Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

Érmellék, 1914-03-07 / 10. szám

2-ik oldal. ERMELLEK 1914. március 7. 10-ik szám. Török Irén és Társa Debrecen, Piac-utca 38. szám. Értesíti a t. közönséget, hogy Női kalap-szalonját áthelyezte Arany János-utca 1. szám alól SŐT* Piac-utca 38. szám alá, a (Hungáriával szemben). Tavaszi es nyári kalapok! mulatság rendezését, de annak részletei meg­állapítására, a jövő héten újabb ülést fog egybehívni. Uj pénzintézet Érmihályfalván. Hosszas va­júdás után, végre megalakult Érmihályfalván isV a Hitelszövetkezet, mint központi Hitelszövel- j kezet tagja. Az alakuló gyűl s f. hó 3-án lett megtartva a községházán, ahol a központot Onody Zsigmond titkár képviselte. Puffogtak a frázisok, antiszemita jelszavak röpködtek a le­vegőbe és a 18,000 korona üzletrész mellett kimondották az alakulást. Megalakították az igazgatóságot, amelynek élére Szőke János róm. kath. plébános került, aki székfoglaló beszédé­ben rendkívül kikelt a községben létező három nem keresztény szellemben működő intézet el- j len. A központ, a maga részéről Derzsy Kál­mán gazdasági iskolai igazgató-tanítót nevezte ki az igazgatóságba, a felügyelő-bizottságba pedig Berényi Sándor községi jegyzőt. Az igaz­gatóság tagjai lettek: P. Kovács Sándor, ifj. Sághy Lajos, Timkó István, Kiss András, N. j Dobos Imre és dr. Jakab Ernő, akit egyben ügyésszé is választottak. A felügyelő-bizottságba elnökké: Üröghy Sándort, tagokká: Meskó György és Szikszay Józsefet helyezte a közbi zalom. A szövetkezet könyvelője Farkas Sándor tanító, pénztárnoka Oláh József volt községi pénztáros lett. Érdekes a dologban az, hogy a szövetkezeti eszme tulajdonképeni teijesziőjet és az alakulás megpenditőjét Molnár Alber já­rási számvevőt még csak meg sem hívták az alakuló gyűlésre. Váljon miért?!? Felkérettünk az alábbi sorok közlésére: Te­kintetes Simkó Aladár urnák Nagykároly. Miután az eddig szerkesztésem alatt állt „Érmelléki Hírlap“ kiadója nem volt hajlandó helyet adni az alábbi nyilatkozatnak, egyéni becsületem érdekében tisztelettel kérem az alábbi nyilatkozatomat b. lapja legközelebbi számában közölni. Teljes tisztelettel: Sipos János hirlapiró. Nyilatkozat. Az utóbbi idő­ben olyan tarthatatlan anomáliák uralkodtak az „Érmelléki Hírlap“ szerkesztőségi életé­ben, hogy ha elveimmel ellenkezésbon jönni nem akartam, a lap szerkesztésétől egyszer és mindenkorra vissza kellett lépnem. Min­den más híreszteléssel szemben ez az igaz­ság. Sipos János hirlapiró. Figyelmeztetés. A község elöljáróság, tekin­tettel arra a körülményre, hogy a fákon igen j sok hernyófészek látható, figyelmezteti a gaz­dákat, hogy azok kiirtásáról idejekorán gon-, doskodjanak, mivel a március alkalmával meg­állapítandó mulasztókkal szemben a legszigo- j rubb eljárást fogja folyamatba tenni. Megrontották az utak. A járás több közsé­géből kaptunk értesítéseket az utak rosszasága miátt, Érsemjénből, Érseléndről Érkeserübe szekérrel, főt gyalogszerrel sem lehet eljutni. Felkérjük a járási főszolgabíró urat, hogy az utak helyreállitáse iránt, az elöljáróságokat utasítani szíveskedjék. Meghalt Juli és Jóska. Érmihályfalva egy tipikus alakja halt meg szerdán. A szerencsét­len nő férfinak képzelte magát és férfi ruhába öltözve, makra pipával szájában, játékszere volt az utca pajkos gyermekeknek. Részint könyöradomány, részint házfedelek kátrányozá­sából élt, de rendkívül előszeretettel viseltetett az alkohol iránt, amelyet elnevezett libazsír­nak. Valószínű ez okozta halálát is, mert a cementgyárgyban összeesett és hirtelen kimúlt. Haláláról az érmihályfalvai pálinkaárusok, jól- | lehet, mint legjobb fogyasztójuk inegérde- j melte volna, elfelejtettek gyászjelentést kiadni. | Megtagadott gabellapénz. Borsovai Matild tanítónő panaszt tett a szolgabirói hivatalnál, hogy az izr. egyház hitközsége az őtet jogosan illető gabellapénz és húsvéti liszt kifizetését minden indok nélkül megtagadta. A szolgabirói hivatal utasította az elöljáróságot, hogy a ta­nítónőt jogosan illető járandóságokat hajtassa be és azt jogosultnak szolgáltassa ki. Székelyhid. Haladjunk! (S.) Ha figyelemmel kisérjük a mo­dern élet folyását, lehetetlen, hogy meg ne döbbentsen mindnyájunkat az a kö­zös vonás, mely a szellemi és szociális munkásság minden ágában nyilatkozik. Ideges nyugtalanság, sóvárgó keresése va /aminek, a mit nem találunk, keserű bele­törődés a sivár jelenbe, vagy tehetetlen fel­háborodás és újra emésztő csüggedés : szó­val pesszimista hangulat mindenben és min­denütt. Az ideálok, melyekért küzdeni kell, vagy lehet, megfogyatkoztak, vagy mind magunk döntöttük le őket és a nagy eszmék lelkesítő ideálok helyett üres frá. zisok, divatos jelszavak körül sorakozunk. Nem csoda. A modern ember gyorsan él, már pedig az eszmét csak hosszas tanulmány, gondolkodás szüli, a jelsza­vak terjesztésére pedig az agilitás is elég. tíz ember, a természetében rejlő lus­taság miatt, jó néven veszi, ha más gon­dolkodik helyette, azért hamar felkapja és elfogadja a tetszetős jelszót, a mely, a tömeg indolenciája révén, befolyást és te­kintélyt biztosit agilis kiröppentőjének, úgy a politikában, mint a társadalmi életben. A legtetszetősebb jelszó, hogy sokat haladtunk. De azért mégis bizonyára min­denki érzi, hogy nem állhatunk meg itt, a hol vagyunk, hanem előre kell törnünk a lobbi nemzetekkel, hogy el ne marad­junk. mögöttük. Mert a nemzetek, mint a sivatagban járó vándor, nem mulathat­nak soká a haladás egy-egy oázisán, ha­nem rövid pihenés után tovább kell men­niük, uj cél felé, hacsak el nem akarnak veszni a pusztában. Mi pedig úgy érezzük, hogy állunk és maradunk. Tespedést, degenerációt lá­tunk a közelet minden terén s ha néha- néha mozdulni is látszik a köztudat: a csinált lelkesedés, a müfelbuzdulás ha­mar lohad, a nemzet szive, mint a kova, kiadja a szikráját, de hideg marad és lomhán ver tovább. Jelszavak röpködnek mindenütt, de a komoly munka nyomait nem látjuk, az esz­mék harcának éltető izgalmait nem érezzük sehol. Ám annál súlyosabban nyögjük a protekció átkát, a mely veszedelmes mé­telyként ette bele magát közéletünkbe és nem csupán hervadó babérokhoz, hanem zsíros stallumokhoz is juttat — még az irodalom és művészet terén is. Az eszmék evolúciója és háborgása a közéletben az, a mi a tengerjárás, a .vi­har az óceánon, áramok járják a tengert, a melyeknek más a hőfokuk, a tartalmuk és az irányuk, ép úgy, mint a társada­lomban. S mint a tenger örökké moz­gásban van, bármily sima is tükre, azon- képen forrong és vajúdik az emberi tár­sadalom is. S valamint a tengernek a folytonos mozgás adja és őrzi meg tisz­taságát, ép úgy a közéletben is az eszmék harcának nyomán tisztulnak meg az ideálo k nemesednek meg a közerkölcsök, Mert ideálok nélkül nincsen haladás, nincsen élet, még a nemzetek történeté­ben sem. „Az ideálok“ — mondja Catilyle — „világitó tornyok a történelem tenyerén s ha felé- gok tartva, nem mindig ér is biztos révbe a társadalom ha­jója : bizonyos, hogy a nagy fölfedezéseknek, az emberiség fokozatos haladáséinak és mű­velődésének mindig az a remény és küzdelem volt a förugoja, mellyel a hajtó a világito tor­nyok felé kormányozták /“ Ez a remény és ennek a küzdelemnek nemes vágya buzdítson minden igaz hazafit, hogy nemzetünket előbbre, mind előbbre vi­gyük a haladás utján. Áthelyezés. A m. kir. földmivelésügyi mi­niszter Schvarez Frigyes járási állatorvost Deósre helyezte át. Schvarez 11 év óta állat­orvos Székelyhidon és az egész járás általá­nos becsülésót és tiszteletét vívta ki. Távo­zását őszinte és meleg részvét kíséri. Közgyűlés. A székelyhídi közbirtokosság l hétfőn délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott, amelynek tárgya az elnökség lemondása I volt. A közgyűlés tudomásul vette Szabó József elnök és Tímár József pénztárosnak lemondását és helyökre egyhangúlag, nagy lelkesedéssel elnökké Pozsony Jánost, pénz- tárnokká Gardó Imrét választotta meg. Mire jó a szoknya? Mulatságos dolog tör­tént a múlt héten a székelyhídi szolgabirói hivatalban. A csendőrség — nagyvásár lóvén ! Székelyhidon — a vásárfelügyelet alatt, te­mérdek hitelesítetlen mértéket kobozott el a vásárosoktól és beszállította a szolgabirói hi­vatalhoz, a csodálkozástól csaknem sóbál­vánnyá vált tisztikar nagy bosszúságára. A törvény értelmében ugyanis az elkobozott mérlegeket be kell szállítani a mértékhitele­sítő hivatalhoz véleményadás végett. Nagy gondot okozott tehát a tisztikarnak az, hogy­anként csomagolja be azt egy zsákba, mert olyan nagy zsák, amelybe a sok mérleg el­fért volna Székelyhidon nem volt található. A járás derék irodatisztjének már mind a három hajaszála az égnek meredt a gondol­kozástól, de még sem tudott kivezető utat találni és bánattól lehorgasztott fejjel ült író­asztala mellett kevésbbé a gordeusi csomó j megoldásának kulcsát. Végre is a hivatal I bájos irnoknője vetett végett töprenkedésé- I nek, aki felajánjotta erre a célra egy elviselt szoknyáját, amely alkalmasnak is bizonyult és véget értek a gyötrelmek, amelyek egy I egész nap kínozták a mi kedves jó barátun- I kát. A mérlegek be is lettek csomagolva, de ; el is lettek küldve rendeltetési helyükre és j most kiváncsiak vagyunk arra, hogy a mér­tékhitelesítő hivatalnál nem-e okozott feltű­nést az a pikáns takaró, amelybe az elkobo­zott mérlegek voltak csomagolva. Anyakönyvví vita egy hulla felett. Egy sze­gény ember hullájáról van szó, amely egy napig tartó anyakönyvví vitát támasztott, Albis és Asszonyvásár érdemes anyakönyv­vezetői között. Az Albis és Asszonyvásár határán elterülő Raduly erdőben szivszélhü- désben elhalt egy gazdálkodó. Az emberek, akik reátaláltak bevitték Asszonyvásáriba és jelentést tettek arról a hatóságnak. Albis a margittai járáshoz tartozik, mig Asszony vá­sár a székelyhídi szolgabirói tartja a világ legnagyobb urának. Megindult a vita, hogy hol kell anyakönyvvezni a halottat, mert en-

Next

/
Oldalképek
Tartalom