Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1913-08-30 / 35. szám
1913. augusztus 30. 3ö-ik szára. KÖZÉRDEK 3-ik oldal Korai főzelékek: Retek SAJTOK: s: SCHNELL lí^lR Rocfoít Imperial és különféle FŰSZER ES CSEMEGE ÜZLETEBEN ?5f* NAGYKÁROLY. teschem teavaj. Főzelékek: ^ Friss Carüol, különféle Conservek u. L m-: borsó, bab, kukorica, Spárga "■ ; d'tnha stb , Saláta Borsó Zöld hagyma Kugler, bonbon és sütemény nagy raktára, lősnek joga van az ételek és italok árát saját tetszése szerint megszabni. Csuda-e ezek mellett, ha az egyszerű vastag étel hajszálvékony feltétel 1 kor. és 1 kor. 20 fillér, jó bort pedig csak a felső tízezreknek áll módjában az asztalra hozatni. És most jönnek a pincérek. — Ezek a Nagyságos urak szintén fizetés nélkül, vagy legalább is oly csekély dijjazással vannak alkalmazva, hogy mindeniket a közönségnek kell eltartania. És a borravaló összege horribilisra rúg, úgy hogy egy nap 2 koronát tesz ki az az összeg, a melyet a vendégnek ezen a címen ki kell osztani. A magyar fürdőn egy napon a leg- polgáriasabb élet mellett húsz koronába kerül, mig a külföldi fürdőkön még ha penzió rendszert sem vesz igénybe a vendég, a napi átlag 12 koronát nem halad meg. Mert a magyar fürdőn az elv az, hogy a bérlőt, vendéglőst és személyzetet is tartsa el a vendég, mig a külföldi fürdőkön a tiszte- séges polgári haszon az irányadó. Ezéit megy a magyar ember külföldi fürdőre, ezért kell elhagynia a szeretett édes hazát, mert a szent földön sohasem találja meg azt a kényelmet, amelyet joggal elvárhat és lépten-nyomon azt kell tapasztalni, hogy közkereseti tirsaság kezeibe jutott, ahol az elv a kiszipolyozás és a helyzet kizsákmányolása. Száló igévé vált már a hazafiság és a magyar fürdők jóhirnevét teljesen tönkretette a két pióca: a bérlő és a vendéglős. bt Szenzációs újdonság! "Wi Royal kávéházban minden szerdán, szombaton és vasárnap mozielőadás tar tátik. Változatos műsor! SS" Belépti-dij nincsI A nagyérdemű közönség jó- akaratu támogatását kérve, vagyok kiváló tisztelettel: Braun Márton tulajdonos. Országos birtokpolitikai nagygyűlés Kolozsváron. Kincses Kolozsvár városában nagy napjai lesznek az idei őszön, nem csak az erdélyi, de az egész nagymagyarországi gazdatársadalomnak. A XVII. erdélyrészi tenyészállat- és IX. mezőgazdasági gép- és termény kiállítással kapcsolatban ugyanis az Erdélyi Gazdasági Egylet, mint az adott körülmények között erre leghivatottabb, országos földbir- tokpolitikai nagy-gyűlést hivott egybe szeptember hó 7-re, Mátyás király szülővárosába, Kolozsvárra. A nemzeti földbirtokpolitika megteremtésének kérdésével foglalkozott eddig a Magyar Gazdaszövetség, foglalkozott az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, foglalkozott még korábban az Erdélyi Gazdasági — Nem tudja?! Hát megmondom én: a halál torkában! — Úgy és hogy értsem e dolgot, ha szabad kérdeznem ?! Az idegen szó nélkül kikotorászott a zsebéből egy pisztolyt és reám emelte. Most már tudom. Bevallom, hogy nem szeretnék farkasszemet nézni a forgópisztolyokkal, különösen a a városligetben nem és épp ezért mosolyogni próbáltam. — Mielőtt meghalna, van valami mondani valója — kérdezte tőlem. — Nincs. De még mielőtt szorosabb érintkezésbe lépnék becses revolvere golyójától, nem lenne szives talán felvilágosítani minek köszönhetem e váratlan szerencsét?! A vörös bajuszu drámai hangon szavalta: — Azért, mert elraboltad a boldogságomat. Ahá, gondoltam, ugylátszik ez is a vörös angyallal szokolt vacsorázni. Nem akartam rögtön megérteni a dolgot. — Milyen boldogságot emleget ön uram, kérdeztem szerényen és érdeklődve. — Hát azt, akivel a Wampeticsben vacsorázott. — Azt . . . ?! adtam a meglepettett. — Azt . . .! felelte harsányan és erélyesen. Kezemmel legyintettem. — Hát mért nem szól, hiszen szót sem érdemel az egész! — Hogyan, kérdezte ellenfelem meglepetten és leeresztette revolverét, ön nem szerelmes Kunigundába ?! — Nem 1 — Szavára ?! — Szavamra! — Akkor szüret, mondá a vörös bajuszu és kedélyesen átölelt, miközben órám lassan, de határozottan kivándorolt a zsebemből. A revolverre való tekintettel azonban ezt nem vettem zokon, sőt végtelen boldog voltam, mikor szeretett ellenfelem felszedte a sátorfáját és útnak indult. Mit meséljek tovább ? ! Három napig dúltam, fultam, csak akkor csökkent kissé meglepetésem, — hogy annál nagyobb csodálkozásnak adjon helyet, — mikor negyednap postán csomag érkezett benne az elköltött összes pénzem, órám és még ráadásul 50 korona, azon üzenettel: „Bocsánatot kérünk a kis kellemetlenségért. Klein testvérek . . .