Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1913-12-20 / 51. szám

december 20. 51-ik szám. KUZERDEK 5-ik oldal clcsozx s!k:a,x Trásárcrni, slz keresse fel Franki MárkuszGr. Károlyi György-téri ruharaktárát ahol a legnagyobb választékban legjutányosabb árak mellett szerezheti be a téli idexiyliez sz’üüsség'es Tanulók :: - felvétetnek, támogatásukkal lehetővé tették a népkonyha idei megnyitását is. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kegyelet szavának is kell hangot adnom e helyen, a gyásznak, a fájdalomnak. Mert itt e helyiségben most egy éve hangzott el utoljára a szegények támogatása, a szeretet gyakorlása érdekében édes szavú lelkipász­toruk lelkesítő, könnyekig megható, bölcs gondolatokkal teli, szép megnyitó beszéde. Negyednapra rá kilehelte tiszta lelkét . . . Itt c helyiségben tartotta utolsó beszédét. Az általános emberszeretet, a jótékonyság volt az utolsó kívánsága, amit örökségül reánk hagyott . . . Kint nyugszik immár a sírban. A polgári időszámítás szerint ma van halá­lának évfordulója. És midőn ma a gyászos esemény óta először gyülekezünk össze itt, ahol O az eszmének, az igazságnak és sze­retetnek szentelt pályafutását úgyszólván be­fejezte, illőnek kell tartanunk, hogy mély meg- ilietődéssel és szomorúsággal emlékezzünk meg a nagy és pótolhatatlan vesztességrői, mely elhunyta által bennünket, e intézményt, minden szép és nemes ügyet étté. ígérjük, hogy örök hálánk és kegyeletünk jeléül a szegényekért síkra szálló szavai, melyek e helyiségben és a népkonyha érdekében hangzottak el utoljára mindig buzdítani és serkenteni fognak bennünket a további mun­kálkodásra a szükölködők és nélkülözőkért. Dieső szelleme lebegjen védőangyalként e intézmény, a népkonyha felett, valamint életé­ben is a népkonyha képezte érdeklődésének és szeretetének egyik kiváló tárgyát. Áldás dicső emlékének ! És Ti, kedves embertársaink, akiket mi terített asztalunknál mint testvéreket szeretet­tel üdvözlünk, lakjatok jól és váljon egész­ségetekre az ízletes, jó szívvel és szeretettel fűszerezett táplálék. Érezzétek magatokat itt otthonosan. Fogyasszátok lelki nyugalommal, megelégedettséggel mindennapi ebédeteket. Mert aTi j óllá k ottságtok aTi megelégedettségtek lesz a jóltevők legnagyobb jutalma. Ne ne­künk, embereknek, mint inkább mindnyá­junk Istenének adjatok ájtatos imátokban ebéd előtt és után igaz hálát, hogy meggyuj- totta az emberek lelkében a szeretet világitó fáklyáját, hálát, hogy végtelen kegyelmében megajándékozott bennünket a jóság és kö- nyörületesség örök fényességű drága kövé­vel, hálát, hogy vannak még emberek, akik nem azt keresik, ami az embert embertársától elválasztja, hanem szent igyekvéssel magasz­tos vallásunk értelmében szítják és élesztik a szeretet összeforrasztó lángját, hogy leper­zselje és örökre megsemmisítse az önzés ál­tal emelt mindenféle mesterséges elkülönítő korlátot Isten dicsőségére és az emberiség boldogulására ! Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az „Izraelita Nőegylet“ nevében üdvöz­löm mindazokat, akik szives megjelenésükkel a mai megnyitási ünnep fényét emelni mél- tóztattak, szeretettel üdvözlöm a népkonyha mindennapi vendégeit a nagyokat és kicsi­nyeket. A népkonyhát megnyitottalak nyil­vánítom. Lelkes, szívből jövő éljenzés kisérte a közönség • soraiból a gyönyörű beszédet, melyért egy rongyokkal borított, teljesen is­meretlen koldus, könnytelt arccal mondott köszönetét. Ezután kezdetét vette az ebéd kiosztása. Három bájos fiatal leány : Hegedűs Mar­git, Markovits Manczi és Reiter Sári szol­gálták ki a tél 46 nyomorultját, apró csé­székben meleg levest, húst tettek elibük, a melyet mohón fogyasztottak, el az éhségtől elgémberedett koldusok. Gyönyörű, magasztos, festő ecsetére való kép volt ez s aki látta, az nem felejti el soha. * * * Szivünk mélyéből, tisztelettel és az em- berszereteten alapuló hálával üdvözöljük a nőegylet vezetőségét nemes tettükért és arra kérjük, hogy folytassák továbbra is azt ma­gasztos hivatásukat, amelynek célja meg­menteni a tél nyomorultjait, nemcsak az éh­ségtől, de az erkölcsi elzülléstől és a bűn fertőjétől is. Szivei tutlomáswl S „FILLÉRBANK“ == mint szövetkezet == VILévtársulata 1914. január 1-én nyílik meg. Beiratások 1913. évi november 1-től a bank helyiségében eszközöltetnek. Ezideig 1400 tag tartozik az intézet ■ ■ kötelékébe. ■ Mell betétek után 6°|0 kamat téríttetik me|£* Egy betét 50 fillér. »Színészek Nagykárolyban. A régi világ költészete, varázsos bohém­világ ! Színészek jöttek a városba. Hamar ürí­teni egy csűrt, festeni a deszkát, kölcsön egy zsinóros dolmányt, egy csizmát, egy fringiát a hősszerelmesnek, vagy. pruszlikot, kendőt, se­lyemszoknyát a primadonnának. Lázban a vá­ros. Bort, szalonnát, füstölt kolbászt, kinek I mije van gyorsan elő vele. Sovány a társaság, éhes és szomjas. Egyedüli reménysége a kö­zönsége, meg a szive büszkesége, parádés pri- tnadonája, akinek a sikerétől függ a holnapi ebéd. Azaz hogy pardon . . . Ötven évvel ezelőtt. Ma már mindebből csak annyi igaz, hogy szi- i nészek vannak a városban. Ők még valójukban j a régiek. Hanem a csűr helyett már modern kőszinház várja a publikumot Nagykárolyban, s a múlt esztendőből ismerős igazgató, kissé megváltozott, de jól szervezett társulatával. Ezeknek már nincs szükségük se szalonnára, se dolmányra, se szoknyára, ezek a mai pub­likumtól nem várnak egyebet, mint egy kis érdeklődést, részvétet, melegséget, de azt azután joggal várhatják és várják is. Ma már nincs szó áldozatról, csak a publikumnak sa­ját érdekéről, szórakozásáról, gondjának-bajá- nak telejtetéséről. Ezt nyújtja a publikumnak a társulat, s mi ez, ha nem a közönség ér­deke ? Elsőnek a „Cigányprimás“-t adták. Becsben készült ez a darab, de a magyar földről sza­kadt, tartalma, muzsikája, éppen, mint a szer­zője, aki budapesti ember és úgy látszik, a lelkét itthon felejtette, vagy ide sirt vissza, mert nagyon a leikéből fakad az, ami hazafele mutat. Tudnivaló, hogy mindenütt jó, de leg­jobb Pesten. A darabot ismertetni nem kell. Szájról-szájra jártak a melódiái, s ebben ez a fő. Az előadás elé némi idegenkedéssel, elő­ítélettel tekintettünk, mint aki semmi jót se vár, az már csak kellerneson csalatkozhatik. Azt hiszem, hogy így járt velük a közönség. Nem kapott Isten tudja, milyen eredeti mű­vészi alakításokat, hanem apródonkint beleme­legedett az előadásba, együtt érzett, együtt játszott a szereplőkkel, nevetett, tapsolt, uj- rázolt — ez már tisztán a színészek érdeme, tudnak hangulatot, kedélyt varázsolni, élénksé­get teremteni, a játékba, a közönséget tüzelni, részvétre késztetni. Mit kívánjunk többet? Rossz májak és savanyu tüdők elnémulnak a közönség kacagása között. Tombor Olgára, a primadonnára, még egy | szerep vár a cigányleány szerepen kívül. Le- j gyen a közönség kedvence, parádés primadon­nája, melegítse, vonzza a színházhoz. Nem rossz szerep, s én hiszem, hogy sikerülni is fog megfelelnie neki. Sürü és jól megérdemelt tapsokból, meg ujrákból következtetem ezt. * Bródi Irént, a Juliska csengő hangú szemé- lyesitőjét a publikum szintén sokat tapsolta, karcsú alakját gyakran idézte a függöny elé. Neményiné, a nagykárolyi közönség kedves is­merőse hervadt virágot adott, szerepét megha­zudtoló fiatalos könnyedtséggel és üdesóggel. Gaston a fiatal grófnak a személyesitőjét, Váradi Izsót jó kedélye, elevensége tette ked­vessé a közönség előtt. De hogy el ne feled­kezzünk a főhősről, a cigányprímásról se, akit Gáspár Jenő adott sok közvetlenséggel és hu­morral, ő volt az okozója a legtöbb kacagás­nak, ő volt az est hőse. A többiek is mind, akiknek a darabban szerep jutott, derekasan j kivették a részüket a munkából, meg a taps- , bői, de ezt már ossza el köztük, aki jobban ! tudja. Második este „Eaun“ került a színpadra. Ügyes, hatásos cselekményével, szesonikai ren­dezésével, rajongó természetimádó eszméivel nagy hatást tett ez a darab Budapesten; elő­POROSZ F CTO-SZENET a legjobb minőségben, TT T» ä TI Iz 1 TV p 7 c a vaskereskedésében Nagykároly, legjutányosabb árak mellett T él U K X £á ö IX (Makay-ház. vásárolhat. Nagyobb mennyiségben való vételnél a szenet házhoz szállítom. Nagy raktár folyton ÓgÖ Meidinger ŐS Vaskályhákban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom