Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

Érmellék, 1913-08-16 / 34. szám

VI. évfolyam. Melléklet a „Közérdekéhez 33. szám. Érmihályfalva—Székelyhid, 1913. augusztus 16. Felelős szerkesztő SIMKÓ ALADÁR. Főmunkatársak: Érmihályfalva : VAJDA RUDOLF. Értarcsa: SZOBOSZLAY SÁNDOR. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. Emellek TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik Érmihályfalván és Szé- kelyhidon minden szombaton dél­után, a „Közérdek“ melléklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi György-tár 20. szám Kéziratok nem adatnak vissza Nyilttér sora 50 fillér, Érmihályfalva. Meddig rakják ránk a terhet?? Mig a megnehezedett élet mindennapi gondjai alatt nyögünk és minden törek­vésünk az, hogy bár valamit könnyithes- sünk terheinken, elkeseredve és lelkünk mélyéig felháborodva vesszük a hirt arról, hogy mindnyájunkat, az egész adózó polgárságot újabb és a legméltánytala­nabb, fölösleges teherrel akar jobban nyomorítani a vármegyei törvényhatósági bizottság. Jobb gondolat híjában azt találta ki, hogy Érmihályfalván, a község terhére községi állatorvosi állást kell szerveznie. A nem várt támadásra rögtön tiltakozás­sal felelt a derék községi elöljáróság és már be is adta feLbbezését ez ellen az újabb és teljesen fölösleges megterheltetés ellen. Mikor annyi fontos tenni való volna a községben, amikre ezidő szerint sincs meg a szükséges fedezet, egy egészen nélkülözhető állás szervezésével akar atyai gondoskodásáról bizonyságot tenni a törv. hat. bizottság? Igazán megható ez a figyelem, de ezidő szerint nem vagyunk rá érdemesek! Erre nem! Adjon községi ál­latorvost más, gazdagabb községeknek, nekünk elég egy is, a járási. Nincs tudomásunk róla, hogy a lovak lettek volna-e küldöttségben az illetékes fórumoknál ez ügyben, de azt hisszük, hogy polgárok nem igen voltak. Szeretnök látni annak az urnák a sok jószágát, amelyeket meggyógyítani nem elég a járás­orvos ! A statisztika szerint Érmihályfalván a 264 kisgazdának 120 drb felnőtt, 60 drb egy éven aluli marhája van. Ennyinek kell két állatorvos? Ha volna is 1—2 nagybirtokos a vidéken, akiknek talán tet­szenék is egy másik állatorvos is, azt nem hozhatják ide az ő kedvük miatt a pol­gárság terhére. Még nem tudjuk, hogy miféle szálak vezetnek el bennünket eb­ben a dologban az igazi okhoz, de ha ráakadunk, kímélet nélkül világosságra állítjuk. Annyi bizonyos, hogy itt nem a közszükségletre tekintenek, hanem valami magánérdekre. A községi állatorvosi állás szervezé­sére vonatkozólag a miniszteri rendelet is úgy intézkedik, hogy gazdag községek kötelesek felállítani, ha virágzó állatte­nyésztésükre van. Nem is tudtuk, hogy gazdagok va­gyunk ! Dehát hogy nincs akkor pénzünk? És hogy virágzik az állattenyésztésünk ? Lehet, ha a bogarak is beleszámítanak. *264 főldmives családnak csak nem sok 120 marha. Ha a nagybirtokosokéval együtt számítjuk, úgyis 1400 drb szarvas- marha van a községben. Abból naponkint 4-nek kellene betegnek lenni, hogy az orvosnak mindennap legyen valami dolga, nehát addig mit csinálna a járási állat­orvos ? A jó urak jóságából már igenis jó dolguk lesz az állatoknak Érmihályfalván, de azt gondolják meg, hogy mi lesz ak­kor az emberekkel?! S—y—r. Az érmihályfalvai rabbivalasztas. Szándékosan kerültük eddig e kérdést. Nem akartunk a különféle pártállása hívek­kel szemben állást foglalni, de különösen nem akartuk a két pártra oszlott izraelita hívőket cikkekkel befolyásolni, nehogy az a vád érhessen bennünket, hogy zászlóvivőjévé szegődtünk egyik vagy másik rabbijelöltnek. Ami bennünket most már felszólalások, de ostorozásra is késztet, az az a csúf játék, amelyet a Schön leld párt a nyilvánossággal üz, ahol a korteskedést olyan tőrre viszi, amelytől csak undorial fordulhat el minden tisztességes ember. Értjük alatta azt a meghurcoltatást, amely- lyel a tények teljes elferdítésével lehet üzleti érdekből, lehet csak azért, hogy elkedvetle­nítsék attól