Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1913-10-04 / 40. szám

Nagykároly, 1913. október 4. 40-ik szám. VI. évfolyam. KÖZÉRDEK Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fi ér. —-.Kéziráj^ nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvd^re^Mdtejs szerkesztő jogosult Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi Győrgy-tér 36. Telefon 95. Felelős szerkesztő SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Főmunkatárs: Zs. ZSEMLEY OSZKÁR. Helyben házhoz hordva egy évre 7-— kor. félévre 3'50 kor Vidékre postán küldve egy évre 8’— kor. félévre 4.— kor Egyes szám ára 20 fillér. Izraelita valláshoz tartozó előfize­tőink, munkatársaink és lapunk bará­tainak, boldog újévet kívánunk. Októberi kérdés. Irta: Nemo. Mintha sírok nyílnának meg, mintha sebek szakadnának fel . . . Látomások, borzalmas, szivtépő látomások kényszerí­tik lelkünket sírni s keserű elgondolko- zásban emlékezni . . . Október 6-ika. Ez is ama „fátyolos“ nap. Nem gyászfátyolos, hisz gyászjellel eltávo­zott kedveseink emlékéről teszünk vallo­mást : a sir alatt porladóval való s a ha­lállal is dacoló közösség, kegyelet szent jele az. Aki viseli: emlékezik. De ez a fátyol a mi történelmünk keserű, kérdő és vádoló igazságainak a sűrű szemíedője. Ahol a krónikás írása fáj valakinek, vagy valakiknek, ott a hatalom kegyére szom­jas u. n. lojalizmus végigönli a sorokat fekete, sürü tintával: ez az a bizonyos sötét fátyol, amely október hatodikára borul. Alatta elmosódott, szakadozott so­rok, melyeket nem tudott végigirni a krónikás; a tolla, vagy a szive nem birta. Nem is lehet elöl ásni. Még ha vi­lágos volna is, a szem könybe borul, az olvasás zokogásba fül. Nincs ennek az októberi emléknek határozott alakja. Csak a keretét látjuk .. . Vét es csatatereken csonka hullákból hányt tetemhalmok . . . börtönné alakított ka­szárnyák . . . porbazuhant, agyonlőtt hul­lák és kilenc bitó, rajta az egykori hő­sök kegyetlenül eltorzult, kinyujlózott testével . . . űehát ennyrié csupán ? . . . Egy különálló, szerencsétlen kisiklása volt-é ez történelmünknek, vagy pedig egy hosszú, évszázadokon keresztül vo­nuló nagy törekvés erőszakos borzalmakba fojtása ? Egy fekete epiződ-e október hat, vagy több annál ? . . . Több. Ez a nemzet két történetet él; az egyik jogfeladásokból, kiegyezésekből, megalkuvásokból áll, a másik küzdelem­ből,. nagy, dicső fellobbanásokból, észt, i s* *?■>£' EMELLEK KERESKEDELEM, IPAR ES TT1EZŐ6AZDAS A G ÉRDEKEIT SZOL6ALO TÁRSADALMI HETILAP • ; V“ erőt, akaratot sorvasztó viaskodásból az életért, szabadságért. Ez a másik az a bizonyos „fátyolos“ történelem, ez az, amiről nem szabad szólam, ez a mi ki­végzett igazságaink koporsója, melyről a sürü, többrétű szemfedőt — azt a bizo­nyos fátyolt — nem szabad lerántani. Nagy lélekbemarkoló kérdések alusz­nak itt e koporsóban. Ilyenek : A hajdúk és kurucok miért hullatták vérüket ? Mi­ért esküdtek össze Wesselényi és társai? A Básták, Kolonicsok, Karaffák és Hay- nauk gonoszságait, halottfosztogatásait ki zúdította nyakunkra ? Az eperjesi vérta­nuk fejei miért borultak porba ? Martino- vifcs vére miért csörgött a budai mezőre? Rákőczy