Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
Érmellék, 1913-09-20 / 38. szám
2-ik oldal. ÉRMELLEK 1913. szeptember 20. 38-ik szám. Hermann Sándor, diszitő. Árpád István, di- szitő. Előadó személyzet: Nők : Rózsahegyi Sárika, operette soubrett primadonna. Heltay Nelli, táncos soubrette. Nagy Margit, énekes naiva. K. Lendvay Karolin, hősnő. P. Török Cornélia, operette és vígjáték komika. Orosz Jolán, társalgási színésznő. Kaposi Matild, segédszinő. Biró Szidi, segédszinésznő. Nagyné, Török Margit, karmesternő. Négy kardalosuő. Férfiak : Krasznay Ernő, hősszerelmes. Vajda János, lyrai szerelmes. Ajtay K. Sándor, apa- és jellemszinósz. Hegyi János, operette és népszínmű bariton. Perényi Kálmán, operette tenorista. Makay Elemér, operette buffó komikus. D. Nagy Kálmán, operette szalon komikus. Jeney Ferenc, táncos naturbursh. Jászkürty Ferenc, szalon komikus. Pusztay Béla, társalgási színész. Négy kardalos. — A szinidény, újdonság műsora : Operette újdonságok: Éva, — Cigányprímás, (A budapesti Király-Szinház műsorából) Aranyeső,— Buda gyöngye (A budapesti Népopera műsorából), Sztrájkol a gólya. — Támlásszék 10. (A budapesti Vígszínház műsorából). — Régi oporettek uj betanulással: Hajdúk hadnagya, Gűlbababa, Cigánybáró, Cigányszerelem. Népszínművek : Viola az alföldi haramia, Szökött katona. Vígjáték újdonságok : Elnöknő őnagysága, A telefon, (A budapesti Vígszínház műsorából) Rózanéni, Lakájok, (A budapesti Magyar-Szinház műsorából) Faun (A Nemzeti Színház óriási sikert aratott vigjátéka). Színmű újdonságok : Ostrom. Bella (A Vígszínház műsorából), Uj Földesur (A Magyar-Szinház szenzációs sikerű újdonsága. Jókai Mór hasoncimü regényének színpadi feldogozása). Előkészületen: Ármány és szerelem, Heiderbergi diákélet, Hadak útja (1848), Romeo és Julia, Hatamiák. — Bérlet árak 12 előadásra: Támlásszék 21 K. Körszék 16 K. Zártszék 12 K. A bérletek eszközlésével Pusztay Béla titkáromat bíztam meg, akinél 30 tagú színtársulatom részére a lakások is bejelentendők. — Szives tudomásul. Tiszteletteljesen értesítem a nagyérdemű közönséget, hogy teljesen újonnan szervezett színtársulatomat a vidék.legjobb erőiből állítottam össze. Bízva az Önök eddigi irántam tanúsított nagy szeretetteljes pártfogásába nyitom meg az uj idényt. Hazafias üdvözlet- j tel Krasznay Ernő, a vármegye kizárólag jogosított területi színigazgatója. Ne bántsd a kalauzt. Illuminált állapotban ült Székelyhidon a vonatra, Szentgyörgyi Lajos, hogy lakóhelyére, Érmihályfalvára utazzék. A kupéban azonban elaludt s mikor Érmihályfalván Varga Sándor kalauz felköltötte, dühbe jött és kétszer pofonütötte. A kir. törvényszék hatóság elleni erőszak büntette miatt vonta felelősségre Szentgyör- gyit csütörtökön délelőtt és egy heti fogházra ítélte. Az ítélet jogerős. Százharmincegy rendbeli váltóhamisítás. Megtört gazdaember állott sírva m. pénteken a nagyváradi kir. törvényszék előtt, nem kevesebb, mint 131 rendbeli váltóhamisítás bűntettének vádja alatt. Eltekintve attól a szokásos védelemtől, hogy a váltóhamisítás pillanatában minden hamisító azt hiszi, hogy rendezni fogja a váltót mielőtt rájönnének, megdöbben az ember attól a merészségtől, mivel Bodnár János érseléndi lakos két éven keresztül vezette vát- tómanipulációit. Ez az egyszerű falusi gazdaember hű képét nyújtotta annak a nyomorúságnak, amibe a pénzpiac válsága a kisgazdákat sodorta. Mert az ő tönkrejutásának is az volt az oka. Mikor pedig személyes hitele teljesen kimerült, gazdasága pusztulásnak indult, kisebb összegű váltót hamisított, hogy sürgős fizetnivalójának eleget tehessen. Ez az első hamis váltó magával hozta a többit. 