Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
Érmellék, 1914-05-02 / 18. szám
II. évfolyam. Melléklet a „Közérdek.,-hez 18. szám. Érmihályfalva—Székelyhid, 1914 május 2. Felelős szerkesztő SIMKÓ ALADÁR. Főmunkatársak: Érmihályfalva : JAKAB KÁLMÁN. Értarcsa: SZOSGSZLAY SÁNDOR. Bagamér: mOLNÁR ANTAL. TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik Érmihályfalván és Szé- kelyhidon minden szombaton délután, a „Közérdek“ melléklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi György-tár 20. szám Kéziratok nem adatnak vissza Nyilttér sora 50 fillér. Érmihályfalva. A nép baja. Jönnek a megdöbbentő jelentések: kevés a katonának való alkalmas legény. A Kinizsi Pálok helyett csenevész, satnya fiatalság vonul fel a soroző- bizottságok elé. Visszaemlékezésnek is fájó és bántó érzés, hogy évről-évre konstatáljuk e bajt, amely nem hogy szűnne, de évről-évre növeli a statisztikák számát. Az okot nem nehéz megtalálni. Ahol azelőtt egy-egy csapszék mérte az alkoholt, ma a legkisebb falu is rangoskodik a korcsmákban. Azelőtt nem hulltak az emberek olyan sűrű rajokban; ma az angolkór, tüdővész ijesztő számokban növeli a betegek számát. A pálinka és a betegség között is nyilvánvaló a kapcsolat. De még nyilvánvalóbb, ha rágondolunk a nép táplálkozására, a lakásügyére, higéniájára. A nép nem táplálkozik eléggé jól, mert nem telik, nagy a drágaság. A drágaság elviselhetővé tétele, a megélhetés kedvezőbbé tétele végső eredményében nem az államra, hanem a társadalomra vár. Az élelmiszer, ipar rendszeres szabályozása ennek fejlesztése, élemiszer vagy üzemek létesítése, a kartellek büntetése, a fogyasztási adók és vámok mérsékelése csak másod sorban képez állami feladatot, társadalmi egyesülés, együttes és céltudatos működés az, mely álLl a célok elérhetők. A fogyasztóknak és a termelőknek a maguk körében gyakorlatilag ki kell választani tudni azt, hogy miben és hogy takarékoskodjanak. Oktatók kellenek, akik megértetik a néppel, hogy oktalan költekezést ne tegyen fejlődése rovására. Inkább a konyhájában legyen pazarló, mint a korcsmában dőzsölő. A kultúra fáklyáját kell fellobbantani, hogy az értelem bevilágítsa a sötét, pusztuló helyeket. DEBRECEN, Mindenféle katonaügyben tájékoztat és eljár az „Országos katonaügyi iroda“ HUNYADI-UTCA 5. SZ. A'.iért hiányoznák az anyakönyvek Blharmegye levéltárából? Nem tudtak Írni-olvasni a leikészek Egy régi jelentés érdekességei. Dr. Miskolczy Ferenc főispán legutóbb tartott hivatal vizsgálata alkalmával — mint már megírtuk — érdekes hiányt fedezett fel j Biharmegye levéltárában. Konstatálta ugyais, hogy az J828-ik esztendőig visszamenőleg hiányoznak a levéltárból a felekezeti anya- j könyvek köteles másodpéldányai. E példányok levéltári őrzése nem muzeális értékű, hanem fontos gyakorlati érdek, melyek családjogi ügyekben igen fontos szerepe i lehet. A főispán azonnal utasítást is adott a hiány pótlására és pedig az alispán utján felhivatta a felekezetek lelkészeit, hogy az elődeik által beszolgáltatni elmulasztott anyakönyvi feljegyzéseket 1828-ig visszamenőleg másolják ki és küldjék be a levéltárnak. A szimpla közigazgatási rendelet nyomán tud valevőleg érdekes elvi jelentőségű konfliktus! keletkezett a közigazgatási és a gör. keleti egyházi hatóság között, amennyiben a göi. keleti lelkészek többsége visszautasította a rendeletet azzal, hogy a közigazgatási hatóságnak nincs rendelkezési joga az egyházi hatóság felett. Az anyakönyvi másodpéldányoknak ez- időszerint még a felerésze sincs a levéltárban és — mint hosszas levéltári kutatások után kiderült — a hiányzó másodpéldányok nem is fognak előkerülni soha, mert a legtöbb községben az akkori lelkészek Írástudatlansága miatt nem vezettek anyakönyvet. Hihetetlenül hangzik, sőt kételkedni is kellene a valódiságában, hanem abszolút hitelességű levéltári dokumentum igazolná, hogy még 1852-ben — tehát alig hatvan esztendeje — az volt az anyakönyvvezetés akadálya, hogy a lelkészek nagyrésze nem tudott írni és olvasni. Az anyakönyvvek kötelező beszolgáltatásáról