“ Miután a rejtélyt megoldani nem tudtam, már egészen beletörődtem a dologba, mikor egy szép őszi estén betévedtem egy József- köruti moziba, az u. n. Bodografba. Alig ültem ott néhány percig: 6. „A póruljárt udvarló“ cim alatt csak látom ám a ligeti élményeimet, a vörös családot, meg magamat is. És ekkor lett világossá előttem, hogy az egész csak színjáték volt, melyet az élelmes igazgatóság velem rendezett. Egylet és foglalkozik ma már e kérdéssel az (I egész nagy magyar gazdatársadalom. Alig múlik el nap, hogy a magyar nemzeti föld- 1 birtokpolitika megteremtését sürgető közvélemény immár türelmetlen, szinte követelő I megnyilvánulásával lépten-nyomon ne talál- ikoznánk. A magyar földbirtokpolitika rég megoldásra váró kérdésének állandó felszínen tartása, sürgetése mindeddig hiábavalónak bizonyult. Pusztába hangzott el a magyar középbirtokos osztály jajveszékelése, süket fülekre talált a gazdatársadalmi szervezetek kérése és a tárt karuk helyett szűkkeblűén begombolt kabátokra és lezárt Wertheimszekré- nyekre találtak a nemzeti földbirtokpolitika barátainak a magyar föld megmentésére irányuló törekvései. Éveken keresztül hiábavalónak bizonyult minden igyekezete a magyar gazdatársada- ! lomnak, hogy a magyar földet magyar kézen megtarthassa és minden év és minden további óra, amely még ilyen hiábavaló törekvésekben telik el, a magyar földre óriási vér- veszteséget jelent. Sürgősen, férfias és határozott lépések megtételére van már halaszt- 1 hatatlanul szüksége e nagyfontosságu kér- , désnek és ezt látva az Erdélyi Gazdasági ' Egylet, még a tavalyi év végén elhatározta, hogy pontos és megbízható statisztikai adatok alapján fogja igazolni a jelen siralmas és egyre rosszabbodó helyzet tarthatatlanságát és ezeknek a minden kétséget eloszlató és kizáró, már is megdöbbentő adatoknak alapján, végérvényes és határozott lépés megtételére fogja kényszeríteni a kormányt, amelynek akcióképességét ez utóbbi időkben az immár állandósulni látszó áldatlan politikai tusák bénítják meg. E nagy statisztikai munka elvégezhetésé- hez szükséges anyagiak felett az ÉGÉ. nem rendelkezett. A nemes ügyek azonban mindenkor és mindenhol könnyen találhatnak megértőkre. Az EGE az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesülethez fordult anyagi támogatásért, mely egyesület igazgatóválasztmánya készséggel ajánlotta fel egy ilyen statisztikai kimutatás összeállításához szükséges anyagiakat. Ám nagy jelentőséggel bírtak a fölbirtokpolitika ügyében tartott eddigi Gazdaszövetségi és OxMGE gyűlések, mert ezeken a magyar gazdatársadalom legjobbjainak, szine- javának ezrei jelentek meg és hoztak egyhangú határozatokat, de mindezeknél a nagy- í gyűléseknél sokkal nagyobb jelentőségű lesz az EGE szeptember 7-iki országos gyűlése, {mert ezen már most számszerű adatokkal is be lesz bizonyítva mindaz, amit az eddigi összes e tárgyban tartott nagyfontosságu gyűlések hangoztattak és hirdettek. A telepítési törvény foldozása ezeknek a minden Demosthenesnél szebben beszélő számoknak megismerése után szintén lehetetlenné válik. Amint megfogja semmisíteni, mert meg kell hogy semmisítse a szeptember 7-iki nagy- gyülés az utóbbi időben követett földbirtokpolitika irányát, úgy meg is fogja jelölni azt az uj, egészséges irányt, amelybe a magyar nemzeti földbirtokpolitikának az ügyét terelni kell. Az államnak épp úgy feladatai vannak e téren, mint a társadalomnak. A földbirtokváltozások mai állapotának ismerete alapján az állam feladatait Bethlen István gróf, a társadalom feladatait pedig Tokaji László fogja megjelölni a nagygyűlésen. Ennek az egész ország gazdatársadalmát megmozgató birtokpolitikai nagygyűlésnek idején, alkalma lesz az ország gazdaközön-
