Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
Érmellék, 1914-01-10 / 2. szám
2-ik oldal. ÉRMELLEK 1914. január 10. 2-ik szám. r Elesdi meszet, bélapátfalvai portland cementet, egresi mindenkor pon p0|]*, Zsigniond Debrecen. Cserhasáb tűzifát ab waggon Nagykároly K 160 árban JJJ}“ utánvéttel. Telefon 441 gipszet és tűzifát tosan sz4Ilit . «««». legbiztosabb jele annak, hogy egészségesek vagyunk-e közgazdaságilag vagy pedig betegek. Különösen érdekesek az érmelléki bankok osztalékairól szóló adatok az idén, amikor tele volt az ország háborús hirekkel, mikor a rosszul értesült fővárosi lapok a valóságnak meg nem felelő híradásokkal próbálták rosszitani a vidéki pénzpiac hitelét. Most örömmel konstatálhatjuk, hogy nekünk volt igazunk, az érmelléki pénzintézetek megállták a helyüket a gazdasági krízis esztendejében és reácáfoltak mindazokra, akik rövidlátásból, vagy rosszakaratból megakarták rendíteni a közönségnek az érmelléki pénzintézetekbe helyezett bizalmát. Beszámolónkat az idén az Érmihályfalvai Népbank Részvénytársaság mérlegjének ismertetésével kezdjük el, amelyet lapunk jelen számában közlünk. (L. „Közérdek“ utolsó old.) Rendkívüli örvendetes jelenségnek taríjuk azt, hogy a pénzintézet dacára szerény alaptőkéjének — a mai események között — igen szép üzleti eredményt produkált, amely arra vall, hogy az intézet kitűnő vezetőségre van bízva. A 200,000 korona alaptőkével alakult pénzintézet ez idei tiszta nyeresége 2719 kor. leírás és az igazgatóság jutalékának levonása után 23,000 'tor. tesz ki, melynek 50°/«-át tartalékalapja gyarapítására fordítja. Ezen körülmény is arra vall, hogy a vezetőség legelső sorban is az intézet megerősítését tűzte ki feladatául és mindemellett az előző évihez hasonló osztalékban részesíti részvényeseit. Csak elismerésünknek adhatunk kifejezést az intézet vezetői, de különösen Danczinger Lajos vezérigazgató és dr. Jakabovits Emánuel intézeti ügyész előtt a szép eredményért, hogy a súlyos viszonyok közepette is ily örvendetes és kielégítő üzlet- eredményről számolhatunk be a közönségnek. Fucsbament gyermekvásár. Hatvan ezüst pénz egy fiúcskáért. A cigányszabadság. A mi kedves jó Imre barátunk — a szerdai asztaltársaság egyik oszlopos tagjáról — írjuk meg az alábbi mulatságos dolgot, amely vele 1914. január 1-én történt. Szilveszter éjjelén — minthogy az szerdára esett — éves szokás szerint együtt volt a triumviratus és kedélyes beszélgetés között telt el az idő egész az éjféli órákáig. Az Ó-év temetése és az Újév üdvözlése után elváltak egymástól, egyedül Imre barátunk maradt még a vendéglőben és gyönyörködött egyik komája — az úri banda — prímásának játékában. Reggel felé járt az idő, amikor eszébe jutott, hogy illendő volna az ő kedves komaasz- szonyát, — aki egyik érmihályfalvai vályogvető cigány özvegye — újév reggelén üdvözölni. A gondolatot tett követte és egy pár üveg butel- lás bor kíséretében a művészek társaságában levizitelt a komaasszonynál. A szokatlan korai látogatás kissé meglepetést keltett a füstös viskóban, de csakhamar meleg szeretettel övezték körül a jókedvű úri- komát. Meg kell jegyeznünk azt, hogy Imre barátunk vidám kedélyű úri ember, aki végtelen rajong a gyermekekért. Az Ég azonban megtagadta tőle azt a boldogságot, hogy a hásasságát gyermekkel áldja és mindig a fejében motoszkált az hogy örökbe fogadja komaasszonya gyermekei egyikét. Beszélgetés közben erre a kedvenc témájára terelődött a társalgás és Imre ajánlatot tett a komaasszonynak, hogy egyik