50—70 koronás hamis váltókat számitoltatott le minden hónapban. A legnagyobb összegű váltó 300 koronáról szólott. Mikos Gábor, Tarcsa György, Harsa János, Temován János, Bodnár Sándor érselindi lakosok nevére hamisította váltóit, melyeket az érmihályfalvai bankokban helyezett el, mintegy 35 ezer korona értékben. A bíróság előtt megtörtén azzal végekezett, hogy az anyagi’ romlás szélén próbálta vagyonát a maga és négy gyermeke részére megmenteni. És a törvényszék beigazoltnak látta Bodnár János védekezését. Ennek tulajdonítható, hogy csak 1 év és 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte, melybe a négy havi vizsgálati fogságot betudta. Az Ítéletben úgy az ügyész, mint a vádlott és védője is megnyugodtak. Tehát az ítélet jogerős. Ä vádlott vagyona a váltóhamisítással okozott kár nagyrészét megtéríti és csak mintegy 3000 korona marad fedezetlenül. Éjjeli csendháboritások. Érmihályfalván az utóbbi időben rendkívül lábrakapott az éjjeli csendháboritás. Vasárnap ejjel Bírta Mihály szabósegéd csapott lármát feleségével, Rúzsa Béla fodrász, Klein Adolf szabó és Csák Béla cipészsegédekkel, a napokban Kinczel János és Kelemen József muzsikáltatták magukat végig éktelen kurjongatások között az utcán. — Az éjjeli őrök holléte teljesen ismeretlen. Felkérjük a csendőrséget, intézkedni szíveskedjék, hogy az éjjeli csendháboritások megszűnjenek és az éjjeli őrök szigorú ellenőrzés mellett kötelességeiket teljesítsék. Uj honpolgár. Spilauer Frigyes érmihályfalvai állatorvos honosításért folyamodott a belügyminiszterhez. A miniszter most lekül- dötte a kérvényt az érmihályfalvai község elöljárósághoz, hogy hozzon a képviselőtestület újabb határozatot arra. nézve, hogy honosítás esetére felvené e a községi kötelékbe, mert a régi felvételre vonatkozó határozat, nem lévén abban az időben Spilauer még magyar állampolgár, semmisnek tekintendő. Elégett cséplőgép. Szerdán éjjel a gálos- petri birtokosok mezőjén leégett Grósz Lajos cséplőgépje. A tűz az őrzéssel megbízottak állítása szerint, villámcsapásból származott. Meglopták a gazdasági iskolát. F. hó 14-én éjjel a gazdasági iskolához tartozó szölőskert- ből ismeretlen tettesek nagyobb mennyiségű szőlőt loptak el. A csendőrség hosszas nyomozás után kiderítette a tetteseket Kertész Lajos, Szilágyi Boldizsár és Bertalan Sándor személyében, akik ellen megtették a feljelentést. Körözés. A nagyváradi kir. törvényszék körözőlevelet adott ki Oláh István volt érmihályfalvai szíjgyártó mester ellen, akit különféle bűnügyek miatt akar felelősségre vonni. Szekelyhid. Hát jól van ez igy ? Székelyhidon csupa biztatásokból táplálkoznak az emberek. A társadalmi átalakulások, a gazdasági fejlődés, az ipar és kereskedelem támogatása és felvirágoztatása s a szegény munkásnép boldogitása, amerre csak tekintünk, mindenhol előveti árnyékát; behízelgő, ékes szavakkal hirdetik a társadalom és közélet minden terén azokat a nagy eszméket, amelyek megvalósításán a vezetők önzetlenül fáradoznak s amely alkotások képezhetik csak a nép egyedüli boldogulásának alapját, csupa verőfeny sugárzik ki a biztatásokból, kellemes melegség hajtja át az elzsibbadt idegeket s megelégedetten dörzsölik az emberek kezeiket, hogy ime közeleg egy jobb, boldogabb idő, amikor a megelégedés nyugalma váltja fel azt a nehéz küzdelmet, ami alatt már'-már leroskad az ember. Alig szűnnek meg az izgalmak, amelyek egy-egy káprázatos terv megvalósítása felett támadnak, vagy egy világgá röpített jelszóra a vért pezsgésbe hozzák, máris újabb tervek és alkotások körvonalai játszadoznak a köny- nyen hivő emberiség szemei előtt; a hit megerősödik, a bizalom megszilárdul az emberekben, ezekre az emberiséget boldogító ígéretekre és tervezgetósekre, a mámor újra kezdődik mindig s a kijózanodásnak hamar vége van, a nagy alakokat a kenyérért harcoló emberiség újra körülrajongja, az újabb eszmék eltemetik a régebbieket, elfeledtetik a tegnapiakat. így megy ez évek óta. De amily gyors változatokban