna meg. Illetékes helyről nyert felha­talmazás folytán a hirt, mint rosszakaratú rágalmat megcáfoljuk és egyben közöljük azon képviselőtestületi tagok 'nevét, akik a szava­zásban részt vettek : Berényi Sándor, Baróthi Sándor, Benedek Zoltán, Cseke Zsigmond, Csuka Lajos, Fábián Bertalan, dr. Fráter Gás­pár, Grósz Emil, Győry István, Jakab Rezső, Kun Mihály, Kovács Gábor, Kiss András, Do- bozy Kálmán, Horváth József, Somogyi György, K. Szabó Imre, Timkó István, Torda Lajos és Vajda Gábor. Angol tudós Oltományban. Két hét óta Ottomány községnek ritka vendége van. A londoni Rotschild-család megbízásából egy angol tudós a vizi madarak tanulmányozásá­val foglalkozik. A különben rendkivüli intel­ligens kinézésű professzor egész nap a vizen tartózkodik és lövöldözi a vizimadarakat, a melyeket ki is tőm. Az anglius Kiss Gyula ottományi földbirtokos vendége és csak ango­lul és franciául beszél. Két hét alatt azonban már megtanult annyit magyarul, hogy meg­köszönje kedvenc eledelét; a paprikás csirkét és a tepertős, túrós csuszát, a ház bájos úr­nőjének. Közgyűlés. A tiszántúli rel. egyházmegye junius hó 2-án tartja évi rendes közgyűlé­sét Debrecenben gróf Degenfeld József vi­lági elnök és dr. Balthazár Dezső püspök elnöklete alatt. A gyűlésnek nagyobb érde­kességet ad az a körülmény, hogy ennek a keretében avatják fel a debreczeni uj ref. főgimnáziumot. — Ugyanerre az ünnepélyre az elnökség meghivta a tanári kart is, a mely ezen a napon Debreczenben országos kongresszust tart. Választók vizsgája. Május hó 25. és 26-án ejtették meg a képviselőválasztásra jogosító vizsgálatot Dobozy Kálmán főszolgabíró el­nöklete alatt. A jelenkező 487 közül csak kettőt utasítottak vissza. Iskolalátogatás. Végh József ref. esperes Papszász János egyházi tanácsbiró kíséretében junius hó 6-án kezdi meg a bihardiószegi körbe tartozó iskolák látogatását, i v, Lóosztályozás. Az érmihályfalvai járáson a jármű összeírások és a lovak osztályozása május 29-én kezdődött meg Érmihályfalván, amikor a bagaméri lovak lettek osztályozva, 30-án Érmihályfalván: Érselind, Érkenéz és Értarcsa, junius 2-án Érmihályfalván '■ Ér- semjén és Érkeserü, junius hó 3. és 4-én Érmihályfalva, junius hó 5-én Piskolt, Gálos- petri és Vasad községek Pisholton, junius hó 6-án Éradony és Ottomány községekre nézve Otíományban, junius hó 8-án Szalacs köz­ségre névé Ottomány községben lesz megtartva. Álmosdi csendélet. A fenti cim alatt rém­dolgokat közöl valaki Álmosd községből, mi azonban, akik ismerjük Álmosd község köz- biztonsági viszonyait, jó lélekkel állíthatjuk, hogy e vészhirek túlzottak s egyáltalán nem szükséges az álmosdiaknak folytonosan retteg­niük, ha éjjeli nyugodalomra hajtják le fáradt fejeiket, mert hiszen a bagaméri csendőrőrs mindössze 4 kilométernyire van Álmosdtól s telefonhívásra 10 perc aiatt ott teremhet meg­védelmezni a békés polgárokat a gyilkosok és a rablóktól. Igaz ugyan, hogy a gyógyszerész éléskamaráját megdézsmálták a tolvajok, de hisz ez megtörtént és még sokszor meg fog történni más helyen is és azért még nincs ki­nyomozva a dolog, nem következés, hogy nem is lett kiderítve s nem lehet mégsem azt egész határozottan állítani, hogy a csendőrség képte­len kideríteni minden