Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
Érmellék, 1914-05-30 / 22. szám
VII. évfolyam. Melléklet a „Közérdek“ 22. száma Érmihályfalva—Székelyhid, 1914 május 30. Felelős szerkesztő SINSKÓ ALA3ÁR. Főmunkatársak: Érmihályfalva : JAKAB KÁLMÁN. Értarcsa : SZOBOSZLÁV SÁNDOR. Megjelenik Érmihályfalván és Szé- kelyhidon minden szombatén délután, a „K ö z é r d e le“ melléklettel Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi György-tár 20. szám Kéziratok nem adatnak vissza Bagamér: MOLNÁR ANTAL. TÁRSADALMI HETILAP. Nyilttér sora 50 fillér, Érmihályfalva. ^iros p»\in.3s:ösca.. Kalásztérlelö meleggel tűz alá a nap. Ragyogó kék ég nevet alá az emberekre. Ünneplő köntösök, ünneplő arcok örülnek e gyönyörű virágillattól, madárdallal teli ünnepnek. Igazi áhítattal, lelki ma- laszttal sietünk mindannyian a tömjén- füstlől illatos oltárok elé, hogy hálát adjunk a Mindenhatónak, ki meg engedte érnünk a vallás eme legszebb ünnepét. Piros pünkösd napja! Vájjon képzelhetünk szebbet, fényesebbet, napsugara- sabbat. A természet már teljes pompáját kifejtette, virággal diszitett fel, lombbal ékesített minden talpalatnyi tért, mindnyájan érezzük, hogy egy családot képezünk, hogy együvé teremtett mindnyájunkat, az a hatalmas alkotó kéz, mely a mindenséget létesítette. Zugnak, búgnak a harangok. Ünnepi körmenetek zsolozsmájától részegült a lég. Mosoly, öröm csillog mindenki szemében s még az utszéli koldus is bohó- kás örömmel nyújtja alamizsnára kiaszott kezét. Mintha a megértés aranysugára érintette volna a sziveket. Senki sem irigyli a másikat. Mindenki egyformán ünneplőben, egyformán áhítattal térdel le az Ur zsámoja előtt. A tüzes nyelvek gyönyörű allegóriája ime mintha megvalósult volna. A meg- nemértés, a viszálykodás, gyűlölködés sötétségét eloszlatta, a magasból lenyúló hatalmas sugárkéve s egyöntetűséget, szeretetet, meleg érzelmet vált ki az emberekből. Legalább ünnepnapokon igy van 1 De mikor az öröm, a jókedv elmúlik, amikor az ünneplőt levetjük s a hétköznapi köntössel cseréljük azt fel, ugyanakkor az ünnepi hangulat és érzelmek is elszállnak sziveinkből, hogy a rut önzés, a gyűlölködés, a harag, az egymást eltiporni, legyűrni akaró vágyak lesznek úrrá felettünk. A hétköznapi emberek alkotják az igazi társadalmat. Az ünneplő köntösben pompázók sem vagyoni, sem erkölcsi fokát nem szolgáltatják azoknak. Ha a templomi harangok imára kondulnak, még a legelvetemültebb ember lelkében is egyetlen hurt megremegtet az áhitat soha ki nem haló érzése. De a hétköznapi munkában elernyedt, elványadt emberek ténykedései adják meg mindenkor érzelmi momentumainak mértékét. S ha a köznapi embereket vizsgáljuk, akkor bizony egészen más tanulságokat szűrhetünk majd le. Akkor nem fogjuk találni az egymást megértő, egymásnak örvendő embereket. Akkor sem áhitat, sem tiszta érzelmek nem jedemzik őket, csupán az önös érdek, a mindent magának megkaparitani, mástól elorozni akaró egoizmus válik ki belőlük, szégyenére az ei kölesüknek, a mivelődésnek, a kultúrának. Az emberek még ebben a században is vadállatok, miként régen a durva, kultúrában világban. Gyermekek anyukat megölik, hogy örökségükhöz hamarabb jussanak. Ördögi furfanggal eszelik ki bűneiket, hogy vagyonhoz, jóléthez jussanak. Csalnak, lopnak, ölnek s nem riadnak vissza semminemű gaztettől, ha arról van szó, hogy maguknak hasznot, előnyöket biztosíthatnak. Ezek a köznapi, a szürke mindennapi érzelmek S ezek jellemzik felebarátainkat. Még nagyon nagy szükségünk van a sötétséget elölő isteni tüzes nyelvekre, : hogy azok a romlott lelkeket valamelyest megtisztítsák. Piros pünkösd napjának jelentősége, még él a lelkekben, de vájjon mikor ismétlődik meg az a csuda, melyet oly esdve várunk, hogy romlott társadalmunk jobb útra terelődjék, az elvadult erkölcsök megfinomodjanak, az érzelmek megszelídüljenek. Piros pünkösd napján, ünneplő köntösben, áhitatos hangulatban ezek a tények kedvetlenitenek el bennünket s csepegtetnek ürmöt üditö italunkba. A bagaméri jegyzőválasztás. Május 23-ra tűzte ki Dobozy Kálmán főszolgabíró a bagaméri