Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1914-03-14 / 11. szám
Nagykároly, 1914. március 14. Il-ik szám. VII. évfolyam KÖZÉRDEK r r EEMELLEK KERESKEDELEM, IPAR ES TDEZŐ6 AZDAS A 6 ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fi ér. — Kéziratot nem adunk vissza, glőflzetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi György-tér 36, Telefon 95. Előfizetési árak: Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos Helyben házhoz hordva egy évre 7'— kor. félévre 3‘50 kor S1NIKÓ ALADÁR. Vidékre postán küldve egy évre 8‘— kor. félévre 4.— ko Egyes szám ára 20 fillér. Március 15. (S.) Vénül az idő! Barátságtalan,fergeteges széllel bélelt. A langy tavaszi fu- valmak mintha eltűntek volna s nincs semmi forradalmi szándékunk immár. Nem lelkesítik a/, ifjú sziveket a tavasz örök symbolumai, nem érzik keblükben gyorsabban lüktetni a vért. Öregszik az idő, öregszenek hazafias érzelmeink ! Ezelőtt hatvanhat esztendővel tüzes, lávafolyam száguldott keresztül a világon. Északról jött, mint minden, melyben erőszak, tehat erő nyilvánul. Északról jött, a mire délre ért, lobogó lángban állott a világ. Ifjak, vének egyaránt valami megfoghatatlan lázas érzéstől elkapatva, felakarták szabadítani a világot az évszázadok rozsdájával bevont láncaitól. Leakar- ták verni testükről a rabigákat, miket a múlt szokásai, emberi érzéssel kigondolt törvényei bilincseltek reá. S e törekvésükben lemondtak egy pillanat alatt, mindarról a kényelemről, javakról, melyeket egy békés élet kínált nekik. Harcba, táborba szálltak a hatalmasok bérelt zsoldosaival, nem a jelen élvezeteiért, hanem egy szebb jövő, egy rózsásabb hajnal pirkadásának halvány reménységéért. Pusztított a vihar. Hatalmas terebély- fák estek áldozatul s csak a kicsiny meglapuló páfrányok s kuszómászó növények maradtak épen, meglapujvi gyáván az erős, a hatalmas tőgyek védelmez) árnyában. Á hatalmasok kidőltek a küzdelemben. Elvesztettek minden, még azt is mi a harc előtt lelkesítette őket, a reményt egy szebb jövő eljövetelében. Hatvanhat esztendő előtt történt! Egész emberöltő telt el azóta. Nevesen maradtak meg a legendás idők hősei közül. Azok is nagy részt nélkülözések, nyomor között. Elfelejtve, félreállottak ök, a hősök, hogy helyet adjanak az uj korszak immár nem névtelen bőseinek, hadd intézzék azok a haza -sorsát. Talán na" gyobb szerencsével, mint a minő tehet" ség adatott nékik. Hol lobog ma már a lelkesedés hatalmas lángja a kehiekben. Kinek szive dobog hevesebben, kinek keble feszül erősebben, ha éljö március szent napja, az igazi tavasz eljövetele,, a magyarnemzet husvétja, március idusa!? Az ifjúság az csupán, mely lelkesedni tud. A meg lettek, űz elemeJettebbek már nem érzik át ennek a napnak rettenetesen nagy jelentőségét, nem tudják már megérteni az elbukott hősök küzdelmének óriási hord- erejét. Az élet ezer meg ezer gondja a létért való küzdelem hevessége kiölte a szivek minden reménységét s azt eleve kizárja. Vagy talán tévedünk, az utcáról felharsanó hymnusz szava a társadalom előkelőinek ajkáról hangzik el? „Talpra Magyar!“ vért pezsditő strófáit városunk első embere szavalja ? ! Egy kórusban zengik az előkelők, a kevésbé előkelő a RUBLETZKY KÁLMÁN uoi- es» uricflHat-ártvliáxa lAGYRAHOLlí, l)eáli-tér 18. Ajánlja legdusabban felhalmozott áruraktárát mindenféle vászon, kész fehérne- müekben, úgyszintén színes és fehér daniast asztalteritékekben. TÁRCZA. Temetőben. Temetőben járok-kelek, Ide-oda bolygok, Alvó ember, alvó élet. Haj, de milyen boldog! — Mint egy sorstól üldözött fagy Olyan a természet, Puszta lelke nem hordoz már Csak fájó emléket. Sir a zúgó, sivitó szél, Neki vág a fáknak, Fönn az égen messze, messze Dermedt varjak szállnak. Olyan az ég, mint egy harang, A szél tán a nyelve, ' Beharangoz búgó hangján Néha a bús csendbe. Téli, havas temetőben Minden, minden halott, Kár zavarni nyugalmukat, Hisz én élő vagyok! . . . Temetőben járok-kelek, Ide-oda bolygok, Alvó ember, alvó élet, Haj, de milyen boldog ! — N. J. Ifjúság. Irta: Pallos Árpád. A rügyező tavasz első sugárai kellemesen bizseregtető meleget árasztottak mindenfelé. Minden újra éledt s az almafavirág pompázatos színeiben, mintha uj élet, uj ifjúság ra- gyogett volna. Az emberi szivek is gyorsabban lüktettek s egy-egy csinosabb arc, egy-egy szoknya alól kibuggyanó parányi lábacska fejébe kergette a vért az embereknek. Minden tavasszal igy szokott az lenni. De mintha ez a tavasz még részegitőbb, még mámorosabb lett volna, még nagyobb szerelmet oltott Váry Tamás .szivébe. Már őt esztendeje szerette a leányt. Legalább ő úgy érezte, hogy szereti, de mindez idő alatt egyetlen egyszer sem jutott eszébe, hogy ko. — » —nrr»»f«-n»TiBi " Ho mokiujborliterenként 72 fillérért kapható Kisded Sándor fűszer kereskedésében Nagykároly. ily* A borvásárló közönség saját érdekében is győződjék meg jóságáról és olcsóságáról.