szóló iratok között fekszik egy jelentés 1852-ből keltezve, melyet az egyik járás főszolgabírója terjesztett be a „cs. és kir. rae- gyehatósághoz." Az előiratokból kitűnik, hogy a komitas már 1852 ben felszólította a felekezeteket, hogy az anyakönyvek másodpéldányait megőrzés végett küldjék be a vármegye levéltárába, erre válaszolt a „Stuhlrichter“ hivatalos jelentésében, melyben elmondja, hogy a „Bezirk“-je területén csak egy-két község lelkésze vezet anyakönyvet, a többiek már évekkel visszamenőleg nem vezetnek rendszeres anyakönyvet, mert nem tudnak írni és olvasni. Ez még a Bach-rezsim alatt; történt, a Bach-uralom után bekövetkezett jótékony nemzeti reorganizáció a lelkészek analfabetizmusán is változtatott. Érdekes, hogy ez a főszolgabírói jelentés csak most került ismét felszínre, abból az alkalomból, hogy a levéltár be akarja szerezni az 1828-tól hiányzó anyakönyveket. Egy másik érdekes körülmény, hogy a zsidó felekezetű anyakönyvek majd teljesen együtt vannak, holott azokat tisztán privátkötelességből a falu zsidó korcstnárosai, zsidó bérlői vezették. A lenézett, üldözőit, egyszerű falubeli zsidó képviselte úgy látszik, akkoriban a kultúrát, mert ezek tudtak irni-olvasni. Az 1852-ből datált jelentés tehát egészen más és súlyosabb természetű, magyarázatát adja, hogy miért hiányzanak az anyakönyvek Biharmegye levéltárából. Személyi hir. Illusztris vendége volt kedden Jakab Rezső községi főjegyzőnek. Mrs. J. Baillie Kninght Thornhursli dúsgazdag bankár felesége látogatta meg a „Jakab telepi“ bor- pincet és elragadtatásának adott kifejezést, annak mintaszerű berendezése és kitűnő borai teleti. A milliomosnő, aló birtokvásárlás céljából időzik Biharmegvében, a borokból nagyobb megrendelést is tett és azt azonnal elküldette férjé számára Thornhurstba. Halálozás. Fazekas Imre érkeserüi ref. lelkész vasárnap délután, élete 65 ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése kedden délután folyt le a vidék impozánsan megnyilvánult részvéte mellett. A temetési szertartáson, melyen megjelent Dobozy Kálmán főszolgabíró, Szőke Janos r. kath. plébános és a járás ref. lelkészi kara Vegh József esperes ecsetelte az elhunyt hervadhatlan érdemeit. A temetőben Ablonczy Béla h. lelkész mondott imát és beszédet, amely nagy hatással volt az egy- besereglett gyászos közönségre. A temetést Kurta János érmihályfalvai temetési vállalkozó teljesítette. Képviselőtestületi közgyűlés. Érmihály- fálva képviselőtestülete pénteken délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott, a melyen tárgyalásra került az állami iskola, a vágóhíd átalakítása és a temető utcai levezető csatorna létesítésére felveendő kölcsön ügye. Helyszíni tárgyalás. Kedden d. e. Fráter Barna vármegyénk szeretett alispánja, Dobozy Kálmán főszolgabíró, Bakó István műszaki tanácsos, Meskó Károly kultúrmérnök és Jakab Bezső főjegyzőből álló bizottság a községen átvezető 11-ik transversáli ut, Grosz Herman előtti terén helyszíni szemlét tartott és megállapította, hogy a most meglevő és a célt nem helyesen szolgáló betonhid elbontandó és egy megfelelő uj csatorna készítendő, amely a meggyűlendő belvizeket a Lévay sikátorán, a föld alatt, egyenesen a Móka patakba vezesse le. Lemondás. Lévay Vincze kereskedő, az Egyesült Érmihályfalvai Takarék és Érmelléki Hitelbanknál viselt igazgatósági tagságáról lemondott. Az igazgatóság a lemondást sajnálattal vette tudomásul és kimondotta, hogy az állást egyelőre nem is tölti be. Jegyzőválasztás. Piskolt község választó polgársága Dobozy Kálmán főszolgabíró elnöklete alatt szerdán ejtette meg a Klósz Lajos nyugdíjazásával megüresedett jegyzői állásra a választást. A pályázók közül egyhangúlag Körössy István lett megválasztva piskolti jegyzővé. Értesítem Érmihályfalva május hó 14-én és vidéke t. közönségét, hogy 1914. vasút-«. 184 szia! fogműtermelnyilok. (jenféle munkálatokat a legmüvésziesebb kivitelben. ** Bővebbet a falragaszon és a „Pannonia“-szálloda tulajdonosánál. Tisztelettel ZBIE3TT3L.X-. SÜIvíUEL vizsgázott fogász Szilágysomlyóról.