lopást, ami ott történik. A csendőrséget szerintünk nem támadni, ha­nem támogatni kell nehéz munkájukban s bi­zonyára mi, akik ismerjük a bagaméri csendőr­őrs és annak buzgó parancsnokának fáradha­tatlan működését, meg vagyunk győződve a felől, hogy minden lehetőt meg fog tenni, mint eddig — úgy ezulán is a személy- és vagyon- biztosság megvédelmezésére. Mindenesetre di­csérendő az álmosdiaknak azon törekvése, hogy községük részere csendörőrs felállítását szor­galmazzák ; szerintünk azonban erre absolute semmi szükség nincs, — 4 kilométarnyire lévén tőlük a bagaméri buzgó 4—5 tagú lovascsend- őrség, mely a legnagyobb gyorsasággal — akár naponként 3-szor is ott teremhet Álmosdon, ha a szükség úgy kívánja. No, de hát nem olyan fekete az ördög amilyennek festik s a múltkori v;szhirnek. is nagyobb a füstje, mint a pecsenyéje. (M. A.) Razzia a piacon. A csendőrség a legnagyobb elismerést érdemlő tevékenységgel folytatja a hetivásárok megtisztítását az élelmiszer uzso­rásoktól. Csütörtökön ismét egy pár igazol ványnélkiili csibész került horogra, akikkel szemben ismert erélyeséggel jár el a szolga- birói hivatal. Elkobzott a csendörség tömérdek halat is, mivel azok tiltott időben lettek a piacra szállítva. Mikor a kaszirnö mulat. Hétfőn délután nagy mulatságot csapott egy átutazó kaszirnö a vasúti vendéglőben. Cigányzene, bor és sör mellett fotyt a dáridó és amikor elérkezett az elutazás ideje, Önagysága erősen ki volt pirulva, nem annyira a mulatságtól, mint az elfogyasz­tott italoktól. A vasúti állomáson nézeteltérése tamadt a forgalmi tiszttel, akit kalaptüjével való leszurással fenyegetett. Már-már Őnagy- ságát ott tessékelték volna rendőri felügyelet mellett az állomáson, de ezalatt berobogott a vonat és a mulatós hölgy felhasználta a ked­vező alkalmat, beszállóit egy kocsiba, ahol azonnal mély álomba vonult. A vonat személy­zete hagyta a rémségesen horkoló hölgyet, hogy pihenje ki muri fáradalmait és álmodjon a szép, de bizonytalan jövőről . . . Lókötök ellen. Igen gyakori eset nagy­vásárok, sőt hetivásárok alkalmával is, hogy különféle lókötők, lókereskedő neve alatt be­csapják a hiszékeny falusi embereket. Igazán rendkívül üdvös dolog volna az, ha a főszol­gabíró ur elrendelné, hogy a lókereskedéssel foglalkozó kupeczek is igazolvánnyal lennének ellátva, mert ezáltal megkönyitené az ellen­őrzést, de meg igen sok szegény ember lenne megkímélve a becsapástól. (Beküldetett). Villámcsapás. Csütörtökön délután nagy vihar vonult keresztül Érmihályfalva felett. Villámcsapások között megnyíltak az Ég csa­tornái és két órán keresztül zuhogott az eső. Egy villám lecsapott. Reder Ferenc házába, mely porrá égett. A tüzet a kivonult tűzoltó­ság oltotta el. Székelyhid. Két vádlott. Irta : Mát hé János. A törvényszék tárgyalási terme, Hallgatókkal zsuffolásig telve. Szép asszony ül a vádlottak padján, Halkan zokog, gyászfátyol az arcán. Az elnök szól: „Vádlott álljon elő /“ Csodálatos, most már nem sir a nő. Bátran felel, nyugodtan áll helyén. ,,Az uramat más ölte meg, nem én ; Szerettem öt, ezt telkemre mondom ! Mikor meghalt, nem is voltam otthon. Idegenben, az anyámnál voltam, Hazaérve megtaláltam, holtan. Bem mondhattam, kire esik gyanúm, Hallgatnom kell, mert nincs erre tanúm. Aem elég, hogy ért e szörnyű csapás : Ezt követte a letartóztatás. Gyilkossággal vádolnak most engetJi. Nem gyilkoltam, Isten látja lelkem ! Ha vannak is erre gganu-okok, Tanúm az Ég, hogy ártatlan vagyok.“ Szól az ügyész : „(") a gyilkos, maga!... “ Zúgásba vész a védelem szava. Hangos moraj fut a termen végig, A gyilkosnak büntetését kérik . .. Az esküdtek mennek tanácskozni, A bűnösre ítéletet hozni. . . És az elnök szól halotti csendben . „0 Felsége, a király nevében!...“ Alig hangzik el, ajkán e pár szó, Nagy robajjal nyílik ki az ajtó. Beront egy nő, a középen megáll, Halkan beszél, lélekzete zihál. ,,E nő urát rajongva szerettem, De az övé csak titkon lehettem. Esküdt urak! ide hallgassatok : Ártatlan Ő, a gyilkos én vagyok. Bár szeretett, elmaradtam tőle, így ment vele más az esküvőre. Bánatomban tört döftem szivébe S ide jöttem, biráim elébe.“ ... A törvényszék tárgyalási terme, Hallgatókkal zsuffolásig telve; Szép leány ül, a vádlottak padján, Halkan zokog, gyermeket tart karján ... Czendes moraj fut a termen végig .. . Az esküdtek a felmentést kérik. Es az elnök olvassa is szépen: „0 Felsége, a király nevében!...“ Pünkösdi kirándulások hírét hallottuk Székelyhidon imitt-amott a kü­lönféle társaságokban. A nyárnak régi ismerősre emlékeztető melege már csiklandozza a falu em­bereit, akik évről évre egyaránt a kaszinóban, vendéglőben nyaralják, telelik, tavaszolják és őszülik át az életüket, ahol csak akkor örven­deznek a szép természetnek, ha a négy évszakot allegórizáló négy ász kerül a kezükbe. Ök — mint ama nem egészen uj szállóige mondja — nemcsak a zöldet ismerik a természet pompázó színeiből, hanem a pirosat, tököt és makkot is. Utálatos és szánalmas ennek a kaszinói, vendéglői lebzselésre, kártyázásra, kibicelésre, kvaterkázásra szokott embertömegnek az élete. Az Úristen adott neki egy sereg szom- és vasárnapot, fölösen szentelt meg munkára alkal­mas kiadós huszonnégy órákat Szent Heverd-el nappá, mondván, hogy pihenjetek meg ezeken a szép napokon, valamint az Ur is megpihent a hetediken. Pihenés. Hát tudja a falusi ember, hogy mi a pihenés, az üdülés, a szórakozás, ami mind a három tulajdonképpen egy és ugyanaz. A székelyhídi ember, a legtöbb, egész héten az agyával dolgozik. Kivétel volt eddig ez alól az iparos, aki testi munkát végzett. De a körül­mények az utóbbi években az iparost is meg­mentették a verejtékes testi munka fáradalmaitól és az agy munkájára utalták öt is, törje a fe­jét a szegény iparos, hol lehetne egy kis mun­kát kajtatni, egy kis kenyeret, egy kis tisztes­séges megélhetést teremteni. Szóval az agyával dolgozik ma mindenki, azt nyúzza, gyötri, facsarja, koptatja; fejmun­kás itt mindenki, ami alatt nem a borbély és frizérnö értendő, hanem mindnyájan ebben a községben, ahol gond a párnánk, adósság a takarónk. Most aztán ezek az emberek kapnak az Úr­isten jóvoltából szabadnapokat, amikor nem a végrehajtó csukja be a boltjukat, hanem ök ma­guk, amikor nincs tárgyalási nap, nincs lejárat, amikor egy napra félben lehet hagyni az élet küzdelmeit, amikor pihenni, üdülni, szórakozni lehet. Akkor elcipeli a fáradt agyát a Nagy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom