Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1914-01-17 / 3. szám
Nagykároly, 1914. január 17. 3-ik szám. VII. évfolyam KÖZÉRDEK ÉF^MELLÉK KERESKEDELEM, IPAR ES TT1EZŐGAZDAS A 6 ÉRDEKEIT SZOLQALO TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik minden szombaton regret. Nyilttér sora 50 fi ér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi Gycrgy-tér 36, Telefon 95. Felelős szerkesztő SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre 7'— kor. félévre 350 kor Vidékre postán küldve egy évre 8’— kor. félévre 4. ko Egyes szám ára 20 fillér. /é ZET’sirsa.zig', Túl vagyunk a Rubikonen ! Megúsztak a fatalisztikus 13-as esztendőt s megfogyva bár, de törve nem, benne vagyunk az uj esztendőben, a jobban, a várvavátban, a mar előre dédelgetett, kedvencben. Míg tavaly elborult homlokkal, gondokkal teli, szinte mogorván fogadtuk Karnevál herceg szokásos bevonulását, ez idén kitörő jó kedvvel, lelke sedéssel köszöntjük a vidám, csöígősip- kás herceget, hogy vele mulassunk, dáridózunk, amig a rövid farsangi időben tart, hogy azután a szomorú böjti időben, folytassuk ott, ahol hamvazó szerdán elhagytuk. Ujjongó jó kedv a szivekben, reménység, várakozás a keblekben, ily érzelmek kíséretében hajózunk be szines g dyáink- kal s a reménység duzzadó vitorláival az idei farsangba, hogy még azt is kipótoljuk benne, amit az elmúlt esztendőben elmulasztottunk. Míg tavaly az volt az általános jelszó! Le a mulatságokkal! mert hiszen még kenyérre valónk sincsen, aki idén ellenkezőleg, keresve-keressük a dáridó- kat . . . Persze, mi mindezt igy szeretnök. Szeretnők, ha minden utcasarkon vidám bál állana a háznál. Szeretnök, ha mindenkinek kedve s főleg tehetsege lenne a mulatozásra. Szeretnök, ha minden leányos háznál lakzi következnék a farsang után s főleg, hogy minden hü szerelmes elnyerhesse párját s azt társadalmi állásához mérten el is tudja tartani. Mindezt szeretnök és szívből kívánjuk ! De vájjon a j,./imd.Y honorálni fogja-e mindazt az édes és szép reménységet, amit az elmúlt év keservei után, ehhez az uj, alig bevárni tudott esztendőhöz füzünk ? Vájjon nem csalatkozunk-e abban, hogy minden reménységünk teljesedésbe fog menni, csupán azért, mert az elmúltban minden törekvésünket sikertelenség koronázta, minden reménységünket megfagyasztolta a kietlen esztendő mogorva szigorúsága?! Vájjon ki tudja, mit rejt méhében a jövő? Ki merészkedik esetleg hiú reményekkel áltatni az embereket, kik hozzá szoktak immár a sors mostohaságához, az élet kíméletlenségéhez ? Ki merészel uj reménységet csepegtetni, a már elfásult, elkérgesedett lelkekbe? Ki merészel ? ! Mi vagyunk azok a bátrak és vakmerők, akik a csüggedőknek uj reménységet csepegtetünk, már-már alig dobogó szivükbe. Mi vagyunk a merészek s romantikusok, kik hiszünk egy jobb kor eljövetelében s abban az igyekezet, a RUBLETZKY KALMAN női- es uricliiat-ariífiáxa MGIKAROLY, Deák-tér 1§, Ajánlja legdusabban felhalmozott áruraktárát mindenféle vászon, kész feliérne- miiekben, úgyszintén szines és fehér damast asztalteritékekben. TÁRCZA. Mikor a márvány tüzet fog. Irta : KONKOLY FERENC. Az utcán mindenki utána bámult. Feltűnő alakját megcsodálták, de még inkább gyönyörűen parázsló fekete szemét, melyet az előretörő könnyek láthatólag elhomályosítottak. Vájjon mi lelhette a világszép asszonyt, ez a kérdés tolakodott fel a járókelőkben, kik szembe jöttek vele. Iváncsayné pedig haladt előre. Nem látott semmit, a kiváncsi néptömegből, nem hallotta a körülötte lorlódó hanghullámokat. Ő csak befelé nézett s a szivéből feltörő hangokat hallotta. I Kifinomodott lelke érezte, hogy temetés-1 ről jön. Temetésről. Első és utolsó szerelme temetéséről. Pedig Karbo Tamás mivel sem árulta el ma esti megszokott légyottjukon, hogy megunta már a szép asszonyt, de a subtilis asz- szony érzékei épp úgy megérezték a hide-1 gülést, mint a legfinomabb szerkezetű seis-1 mograf a föld legtávolabbi részén végbemenő [ földrengést. Régen figyelte ő már Támást. Minden I légyott után érezte, hogy miként távolodik j J annak lelke az övétől, hogy az imádott férfi, j mint telik meg lassan véle s lesz a szeretett I nőből, megszokott s talán megunt kedves. ügy félt, úgy rettegett ettől a perctől, I mikor a férfi majd bevallja elhidegülését. ; Jobban fázott e pillanattól, mint a haláltól. I De tudta, hogy annak el kell következnie. ü még ugyanavval a rajongással szerette Karbot, mint abban a mámoritó pillanatban, mikor bevallotta szerelmét. Mint azon a forró augusztusi éjszakán, mikor a parkünnepély virágillatos kertjében, szivét remegésbe ejtő szavakat suttogot fülébe. S az augusztusi éjszaka varázslatos, csillagsugáros fényével megejtette őt. Megejtette a hideg, hozzáférhetetlen asszonyt, kit a társaságban márványszobornak gúnyoltak, megközelíthetetlensége, tisztasága és csuda szépsége miatt. Az az észbontó, forró csók. melyet Tamás erőszakkal ajkára forrasztott minden ellent- állástól megfosztotta. Mintha csak a férfi suggestiója alatt állott volna e perctől fogva. Azt tehette véle, amit csak akart. Ez történt egy év előtt. Lelke ismeretlen gyönyörűségekkel telt meg. Eddigi élete, Üzletfeloszlatás miatt! ffim- “?lyen leszaJJjt°tt olosó 1 m ..................................... . , arban vásárolhat fé rfi és fiuöltönyökre vaio legfinomabb gyapjúszöveteket valamint a hozzá szükséges összes kellékeket ZRótla. ^.dolf posztó divatáruházában Nagykároly, Deák-tér A „Közérdek“ állandóan 1000 példányban jelenik meg.
