Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1913-08-30 / 35. szám
KÖZÉRDEK 1913. augusztus 30. 35-ik szám 2-ik oldal. Férfi cikkek: Zephir, turistaingek, rövid alsónadrág, vászon-, szalma- és posztó-kalap, nyakkendők, harisnyák, mellények, gummi- ooo köppenyek. ooo ! ! Uti-kosarak és bőröndök !! Tanulok fizetéssel felvétetnek.-A_z ujonnan raegnyilt leg-olcsoloToan. 3saplxa,to3s I Női és gyermek-cikkek: napernyők, fűzök, vászon-kalapok, divat női-harisnyák, gyermek-trikók és soknik, gyermek-ruhák és ooo kötények. ooo Gyermek-kocsik és székek!! Tanulók fizetéssel felvétetnek. sabb bugyelárissal és feledhetetlen emlékekkel távozón a vendég a fürdőről, legyen az illető magyar, legyen az külföldi honpolgár egyaránt. De lássuk azt, hogy miként zsarolják is ki voltaképpen a vendégeket. Először a szobák és fürdési árak legmagasabb fokig való felcsigázásával, másodszor a borravaló rendszerrel. Tessék elképzelni, hogy az ország legkisebb gyógyfürdőjén is, — ott ahol község közelben nincsen, — a bérlő állapítja meg a szoba árakat. Egy odvas lakásért, amelyben alig lehet egyszer megfordulni, fizet a fürdő- vendég naponta 4—8 koronát de ehhez is csak úgy juthat hozzá, ha előbb a gondnok és főpincér ur Önagyméltósá- gáéknál szokásos látogatását megtette. Hogy a látogatás a költségvetés teher- lapját szaporítja, azt felesleges mondanunk. Alig, hogy elfoglalta a lakást, tiszteleg a szobapincér, szobaasszony, bérszolga, akik mindenike siet a vendég tudó mániására adni, hogy ők nem kapnak fizetést a bérlőtől s kizárólag a vendégek jóakaratára vannak utalva. És tényleg úgy is van az egész fürdőszemélyzet kezdve a szobakormányzó főpincértől az utolsó cipőpucoló hetesig koszton és lakáson kívül semmi fizetést nem kap s jövedelmük kizárólag az, a mit a vendégek számukra borravalóként adnak. Most beszéljünk kissé magáról a fürdőkről. Mig a külföldi fürdők a tisztaságtól fénylenek, addig a hazai fürdők — tisztelet a kivételeknek — az elhanyagoltság jelét árulják el. Első példa erre a Félix-fürdő, ahol maga a fürdőhelyiség cugos és egészségtelen, annyira, hogy igen sok ember betegebben távozik a fürdőről, mint amikor azt felkereste gyógyulás végett. Ablakai toldozott-foldozottak és a fürdővendégek által használt lepedőket, törölközőket és fürdőruhákat átmosás nélkül abban a helyiségben szárítják, a hol a pokrócozást eszközlik. Tessék elképzelni, hogy milyen lehet itt a levegő s milyen gond van itt a tisztaságra ?! ?! Érdekes párbeszéd jár a fürdő tisztaságát illetőleg szájról-szájra a vendégek között. A janovári premontrei kanonokrend főkormányzója, akiké a fürdő és a hozzátartozó terület, pár órát időzött a fürdőn. A vendégek egyike megkérdezte, hogy miért nem fürdik meg, mire a főpap kijelentette, hogy a viz és helyiség tisz- tátlansága tartja vissza a fürdés élvezetétől. Igaz, hogy észrevevén az őszinte szavak feletti megdöbbenést sietett azt rectifikálni, de a szó elhangzott s ma az egész fürdőn egyébről sem tárgyalnak, csak a főkormányzó lesújtó véleményéről. A fürdési díj közös basinban 1 kor. 20 fillér, kádban 1 kor. 60 fillér. De ez csak papiroson van igy. Borravalót kell adni a szolgának, ki a pokrócozást végzi, borravalót a masirozónak, külön kell fizetni a masirozásért és igy egy fürdés ára 2 kor. 40 fiiér. S jaj annak a szerencsétlan halandónak, aki nem áldoz ezekre az oltárokra, az ugyan csengethet órákig a kádból a lepedőző szolgára, az eltűnik különböző ürügyek alatt, mig a vendég észre tér és leszúrja a napi 40 fillér borravalót. Ennyi a Félix-fürdőről, más fürdőkről, ha a tisztaságot illetőleg kedvezőbbek is a vélemények, de a kiszipolyozást még sö- tétebb színben festik a fürdőzö vendégek. * * A magyar fürdők egy másik átka a füidő vendéglőse. A bérlő a konyhát rendesen albérletbe adja, még pedig oly feltétellel, hogy a vendéglős köteles nem csak őt és családját, de a fürdő egész személyzetét teljesen díjtalanul kosztolni. Az italokból csekély percentet ad a vendéglősnek s ezzel szemben a vendég___ EZÜST ÉREMMEL ÉS OKLEVÉLLEL KITÜNTETVE 1 — _ .. //W^xhx. ITÁS^^S. JÓ MUNKA Fog- és gyökérhuzás, fogtömés (blomb), arany-, ezüst-, platina-, porcellán- és cement fogak fehérítése, fogkövek eltávolítása, egyes fogakat és fogsorokat arany- és kaucsuk-betéttel vagy szájpadlás nél|[ 'SSÍF \V%VERSENYKÉPESSÉCW j WS® láOT^g^JUl.Zlffi Jf :: :: :: kül arany koronákat és csapfogakat művészies kivitelben készít :: TALDKA AITAL, vizsgázott ío^tecliiaikus* U -A DEBRECZENI • // MERESKEDEIM! ÉS IPARKAMARAI csoltam, amikor újabb felfedezéseket tettem. A leány egy kicsit szeplős is volt, ellenben tűzben égő két szemével egyszere kétfelé is tudott nézni. Ez kissé bántott, de a mama barátságos mosolya mindent feledtetett. Még utánunk halatszott a békák korutyo- lása, amikor a felhőfoszlányok mögül előbujt a méla hold. im egy szellemes versen törtem a fejemet de az nem tört össze, noha a vers nem jutott eszembe. Nem is volt reá szükségem, mert a vörös hajú anygyal reám emelte egyik szemét, annélkül hogy kezét csak meg is mozditotta volna, s édes hangján igy süttegett: — Ah én úgy szeretnék vacsorázni! — Igaza van Nagysád, én is alig várom a vacsorát. A kisasszony óhaja egy kissé aggodalomba ejtett, mert anyagi viszonyain nem igen virágzottak. A mama diszkréten félrevonult, hogy sei qui mali pense, a vöröshaju pedig tovább suttogott.: — És hol szokott Ön vacsorázni? — A hol csak magácska parancsolja ! Ez hatott, mert a mamácska azonnal határozati javaslattal lépett elő. — Menjünk a Wampeticsbe. Az indítványt szótöbbséggel elfogadták, s két perc múlva már bent ültünk a Wampeticsbe , már t. i. a vendéglőben. En a hölgyeknek fagylaltot akartam rendelni, de a mama sört kért. Visszavonultam tehát a rendelés teréről, miközben egy uj nótára és egy hölgycigarettára gyújtottam. Szerelmem hőmérője alaposan lesülyedt, amikor keservesen tapasztaltam, hogy a vörös angyal már a hetedik sonkaszeletet eszi, a harmadik pohár sör diszkrét kíséretében. — Hát Ön nem vacsorázik — fuvolázta tremelóban a mama, miközben egy hajtásra kiitta az imént hozott korsó sört. — De igen — feleltem hüledezve a látattakon — a roszböffömet várom. Micsoda emberfaló családba kerülhettem, gondoltam magamban s azt vártam, hogy a mama rögtön iderendel egy hordó sört, mert újból intett a pincérnek. A pincér nem jött, hanem jött helyette egy vörös bajuszu, sovány férfiú, aki helyet foglalt a szomszéd asztal mellett és iszonyú pillantásokat lövelt felém. Úgy tettem, mintha nem venném észre, de azt észrevettem, hogy a hölgyek egy kicsit megzavarodtak. Épen a roszböfömet kezdtem fogyasztani, iszonyú szerelmi dühhel, amikor odajött a pincér s valamit súgott a vörös családnak. Erre egyszerre felkeltek, bocsánatot kértek tőlem, hogy most hirtelen távozniok kell, mert a papa elküldte a kocsit értök, vendéget kaptak. Erre én kénytelen voltam megbocsátani nekik, de azt mégsem tudtam megérteni, honnan tudta az a bizonyos papa, hogy ők ép a Wampeticsben vannak. Mondhatom, hogy teljesen kiábrándultam a vörös angyalból, mikor pedig a pin1? cér megcsinálta a számlát, teljesen elmúlt a kedvem a szerelemtől. De úgy kellett nekem, minek is kezdtem egy vörös családdal. Elkeseredésemben és a vörös angyalban való csalódottságomban arra határoztam el magamat, hogy véget vetek életemnek. Öngyilkos szándékomban visszamentem, ki a ligetbe. Éel akartam magamat kötni egy szép hársfára, de nem volt kötelem. Valami tóba ugrani pedig egyáltalán nem volt kedvem. Verejtékező homlokkal leültem egy padra. Egyszerre csak elém toppan ugyan az a vörös bajuszu férfi, aki a Wampeticsben a szomszéd asztal mellől végignézegetett. Most is erősen a szemem közé nézett. Jól láttam, hogy ebben a pillanatban vörös bajusza még vörösebb lett a dühtől, mely elöntötte az arcát és melyet ő fogcsikorgatás- kisért. Én azonban abszolúte nem ijedtem meg, sőt ellenkezőleg, a szeme közé vigyorogtam. A vörös bajuszu mérgesen a fülembe ordított : — Tudja, hogy ön most tüstént meghal ? Ezt igazán nem tudtam, — feleltem hidegvérrel. — Hát az sem tudja, hogy kinek a torkában van ön most? sziszegte még ingerültebben. — Nem én, fogalmam sincs róla.
