Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

Érmellék, 1913-07-26 / 30. szám

VI. évfolyam. Melléklet a „Közérdekéhez 30. szám. Érmihályfalva—Székelyhid, 1913. julius 26. Felelős szerkesztő SIMKÓ ALADÁR. Főmunkatársak Érmihályfalva : VAJDA RUDOLF. Értarcsa : SZOBOSZLAY SÁNDOR. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. Emellek TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik Érmihályfalván és Szó- kelyhidon minden szombaton dél­után, a „Közérdek“ melléklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi György-tár 20. szám Kéziratok nem adatnak vissza Nyilttér sora 50 fillér. Érmihályfalva. A NVOMORUSAq vámszedői. Az Osztrák-Magyar Bank ezidei félévi üzleti eredménye kerek tiz millióval kedve­zőbb, a múlt év első felében elért eredmény­nél. Az akkori mérleg pedig máris hét mil­lióval mutatott nagyobb nyereséget az 1911. évinél. Az utolsó két év alatt ugyanilyen szédületes nyereség-növekedést lehetett arány­lag tapasztalni a többi nagy bankoknál, de a közép bankoknál is. Ezek az eredmények a tőke horribilis gazdagodásáról tanús­kodnak. Ilyenek láttára az ember megáll és kö­rülnéz. Es keresi a gazdaságban, az iparban és a kereskedelemben azt a nagy föllendü­lést, rohamos haladást, keresi ennek a há­rom közgazdasági tényezőnek produktiv mun­kája által előállott nagy értékeket, korszakos alkotásokat, amikor nyugodt lélekkel lehetne arra következtetni, hogy az önmagában le­hetetlen tőkét ezekben a produktiv munkák­ban való részvétel juttatja tisztességes, pol­gári nyereséghez. Keressük azt a boldog népet, melynek lelkes, ernyedetlen munkál­kodása oly nagyarányú gazdasági eredmé­nyeket teremtett, hogy abból számlálatlan, sok milliók jutottak az érdemes segítőtárs­nak, a tőkének is. Keressük a megelégedést, a nyugodtságot, amit — a tőke roppant si­kereiből joggal következtotve — a bizton meglévő, általános népjólót szokott okozni. De . . . egy pillantás az arcokra és bor­zasztó csalódásról kell meggyőződnünk. A magyar nép arcáról nem a megelégedés su­gárzik, hanem keserűség ri le róla; ajkáról nem az öröm hallelulája hangzik el, hanem az elégedetlenség, a nyomor jajkiáltása száll és ha az egyik rész hallgat is, nem azért teszi, mert az eredményes munka gyümöl­csében kezét dörzsölve gyönyörködhetik, ha­nem azért, mert a tapasztalt sok nyomorú­ság, a bensejében háborgó keserűség szorítja torkára a szót . . . Az alatt a két esztendő alatt, mig az Osztrák-Magyar Bank és a többi kis és nagy bankok olyan szerencsével dolgoztak, hogy folyton emelkedő nyereségtöbbleteket vág­hattak zsebre, a magyar gazdaság, ipar és kereskedelem, mint szerencsétlen pária síny­lődik ma is, azzal küzködött és küzködik, hogy a végleges sülyedéstől magát meg­mentse. Az egész vonalon a produktiv köz- gazdasági tényezők mindegyikében a meg­előző években a pangás, hanyatlás volt az általános, kétségbeejtő jelenség. A gazdál­kodó, az ipari és kereskedő világ ez alatt a két év alatt óriási anyagi és erkölcsi vesz­tességekről tudott csak elszámolni. Hol van hát a produktiv erőknek az a nagy föllendülése, az ennek nyomán kelet­kezett nagy nyereség, amiből — mint segitó társ — a pénz, a magatehetetlen tőke rop­pant nyereségeit egyedül szedhette volna törvényesen és tisztességesen? Nincs sehol a produktiv erők bénán működtek, a külső körülmények megkötötték és megriasztották őket: veszteséggel dolgoztak. A bankok „tisztességes polgári" hasz­nának tehát más eredete van. Honnan, ha a produktiv munkában nem látszik meg a se­gítsége? A maga tehetetlen tőke képes ne­gativ munkára. Hát, ebből a negativ munká­ból szerezte meg azt a horribilis hasznot. Amikor válságba jutott a gazdaság, az ipar, a kereskedelem, hát akkor a tőke világért sem sietett végezni kötelességét — aminek elvégzése adhat létjogosultságot a tőkének — hogy segítsen a szánandó állapotokon, a tőkének ez a romboló, negativ munkája já­rult legnagyobb mértékben ahhoz, hogy a gazdálkodó alól kicsússzék a talaj, az iparos kezéből kiessék a szerszám, csődbe jusson egy csomó kereskedő. Amikor a produktiv munkának a legnagyobb szüksége, akkor, — mint az utszélen vánszorgó koldusra a rabló furkosbottal — reárohant a falánk tőke az uzsorakamattal, kölesönfelmondással és kicsavarta a produktiv tényezők kezéből a létfentartáshoz nagynehezen összeszedett garasokat is. Hát igen: ebből ered a „tisztességes“, „polgári“ haszon. Ez volt a tőke az utolsó két év alatt. Tanyát ütött a nyomorúság útja mellett és fosztogatta a koldus betege­ket és épitett magának aranyvárakat. S ami a legmegdöbbentőbb a dologiján, hogy ebben