göndör fürtü fiát örökbe fogadja, helyesebben megveszi 60 ezüst koronáért. A komaasszony eleintén vonakodott, de később beleegyezett és az ujdonnan sült apa kifizette sz első részletet, a 20 koronát az örökbe fogadott gyermekért. Büszkén állított be reggel, karján a kis fiúval Imre áldott lelkű, de csodálkozó feleségéhez, akinek azután megmagyarázta a dolgot, hogy ezentúl a család egy taggal megszaporodott. Önként érthető, hogy Önagyságának nem nagyon tetszett a dolog, de nem akarván férje boldogságát megzavarni, igazi anyai szeretettel; fogadta a fiúcskát. A kis füstös cigányt megmosdatták, tiszta ruhába öltöztették s úgy bántak vele, mint édes gyermekükkel. Az nap este társaság volt Imre barátunk- j nál és a vendégeknek eldicsekedett, hogy milyen ügyes fiúcskára tett szert 60 ezüst koronáért, akit saját gyermekeként az asztalhoz is 1 ültetett. A kis fiú két napig nehezen, de mégis j kiálta a reggeli mosakodást, de egyszerre csak,j mint a kámfor eltűnt hazulról cs felkerestej a regi füstös viskót, ahol szabadon élhetett, j mint a madár és kijelentette, hogy nem tér ■ vissza nevelő szüleihez. A szegény asszony váltig kapacitálta, de a i kis fiú, há ebedre meg is jelent, mindig talált i alkalmas időt, amikor visszaszökhetett szü- i leihez. Ekközben Érmihályfalván elterjedt a gyermekvásár dolga. Imre barátunk százával kapta az ajánlatokat a nyomorban sinlödő j szülőktől, hogy hajlandók gyermekeiket 10—15 i koronáért eladni. A tapasztalatokon okulva, azonban lemondott az örökbefogadás gondolatáról és most a komaasszonytól követeli vissza a hiába fizetett 20 ézüst koronát. A különös gyermekvásárlási histórián, dacára Imre végtelen szomorúságának, aki ebből kifolyólag a legutóbbi szerdai zsuron sem vett részt, kitünően mulat az érmihályfalvai intelligens publikum. Uj városatyák. Pataky Sándor érkörtvélyesi rét. lelkész, érmihályfalvai községi virilis jogának gyakorlásával Dobozy Kálmán főszolgabírót, gróf Stubenberg József székelyhídi nagybirtokos Horváth József intézőt és dr. Gorove László budapesti nagybirtokos Bokor István gazdatisztet bízta meg. Áthelyezett Árpád-napja. A mi kedves jó barátunk, Kocsár Árpád földbirtokos névnapjának évfordulóját rendesen kedélyes vacsora mellett szokta megünnepelni. Az idén Árpád napja hétfőre esett, amikor családi ügyekben el kellett utaznia a városból. Az érmihályfalvai jócimborók azonban egyszerüeu naptár áthelyezést csináltak és szombatra testületileg keresik fel azt a vendégszerető házat, amelynek aligha van párja a széles Érmelléken. Az áthelyezett névestélyen — értesülésünk szerint — részt vesz dr. Barnabás Pál, a „Magyar Jelzálogbank“ ügyésze is. Lelkészválasztás. Az érmihályfalvai ref. egyház hívői holnap délelőtt ejtik meg a Szath- máry Sándor lelkész nyugdíjazásával megüresedett állásra a választást. A presbyterium ugyanis egyhangúlag hozott határozatával kimondotta, hogy Végh József érsemjéni esperessel óhajtja betölteni a lelkészi széket s a vasárnapi gyűlésen határoznak a hívők a meghívás dolgában. A gyűlésen Magyary Mihály egyházmegyei elnök és Takács Zsigmond ta- nácsbiró terjesztik elő a hívőknek a presbyterium határozatát, amelyre vonatkozólag — eddigi értesülésünk szerint — a hívek szívvel és lélekkel csatlakoznak a Végh esperes megválasztásához és igy Érmihályfalva újabb fejlődése lesz elérve, mert esperesi székhely lesz. Teaestelyek. Egy rendkívül kedves mozgalmat indított meg az érmihályfalvai intelligentia körében dr. Andrássy Ernő tb. vármegyei főorvos és az