Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1913-11-08 / 45. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK 1913. november 8. 45-ik szám Fiatal cse r has is b mindenkor pontosan utánvét mellett szállít K 168 árban ab waggon Nagykároly. POLLÁK S.ZSiGülOND DE2RECZEN. Telefon 4—41. kereső városoknak, ma sajnálattal tudatják: nincsenek abban a helyzetben, hogy ajánlatot egyáltalán tehetnének. A körülmények kérlelhetetlen logikája szerint kellett tehát bekövetkezni annak az állapotnak, hogy azok a városok, amelyekkel a laktanyák építésére vonatkozó tárgyalások folyamatban voltak, egymásután keveslik a kiszámított és megajánlott téiitési díjakat és a befektetendő tőke megfetelö kamatoztatása ellenében volnának csak hajlandók a megtervezett laktanyákat felépíteni. A tudósítás szer űt most a honvédelmi minisztériumban az a vélemény kerekedett felül, hogy az alkudozó városokkal megszakítják a tárgyalásokat s azokat más városokkal kezdik meg. Nos hát azt sem nehéz megjósolni, hogy ez a fenyegetés sem vezethet eredményre. Kezdetben talán fognak akadni olyan városok, amelyek tájékozatlanságból kapnak az alkalmon s mindent megígérnek, csak hogy a laktanya építésével a katonaságot megkaphassák. Mert hiszen városaink még mindig azt hiszik, ha nem is mind, hogy a katonaságból a város lakosságának tetemes közvetett haszna is van. Ha tehát ráfizet is a laktanyára és annak fenntartására, ami elvész a réven, megtérül a vámon. — Pedig ez is csalóka remény, A katonaság egyiké a leg- kevésbbé jó bérlőknek. A bért pontosan fizeti ugyan, de a használt épületekben legtöbb kárt tesz. Egy csöppet sem kíméli. Ezenfelül ahány uj parancsnok, annyi uj kívánsággal áll elő. Amit az egyik kívánságára alakíttatott át a laktanya tulajdonos város, a más k éppen annak az ellenkezőjét kívánja. A katonaság által használt épületekben minden törik, minden romlik, minden bomlik, sokkal hamarább, mint bármely más épületben Az élelmezési cikkeket sem egészen az állomás helyén szerzik be. S t! Egy szóval a sokat emlegetett közvetett haszon a gyakorlatban a minimumra redukálódik. Erre minden város előbb- utóbb reájön. Ne csodálkozzunk hát azon, ha azok a városok, amelyekkel eddig a tárgyalások folytak, óvatosabbak lettek. — A körülmények kényszeritették reá őket, hogy 8—10 százalékot kérjenek a törvény szerinti térítési dijak helyett Ellenben joggal és méltán csodálkozhatnánk azon, ha a jelenlegi viszonyok között mégis akadna város, például Nagykároly, amely nem riadna vissza a legnagyobb áldozatoktól sem, csakhogy a laktanyát beépíthesse. Ha a beszállásolást törvény nem engedi meg azt, hogy a Katonaság ne a térítési dijakat, hanem az építési költség bizonyos százalékát biztosítsd a laktanyát építő város számára, átn tessék megváltoztatni a beszáll ásatási törvén yt. Ha pedig ez valamely ismereti m oknál fogva nem lehetséges, építsen laktanyát maga a katonai kincstár, ott, ahol ezt a katonai szempontok kívánjál:. De ne licitáltassék — lefelé — egymásra a városokat. Városunk vezetőségét pedig óva intjük, hogy ebben az áldatlan Imitációban részt vegyen ! H t van pénze a városnak inkább építsenek azon a pénzen iskolá kát, kórházakat és népjó'éti intézményeket. Ezek ha nem jövedelmeznek is közvetlenül, de legalább városi célokat szolgálnak. Hoyalkávéházban minden szerdán, szombaton és vasárnap mozielőadás unmik. Változatos műsor! ‘£2 Belépti-dij nincs! A nagyérdemű közönség jóakarata támogatását kérve, vagyok kiváló tisztelettel: Braun Márton tulajdonos. POROSZ FŰTŐ-SZENET a legjobb minőségi jen, I é .. ö tl \r I IN á. r, rn vaskereskedéSében Nagykároly, I a II IV I 1/ U /) Ml ... (Makay-haz vásárolhat. Nagyobb mennyiségben