Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
Érmellék, 1914-05-09 / 19. szám
2-ik oldal 1914. május 9. 19-ik szám ÉRMELLÉK Török Irén és Társa Debrecen, Piac-utca 38. szám. Értesíti a t. közönséget, hogy Női kalap-szalonját áthelyezte Arany János-utca 1 szám aló gjjjr- Piac-utca 38. szám alá, a (Hungáriával szemben). Tavaszi es nyári kalapod! Imre napszámos öreg, düledező háza tűz martaléka lett valószinüleg a rozoga kéménytől gyulladván ki a 100 esztendős szalmatető. A gazda és családja szőlőmunkára volt s a ház magában maradt, azonban a lakosok dicséretes gyorssasággal megjelentek a vész színhelyén, s az önkéntes tűzoltóságnak bűz gón segítettek az oltásban, s dacára a szeles időnek a tűz lokalizálva lett, sőt a kigyult ház padlása és falai is megmaradtak, csak a szalmatető égett le. Méltán megérdemlik, úgy az önkéntes tűzoltóság, mint a buzgón fáradozó lakosok a dicséretet, a vész elfojtása körüli lelkiismeretes közreműködését. Az oltásban kiváló buzgalmat fejtettek ki ifj. Vass Lajos ós Lököl Sándor községi lakosok. Állami iskola ügy. Vasady Lajos kir. tanfelügyelő f. hó 12-én érkezik Érmihályfalyára a létesítendő állami iskola épületének kijelölése céljából. Hamis pénzgyártás. Piskolt községben Lő- rincz Sándor, Bacsó Mihály, Kása János és Zagyva György érkörtvélyesi lakosok hamis két koronást hoztak forgalomba. A dolog valahogy a csendőrség fülébe ment, aki nyomozni kezdett a dologban, amelynek folyamán kiderült, hogy a pénzgyártó Lőrincz Sándor érkörtvélyesi lakos és társai csak segédkeztek a pénz forgalomba hozásánál. A vegyes céget feljelentették a szatmári kir. ügyészséghez. Postacsomagok fosztogatói. Tolvaj postakocsisok. Rendkívüli ügyes fogást tett az érmihály- falvai csendőrség. Kiderítette azokat a tetteseket, akik inár hónapok óla dézsmálják az Ér- mi hál y fal vára érkező postacsomagokat. A vasúti állomáson a posta kezelése közben, hónapok óta tűnnek el csomagok. A kezeléssel megbízott postai alkalmazottak becsületessége teljesen kizárta azt, hogy a tettes közölük való lett volna és igy a legszorgosabb kutatás és vigyázat sem vezetett eredményre. A csendőrség vette végre kezébe az ügyet és rövidesen kiderült, hogy az érmihályfalvai postakocsis fia összejátszva az ottomá yi postakocsis- sal a csomagtolvajok, akik azalatt, mig a postakezelők az átrakást teljesítették, vették el a csomagokat. A két jómadarat a csendőrök feljelentették a kir. ügyészséghez. Elfogott ékszertolvaj. Beckmann Sámuel érmihályfalvai órás és ékszerész puritán becsületessége folytán, kitűnő fogást tett az érmihályfalvai csendőrség. Gresku Zsuzsa nyirábrányi illetőségű cseléd, ugyanis több briiliáns ékszert kínált megvételre olcsó pénzért Beckmannál. Az ékszerész gyanúsnak találta a vásárt és nem ment bele a jó üzletbe, de értesítette az ajánlatról a csendőrséget. A járásőrmester faggatóra vette a cselédet a gyűrűk eredete felől, amikor is kiderült, hogy azok lopás utján jutottak birtokába. A cseléd ugyanis Polacsek nagyváradi ékszerésznél szolgált és annál emelte el az ékszereket. Letartóztatták és átadták a nagyváradi kir. ügyészségnek. Lépre került házi szarka. Rácz Borbálát, Nyirábrány község valja magáénak. Származására nézve Fáraó füstős ivadékához tartozik. Foglalkozása? Hát van-e más foglalkozása egy cigányasszonynak, mint a kuruzslás és a lopás. Rácz Borbála ezeknek egy veszedelmes fajtájához tartozik. Átrándult Nyirábrányból Érmihályfalvára, ahol koldulás örve alatt megjelent a házaknál és minden elemelhető tárgyat elvitt magával emlékül. Legutóbb azonban rajta veszett mahinacióján, az enyves kezű cigányasszony. Egy tajtekpipát lopott el valakitől. Károsult panaszára a csendőrség nyomozni kezdett és kiderült, hogy Rácz Borbála volt «. házi szarka, aki eladta a pipát Nádai Kálmánnak. Rácz Borbálát a csendőrök bekísérték az ügyészség fogházába. Nádai ellen orgazdaságért tettek feljelentést. Székelyhid. A it a fába orgotta- virágút tűzzön, illatosat, hogy mámort leheljen, mint a május s fehéret, hogy Hragyogjon sötét fürtjeinek bársonyából, mint téli éjszakákon a hó. Öltse föl könnyű tavaszi ruháját, a kezét adja ide s jöjjön, járjunk egyet a mezőben. Mert fülemüle csattog most a csalitban, az eladó-lányok falusi portáin májfák pántlikáival játszik a puha szellő s a levegő megtelik gyöngyvirág- illattal. Fii kizöldül a sirhanton s a fiatal szivek csodálatos álomvilágban ringatóznak, amely nemes és erőteljes s telve van nagy tervek akarásával, vágyak harsonáitól hangos s töltekezik a termékenység tüzes és mézédes borával. — Köszönitek május, hogy újra eljöttél, te örökszép vagy és soha nem változol!. . . Te nem változol, de én kissé kesernyésen állapítom meg magamban, hogy esztendőim száma egy gyei megint gyarapszik. Mindenki szeret élni, de években szaporodni senki. — Köszöntlek május, mondja bizonynyal az én vizsgálati foglyom is, valahol a székelyhídi járásbíróság cellájában. Bár adnád vissza szabadságomat, feleségemet, gyermekeimet, házamnak tisztára sepert tornácát s a mezőt, amelyen ilyenkor munkálkodni szoktam. — Légy üdvöz május, sóhajtja szomorú rabságában a magyar is, amely a rügyfakadás idején bilincseitől szeretne szabadulni és sziv- szorongva lesi, vájjon kivirágzik-e ebben az országban még egyszer a szabadság fája. — Bim, bam, köszöntünk május, zsongják a toronyban a harangok az alkonyi órán s a Boldogasszony oltára virágoktól roskadozik. Nem a lármás tömeg felvonulások a téglaszin lobogó alatt, nem dőzsölök, akik boryözös fejjel virrosztotlák át a május első éjszakáját, nem azok ünneplik meg igazán a természet megújhodását, fűben, fában, viruló virágban. A május igazi örömünnepei a mi kedves tiszta Mária- estéink. S a legszebb, a legkifejezőbb májusi himnusz a lorettói litánia. Ha pedig ezt az állításomat valaki megmosolyogja, ez a fölényes mosolygó csak azok közül való lehet, akik a mi májusi alkonyatunk letényeit nem ismerik. Akik isme- \ rik, tádják, hogy telítve vannak a szüzesség illa ■ tával, az egymást megértő sziveknek áldott sze- retetével, az anyaság költészetével s glóriájával s a családi érzelmek bensőségével s meghittségével. — Kössünk szép koszorút a Szűz Máriának .. . Régi magyar templomi ének ez, igy májusban szokásos s én ezt az orgonaillatu, régi éneket nem itthon tanultam, hanem Amerikában, a passaici magyar kóruson. Passaic a magyar nők, a magyar gyári lányok városa. New-Jersey államban. E helyütt én már sokszor írtam róla. Most arra hoztam föl példának, hogy a lélek szerint keresztény mugyar nő a világ minden részében megmarad Mária hűséges leányának. Azt mondja ez az ének : Udvözlégy Mária, világ csodája, Derűs fényt az édes magyar hazára... Régen nem volt időszerűbb az az óhajtás, amit az énekszöveg kifejez, mint most. Annyi árnyék, annyi ború sötétlik ezen a szegény országon. S olyan átkos járom alatt nyög manap, amelynek lezárására elerötlenedett fiai, mintha I egymagukban elégtelenek volnának. Csak most, amikor itt a május, a megújhodást várjuk, csak most érezzük igazán, mekkora szükségünk van a gondviselés segedelmére s a mi régi, nagy pát- ronánk közbenjárására. . . . Holnap, ha alkonyul, vegye majd szépen kezébe az imakönyvét s a menjen el a templomba . .. Dr. Helvey Lajos. Vasúti misériák Székelyhidon. Üzletvezetőség figyelmébe! (S)Mint előző számunkban is jeleztük Székelyhid állomáson tarthatatlan állapotok uralkodnak. Ezeknek a misériáknak ecsetelésére vállalkozunk ezúttal, remélve, hogy a Máv. üzletvezetősége megteszi az intézkedést arra nézve, hogy azok megszüntetésével a normális állapotok helyreállításáról, mielőbb gondoskodva legyen. Hangsúlyozottan említjük fel ezúttal is, hogy az állomás személyzetét a hiányokért mulasztás nem terheli, s igy őket ezért felelőssé sem feszült . . . De nem is tehetjük őket felelőssé, mert személyes tapasztalataink és a nap nap mellett előforduló események igazolják, hogy itt nem a személyzet, hanem a rendszer a hibás. Székelyhid állomást a múlt év folyamán nagyon is szép költséggel kiépítették. Van I., II., Ili. oszt. váróterme, előcsarnoka, van külön személy pénztár, külön árupénztár helyisége, mind igen szépen berendezve. Újabban a peron részt díszíteni is próbálják, s a leendő virág kosarak már ott lógnak a peronon, — mintegy azt óhajtván bizonyítani, — hogy az állomás vezetőségének és személyzetének meg van a szép iránti érzékeis. S mindezek dacára az állomáson botrányosok az állapotok. Igen, mert a szépen berendezett állomásban minden meg van, ami az utazó közönség kényelmét biztosítja, csak a legfőbb hiányzik : a személyzet. Sokkal kisebb forgalmú állomásokat láttunk és láthatjuk lépten nyomon, hogy a közönség rendelkezésére külön személypénztáros, külön árupénztáros áll, hogy az állomásfőnök összes teendői abban merülnek ki, hogy a forgalom akadálytalan lebonyolítására felügyeljen, s az utazó közönségnek egyrészt utbaigazitással szolgáljon, másrészt úgy a vasút, mint a közönség jogos érdekeinek megóvását ellenőrizze. Székelyhidra ezt igazán nem mondhatjuk. Határozottan állítjuk, hogy az alkalmazottak, kezdve az állomás főnökön feladatuknak lelkiismeretesen megfelelnek, de annak tőlük távol álló okok miatt nem tehetnek eleget. Tudjuk nagyon jól, hogy a korral minden halad, fejlődik, nő. E szabály alól a vasút sem képez kivételt, sőt talán reá ezen szabály, még fokozottabb mértékben áll. Hisz ha figyelemmel kisérjük, látjuk, hogy az újabb és újabb vasutak úgyszólván gomba módra nyilnak meg; emelkedik a forgalom, nő az állomások munkaköre, meg- terheltetése, aminek következtében természetesen nőni kellene a munka arányában a személyzet létszámának is. Mindezzel szemben Székelyhidon azt kell tapasztalnunk, hogy még az azelőtti időben 4—5 ember dolgozott az irodában, ma akárhányszor csak az állomásfőnök és személypénztáros található, akik ketten természetesen az áru fel- és kiadását, személy ós podgyász pénztárt, forgalmi, tavirda, ellenőrző, stb. szolgálatot ellátni a legnagyobb erőfeszítés mellett sem lehetnek képesek. Már csak