és és Kossuth miért ette a hon­talanság keserű, könysirta kenyerét ? A Spielberg és Kufstein börtöneinek pené­szes kazamatái csakugyan lázadók véré­től és könyeitöl nyirkosak ? Az aradi ki­végzettek csakugyan veszedelmes lázadók voltak-e, kiknek a golyó és a kötél volt a törvényszabta büntetésük ? ? Az első felelős magyar miniszterelnök csakugyan méltó volt a főbelövetésre ? ? A számta­II ígérkeztek az őszi divat Qóznef Kálmán összes újdonságai férfidivat-üzletébe Nagykároly, Deák-tér 10. X i hires „ITA“ kalapoknak egyedüli raktára! TÁRCZA. Az indiánus házassága, Irta: Biró János. Beamter sors. Becsületes munkálkodás, igaz tőrvénytisztelet Nállunk azzal kevés ember küzdi át az életet, Nagyképűség, üres tökfej, komisz arrogancia, Ma az előbaladásboz a legjobb garancia. Hivatalook! a főnököd árnyékába bűzd magad. Hogyha vele nem egyeznél, úgy tagadd meg önmagad Ö szentsége a főnök ur hogyha rád néz meglapulj 1 Már hiába, a beamter nálunk csak igy boldogul. Később aztán a gerinced hogyha szépen megpubul, Komám akkor a te sorsod valamikép megjavul Főnök lehetsz az angyalát, rúghatsz, pökhetsz lefelé S alázatos, derült képpel nyalogathatsz fölfelé. Zsemley. Volt a newjorki Brown & Brown gyárban egy segédgépész, akinek George Chippeva volt a neve. Mint a neve is mutatja, indián volt az istenadta, vöröses barnás pofáju csú­nya fiú, akivel sokat elbolondoztak a gyári lányok. A nagyapja még fehér emberekre vadászott Arizona rengetegjeiben, korán el­halt apjában még iel-fel lobbant az ősi vad­ság, ő már civilizált ember volt. Georgenak megtetszett a magyar szár­mazású Kajcsák Erzsébet azon a napon, a mikor dolgozni kezdett a gyárban. — Nice girl, — mondotta — és széles mosollyal mutatta msg neki két sor fehér fogát. Erzsébet egy szót sem értett angolul, ne­vetve szólt hát oda szomszédjának: — Mit akar tőlem ez a bolond cigány? Ez a jelenet többször megismétlődött. Va­lahányszor csak szerét ejthette az indián, mindig mondott egy-két kedveskedő szót a magyar lánynak. Erzsébet mosolygott és nem törődött vele. Az utolsó napokban már nem mosolygott és nem vette észre, ha a rézbőrü szólt hozzá. Georgenak is feltűnt a leány haloványsága és egy másik lánytól kérdezte meg, hogy mi baja Erzsébetnek. A kérdezett kacagva válaszolt: — Az a baja, hogy elhagyta a vőlegénye. George gondolkozóba esett és szó nélkül ment le a gépszobába. De azontúl estenként mindig módját ejtette, hogy távolból hazáig kisérje a bánatos fehér leányt. George nem volt buta ember s azt is tudta, hogy a gyár alatti mélyvizü folyóba nem egy szerelmé­ben csalódott leány ölte már bele magát. Egy este azután nem hazafelé vette út­ját Erzsébet. Elindult a főutcán, azután nagyot kanyarodva, hogy a magyar negyedet elke­rülje, megindult a folyó felé. A sötétség egyre jobban leereszkedett és a bánatos ma­gyar leány csak lenge árnyéknak látszott a távoli lámpák pislogásában. Lehajtott fejjel Fiatal cserhasáb tűzifát mindenkor pontosan utánvét mel­lett szállít K 168 árban ab waggon Nagykároly. POLLÁK S. ZSIGMOND DEBRECZEN. Telefon 4—41. I 1 A „Közérdek“ állandóan fOOO példányban jelenik meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom