Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
Érmellék, 1913-07-19 / 29. szám
VI. évfolyam. Melléklet a „Közérdekéhez 29. szám. Érmihályfalva—Székelyhid, 1913. julius 19. Felelős szerkesztő SIMKÓ ALADÁR. Főmunkatársak: Érmihályfalva : VAJDA RUDOLF. Értarcsa: SZOBOSZLAY SÁNDOR. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. Emellek TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik Érmihályfalván és Szé- kelyhidon minden szombaton délután, a „Közérdek“ melléklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi György-tár 20. szám Kéziratok nem adatnak vissza Nyiittér sora 50 fillér. Érmihályfalva. A szőlős Esztike Értarcsa Várkonyi Imre Éradony jegyesek. (Minden külön értesítés helyett.) Otto rriáin37és G-áuLospetri s e gr é l3rüs:ilSLt á* s ©,. Évek hosszú sora óta a tavaszi és őszi esőzések, valamint hóolvadások alkalmával az Ér folyó rendesen elöntötte az Ottomány és Gálospetri-i határ egy részét, de rövid idő alatt a viz leapadt, anélkül, hogy a gazdáknak nagyobb károkat okozott volna. Attól az időtől kezdve azonban, amióta az Érmihályfalvai Otto- mányi-uton a régi fahidakat elbontották és helyettük csőátereszeket fektettek le az úttestbe, a két község határa állandóan viz alatt áll, mert az Ér folyó vize nem képes a szűk nyílású átereszeken lefolyni .és szétterjed az Ottomány alsó részén levő földeken, valamint Gálospetri-i alacsonyabb réteken. A két község gazdaközönsége, akiknek kaszálójukat már több Ízben egész évre megsemmisítette az árvíz, két évvel ezelőtt kérelmezték a hatóságokat, hogy helyszíni szemlével állapítsák meg az átereszek vízlevezető képességének hiányát, hasztalan, sőt többszöri sürgetés sem vezetett eredményre, mert mindenütt a legteljesebb fokú indo- lentiára találtak. És az Ér minden évben elönti a határokat, százezrekre menő kárt okozva Ottomány és Gálospetri érdekelt birtokosainak. Az idei abnormis időjárás pedig valósággal árvizveszélylyel fenyegeti a lakosságot, mely ennél a kérdésnél tapasztalt nemtörődömség miatt, végkép el van keseredve és a felsőbb hatóságokat okozza az érzékeny károkért s biharmegye valóságos mostoha gyermekeként tekinti magát, akivel foglalkozni nem ér reá a vármegye közigazgatási bizottsága. Nem célja a cikknek támadólag fellépni a vármegye vezetőségével szemben, csak reá akarunk azzal mutatni arra, hogy ez a kérdés valóságos utvezetője a hivatalos bürokratiának, mert mindkét község vezetősége határozottan állítja azt, hogy a szorongatott helyzet dacára, hónapok óta nem fordult meg közigazgatási tisztviselő a vidéken, aki a kérdést tanulmányozta és a szorongatott gazdák segélyére sietett volna. A helyzet mindenesetre tarthatatlan cs a károsult lakosság gyors és erélyes segélyt kér. A marostordai árvízkároknál hasonló eseteknél a bíróság kimondotta azt, hogy kötelességmulasztás és hanyagság okozta az óriási károsodásokat. Ennél a kérdésnél feltételezni sem akarjuk azt, hogy a hatóságot bárminemű mulasztás is terhelne és éppen azért arra kérjük vármegyénk szereteti alispánját, hogy karöltve járásunk köztiszteletben álló főszolgabírójával szakértőkkel nézessék meg a kérdéses területet és különösen a betoncsövek vízlevezető képességének megállapításával, segítsenek az anyagi tönk szélén álló lakosság szorongatott helyzetén. Magunk részéről sajnálattal bár, de ki kell jelentenünk azt, hogy ha a lakosság érdekében kifejezett ebbeli kérelmünk gyors elintézést nem nyerne, újságírói hivatásunkból kifolyólag nem csak a magunk, de fővárosi laptársainkkal egyetemben teljes erőnkkel leszünk azon, hogy a kérdést kellő megvilágításban állítsuk az ország közönségének bírálata alá. Gondolkozzunk csak egy kicsit. Az érmihályfalvai rabbi választáshoz. A mindinkább nagyobb mérveket öltő, rideg tények hatása alatt állok még, midőn e sorokot irom és önkéntelen bár, de ott találom magam a középkor szellemviiágában: a képmutatás, az ámítás, a félszeg- és tökéletlenség korában. Múmiákat látok lebegni körülöttem és fölöttem, élükön egy vezetővel, aki, mintha biztatatna, hogy viszi őket az Eldorádóba, honnan száműzve van Lucifer, nincs bünhödés, csak üdvösség és ők hisznek szentül, hisznek vakon, követve őt, anélkül, hogy meglennének győződve, nem vezeti-e őket tévúton, nem viszi-e őket az elkárhozás, a megsemmisülés és a tespedés hazájába. Értelem nélkül cselekszenek, mert hisz nem tudnak gondolkozni; nem tudják megkülönböztetni a jót a rossztól, a célza- tost a céltalantól. A mentor röhög, a barom nép, hogy követi őt; ő eltűnik és ők ott találják magukat a keserű csalódás, a tehetetlenség és a végelpusztulás honában, eltávolodva hazájuktól, ahol még remélhették a I föltáinadást, az üdvözülést, de csak azért, mert megengedték, hogy csendes magányukba betörjön valaki, aki belügyeikbe avatkozik és csábos szaival az értelem magyarázatnélküli igék meghallgatására, a babonára és az ezzel járó kóborlásra ösztönözte őket. De hogy rátérjünk a tárgyra gyerünk közelebb hozzá és emlékezzünk meg még- egyszer arról a súlyos, pótolhatalhan veszteségről, ami az érmihályfalvai hitközséget fanatikusan szeretett, közkedvelt főrabbijának elvesztése által érte. Talpig ember volt. Nemes minden izében. Boldogságot csak Izrael fiaival együtt tudott elképzelni. Ez a szív csak akkor fájt, mikor ők nyögtek a fájdalomtól ; lelke csak akkor örült, mikor ők örültek. És most halt meg a tettek viharában, árjában a létnek, midőn erősen kezében tartotta a gyeplőt és rendezni akarta az oly régen izgalomban tartó alrabbi kérdést, amelyvek elintézésével megelőzte volna a mostani ádáz küzdelmeket, mert tudvalevőleg egyik fiát akarta, mint alrabbit funkció- náltatni, ami persze azt vonta volna maga után — bár nehézségek árán, de az úgyis eléggé ellentábor erőmegfeszitésével, hogy a most megüresedett állás betöltésére idegen személyt hívjanak meg. Az ő halálával mindez meghiúsult és csodálatos, még mielőtt átadták földi maradványait a föld anyának, szeplőtlen elszált lelke még alig foglalt helyei ott fent a többi szentek glóriával környezett asztalánál, már fehér ivek jártak kézről-kézre, a korteskedésnek undok, röpke frázisai száltak szájról-szájra és ügyes kezeknek sikerült a híveknek a többségét megnyerni arra, hogy az elhunyt székébe fiát, Schönfeld Benjámint ültessék. Ezt kérdezzük mi most: miért nem ? Ami a becsületet, jóravalóságot, szóval: az embert illeti, eddigi karierje minden kritikán felül áll, dogmatikai dolgokban pedig atyja tanítványa volt, aki igyekezett őt gyermekkorától kezdve: a talmud, a hit és az erkölcs tanaiban jártassá tenni és fáradsága meghozta a várt eredményt. Ha róla beszélünk, csak mint egy nagy tudósról szólhatunk, kinek fizikuma is megegyezik istenben boldogult atyjáéval. Hja 1 de a nyomban megalakult ellenzék másképp vélekedik., Neki szónok kell, aki a szívre hasson. O nem akarja múmiaként értelem és magyarázat nélkül követni men- torját a kétes utón. Neki érvek kellenek, melyeknek hallatára csendes boldogság költözik a lélekbe és ott a vallás utain való kitartásra, haladásra ösztönöz. És ilyen képességeket nevezett egyénnek — mint ők mondják, — legjobb akaratuk mellett sem Kizárólag saját gyártmányú bör-keztyük, valódi Párisi Reform Miderek, 5 K-tól 60 K-ig. Selyem és cérnakeztyük, nadrágtartó, ruhakefe, — pénztárcák és fésűk. == Sajátkezüleg készítem a jelenkor legjobb sérvkö- töit, haskötőit, müláb, mükezeit, (irigátorok, peszáriumok, gummifecskendök, mint női óvszerek). Gummi görcsér-harisnyákban nagy választék. ZOLÍK' gumink gyári lerakafa, hol viszont ^eladók eredet gyári áron kapják. Dtc. 4, 6, 8 *0, 12 k. Ha 1 K-át beküld, érte 3 darab minta-gummit küldök. Vitárius Sándor keztyüs és kötszerész-mester == Debrecen, Piac-u. 16. szám ■ — Alföldi-Bankpalota épületében. ——-
