Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1913-07-12 / 28. szám

4-ik oldal. KÖZÉRDEK julius 12. 28-ik szám RUh"Ugyüeg tem Hílllff(*l SiiillllH villany- és gőzerőre berendezett intézetében = Nagykároly, Kölcsei-ut I. = a római kath. templom mellett Alapiitíatott 1902. Telep: Petöfi-ut 59. rém alázattal a tekintetes Képviselőtestület­től és maradok a tek. Képviselőtestületnek alázatos szolgája Lobi Jakab állatorvos. A felebbezésben súlyos vádak foglaltat­nak a 65 évet szintén betöltött Debre- czeni István polgármester ellen, a melyek követelőleg Írják elő azt, hogy maga ellen a fegyelmi vizsgálatot kérje meg és a vádak alól tisztázza magát. Ha ezt nem teszi meg, azt kell higyjük, hogy fél a fegyelmi következményeitől. Szenzációs uj donság! Royal kávéházban minden szerdán, szombaton és vasárnap mozielőadás tartatik. Változatos műsor! ‘*3! íES* Belépti-dij nincs! A nagyérdemű közönség jó­akaratai támogatását kérve, vagyok kiváló tisztelettel: Braun Márton tulajdonos. Tekintetes Szerkesztő Ur!*) Nem alaptalan a jobb érzésű és a köz­ügyeket előbbvinni szándékozók azon pa­nasza, hogy Nagykároly városa nincs a hala­dásnak, a kultúrának azon a fokán, amelyen lennie kellene. Keresve az okokat, könnyű reátalálnunk. Nem szólva vezető embereink nemtörődömségéről, nem ritkán hiányos kép­zettségről, de igenis szólván arról, hogy a hivatásszerű kötelesség teljesítésben nem versenyeznek, sőt a komaság, barátság el­veszítésétől félve, képesek a nemzedékre és a város fejlődésére jótékonyan ható köz­ügyek s ezek közt a tanügy kárára az egyéni érdeket előtérbe helyezve működni. Tisztelet a kivételeknek, azonban nyíltan mondhatjuk, hogy nálunk ez nagyobbrészt igy van. Ha akad olyan elszánt ember, aki a köz­ügyek eme rendetlen menetén megbotrán- kozva, észrevételeit nyilvánítani meri, fel­szólalását rögtön személyes kérdéssé sü- lyesztik és „Nyílttérire viszik, hol a szo­kásos frázisokban, mint pl. „orvul támad“ ,kilóg a lóláb“, nem takarékosok. A körülmények úgy hozták magukkal, hogy engem is kiugrattak a küzdőtérre, mert bizonyos legutóbbi közügyi intézkedé­sek engem is érintenek, de meg másfelől harmincegy évi állami szolgálat után sejtem, hogy mit kellene helyesen tenni a tanügy mezején. így nyugalomban levő időmet — egy csomó adat birtokában — kénytelen *) A felelősség a beküldőt terheli. vagyok ezen heljdedenségek helyrehozására feláldozni. Engem az a nemes cél vezet, hogy a tanügy terén elkövetett szabályta­lanságok helyrebezatalával közvetve szolgá­latot tegyek hazámnak is. Mikor ezt teszem, azt egész nyíltan s nem pedig mint ellen­feleim mondják „orozva“ teszem s a követ­kezményekért a felelősséget mindenkor vál­lalom. Ily intencióval kérem a szerkesztő [ urat becses lapjában segítségemre lenni. Legközelebb is a tanügy miatt lettem én kitéve rugdalózásnak, a „Nagykároly és Vi­déke“ f. hó 23-án megjelent számában Vitek Károly ur által. Gyanúsításaira válaszom a Következő: Hogy én Vitek Károly ur személye ellen támadást nem tettem, bizonyítja a „Köz­érdek“ f. évi junius 15-én megjelent számá­ban irt nyílt levelem. Az a kérdő jel, amelyet odatettem kér­dést jelent és egyúttal kételkedést az ő tanári mivoltában s ^kételkedésem nem is alaptalan. Én különben Vitek urat, mint magánembert, mint személyt, tisztelem és becsülöm, sői, mint családos apát szeretném, ha mentül inkább boldogulna. Ennek ellenére kijelen­tem, hogy mint tanárt nem ismerhetem el, \ mert nem ismeri él a magyar törvény sem ilven minőségben, mert közpályán s külö- nősen állami szolgálatban levő hivatalnok­nak csak olyat ismer el, aki okmányait nem cs. és kir., hanem m. kir., vagy legalább is magyarországi intézőiben, magyar nyel­ven szerzi meg, már pedig az ő oklevele Prágában cseh vagy morva nyelven állít­tatott ki. Vitek ur hivatkozik arra, hogy Károly- ban más zeneiskola, mint az övé nincs. Erre vonatkozólag csak annyit jegyzek meg, hogy magániskolát csak miniszteri enge- . idéllyel lehet föntartani; a cimtáblát enélkül jogtalanul tesszük ki, magánórákat joga van adni bárkinek, aki ahoz ért, de érvényes bi­zonyítványt csak nyilvános joggal felruházott községi-, magán- vagy városi iskola adhat. Ennek hiányában magániskola fentartójáuak nem ismerhetek el senkit, csak, mint privát óraadót, aki érvényes bizonyítványt nem adhat. A polgári iskoláknál csak, mint megbízott, vagy óraadó szerepelhet, de semmiesetre sem, mint tanár. Azt hiszem ennyi elég lesz „■oklevele eredetének reputációja megvédésére.“ Hogy a „lóláb“ nem lóg ki levelemből onnan is észrevehető, hogy én nem rugda- lózom, ez nem mesterségem, hagyom ezt azoknak, kik hiányában vannak az ér­veknek. Emlitett nyílt levelemet a tanügy érdeké­ben írtam. Aki a tanügy törvényeiből, min. rendeletből, a polg. isk. szervezetből, vagy gondnoksági utasításból sejdit valamit, az érteni fogja, hogy amit szóvá tettem, az közügy, mely utóvógre engem is érint. Van­nak Nagykárolyban többen is, akik akadé­miát végeztek, még pedig m. kir. és nem cs. és kir. zeneakadémiát. így tehát, hogy ki jogosultabb a tanításra, azt magyar törvé­nyeink szépen megmondják s igy visszauta­sítom azon vádját is, hogy én a „másik ke­nyerét megtizedelni" akarnám. Célom az, hogy a törvény által biztosított kenyérből része­süljenek azok, akik arra jogosultak. Én kritikát nem akarok gyakorolni, — dacára, hogy még értek is hozzá egy kicsit, — sőt elismerem lélekölő munkáját, melyhez Istentől erőt kérek Vitek Károly urnák, de még mindig kijelentem, hogy nyílt levelében tett állításait a tön ény fegy­verével mind lerombolhatnám, de én ezt inkább a méltányosság szerint kívánnám megoldani. Olyannal szemben azonban, aki csak magát akarja „hivatásosának elismerni, azzal szemben védenem kell álláspontomat. Arra a kijelentésére, hogy „hozzá nem értők keserű kritikája,“ lehetetlen meg nem jegyeznem, hogy örüljön, ha kritizálható. Hogy vájjon jogos vagyok-e kritizálásra, szerényen kijelentem, hogy énekkar és zene­kar karvezetésével, zongoratanitással, hegedü- tanitással, inig testi szervezetem bírta, addig magam is foglalkoztam, a zeneelmélet a zeneszerkesztésig még mindig tulajdonom, igaz ugyan, hogy nincs prágai oklevelem, de vannak irataim közt olyan okmányok a Wesselényi-Egyesülettől, a Magy. Kir. Tud. Akadémiától, melyet ezen téren tett munkál­kodásomért dicséretben, sőt jutalomban is részesítettek, sőt, mint hivatalos zenei szak­értő, (tehát bíráló) hivatalos kiküldetésben is voltam. Ezek után e személyes ügyet részemről végleg befejeztem, de fentartom a „Köz­érdek“ f. évi junius 14. számában megjelent levelemben foglaltakat szóról-szóra, betüről- betiire. Nagykároly, 1913. juh 4. Idősb Sarkadi Sándor ny. áll. el. isk. igazgató-tanitó. HÍREK. Kérelem a közönséghez ! I A hetedik évforduló második félévek elején, felhívjuk olvasóink szives figyelmét lapunkra a „Közérdek Ermellélc“-re. Tesszük ezt azzal az öntudattal, hogy új­ságíró tisztességünkkel, fáradhatlan munkánk­kal becsületesen reászolgáltatunk arra a biza­lomra és támogatásra, amelyet a nagyközönség­től kérünk. Hetedik évfolyamat taposa újságunk: ezt a multat úgy sikerült elérnünk, hogy mindenkor nemes és tisztességes célok vezettek bennünket törekvéseinkben. Mindenkor a demokratikus haladás i vezetett benünket, amelyben legnagyobb értéke és biztos érvényesülése van a tiszta polgári munkának. E körül folyik most lázas, óriás küzdelem az országban, ez feszit meg a szétpattanásig minden tetterőt: az ó és az uj világ nagy há­borúja folyik most egymással. S ebben a harcban, mi az uj kor táborában i vagyunk: bátran és csiiggedhetlenül harcolunk az uj kor eszméinek diadaláért, melyektől a mai tartliatlan viszonyok jobbra, fordulását várjuk.. . Egyet azonban különösen hangsúlyozni kí­vánunk, hogy lapunk, mindenkor a közön­ség szószólója akar lenni. A közönség érdekeinek szószólója akart lenni és mert minden szavában annak bizonyult, azért fogadta szereiébe mindenki. Eltökéltük, mikor útnak indítottuk: senki se lehet olyan gazdag és hatalmas, BÚTOROK Háló-, ebédlő-, uriszoba és vendégszoba berendezés mindennemű styl- és minőségben van raktáron. Száraz anyagból, kitűnő ipa­rosok által készített mahagóni-, palisander- kőris-, eseresznye-, dió-, tölgy- és szilfából művésziesen kiállított, divatos legegyszerűbbtől a legfinomabb kivitelig legolcsóbban óriási vá­lasztékban egyedül csak BÚTORAIM Lövy Rudolfbutorraktárában kaphatók Nagykároly, Széchenyi-ulca gy Saját jól berendezett elsőrendű kárpitos műhelyemben a legdivatosabb kárpitos és díszítési munkák ízlésesen előállittatnak Szcmloat és *üLn_:E2Lep>n.a,;p zárTra-I

Next

/
Oldalképek
Tartalom