Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1913-07-26 / 30. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK 1913. julius 26. 30-ik szám. Férfi cikkek: Zephir, turistaingek, rövid alsónadrág, vászon-, szalma- és posztó-kalap, nyakkendők, harisnyák, mellények, gummi- ooo köppenyek. ooo ! ! Uti-kosarak és bőröndök !! Tanulok fizetéssel felvétetnek. leg'olcso'b'ba.m. I Női és gyermek-cikkek: napernyők, fűzők, vászon-kalapok, divat női-harisnyák, gyermek-trikók és soknik, gyermek-ruhák és ooo kötények. ooo Gyermek-kocsik és székek!! Tanulók fizetéssel felvétetnek. jutalmául odadobták a nyomornak, a nélkülözésnek, anélkül, hogy a feleb- bezésben a polgármester ellen felhozott súlyos vádak tekintetében vizsgálatot rendeltek volna el. Még azt sem vették figyelembe, hogy Lobi abban az időben jött a városhoz, amikor még alig 200 korona volt a városi állatorvos fizetése, amikor a kibo- csájtott pályázati hirdetés többször meddő is maradt s igy ezért is hálával tartozott a város közönsége, a teljesen szegény embernek. De lehet-e hálára számítani ott, ahol a város élén oly ember áll, aki a feleb- bezésben felhozott súlyos vádakat nem meri felsőbb hatósága bírálata alá bocsájtani, aki agg korával, gyakori és gyógyíthatatlan betegségével. folytonos szabadságolásával, sokkal inkább reászolgált a nyugdijja- zásra, mint a kötelességét híven teljesítő városi állatorvos. Lehet-e ott igazságos elbírálást fel is tételezni, ahol az embereket születés, vallás szerint osztályozzák, lehet-e ott önérzetre számítani, ahol két pénzintézetnél szedik fel a felügyelő-bizottsággal járó tantiemekat, lehet-e nyugodtan látni a városvezetést oly kezekbe, ahol az indolentia csak nem régen is végveszéllyel fenyegette a város polgárságát?!! A felelet: Nem. Elérkezettnek tartjuk tehát azt az i időt, amikor a polgárság és Jnem a különféle befolyás alatt áló képviselőtestület, nyilatkoznék meg aziránt, hogy hajlandó-e j tovább tűrni ezeket ‘az állapotokat, amely a tönk szélére jutással feayegetik a várost és a polgárságot. A legközelebbi vasárnapok egyikén népgyülést hívunk *össze, amelyen foglalkozni fogunk ezekkel a kérdésekkel. A mérték bhtelt! Ütött a le- számolás órája! Nagykároly várost meg kell szabadítani a rokkantok és a klikkek uralmától. A korruptió el kell tűnjön a városházáról, hogy fokozottabb és uj erővel vegye kezdetét a polgárság jólétét előmozdító, tisztességes és becsületes munka. Szenzációs újdonság! 'Tm Royal kávéházban minden szerdán, szombaton és vasárnap mozielőadás tartatik. Változatos műsor! ‘.£3f SS- Belépti-dij nincs! A nagyérdemű közönség jóakarata támogatását kérve, vagyok kiváló tisztelettel: Braun Márton tulajdonos. Levél a szerkesztőhöz. Városunk egyik előkelő tisztviselője, akinek tollából lapunkban krónikás aláírás alatt gyakran jelentek meg rendkívül értékes cikkek, az alábbi levelet intézte hozzánk, a melyet azért közlünk, mert illusztráljaa mai szomorú állapotokat, amikor még a toll bátor harcosa is leteszi a fegyvert, félve attól, hogy az igazmondásért a hivatalos üldöztetésben lesz része. * * *- Kedves Szerkesztő Ur! Megkért engem t. Barátom, hogy ismét írjak a lap számára néhány cikkelyt. Természetem, sőt gyengeségem, hogy kérést nem tudok visszautasítani, megtagadni. Ez egyszer azonban, hiszem megbocsátja nekem, nem tehetek eleget kívánságának. Megmondom miért ? Egyidő óta kellemetlen érzés fog el, ha a vidéki, lapokat látom. Az egyikben okos cikkelyek olvashatók, hanem magunkon viselik a megrendeltség káinbélyegét. A másikban émelygésig űzik a személykultuszt, a nevetségességig dicsőítenek hótről-hótre urakat akiknek arra semmi szükségük sines. A harmadik csúppa óllozás, hü tükre egy már korábban megjelent lapnak. Az On lapja pedig üres szalmát csépel, mert az igazság sújtó szava előtt, süketek maradnak azok, akiket Ön teljes joggal, a polgárság iránti lelkesedésből, hírlapírói kötelességből támad, s akiknek súlyos beszámítás alá eső cselekedeteit EZÜST EREMMEL ES OKLEVÉLLEL KITÜNTETVE! Fog- és gyökérhuzás, fogtömés (blomb), arany-, ezüst-, platina-, porcellán- és cement fogak fehérítése, fogkövek eltávolítása, egyes fogakat és fogsorokat arany- és kaucsuk-betéttel vagy szájpadlás nél- :: :: :: kül arany koronákat és csapfogakat művészies kivitelben készít :: VALIIRA A1TAL, vizsgázott fogtechnikus* nevemet megörökíthessem a hálás utókor emlékezetében. Mikor a művészetek minden ágában ku- J darcot vallottam, egészen más húrokat kezdettem pengetni, t. i. a sport húrjait. (Ezt is szépen fejeztem ki, mi ? I) A ló-sport terén csak annyit értem el, hogy a lóversenyek intézősége hajlandó volt engem valamely versenyre benevezni. Azon a véleményen volt szegény, hogy nálam nagyobb lovat még Kisbér himes mezején (kérem ne értsenek félre) se lehet találni. Mivel azonban én ebben az ajánlatban némi maliciát véltem felfedezni, hát egyéb sportok után néztem. De sajnos, minden törekvésem hasztalan volt. Kénytelen voltam belátni, hogy a sorsharaggal egy anyahméhben születtem s már- már feladtam a reményt, hogy még valaha a nyilvánosság elé kerül a nevem. De mit tesz Isten ? A végső kétségbeesés eme perceiben akadt kezeimbe a „Helyi Kürt és Környezete“ cimü lap, mely vezércikkben méltatta a vasárnapi kulturünnep nagy fontosságát, nem feledkezve meg annak kimagasló pontjáról sem, a kugli-versenyről, mely egy sült libával karöltve fogja hirdetni urbi et orbi, a győztes nevét. — Te Radó — szólt. . .gamhoz — (én ugyanis mindig tegezem magamat, hogy önzőnek ne tartsanak) — Te Radó, ez épen neked való falat lenne 1 És a mikor igy szóltam magamhoz, nem a sült libára gondoltam, mint olyanra, hanem arra a dicsőségre, mely e kellemetes madárból ki fog sugározni és a mely végre is fejem köré fogja fonni az oly régen nélkülö- I zött glóriát. Szóval beneveztem. És azon a héten nem is tettem egyebet, minthogy treníroztam magamat. Végül már olyan ügyességre vittem, hogy akár mekkora sütni való tökkel eltaláltam anyósom homlokát, ami biztos jele volt szerzett ügyességemnek. Végre azután elérkezett a várva-várt nap. Már kora délelőtt megjelentem a verseny helyén és epedve vártam a zsűri megérkezését. Végül ez a pillanat is elérkezett. Elől jött Skrobák ur, a zsűri elnöke. Rendkívül hazafias ember volt. Most is nemzeti színekben jelent meg. Vörös orr, fehér kabát, zöld nadrág. ízlésesebb trikolort el sem képzelhetek. Utána a zsűritagok ötölve-botolva (t. i. már legalább öt krigli habzó sört ittak meg) és e felvonulás után az egész bizottság helyet foglalt a kuglipálya elején. Mit meséljek maguknak sokat. A versenyzők nagyrósze már a harmadik, negye- | dik kör után kilépett. Látták, hogy itt minden remény hiábavaló és épen ezért nem voltak hajlandók a közművelődés oltárára vetni a tizfilléreseket (ennyi volt ugyanis három dobás.) Végül már csak hárman maradtunk, akik három-három dobásra tizenötöt hoztunk össze. Szóval a döntő match elkövetkezett. Rám került a sor. Úgy éreztem magamat, mintha egész Európa szeme rajtam nyugodna, Az első döntő lökés pompásan sikerült. Csak a kuglipálya hátsó falát döntötte ki és merész driblizéssel egy a mezőn legelésző tehén furakodott neki. (Szegény alig adhatott aznap tejet. Már minthogy a tehén, nem a golyó.) Csekély negyedórái javítgatás után (hat koronával terhelték meg a tárcámat, t. i. annyival könnyítették meg) a pálya megint rendbe hozatott. Következett a második döntő, Az gyönyörűen ment. Merész és amellett negédes szökéssel kilejtett a pályából és a kuglizógyereknek két és fél záp- fogát kiszedte. Az állitónak üvöltését tiz koronával kellett elállitanom. A harmadik dobás az már igazán szépen sikerült. Csak a középső bábnak szelte le a fejét. (Szerény 1 korona.) No de sebaj! A végeredmény mégis nagyszerű volt. Három dobásra tizenhét báb, nem is számítva a kuglizó fiút és a tehenet. * Skrobáb ur ékes rigmusokban nyújtotta át a sült libát, megjegyezve, hogy ez annál becsesebb nyeremény, mert már a múlt va-