Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
Érmellék, 1913-12-06 / 49. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDErv 1913. deczember 13. 50-ik szám. ■ X krilcg-r annixi szalon cztnliorlsa csak 2 korona Karácsonyi cukorkák és díszek Kugler,. Heller és Shmidt bonbonok nagy választékban Gyümölcsök : Nagybányai alma. Almeriai fizöllő. Datolya. Malaga. Füge Krünella stb. Schnell Imre csemegeüzlete Magyar és francia Cognak. Asztali, Tokaji, Palugyai és Jalics borok. Törley pezsgőborok: Keservé, Casinó és Talisman. 1 IMI Nagykároly, Kölcsey-utca 1. |B| Faponta friss virsli és íölvágottdk- • Tescheni Andrássy teavaj. Telefon 80. szám. ■ ■■■■ megrendelések azonnal eszközöltetnek. Illll nult el szemeink előtt a közelmúlt napjaiban. A részvénytársaságok közzül alig van olyan, mely a jelen időben a pénzkrizis kényszerének nyomása alatt a törvényes kamatlábat különböző címek alatt meg ne duplázta volna s igy igen sok kölcsönöző lett földönfutó pária. S mi volt eme kényszerítő helyzet oka ? ... a túltengő viszleszámitolások. A tenger félelmesen zugó nagy ereje, apró cseppekböl áll. Vezessük, rakjuk össze a szétszórt erőket s kész az impozáns vár. A jegyzők országos testületé egy központi bankot létesített ugyan, de ez az alkotás hibás mert magasban lett kezdve alapozás nélkül; annak az összeolvasztása, egészséges felszabadulása is e megyei csermelyek összefutásától várható. Alapítsuk meg tehát a községi jegyzők, közigazgatási tisztviselők, községek és városok bankját s ebbe a részvényeken kívül helyezzük bele a községek betéteit s magán betéteinket, akkor oly megingathat- lan pénzintézetet alkotunk, melyre íeltar- tott fejjel nézhetni fel s erre szükség van, mert a közérdek szempontját; egyesek jogosulatlan magánérdekeinek kielégítését célzó túlhajtott önhaszonnak, kitenni nem lehet. Ébredjünk fel tehát eddigi nemtörődömségünkből és alkossunk nemcsak magunk, de községeink, városaink és reális kölcsönöket igénylő embertársaink javára és sokak megmentésére. * E nagyszabású fontos kérdés már egy éve született meg és foglalkoztunk vele, de akkor az idő igen kedvezőtlennek mutatkozott. Javulván az állapotok akkor ki nem adott tervezetünket most közrebocsátjuk: Alapítási okmány. Abból a nyomasztó hatásból kiindulva, mellyel a pénzkrizis a szükségei szenvedő két de főként a tisztviselőket sulytotta, arra az elhatározásra indított minket, hogy a : Szatmármegyei Községi Köejeggzöle és Közigazgatási Tisztviselőit Ban/tjá pénzintézetét megalapítottuk. Intézetünk megalapítására vezetett ama körülmény is, hogy. a községi és körjegyzők országos bankja már- megalakult, de amely nagy terepén 1 fogva a perifériális érdekeket ellátni nem képes és a mi kezdeményező lépésünk ama reményre is jogosítja az alapítókat, hogy j az ország többi megyéi hasonló alakulatokban az öusegélyezés mellett majdan az országos jegyzöbank keretébe beilleszkedve az egész országra közjótékonyság és fejlettségnek kut- forrását képezi. Jelen pénzintézetünk célja tehát reális alapokon, függetlenül a pénzpiac esélyeitől kölcsönöket nyultani és pedig elsősorban községi jeyzők és más közigazgatási tisztviselőknek, valamint községeknek. És célja megmenteni ezen intézetnek a megszorullakat a kizárólag nyerészkedési alapra fektetett pénzintézetek sokrendü címen felszámított és a törvényes kamatokon elbirhatlan összegben felülemelkedő : flzettség alól, szóval anyagi téren úgy a testület egyetemének, mint a községi jegyzők és más tisztviselőknek otthont teremteni. A kizárólag kereskedelmi alapra fektetett pénzintézetektől, melyek jelen válságos voltát a túltengő visszleszámitolások okozták, intézetünk elter és alapját a részvény és betétekre helyezi s visszleszámitolást csakis a meg nem igatható alap erejéig eszközöl. . Törlesztések rendén a törvényes kamatokon .kívül költségeket semmi címen nem szed és a kölcsönfelvételkor is csupán értekesitési dij cimeh az üz- ' leli költségek és tartalékalap javara fordítandó egy százalékot. Kibocsátottunk ezen intézetünk megalapítására 500 drb 300 koronás részvényt, melynek teljes jegyzése esetén fenntartjuk magunknak alapítók a jogot, hogy ezen mennyiséget 1000 darabra emeljük. Az alapszabály tervezetet a részvények jegyzése után terjesztjük a részvényesek gyü- I lése elé, azonban fenntartjuk magunknak a jo- ! gat arra nézve, hogy az igazgatóságot és felFogászati műterem Nagykároly, Könyök-utca 11. szám. Készítek a gyökér eltávolítása nólkül- is: természetim fogpótlásokat aranyban és vulkánit kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások u. m.: aranvüiüak. sorGüaK. uSapiG^aÁ ct i6^mavg s z i ■ esebb kivitelben. Foghúzás. Fogtömés. László Jenő vizsgázott fogtechnikus. Az ezredes szárnysegéde lóháton odaérkezik, közeledik őrnagyunkhoz és mond neki valamit. — Előre 1 kiállt az őrnagy. A zászlóalj megindul, azután az ellenség oldala felől leszáll a lejtőn. Egy helyen az utolsó csapat egy kis emelkedésre jut és én a távolban, a fákon át, valami mozgást, valami villogást látok.. . Ugyanabban a percben egy irtóztató csattanás és jobbról, balról, fölöttünk, előttünk, mindenütt éles süvöltések, pár lépésnyire tőlem isszonyu kiáltások, a távolban egy nagy fehér füstfelhő, s aztán ismét egy hatalmas szózat: Szuronyt szegezz ! Egy lelkesült üvöltés, s a zászlóalj előre törtet, gyorsan, rohamlépésben; nem látni mást csak füstöt, uj csattanást uj süvölté- seket; előre, előre . . . Állj! Megállj-t fuj a trombita. Hol vagyunk ? Hol az ellenség ? Mit csinálnak ? Mekkora füst! A zászlóalj szét van szóródva, Ott egy ház áll. Mintha lődöznének belőle. S a puskaropogás közt újra hallatszik a kiáltás: Szuronyt szegezz ! A zászlóalj előretörtet . . . hova megyünk? merre járunk? Semmit sem látni. Hah 1 ott egy kapu — bezúzzuk. Egy udvar, ellenség, egy rászló — bátorság — rajta! A zászló körül élő bástya, tele mozdulatlan szuronyokkal. Az első sor hamar elbukik, de a többieken, akik állnak mint oszlopok, megtörik a támadók dühe s most záporként hullnak a csapások, melyet csak érezni, de látni nem lehet; a szuronyok kereszteződnek és élesen összecsengve ütődnek egymáshoz, szilánkokra törve recsegnek a puskák, szörnyű, fojtott hangú üvöltések, li- hegés és nyögés, amint nekicsap egyik a másiknak, a fegyvereket már most csak égnek tarthatják, a tömeg mindinkább össze- gomolyodik, már csak dulakodásról lehet szó. A tér elesettekkel van fedve, s a zászló körül mindinkább kisebbedik a csoport. A. zászló védői végre kimerültek. — Adjátok meg magatokat 1 — kiáltanak a mieink. — Nem ! — felelnek azok fojtott hangon. — Meghalunk. Egyszerre harsány kiáltástól hangzik vissza az egész ház. Ugyanabban a percben a goinolyból egy olasz katona alakja válik ki, az ellenség zászlajával a kezében, büszke, magasra emelt fővel, rongyosan és vé rezve^ — Éljen 1 dörgi száz torok a ház minden részéből. S' most trombita harsogás hallatszik. — Mi ez ? Mi történt ? Takarodó ? Hogyhogy ? Lehetetlen . . . Csend 1 S megint megszólal a trombita, őrnagyunk felkiált: — Vissza! Hátrálunk 1 — Hátrálunk ? Mi ? Most ? Miért ? Tévedésnek kell lennie; hisz az lehetetlen. De már künn vagyunk a házból, s az őrnagy odamutat az útra, melyen a többi zászlóalj már visszafordult. — Szent Isten ! Jaj, jaj! Hátrálunk . . . Kapitány ur, kapitány ur, az Istenért, mért hátrálunk? Jaj, miért kell most hátrálnunk? A kapitány nem szólva semmit, az ellenség oldala felé fordul és kiterjeszti karját a síkság felé, mintha mutatni akarna valamit. Odanézek . . . Végtelen hadoszlopban jön az ellenség mögöttünk, elveszve a rónaság mérhetetlen zöldjében. — De kapitány ur 1 kapitány ur ! Hát a többi hadtest ? a többi badoszlop ! hol vannak ? mit csinálnak ? miért nem jönnek ? — Hm 1 felelt ő, vállat vonva. — Hát vesztettünk ? Vesztettünk, mi ? kiáltottam kétségbeesetten. — Úgy látszik. — Oh, én szegény hazám 1 sóhajtottam. Földre ejtettem kardomat ... és sírtam mint egy gyermek. Egy köbméter I. ó. cserhasáb tűzifa 9 kor. 50 fillérért kapható Hers- kovits Hermann fakereskedőnél Nagykárolyban.