örökké vigkedelyü Szőke János róm. kath. lelkész. A mozgalom célja az, hogy af'arsang tartalma alatt —a hét holnapján —csütörtök és vasárnap kivételével, a Kaszinó helyiségében tea estélyt rendezzenek, ahol találkozót adjon egymásnak Érmihályfalva előkelő hölgy társadalma is. Az első ilyen estély kedden volt és igen kedélyesen sikerült. Eljegyzés. Róth Mór újpesti vaskereskedő eljegyezte özv. Singer Sámuelné kedves szép leányát, Reginát. Sok boldogságot és szerencsét kívánunk. Hivatalvizsgalat. Dobozy Kálmán főszolgabíró megvizsgálta az értarcsai jegyzői hivatal ügykezelését, amely alkalommal dacára annak, hogy Brunner György értarcsai jegyző, mint helyettes a bagaméri jegyzői hivatalt is vezeti, mindent rendben talált és jegyző előtt teljes megelégedésének adott kifejezést. Vasúti putyajegy. Sípos János állítólagos hírlapíró, kérvényt intézett Biharvárinegye főispánjához, hogy részire, mint az Érmellék legelterjedtebb? sajtójának képviselője részére vasúti szabadjegyet eszközöljön ki a kereskedelemügyi minisztertől. A főispán — valószínű a vármegyei főorvos véleménye alapján — egyszerűen elutasilotta kérelmet. Tavaszi vetőmag-kiosztás. A nagyváradi miniszteri kirendeltség vezetője értesítene az elöljáróságot, hogy a gazdak részére jó minőségű, gyommentes, tiszta és jobbfajtáju vetőmagról kíván gondoskodni. Azok a gazdák, akik a vetőmagot a kirendeltség utján kívánjak beszerezni, jelentkezzenek az illetékes község elöljáróság, községi gazdakör, a községi Intel- vagy fogyasztási szövetkezetne!, ahol fel lesznek veve jegyzékbe. Egyes gazda a gabona, tengeri és bükköny feléből 5—5 métermázsát, urgonyáb )l 5 méterm izsán U, egy ;b migokból 25 kilogrammnál többet nem kaphat. Még a f. hó folyamán értesítve lesznek a vetőmagot jegyző gazdák arról, hogy a vetőmagnak mi az ára és a gabonanemüekből mintát is kapnak. Ez alkalommal kötelezőleg ki kell jelenteni, hogy a minta és az árak mellett fentartják-e kérésüket. Igenlő esetben a vetőmag megrendeléséről gondoskodik és arról is, hogy kellő időben a gazdák azt meg is kapják. A vetőmag csakis készpénzfizetés ellenében adatik át. Elfogott vasúti tolvajok. Beállott a tél minden szenvedéseivel, minden nyomorjával. Ilyenkor a szegény ember, aki nem látta, — de a rossz gazdasági viszonyok miatt nem is láthatta — el magát télére tüzelővel, hogy meg ne verje az Isten hidege, lopni kénytelen. tizek a nem annyira bűnös, mint inkább szerencsétlen emberek legszívesebben a vasút áhomást keresik fel, ahol könnyebben vélik az ingyen tüzelő anyagot beszerezni. A vasút azonban éjjel őröket alkalmaz, akik éber figyelemmel őrzik a Máv. vagyonát. Kedden este Buti István és Kovács Sándor, utóbbi két kis fiával kísérelte meg a fa- és szénlopást, de rajta vesztett, mert Kuczbér János szemfüles éjjeli őr észrevette a bujkáló alakokat és tetten érve, letartóztatta őket. A két embert a bíróság elé állítják, ahol nem az ember szív, de a törvény szigorú betűje lesz az irányadó a büntetés kirovásánál. Tűz a vasúti állomáson. Kedden délelőtt nagy riadalmat okozott az érmihályfalvai vasúti állomáson a 7061-es számú tehervonat kalauz kocsiálának kigyuladása. A kocsi még eddig ismeretlen okból tolatás közben meggyuladt és dacára annak, hogy az állomás személyzete azonnal az oltáshoz fogott, porrá égett. Növelte a zavart az is, hogy a tehervonat mozdonya oltás közben kisiklott és csak hosszas fáradság után lehetett visszaállítani a sínekre. A kalauzkocsiban a vonatkísérő személyzet összes felszerelése elégett.