jegyzőválasztást, amelynek vezetésén személyesen közreműködött. A képviselőtestület tagjai teljes számban megjelentek e nagyfontosságu aktusnál s rajtok kívül az érdeklődők tekintélyes számban várakoztak a választás eredményére és valóban elmondhatjuk, hogy ily nagyszerű egyetértést, ily szép összhangot rég nem tapasztaltunk a bagaméri képviselőtestületben. Ez a gyönyörű harmónia elsősorban Dobozy Kálmán főszolgabíró érdeme, aki a vá- lasztógyülés megnyitása után lelkes szavakban emlékezett meg arról, hogy Bagamér község régebben a járás vezető községe volt, ahol magas fokra emelkedett a haladás, az előre törekvés, a művelődés eszméje, ahol intelligentia és köznép vállvetve munkáltak a közjóra. Nem hallgatta el a főszolgabíró azon szomorú valót sem, hogy később ez a szép egyetértés megbomlott. Hívatlan elemek áldatlan munkája megzavarta az összhangot s ennek a község jól felfogott érdeke adta meg az árát. Komoly szavakban hivta fel a község vezetőit, hogy a konkolyhintőkre, a zavarosban halászni akarókra s a rosszindulatú egyénekre nem hallgatva, sőt az ilyeneket a község ügyeinek intézésétől eltávolitva, erős akarattal munkáljanak közre a község felvirágzására. Meghatva emlékezett meg volt érdemes jegyzőnkről, ki súlyos betegsége miatt nem képes tovább nemes hivatásának teljesítésére s felhívta a képviselőtestület tagjait, hogy az u,j jegyző megválasztatásánál egyedül a község jól felfogott érkekeit vessék latba s minden személyes tekinteteket félretéve, olyan egyént ültessenek Bagamér község főjegyzői székébe, akiben garantia van arra nézve, hogy e nagyközségét a felvirágzás utján fogja vezetni. A képviselőtestület tagjai s a nagyszámú érdeklődők lelkes éljenzéssel honorálták a főszolgabíró szívből jövő remek beszédét. Az éljenzés lecsilapodván Dobozy főszolgabíró a jegyzőségre jelölte: Kőrössy István piskolti, Kun Sándor ottományi, Szebeni József ér- adonyi rendes és László Imre szalacsi segédjegyzőt, kik közül a választók egyhangúlag, nagy lelkesedéssel Kun Sándor ottományi jegyzőt, aki régebben Bagamérban már mint segédjegyző működött, Bagamér község főjegyzőjének megválasztották A választás eredménye folytán Dobozy főszolgabíró Kun Sándort megválasztott főjegyzőnek kijelentette, s lelkére kötötte az uj jegyzőnek, hogy Bagamér község érdekeit mindenkor a legjobb tudása szerint mozdítsa elő s a lakosság jólétének emelésére és az egyetértés helyreállítására minden lehetőt tegyen meg. Kun Sándor főjegyző megköszönvén a bizalmat, mely egyhangú megválasztatásában impozánsul megnyilvánult, kijelenti, hogy programmot most nem tartja szükségesnek adni, hanem majd ha hivatali működését itten megfogja kezdeni, lesz alkalma kifejteni azon elveket, melyek alapján a község fejlődését munkálni alkalmasnak látja. Különben is Bagamér népe őt — mint aki 16 év előtt már huzamos ideig, mint segódjegyző itt működött — eléggé ismeri. Most csak annyit tart szükségesnek hivatali kötelességből kifolyólag hangoztatni, hogy a törvényeket s a felettes hatóságok törvényes intézkedéseit mindenkor tiszteletben fogja tartani s ezt a község minden lakosától szintén megfogja kívánni. Kijelenti, hogy a közügyek irányításában, vezetésében az intelligens, tanult elemek segítségére számit legelsősorban, mert hiszen az magától értetődik, hogy aki többet tanult, többet is tud, de ez nem zárja ki azt, hogy minden jóravaló eszmét, minden jóindulatú törekvést, mely a község felvirágzását lesz hivatva elősegíteni — bárkitől eredjen is — szívesen ne venne és kellőképpen ne honorálna. Magát, a képviselőtestület további jóindulatába ajánlva, Ígéri, hogy a község s annak lakóinak minden ügyében igazságosan és készséggel fog munkálkodni. Harsány éljenzés jutalmazta az uj jegyző szavait s ezzel a választógyülés berekesz- tetett. így folyt le a bagaméri jegyzőválas'7 szép egyetértésben! vajha a jövőben - jegyző vezetése .alatt teljesen helyr^ Bagamér községben a mindnyá' melegen óhajtott harmónia ér mert ennek egyedül a közr hasznát. Bizalommal nézünk szeretettel várjuk v Sándort; szivből kia Isten hozott I
