Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1913-07-05 / 27. szám

julius 5. 27-ik szám. 5-ik oldal. KÖZÉRDEK Ruhái fest és vegyileg tisztit Dauftel Sámuel villany- és gőzerőre berendezett intézetében = Nagykároly, Kölcsei-ut I. = a római kath. templom mellett: Alapi irtatott 1902. Telep: P&töfi-ut<59i A vármegyei és községi közigazgatás álla- j mositása ellen, mint értesülünk, nagyszabású országos de vármegyénkben is erős akció fog megindulni a legközelebbi napokban, amelyet i politikai pártkülönbség nélkül olyan törvény- hatósági bizottsági tagok és közigazgatási szaktekintélyek szerveznek, akik a jelenlegi kormány által tervbevett államosításba bele­nyugodni nem tudnak. Változás a tanári karban. A piaristák rendkormánya az áthelyezések ügyében újítást hozott be, a tagok már junius 29-én kapják meg a mutációt, mig ezelőtt a vakáció máso­dik felében kapták meg. Nagyon praktikus intézkedés. A helybeli főginázium tanári kará­ban következő változások történtek: Cseh Lajos áthelyeztetett Debrecenbe, Pap János Nagykanizsára, Bielek Ede Trencsénbe és Erdélyi József Privigyére. Helyükbe jöttek Vidákovich Dániel Kolozsvárról igazgatónak, Somogyi István Léváról, Schandl Béla Nyitrá- ról és Tőkés Lajos Nagykanizsáról tanárnak. Távoznak körünkből Tihanyi Béla tanár és plébánossegéd is, aki Kecskemétre prefektus­nak helyeztetett át Pallmann Péter helyébe, aki theologiai tanár és prefektus lett Kolozs­várott. Tihanyi Béla helyébe Zoboki Vince jön Rózsahegyről. A civil tanárok közül Sándor Oszkár és Deák Gyula távozik és helyükbe Bauer Osvald és Módi Mihály jön. A ház többi tagja megmaradt, úgymint: Récsei Ede házfőnök, Palczer Ernő rendi assistens nyug., Jakab Gyula, Srólf Gábor, Varga Ferenc, Haunstüdter József, Braneczky József és Szen- tiványi Béla. Megmaradt továbbá Knöbl Ferenc civil tanár iz. Mit akar békés Csaba ? Arról értesülünk, hogy a besózott főispán a legközelebbi me- gyegyülésen bizalmat akar szavaztatni Tisza István miniszterelnöknek. A bizalom politikai jellegű, tehát nem foglalkozhatunk vele. Csak az a megjegyzésünk a dologhoz, hogy nem bizalom kell ezeknek a biróilag panamásnak minősített urakrak, de só, szép tiszta jege- ces édes csengésű zalathnai só. Zavarok a vármegyei nyugdijszabáiyzat körül. Szatmárvármegye törvényhatósága a múlt év­ben a vármegyei nyugdíjalapnál mutatkozó hiányok pótlására a közművelődési alapból azon kijelentéssel, hogy a kölcsön az alap­nak visszatérítendő hozzájárulást sza­vazott meg, melyét, a belügyminiszter jóvá is hagyott. Időközben a törvényhatóság belát­ván azt, hogy a mindjobban igénybe vett nyugdíjalap rendeltetésének meg nem felel, újabban emelte a hozzájárulás össze­gét. A nyugdijszabályzatot időközben akként módosították, hogy az állami nyugdijszabály- zatnak megfelelően a lakbér is beszámitassék a nyugdíjba és azt jóváhagyás végett beter­jesztették a belügyminiszterhez. Most a bel­ügyminiszter megtagadta a szabályrendelet jóváhagyását azzal az indoklással, hogy az V40/ o hozzájárulás nem teríthető vissza, a közművelődési alapnak, mert törvények ér­telmében a nyugdíjalapra egyszer megszava­zott összeg ezen rendeltetésétől el nem von­ható. És most újból kezdődik az eljárás, el­tart 8—10 hónapig a közigazgatási eljárás egyszerűsítése legnagyobb dicsőségére. Szomorú statisztika. Szatmármegyéből az elmúlt hóban 358 keresetbiró ember vándo­rolt ki, ezzel szemben csak 6 tért vissza. Kit gyászol a fecskemadár... Dóczy József, az országos hirü dalköltő a fővárosban kedden délután főbe lőtte magát és meghalt. Tettének oka: gyógyíthatatlan idegbaj. Kit gyászol a fecskemadár ... ez a cime annak a borongós, mélabus dalnak, amely egy dallamokkal, költészettel teli lélekből fakadt s hamarosan népszerű lett országszerte. A dal szerzője, Dóczy József nincs többé: egy revolverrel főbe lőtte magát budapesti lakásán s a dalforrás örökre elapadt. A mo­dern ember sorvasztó, gyötrő betegsége, az idegbaj adta kezébe a fegyvert, amely hamar végzett az érdekesen fehérfürtü, fekete ba- juszu Dóczy Józseffel, a szomorú, gyönyö­rűséges magyar dalok megalkotójával, aki va­rosunknak is huzamosabb ideig volt lakója. Délután 1 órakor Dóczy József Krisztina- körut 8. szám alatti lakásán a zongorája mellett egy revolverből a halántékába lőtt. A lakásban csak a szobaleány tartózkodott. A dalköltő félesége, aki Mayer Guidó altábor­nagy leánya a kisfiával Lőcsén tartózkodik, ahol nemrég temették el Dóczyék legkisebb gyermekét. A szobaieány a fegyverdurranás zajára átfutott Dóczynak a szomszédban lakó sógorához, Szabó kapitányhoz, aki a men­tőkért telefonált. Mire a mentők megérkeztek, D óczy már meghalt. A tragédiáról táviratilag értesítették Dóczy feleségét. Az asztalon egy gyászkeretes levelet találtak, amely igy hangzik: Főbe lőttem magam, mert az idegba­jommal járó kínokat tovább elviselni nem bírtam. A könyörülő isten bocsásson meg nekem s adjon megnyugvást s boldogsá­got imádott, sokat szenvedett feleségemnek és árván hagyott fiacskámnak. Dóczy József, aki most 50 esztendős volt, Miskolcon született. Már kora ifjúságában nagy hajlamot érzett a zenéhez. Több nép­dalt szerzett, amelyek közül igen sok hama­rosan népszerűségre tett szert. Nevezetesebb népdalai a következők: Sötét erdő sűrűjéből, Felednélek, felednélek, de nem tudlak feledni, Nádfödeles kisházikó, Kit gyászol a fecske­madár, Nincs a pusztán rózsabokor, Daru madár útnak indul. Nagy sikert aratott a vidéken „Liliom Klári“ cimü népszínműve. A népszerű dalköltő tragikus körülmények között bekövetkezett halála országszerte mély­séges részvétet kelt. Az állatorvos és a podeszta. Megdöbbentő, egyenesen felháborító az a felebbezés, ame­lyet Lőbl Jakab állatorvos nyújtott be a vá­rosi képviselőtestülethez, a városi nyugdíj-. ügyi bizottság határozata ellen. Egész hal- , mázát sorolja fel a törvénytelenségeknek, amelyet személyes bosszúból és üldözésből követett el vele szemben Debreczeni István polgármester. Minden törvényes ok nélkül akarja megdijaztatni a még teljes testi erő­ben levő embert, de minden valószínűség szerint azért is, mert rendezetlen vallásunak tartja, ez pedig a podeszta nevében megbo- csájthatlan bűn. A felebbezés szerint oldalba rúgva a törvényeket, hozták meg Debreczeni és csatlósai a nyugdíjazási határozatot azon indoklással, hogy betegségével elhanyagolja hivatalát, holott a polgármester egyáltalán alig tölt pár órát naponta hivatalában és sokkal jobban reá szolgált a nyugdíjazásra, mint a kötelességtudó Lőbl állatorvos. Egyelőre ez­úttal ennyit a dologról, a jövő számban rész­letesen tárgyaljuk az ügyet. t Hírlapirodalom köréből. A „Szatmár- megyei Közlöny'* és „Nagykároly“ mungp lapok szerkesztését dr. Merts László la­punk egykori főmunkatársa vette át. Az állami dotáció. A m. kir, belügyminisz­ter állami dotáció címen a vármegye részére a f. évre: tiszti fizetésekre 3013L K, családi pótlékra 2067b K-át utalt ki. Egy érdekes pör. A „Vármegye*1 cimü- lap­társunk írja : Nem mindennapi pörbeír döntött tegnapelőtt a szatmári bíróság. A pör tárgya olyan szokatlan és talán a maga nemében egyedül álló, hogy érdemes vele foglalkozni- A személyek, illetve a szereplők neve mellé* kés, tisztán a per anyaga kelti fel az érdek­lődést. Egy igen jó hírnévnek örvendő szat­mári pénzintézet a jó múltban egy szatmári telektulajdonosnak 15000 korona kölcsönt szavazott meg házépítés céljaira. A telekkönyvi bekebelezés után a telektulajdonos hozzá- is fogott a ház felépítéséhez és haladt is az építkezés szépen, mig a silány pénzügyi viszo­nyok be nem állottak. A pénzintézet az épít­kezés arányában mindenkor kiutalta az egyes összegeket, azonban egyszerre csak beszün­tette az utalványozásokat, az építtető ennek folytán pedig az építkezést. A nehéz pénzügyi helyzetben más pénzintézet sem volt- hajlandó az építkezés iolytatására és befejezésére a szükséges összeget megadni, az épület tehát félig készen állott és áll mai nap is. Eddig még rendén volna minden, az ügy furcsa része csak most következik. A telektulajdonos s most már félig háztulajdonos kis habozás után s talán kétségbeesésében is, beperelte a pénzin­tézetet a megszavazott, de ki nem adott köl- csönöszszeg erejéig. S a bíróság tegnapelötti Ítéletében kötelezte a pézintózetet a még ki nem adott összegek kiadására. Mindenesetre nem hétköznapi per volt ez és élénk érdeklő­dést keltett a jogászvilágban. Azonban minden körülmények között jellemzi a mai siralmas állapotokat, melyek ilyen peranyagot szülhet. Hogy ezek után a telektulajdonos kártérítésért keresetet indit-e az intézet ellen, nem tudjuk, de nincsen kizárva ez sem. Hiszen a már igénybe vett összeg után biztosan fizette a kamatokat, háza lakható nem lévén, nem jövedelmezhetett neki. Hogy kárt szenvedett, az tehát kétségtelen tény. Gsak az a kérdés, hogy a pénzintézet belenyugszik-e az Ítéletbe, avagy megfelebbezi azt. Nehéz rossz világot élünk, mikor jó kamat mellett perrel kell kiutaltatni a megszavazott kölcsönt. Pedig volt idő, hogy a kölcsönvevő volt az ur és válogatott az ajánlatokban lefelé. A rendőrök és a fópodeszta. A városi köz­biztonság éhbérrel alkalmazott páriái tiszte­legtek Debreczeni István polgármesternél és kérték, hogy a városi nyugdíjazottak sorába való felvételük iránt beadott kérelmüket pár- tolólag terjessze a közgyűlés elé. Afőpodeszta azzal akart kitérni a kérelem-teljesítése alól, hogy nincs a városnak pénze (van bezzeg a BÚTOROK Háló-, ebédlő-, uriszoba és vendégszoba berendezés mindennemű styl- és minőségben van raktáron. Szaraz anyagból, kitűnő ipa­rosok által készitett mahagóni-, palisander- kőris-, cseresznye-, dió-, tölgy- és szilfából művésziesen kiállított, divatos #píí“* legegyszerűbbtől a legfinomabb kivitelig legolcsóbban óriási vá- ■■ ................... ...... lasztékban egyedül csak . Lö vy Rudolfbulorraklárában kaphatók Nagykároly, Széchenyi-utca Síw?“ Saját jól berendezett elsőrendű kárpitos műhelyemben a legdivatosabb kárpitos és díszítési munkák ízlésesen előállittatnak Szoazo/bsut és 'ÜLüxxepxi.a.p zárva!

Next

/
Oldalképek
Tartalom