Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1913-10-04 / 40. szám
1913. szeptember 27. 39-ik szám. KÖZÉRDEK 3-ik oldal I Ruhát fest és vegyileg tisztit HaiifíH Sámuel villany- és gőzerőre berendezett intézetében = Nagykároly, Kölcsei-ut I. = a római kath. templom mellett Alapiittatott 1902' Telep: Petöfi-ut 59. teséyet megérzi tehát az ország minden lakosa s talán épp ez a körülmény nyithatná ki a nemzet jobbjainak, a társadalmi munka embereinek a szemel, hogy igy országos mozgalom indulhatna meg a nemzeti vervesz- teseg gyógyítására. Ezt a gyógyítást természetesen nem úgy kell kezdeni, ahogy az állam teszi, nem szaktanácskozásokkal, kétes értékű intézkedésekkel, a gyakorlatlan vi grehajthatlan rossz vagy semmit sem érő miniszteri rendeletekkel, hanem komoly, olyan irányú társadalmi munkával, amely megszünteti a kivándorlás alapokat, az embereknek a télutói való undoro- dását. A falusi életet kell regenerálni. A falu szociális bajait kell orvosolni, okos társadalmi intézkedésekkel oda keil hatni, hogy a falvak népe ne utálja meg azt a földet, amelyben apáink csontjai porladnak, ne utálja meg a nádfedeles kunyhót s ne vágyakozzék a városok kőkoloszusai közé. A nép ősi erkölcseit keli visszaszerezni s ősei hitéhez kell visszavezetni. Erre egyetlen mód: az intenzív társadalmi munka. Megérkeztek a legszebb, legelegánsabb és legfinomabb kivitelű őszi- és télinői- és gyermekkalapok Grósz Nővérek nöikalap üzletébe Nagykároly, Deák-tér, hol a legjutányosabb árak és pontos kiszolgálás mellett legnagyobb választék áll vevöközönség rendelkezésére. m # Dús raktár női gyászkalapokban. Megrendelésre gyászkalapok akár vidékre is, 24 óra alatt készíttetnek el. Vidéki megrendelések gyorsan és a legnagyobb pontossággal eszközöltetnek. Erzsébet megértette a kérdésben rejlő) gyöngéd aggodalmat s angolul válaszolt, — Sétálni megyek. Elkísérhetsz, ha akarsz. Elindultak és önfeledt beszégetésbe fogtak. Nem is vették észre, hogy a hátuk mögött néhány lépésnyire egész leányhad lopódzik. Ott voltak a lakótársai valamennyien meg még egy néhány leány, aki jelen akart lenni a Fajcsák Erzsébet vesszőfutásán. Lesz majd miről beszélni hónapokon keresztül. Lesz majd mivel megtörni a telkesgazda büszke lányának a gőgjét, lesz amivel kikergethetik a gyárból, a városból talán a világból is. Erzsébet s az indián nem tudtak semmit ezekről a tervekről. George éppen arról beszélt a leánynak, hogy egy házat^ látott a közelben, egy szép kis faházat, amelynek tágas verandája és virágos kertje van. Meg akarja e nézni Erzsébet? Mindjárt el is indultak arra feié. Mikor odaértek Erzsébet tágra nyitotta a szemét. A piros tetejű fabáz árnyékos fák között állott és a kertjében rózsák, jácintok, árvácskák nyíltak. A szűkös, csúnya burdosházboz szokott leány szemében valóságos paradicsomnak tűnt fel a kedves, amerikai munkáslakás, Elragadtatva ismételgette: — Istenem de szép, De gyönyörű. Éjszakai kóborlások. Razzia a városban. Elvezetem Önöket nyájas olvasóim az éjjeli szürkületben egy rendőrségi razziára, amelyre dr. Falussy Alajos rendőrkapitány és Csepreghy Ferenc detektív barátaim vasárnap este magukkal vinni szívesek voltak. A rendőri felügyelet alá tartozó üzleteket vizsgálták felül és meghívtak, hogy lássam Nagykárolyt éjjel, hogy személyesen tapasztaljam, milyen emberfeletti munkát kell kifejteni a rendőrségnek, hogy ellenőriző a város éjjeli személy- és vagyonbiztonságát. A vasúti állomáson kezdtük meg a razziát. Csepreghy sasszemével végigtekintette a várótermeket, a padokon beverő utasokat, keresve a jó magyart, amely útlevél nélkül ki akar vándorolni hazájából, keresve azt, akinek lelkét valami elkövetett bűn terheli. Nem talált semmit, ami hatósági beavatkozást tett volna szükségessé s igy folytattuk utunkat az éjjeli szállások ellenőrzésére. Kettő is van az Arany János-utcában, amely erősen konkurál egymással. Leszál- Utották a szállás dijat 40 fillérre. Az egyik- j ben öten is ültek. Csupa idegen arc. Mára- marosmegye szülöttei. A hétfői hetivásárra érkeztek. Az egyik almát árul, a másik mogyorót, diót, a többi foglalkozása ismeretlen. Látszik rajtuk, hogy békés kereskedők s nem szükséges, hogy hatóság előtt igazolják magukat. A szállásadónak két vendégágyra van engedélye. Hol fog hálni a többi ? ! Arra azt a feleletet nyertük, hogy tízkor távozni fognak a helyiségből, valószínű az állomás helyisége fog nyújtani számukra éjszakára nyugodalmat. Kemény