Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1913-12-06 / 49. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK 1913. deczember 6. 49-ik szám. Ruhái fest és vegyileg tisztit villany- és gőzerőre berendezett intézetében. = Nagykároly, Köicsei-ut I. = a római kath. templom mellett. Alapiittatott 1902. Telep: Petöfi-ut 59. azt gondolta, hogy felesleges, avagy fényűzés. Mindenki elvonta magától azokat J az élvezeteket, melyekhez pedig ezideig hozzászokott. De vájjon a jótékonyság nem-e fényűzés sokak szeme előtt?! S vájjon nem épen a pártolásra érdemesek sinylik meg leginkább ezeket a válságos időket?! Jön a tél! S minden komorsága, zordsága ez évben kétszeres veszedelemmel járhat. Tudjuk, sőt reméljük, hogy jótékony intézményeink minden tőlük telhetőt elkövetnek a szokatlan nagy nyomorúság leküzdésére, minden erejüket megfeszítik, hogy segélyre szorult gyá- moltjaik ré-zére kijutassák megérdemelt alamizsnáikat, de vájjon ki biztosit arról, hogy jótékony intézményeink anyagi ereje nem roppan-e össze, a nagy szükséglet következtében ? ! A társadalom s az. illetékesek kötelessége felemelni azokat, kiket a kegyetlen sors önkénye a porba sújtott. Ne tekintsük ez esztendőben a jótékonyságot olyan fényűzésnek, mely idén, épen a közgazdasági viszonyok mostohasága következtében mellőzhető, hanem hazafias kötelességünknek tartsuk segíteni a szerencsétleneken, a gyámoltalanokon s azokon, akik saját erejükből nem tudnak védekezni egy természetes, de mégis kellemetlen természeti jelenség ellen. Itt van a tél, itt van újra... S mi szomorú lemondással, félelemmel tekintünk elébe... Szenzációs újdonság! minden szerdán, szombaton és vasárnap mozielőadás tartatik. Változatos műsor! SS* Belépti-dij ninesl A nagyérdemű közönség jó- akaratu támogatását kérve, vagyok kiváló tisztelettel: Braun Márton tulajdonos. Mi van a vármegyei telefonhálózattal ? — A vármegyei telefonhálózat ügye. — Vármegyénk törvényhatósági bizottságának ép 4 év előtt tartott közgyűlésén szóvá tétetett a vármegyei telefonhálózat létesítése és vármegyénk szeretett alispánja akkor kijelentette, hogy ez érdemben már legközelebb megteszi a szükséges intézkedéseket. Négy óv eltelt^ de a vármegyei telefon- hálózat ügye úgy látszik teljesen elaludt és ez teszi köteleségünkké, hogy a vármegyei telefonhálózat kérdésével újra foglalkozzunk és azt sürgessünk. A közlekedési eszközök fejlődése nemcsak a kereskedelem s ipar, a forgalom alakulására van átalakító hatással, nem kerülheti ezt el a közigazgatás sem, mely az előbbivel szoros kapcsolatban van. A rohamosabb kifejtés, a szövevényesebb életviszonyok gyors és azonnali intézkedést kívánnak. A közviszonyok kiemelkedvén a korábbi egyszerűségből és igénytelenségből, erős követelményeket hárítanak a közigazgatást végző férfiakra. Egyik a legfontosabb követelmény a közigazgatás gyorsaságában áll. — Az ügyes-bajos dolgokat hamarosan kell elintézni, "felmerülő kovkrét esetben azonnal kel intézkedni, ha akarjuk az orvoslást. Ez magával hoza, hogy a közigazgatási hivatalok, hatóságok és közegek egymással gyorsan és lehetőleg közvetlenül érintkezzenek. Az érintkezés közvetítésére ma a posta és részben a távirda áll rendelkezésre. Azonban ez intézmények minden ócsárlása nélkül állíthatni, hogy a folyton fokozódó igényeknek nem mindig felelhetnek meg. A postai közlekedés épen a községekkel, de néha a nagyobbakkal is igen lassau. Nem is lehet a csekély forgalmú községek érdekében jó akarattal kivánni, hogy az állam a nagy költséggel járó gyorsabb összekötetést létesítse s fenntartsa, habár ennek érdekében folyton lioz áldozatot. Ami a távírdát illeti, ez vármegyénkben még kevésbé szolgálhatja a gyors közigazgatás érdekeit, mert a távirdaállomások száma csekély, szaporításuk pedig az előbbi oknál fogva igen nagy terheket róna az álamra. Mert ha távbeszélő hálózattal köttetnének össze a községek járások székhelyével, ezek pedig az központtal, a közlekedési nehézségek egyszerre megszűnnének s azon valóban szerencsés helyzet állana elő, hogy az alispán a főszolgabirákkai, ezek minden egyes jegyzővel és községi bíróval, esendőrőrssel s általán az összes