a küzdelemtől, amelynek világos és egyedüli célja az, hogy megküzdve a sö­tétség lovagjaival Érmihályfalván az izraelita egyház főrabbi széken olyan ember ülhessen, aki a mai modern kor követelményeit szem előtt tartva, megfeleljen annak a hivatásnak, amelyet az érmihályfalvai főrabbi állás meg­követel. Lapunk múlt heti számában már részle­tesen ismertettük azt a esődkérvényt, ame­lyet Schönfeld Benő volt bőrkereskedő ellen adtak be. Beadták azért, mert Schönfeld kereskedését | adótartozásban elárverezvén, a pénzintézet kö-1 vetélését veszélyezettnek látta s felelőssége [ teljes tudatában, kötelességének ismerte min- I dent megtenni veszélyezettnek látszó köve­telése biztositása érdekében. De meg kellett tennie azért is, hogy a részvényesek előtt tisztában álljon az, hogy ha követelését elveszti is, az intézet igazga­tósága megtesz minden lehetőt arra nézve, hogy azt biztosítsa és igy ne lehessen az intézet igazgatóságát könnyelmű hitelezéssel de még inkább meggondolatlan gazdálkodás­sal megvádolni. Amikor tehát a vezérigazgató a csőd iránti kérvényt beadia, csak kötelességét teljesítette, amelylyel tartozik az igazgatóságnak és részvé­nyeseknek egyaránt. Hogy az illető, aki ellen a csőd be lett adva, véletlenül az érmihályfalvai zsidó hí­vők egyrészének rabbijelöltje, az mit sem változtat a dolgon, mert a csődkérvény nem Schönfeld Benő rabbijelölt, de Shönfeld Benő \ borkereskedő ellen lett beadva a nagyváradi kir. törvényszékhez. De különben Schönfeld ellen nem csak j csődkérvény, de bűnvádi feljelentés is volt i beadva, több hitelezője részéről ami világo- ; san bizonyítja azt, hogy a hitelezők nem hajlandók szó nélkül tűrni és megtorlás nél- j kül hagyni a megkárosításukat előmozdító azon eljárást, hogy az értéket többszörösen meg­haladó árukészlet alig számba vehető adó­tartozásban lett elkotya-vetyélve, elárverezve. Aki ellen pedig előbb bűnvádi feljelentés, később csődkérvény lett beadva, annak rabbi­jelöltsége ellen küzdeni nemcsak szép és ne­mes hivatás, de kötelessége is minden olyan embernek, aki ad valamit egyházára, aki szivén viseli az egyház ügyeit s aki nem akarja azt, hogy ujjal mutassanak arra a hitközségre, amelynek élén egy olyan ember áll, aki ha tudomány dolgában méltó is atyja öröké betöltésére, de a sorscsapásai és hely­telen üzleti spekulátiók megfosztották attói, hogy a rabbi-i méltóságot betölthesse. De Érmihályfalván azok, akik — a rabbi állásból és üzletet szeretnének kovácsolni — ezt felfogni nem tudják és nem akarják. El­követnek minden lehetőt arra nézve, hogy céljaikat elérjék és- a bukott kereskedőt ül­tessék a néhai nagytudásu főrabbi örökébe, nem törődvén azzal, hogy árt e ez az egy­háznak vagy nem, emeli-e annak az egyház­nak tekintélyét, amely 228 családot vall ma­gáénak. Az a támadás is, amely a nagyváradi la­pokban Grosz Béla vezérigazgató ellen, mint a haladás után vágyó érmihályfalvai zsidó­ság vezére ellen megjelent, ennek a szövet­ségnek a müve, akik feledik azt, hogy Grósz Béla százakat áldoz az egyház céljaira és az egyházi adót egyáltalán nem fizetők bevoná­sával támadják azt a férfiút, aki megértve a XX-ik század intését, azt akarja, hogy az érmihályfalvai zsidó templomba oly férfiú hirdesse az Isten igéit, akit végzett tanulmá­nyai, reátermettsége de különösen feddhetlen múltja méltóvá tegyék a hit magasztos tanai terjesztésére. Grosz Béla bankigazgató a Schönfeld Benő Kizárólag saját gyártmányú bör-keztyük, valódi Párisi Reform Miderek, 5 K-tól 60 K-ig. Selyem és cérnakeztyük, nadrágtartó, ruhakefe, pénztárcák és fésűk. ......— Sa játkezüleg készitein a jelenkor legjobb sérvkö- töit, haskötőit, miiláb, mükezeit, (irigátorok, peszáriumok, gummifecskendök. mint női óvszerek). Gummi görcsér-harisnyákban nagy választék. Ha 1 K-át beküld, érte 3 darab minta-gummit küldök. Vitárins Sándor keztyüs és kötszerész-mester === Debrecen, Piac-u. 16. szám Alföldi-Bankpalota épületében. ------

Next

/
Oldalképek
Tartalom