a hadjáratban az Osztrák-Magyar Bank leg­elői vezetett és vezet, amint azt fényes ered­ménnyel zárult félévi mérlege mutatja! Eljegyzés. Gödény László nagykállói föld- birtokos, eljegyezte özv. Lénárd Péterné sz. Lovas Irén úrnőt, Lovas Károly érmihály- falvai nagybirtokos kedves és bájos leányát. Képviselőtestületi közgyűlés. Érmihályfalva község képviselőtestülete ma délelőtt 9 óra­kor rendkívüli közgyűlést tart. A közgyűlés tárgya: a 1913. évi költségvetésre hozott törvényhatósági közgyűlési határozat, 1910. évi zárszámadások jóváhagyása. A villany­világításra vonatkozó szerződésnek kiegészí­tése. Szegény Máv. Érmihályfalva község elöl­járósága megkeresést intézett az államvasu­tak debreceni üzletvezetőségéhez, amelyben kérte, hogy a villamos világítást vezesse be az állomásra is. Az üzletvezetőség az átiratra értesítette az elöljáróságot, hogy Érmihály­falva állomás világításának kérdésével a ne­héz pénzviszonyok miatt nem foglalkozhatik. Szegény Magyar Királyi Államvasut, még elérhetjük azt, hogy a mai üzleti viszonyok miatt csődbe kerül és országos gyűjtést kell indítani számára, hogy megmentsék a vég­pusztulástól. Rabbiválasztási mozgalom. Az érmihály- falvai izr. egyház hívői 80 aláírással kérvényt intéztek az egyház elnökségéhez, amelyben arra kérik, hogy az üresedésben levő rabbi állást mielőbb töltse be. Az elnökség még ez ideig nem döntött a kérvény felett. Tűzoltó jubileum. Lélekemelő ünnepély tette emlékezetessé Szalacs községére az 1913. évi julius hó 13 napját. A szeretet ünnepelt e napon. Az a felebaráti szeretet, mely 25 évvel ezelőtt a tűzoltóság zászlaja alá cso­portosította az embereket. Az azóta megerő­södött, virágzó „Szalacsi Önkéntes Tüzoltó- testület“ eme jubileumát a következő program­mal ünnepelte meg. D. u. 5 órakor támadási gyakorlat volt a Piac-téren. Ezt követte 6 órakor a díszközgyűlés, amelyen elnöki meg­nyitó beszédet mondott Márk Lőrinc parancs­nok, a testület 25 éves történetéről felolva­sott Cs. Nagy Dániel alparancsnok. A titkári jelentés meghallgatása után a diszközgyülést Márk Lőrinc parancsnok szavai zárták be. A diszközgyülés Fándly József székelyhídi ö. t. parancsnokot a testület alapítása körül kifejtett érdemeiért örökös disztagj.ivá válasz­tóba, Király Károly 20 éven át volt parancs­nokát díszoklevéllel, F. Albert József alpa- rancsnokot, F. Albert András szakaszparancs­nokot, Kovács Lajos szertárost, Nagy József gépmestert, Kondor József gépmestert, Léc András kürtöst, Tóth Imre ' dobost és Nagy Lajos raj vezetőt pedig 25 éves hü és önfel­áldozó szolgálataiért szolgálati oklevéllel tün­tette ki. A diszközgyülést társasvacsora kö­vette, melyen ősi szokás szerint egymást érték az emlékezés, a szeretet és hála érze­tétől sugallt felköszöntő beszédek, melyek legnagyobb résszé Fándly József, Király Ká­roly, dr. Andrássy Ernő, Márk Lőrinc urakat eltette. Részt vett az ünnepélyen Fándly Jó­zsef parancsnok vezénylete alait a „Székely­hídi Önkéntes Tüzoltótestület“, ennek fúvó zenekara, továbbá a „Derecskéi Önkéntes Tüzoltótestület“ küldöttei. Az impozáns, szép ünnepély másnap reggel ért véget s jó em­lékkel távozott, oszlott szét az ünneplő kö­zönség. Mozgószinház Érmihályfalván. Nagyobb vi­déki városokban kitűnő hírnévre szert tett uj Edison villany-színház kezdte meg e hó 20-án nálunk működését, mely egy csapásra megnyerte városunk finomult ízléssel biró kö­zönségének rokonszenvét és pártfogását. Az élet színpadján megjelenő víg, mulatságos avagy komoly és tragikus események, meg­kapó, érdekfeszitő történetek, mesék és re­gények a legfestőibb képekben, mintegy va­lóságban megelevenülve vonulnak végig sze­meink előtt és ragadnak velük bennünket. Sőt még az előadások után is sokáig kelle­mesen foglalkoztatják agyunkat és képzelő­tehetségünket. Különös kedves vonzóereje van ezenkívül az Edison-mozgószinbáznak abban is, hogy a fiatal Klieger Aranka a szünetek alatt gyönyörű mesteri hegedüjáté- kával mulattatja a hallgatóságot. A közön­ség állandóan lelkes tapsviharral jutalmazza Kizárólag saját gyártmányú bőr-keztyük, valódi Párisi Reform Miderek, 5 K-tól 60 K-ig. Selyem és cérnakeztyük, nadrágtartó, ruhakefe, ■■ pénztárcák és fésűk. —- — ... Sajátkezüleg készítem a jelenkor legjobb sérvkö- töit, haskötőit, müláb, mükezeit, (irigátorok, peszáriumok, gummifecskendök, mint női óvszerek). Gummi görcsér-harisnyákban nagy választék. Ha 1 K-át beküld, érte 3 darab minta-gummit küldök. Vitárius Sándor keztyüs és kötszerész-mester Debrecen, Piac ú. 16. szám 1 Alföldi-Bankpalota épületében. ------

Next

/
Oldalképek
Tartalom