való vételnél a szenet házhoz szállítom. Nagy raktár folyton égő MeítfíbQOr 6S VBSkalyhákhan. bér, aki értesült a kártyabotrányról s azóta folyton zsarolja, rajta élősködik. — Alig van hét, — mondotta Bihary — hogy meg ne vágna néhány tizes erejéig, fia igy folytatja, koldusbotra juttat a gazember. Valamikép feltétlenül meg kell mái szabadulnom. tőle. Ön tehát szívesen venné a segítségemet erre a célra — mondotta Jones. — Ra egy-két nap múlva meghallanám, hogy William Kearyre — ez volt a zsaroló neve — nem süt a nap, ötezer dollárt adnék annak, aki erről értesítene. * Mr. Jones másnap szobát és teljes ellátást bérelt egy magyar származású asszony miszisz Bognár boarding házában. Hatalmas! útitáskát vitt magával s Angolországbói érkezett tanulmány-utazónak mutatta be magát. Tizenegy órakor költözött be s tizenkettőkor elegánsan öltözve már részt vett Bognárné bárdosainak együttes ebédjén. Bognárné büszkén mutatta be az előkelő burdost a többinek, köztük William Kearynek is. Keary a háziasszony jobb oldalán foglalt helyett s meglátszott rajta, hogy a főburdosi tisztet tölti be. Jones anélkül, hogy föltűnt j volna, szándékosan Bognárné. balján ült le s j folytonosan maga igyekezett szórakoztatni a háziasszonyt. Ebéd után még együtt maradt a társaság. Jones ügyesen a drágakövekre terelte a szót elővéve zsebéből egy csinos bőrdobozt. — Félek, bogy Különösnek találják izlé- ! semet - mondotta Jones. De, kérem, jártam Kelet-Indiában s ott számos gyönyörű követ láttam köszörületlen állapotban. Köztük például egy sem tetszett úgy, mint az opál. Itt van például egy-kettő, amelyeket Indiából hoztam magammal. Bizonyára érdekelni fogják önöket. A doboz kézről-kézre járt s mindenkiből csodálkozást váltott ki. — Az a nagy, kék tüzü a legjobbau tetszik nekem. Olyan gyönyörű példányt még nem láttam — jegyezte meg Jones. — Mesés szépségüek — mondotta a Keary mellett ülő hölgy. Igazán szerencsés ember ön, Mr. Jones, hogy ily pompás opál gyűjteménye van. Jones egészen az asztalra hajolva mutogatta az opálokat. William Keary veszélyben látván forogni főburdosi hiéltóságát, belenyúlt mellényzsebébe cs előhúzott egy női gyűrűt, amelyet egy szép opál díszített. — Valóban gyönyörű kő — mondotta Jones — átnyújtva a gyűrűt. — Beismerem, hogy nincsen párja az ón gyűjteményében. Sok ilyen drágaköve van önnek, Mr. Keary. T 0h> v.an e§T néhány ! — felelt Keary félvállról. Alind régi családi ékszerek. — Azt az opálgyürüt csak nekem aján- déKozhatja, Mr. Keary, — jegyezte meg az egyik hölgy : Miss Leway. — Kedves Miss Leway, — válaszolt Keary, — igazán örülni fogok, ha elfogadja tőlem ezt a csekélységet. A többi hölgy irigyen tekintett Miss Leway-re, aki boldogan húzta ujjára a pompás gyűrűt. A pillanatnyi csendet az uj burdos szakította meg: — Majd későbben szeretnék találkozni- önnel, Mr. Keary — mondotta a főburdos- nak. — Bizonyára sok érdekes dologról beszélgethetünk, mint világlátot; európai gent- lemenek. — Örülni fogok a szerencsének ! — válaszolta Keary. — Ha parancsolja, mindjárt félre is vonulhatunk a dohányzóba. Udvariasan meghajolva a hölgyek előtt, mindjárt el is indultak s helyet foglaltak az Ízlésesen bútorozott dohányzóban. — Parancsol egy szivart? — kérdezte Keary, kinyitva tömött szivartárcáját. Jones nem fogadta el. — Félek, Mr. Keary — jegyezte meg Jones, — hogy nem igen lesz időnk a dohányzásra. Lássa, kérem, utasításom van a rendőrfőnöktől az ön letartóztatására. Mindjárt indulhatunk is a rendőrállomásra. William' Keary elsápadt. Tágranyilt szemekkel előre hajolt, kétségbeesetten markolván meg a szók karját. — Az én elfogatásomra ? — kérdezte ré1- mülten. — Igen 1 — mondotta Jones nyugodtan.