követik egymást a különböző tervezgetések és amilyen szépek a biztatások, épp oly gyorsan megfeledkeznek a leg- fontosabb kérdések megvalósításáról, a nép boldogulására irányuló alkotások árnyéka mindjobban eltávolodik előlünk és semmi nyom sem marad utána. Biztatnak bennünket gazdasági életülik felvirágoztatásával, az ipar és kereskedelem remekeinek megvédésével, a közterhek apasz- tásával, a megélhetés eszközeinek megszerzésével. Nos, mit találunk ezekből? Hol vannak azok az alkotások városunkban, a melyek a polgárság boldogulását előmozdítják. Mikor lesz kevesebb az adózó polgárság vállaira rakott közteher? Mind oly kérdések ezek, amelyekre megnyugtató választ hiába keresünk. Az örökös biztatásokban pedig egyáltalán nem találjuk meg már azokat a garanciákat, amik a helyzet javulására vezetnek s a város lakosságának nehéz viszonyait úgy alakítanák át, hogy e város kebelében mindenki egyaránt jól érezze magát s megtalálja benne boldogulásának feltételeit. A közterhek viseléséből tagadhatatlanul bőven kijut Székelyhid lakosságának a maga része, a kereseti viszonyok azonban a legnyomorultabbak s a megélhetés a legnehezebb. És ez nem gáncsoskodás nem üres szó, hanem szomorú valóság. A nehéz viszonyok súlyát érzi a város minden egyes polgára, ezt sem szép szóval, sem lármával letagadni nem lehet. De hát vájjon ezek dacára tett-e a vezetőség valamit, hogy lényegesen javítaná a polgárság helyzetét? Történt-e már valami intézkedés arra, hogy forgalmunk emelkedjék, piacunk élénkítése és olcsóbbá tétele érdekében történt-e valami, vagy iparunk pártolását komolyan előmozditótta-e ? Határozottan azt mondhatjuk, hogy észrevehető haladás nincs nálunk. Az utóbbi időben megfogyott piacunkat a drágaság és nagy vámok miatt kerüli a vidék, az iparpártolásról meg szó sincs. Ha magánérdekről lett volna szó, akkor bizonyára serényebbek lettek volna a városházán, bezzeg tudnak sietni nálunk akkor- amidőn egyéni érdekek kívánják. A közérdekű kérdések azonban évekig is elhúzódnék, mire csak lépést is tesznek előre, sokszor azután el is maradnak. Nem mondjuk, hogy rosszakaratból nem csinálnak nálunk semmit, hanem a személyi érdekű kérdések foglalják le az emberek munkásságát, no meg hát a közügyért dol- j gozni csak szóval szeretnek és amikor a komoly munkára kerül a sor, attól mindenki fázik. A hatóság a társadalomtól, a társadalom a hatóságtól vár mindent. Azután pedig a biztatások egész elbolonditják az embereket Természetesen, hogy igy tönkre kell menni a város polgárságának és hogy inkább a tönkremenéshez, mint a haladáshoz van közelebb és ha komolyan szemügyre ! vesszük állapotainkat, minden téren tapasztalhatjuk. Hogy társadalmi viszonyaink napról- napra rosszabbak, azt nemcsak mi mondhatjuk, de azok is belátják már, akik az eddigi rendszer fentartásáért küzdöttek. Ma már mindenki látja, hogy mit érnek azok a biztatások, amikkel még mindig altatgatják } ébredező közönségünket. Be kell látni most már a polgárságnak is, hogy a bajokon csak úgy segíthetünk, ha maga a polgárság fog a munkához s tevékenységével részt vesz abban, hogy a várost elmaradottságából kiemelje. Annyiszor és oly nagyon biztatták már polgárságunkat a viszonyok javításával, hogy most már tudhatjuk, hogy mennyire bizhatik azokban s hogyha maga nem fog a munkához, hát mit remélhet a jövőtől. Megelégedéssel látjuk tehát a legcsekélyebb mérvű közéletü- tevékenységet is, a mely céljához a kedvezőtlen állapotok megváltoztatását tűzte ki maga elé. A polgárságnak a közügyek iránt való érdeklődése oly jelenséget tár fel előttünk, amelyek egyedül lehetnek biztatók arra nézve, hogyha városunk polgársága akarja az egész vonalon meg fogja tudni változtatni a mai rossz viszonyokat. Fedák Sári, Zsigmondy Anna és Borbély Lili mind a Gaszner-féle „Ibolya crémet“ használják.