fekhely lesz, de hiszen hozzá van ebhez szokva a mára marosi polgártárs!! A másik éjjeli szállásadónál csak egy vendég volt. Valami távoli rokona a házigazdának. Panaszkodott a nagy konkurencia miatt. Rosszul megy az üzlet, már 40 fillért is sokainak egy éjjeli szállásért. Pedig a Egyszerre aztán mintha eszébe jutott volna valami, lassan, nyugtalanul kérdezte: Kié ez a ház, George ? George csak ezt a kérdést várta. Kié? A tiéd — ha akarod. Erzsébet megértette. Ránézett az indián jellegzetes, erős vonásu, inkább csúnya, mint szép arcára és azután — minden ottani szokás ellenére — sírva fakadt és odaborult az indián kebelére . . . A közelben settenkedő leányok nem állhatták tovább. Az egyik elvisitotta magát és a többi követte. Hahotázni kezdtek harsányan, sikoltozva és az ujjakkal mutogattak az ölelkező pára. Erzsébet nyugodtan bontakozott ki az indián öleléséből. Oda fordult a leányok felé és kihívó hangon igy szólt hozzájuk: — Mit vihogtok cudarok? Egy asszony talán megcsókolhatja a bites urát ? Megmondhatjátok a gyárban, hogy keressenek más leányt a helyemre. Ezzel kinyitotta a kert ajtaját és emelt fővel lépett be rajta. Utána az indián, akit Erzsébet a hatás kedvéért már egy nappal előbb .megtett bites urának. A leányok elképedve, sóbálvánnyá merevedve néztek utána. Talán megvették ? Talán irigyelték. vendégkönyvbgn előkelő személyek nevét is olvastuk. A báró. Luzsinszky Zsiga is töltött itt egy éjszakát. Innen utunk egy korcsma helyiségbe vezetett, Egy idősebb és két csenevész cigány rezegtette ócska nyirettyűjét. Egy berúgott pasas rikolgatott hozzá. A levegő fülledt, í alig lehet lélegzeni. Talán az utolsó forintját 1 mulatja el a családfő s az asszony, ha más- ! nap pénzt kér a konyhára, verés lesz a felelet. — Az egyik vézna, fonnyadtképü ci- j gány fiú az asztalra hajtva fejét, alszik. Sem a zene cincogása, sem a mulató ember j ordítása nem zavarja. — Talán álmodik bol- j dogságról . . . telt asztalról, lehet az elfogyasztott ital okozta mély álmát. Ki tudja-?! . . . A hatóságnak nincs oka a beavatko- I zásra. A bandához tartozik. A prímás felel i érette. Innen a Gyepsor-felé vezetett utunk. Sehol egy eleven ember, pedig vasárnap J van. Szinte ijesztő a csend. Azt hittem lakatlan helyen járunk és ha a házak egyike i másikából nem sugárzana ki a lámpavilág, nem is hittem volna el, hogy városban i vagyunk. Bejártuk az utcákat, kerestünk korcsmahelyiségeket, amelyek engedélylyel bírnak a 10 órai nyitvatartásra. Nem találtunk egyet sem. Zárva volt mind. Szinte bántó csend mindenütt. Csak el- , vétve hangzott fel egy-egy kutyaugatás, amelyet lépteink zaja ébresztett fel álmából. Máskor pedig zajosak voltak ezek a helyiségek. Járta a pálinka, a bor és a cigányzene. Nem volt nap, hogy véres verekedéssel ne végződtek volna ezek a dobzódá- sok. A gazdasági válság véget vetett a Fény-utcai csendéletnek is. Az egész kerületet bejártuk annélkül, hogy, nyitott üzlethelyiséget találtunk volna. Bejártuk a pék műhelyeket, ellenőrizni a vasárnapi munkaszünet betartását. Egyedül az Árpád-utcában találtunk dolgozó iparosra. Egyedül dolgozott s midőn segédje felöl érdeklődőt Falussy kapitány, kijelentette, hogy inasával együtt a moziban vannak. Még a belvárosban sem találtunk nyitva koresmabelyiséget, mindenütt csend, néma csend . . . aludt a város. Teljesen eredménytelen maradt a razzia. A bárom órán át tartó ellenőrzés csak azt a meggyőződést érlelte meg bennünk, hogy nagyon szegény a város lakossága és alszik, piheni a napi fáradalmakat . . . Nincs munka, nincs kereset, kinek volna kedve ilyenkor mulatni ?! A vendéglők, a kávéházsk azonban zajosak voltak. Vidám I cigányzene bal átszőtt ki belőlük. De mit - kérésén ilyen helyen a rendőrség ? 1 A régi jó világnak vége van. — Nincs kártyázás. A Balaton egykori virágai valahol a mosó- I teknő mellett álmodoznak a régi szép időkről j . . Ejfél volt mire befejeztük a razziát és a Rákócziban elfogyasztott spricer után elváltunk egymástól és felkerestük a fárasztó séta után a jóleső nyugodalmat. Egyről majd megfeledkeztem: arról, hogy Nagykároly város külvárosi utcáiban a vilá- ; gitásról beszélni sem lehet. — Itt-ott pislog egy-egy mécses, amely ezt bizonyítja, hogy a pótadót a város összes lakosságának, a világítást azonban csak az uraknak talál- I ták ki. Simkó Aladár. Legszebb ékszerek, órák, ezüst- és arany- nemüek LÖFKOVITS ARTHUR es TARSA cégnél kaphatók Debrecen, Piac-utca.