hatóságokkal s hivatalokkal élőszóval közvetlenül s gyorsan érintkezhetnének. A vármegyei telefonhálózat létesítése tehát egyik nagy s fontos feladata a vármegyének. Igaz ugyan hogy a vármegyei telefon a Fogászati műterem Nagykároly, Könyök-utca 11. szám. Készítek a gyökér eltávolítása nélkül- is: természetim fogpótlásokat aranyban és vulkánit kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások u. m.: aranvhiúaK. ^oronaic, usapiugon a legum/ősziesebb kivitelben. Foghúzás. Fogtömés. László Jenó vizsgázott fogtechnikus. A filigrán, gyönyörű termetű asszonyka, nem erről a vidékről való volt. Európai angol szülők gyermeke, kik egynémely vállalkozások miatt időztek ott. A fiatalok egymásba gabajodtak s a látogatókból csakhamar benszülöttek lettek. Mint európai, természetesen rettenetes respectussal viseltetett a kígyókkal szemben. Ha csak kígyókat említett valaki a társaságban, már iszonyn nagyott sikoltott a szép Alice s szinte közmondássá lett az a félelem, amellyel a kígyók iránt viseltetett. Harry Ewens a retteget kígyóölőt, ki vadászni csakis kígyókra szeretett előszeretettel, igen bántotta imádott feleségének ez a gyengéje s elhatározta, hogy kigyógyitja őt a kigyófólelemből, bármily áron, még a legerősebb orvosság utján is. i Kitűnő ötlete támadt. Egy napon ugyanis a határban, hatalmas példány nőstény viperát lőtt. Hosszú teste, gyönyörű karikákba kígyózott előtte, midőn kitűnő Winschester- puskájával fejen lőtte s diadalmasan cipelte hazáig, a zákmányolt fenevadat, úgy, hogy hazáig itta a szomjas föld a kiömlő vérét a kimúlt állatnak. Estére óriási társaságot hitt magához a kolonel. Mindnyáját beavatta, hogy miképen fogja ő feleségét a kigyófólelemből kikurálni. A terv egyszerű volt. A meglőtt kigyót ugyanis feleségének kertre nyíló budoirjának ablakára akasztotta olyan formán, mintha az éppen bekúszni akarna a szobába. Mikor az egész társaság együtt lesz s az esthomály beáll, befogja küldeni feleségét a szobájába valamely ürügy alatt s az látva az ablakon j függő kigyót, meg fog ijedni, de egyszermind ki is gyógyul alaptalan s oktalan félelméből. Minden úgyis történt. Nagy társaság volt együtt a kolonel fényesen berendezett házában. A hangulat tetőpontjára hágott s mindenki avval mulatatta a társaságot, mintha csak összebeszéltek volna, kivel minő félelmetes kigyókaland esett meg az életében. A déli égöv szokása szerint hirtelen állott be az éjszaka. A tropikus nap még csillogón tűzött alá a mennyboltozatról, a másik percben már lebukott a hegyek mögé, hogy helyet adjon az éjszakának. A scherrys palackok egész garmada állott már a vendégsereg előtt, a hangulat már a legmagasabb régiókban tanyázott, mikor házigazdánk jelentősen összenózve, vendégeivel feleségéhez szólott. — Édes, pici feleségem, légy oly szives, hozzad ki azokat a havannákat, melyeket a mai postával kaptam. Ott hagytam a budo- irodban levő kis asztalkán, megakarom velük vendégeimet kínálni. Ajkán jelentős mosoly i vonult végig. A gyönyörű asszonyka, miként a nyíl pattant fel ültéből és sietett, hogy ura kérésének eleget tegyen. Besietett a szobába. A vendégsereg feszült figyelemmel hallgatta a következen- dőket. A következő percben velőtrázó sikoltás hallatszott ki a belső szobából. A vendégek irtózatos kacagása felelt reá. — Ahá, most vette észre a döglött viperát, harsogta teli szájjal a kolonel, alig bírva kitörő jókedvével. Egy másik, most már kisebb sikoly hangzott fel most újra. — Úgy látszik már megbarátkozott vele a kicsike, — szólt Harry Ewens a kolonel. A vendégek jókedvvel hörpintették ki az újból megtöltött poharakat s mindenki törte a fejét, miképpen fogja a bájos missist ki- gyófélelméből való kigyógyulása alkalmából üdvözölni. De a missis nem jelentkezett. A társaság várt türelmesen. Várt egy percig, várt két percig, majd öt percet is, de a szőke asszonyka csak nem akart budoirjá- ból elkőkerülni. Végre megunták a várakozást s besiettek, hogy megtekintsék mit csinál az asszonyka a havanákkal. Amint a szobába léptek, rettenetes látvány tárult szemeik elé. A gyönyörű asz- szony, a szőke Alice ott feküdt a földön, eltorzult arccal, kék ülő tagokkal holtan.
