Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
Érmellék, 1913-07-05 / 27. szám
VI. évfolyam. Melléklet a „Közérdekéhez 27. szám. Érmihályfalva—Székelyhid, 1913. julius 5. Felelős szerkesztő SIMKÓ ALADÁR. Főmunkatársak: Érmihályfalva : VAJDA RUDOLF. Értarcsa : SZOBOSZLAY SÁNDOR. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. Emellek TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik Érmihályfalván és Szé- kelyhidon minden szombaton délután, a „Közérdek“ melléklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi György-tár 20. szám Kéziratok nem adatnak vissza Nyilttér sora 50 fillér. Érmihályfalva. Csillagos éjszakába nézek kitárt ablakomon. Zaj és por elültek s az Alföldnek nappal oly unalmas nyugalma, mozdulatlansága most annyi fenséggel borid a rónákra. Szívom a jó levegőt a tikkasztó hőség után és hallgatom, hogy mit beszél lelkemnek a csönd. Mert a zajtalanság, a némaság az éjszaka beszéde. S az éj ma nekem az ősi rögről, a magyar ugarról beszél. — De szép ország Magyarország, édes tündérország ! Ez az alapgondolata, a verbum renqense ennek az éjjeli beszélgetésnek. Sajátságos. Ugyanazt mondta nekem az éjszaka most öt esztendeje túl az óceánon, New Jersey államban és ugyanezt beszélte nekem most hat esztendeje Pennsylvaniában és Illinoisban, Ohióban és Connencticutban és más államaiban a csillagsávos lobogónak, ahol még ezeken kiviil megfordultam. De, ha azok a gyári füsttől bűzös, tűrhetetlen forróságu amerikai éjszakák ugyanazt is mondták nekem, amit ez a hazai falusi éjszaka most mond, más szívvel hallgattam én azt az akkori beszédet, mint ezt a mostanit. Akkor tele volt a lelkem hittel és honvágy- gyal, most telítve van csalódással s kétellyel. Mert hiszen fekvésében, földrajzi elhelyezkedésében, aratásában és szüretjében még mindig tün- dérien szép ez az ország. Annyira szép, hogy túl az óceánon a hazavágyó fantázia vissza sem tudja ennyire szépen álmodni. Hanem az élet, a visszonyok, az általános helyzet: mindez bizony cseppet sem tündérországba való. Államéletünk rendszere, ez a manap még mindig uralmon levő besózott szisztéma, talán valahol a botokud — benszülöttek között megállhatna, de hogy a kulturállamban elképzelhe- ■ teilen, arról fölösleges beszélni. S aztán a társadalom! Abból lassankint minden kivesz, ami igazán magyar, ami jellegzetes, anélkül hogy ósdi volna. Az igazi érték, a való lassankint eltünezedezik ami társadalmunkból, amelynek szintája is egyre sülyed. Bizonyos fészkelödés- szerii mozgékonyság észlelhető ami társadalmunkban a nyugati államok egészséges, komoly fluktuációja helyett. Hólyagemberek viszik a szót nagy garral. Egy tüszurás elég, hogy léket kapjanak s visszazsugorodjanak, az észrevétlen- ségbe, ahonnan felviradtak. Nem. Ez a társadalom nem igazán magyar. Nem. Zajt, fülsike- \ ütőt, azt hallottam én tid a nagy vizen eleget. Hanem az komoly s ezért tiszteletreméltó tülekedés volt a létért. Az a bizonyos stuggle for life. És az más. Az a zaj nem zsibvásári lárma. Azt, mint a kenyér himnuszát becsülöm. De ezt, a zsibpiac- \ nak ezt a penetráns gajdolását nem veszi be az esztétikai érzékem. Gazdasági életünkről talán jobb lesz nem ' beszélni. Jóakarat, az terem a magyar közgazdaság berkeiben bőven. Népjóléti akcióval gyakran találkozunk. Csak az a kár, hogy a hiva- \ talos, úgynevezett népmentö munkálatok vezetői között annyi a balogember. Ezekből a jóakaratu balogokból hiányzik az egészséges üzleti szellem, az amit az amerikánus business-érzéknek nevez. Gondoljunk csak például a hegyvidéki akció lanyhgságára az utóbbi idők folyamán — amióta oly rejtélyesen meghalt Egan, akit mai j napig sem sikerült pótolni. Vagy ott a háziipar, holmi kosárfonások formájában. És sok más, ami pénzt emészt föl s munkát és aminek mind olyan a színezete, hogy ajándékot, alamizsnát ad a népnek, de nem ad neki öntudatot s munkakedvet, mert nem tud neki szabad választást biztosítani a munkaalkalmak, a munkanemek között, hanem valamennyire falanszterszerüleg kívánná foglalkoztatni. A lcisorosznak fajállatot ad, aki eperfák vidékén lakik, azt selyemhernyótenyésztéssel kívánja foglalkoztatni s akinek füzesek vannak a szülőföldjén, azt ráakarja szorítani a kosárfonásra. Hm. De hátha az a rusznyák már megjárta. Pennsylvaniát s azt mondja, neki bizony nem kellenek az állami bikák. 0 bánijász volt odakint, hát az akarna lenni itthon is. És nem kap megfelelő munkát. Nem olyat, amelyet csak megközelítőleg olyan ; arányban tudnának fizetni, mint Amerikában. Nincs munkaválaszték, nincs munkaalkalom elég és megfelelő, mert nálunk mindenki politi- 1 hús, de spekidativ érzék a fajmagyar vezetöele- i mekben vajmi kevés akad. Szó sincs róla, terem Magyarországon spekidativ érzékű, fürge pénz- manipuláns elég, csak az a baj, hogy ezek a spekulativ elemek könyörtelenül és egyedül a maguk zsebéi e dolgoznak s a nép vagyonosodá- sának nemhogy előmozdítói lennének, hanem inkább aláásói. Hiszen az ö vagyoni tultengésük s a kisekzisztenciák anyagi jóléte fordítottan aránylanak . . . Well, ez az a tündérország, amelyben mi itthon élünk! . . . Es a Norddeutscher Lloyd Brémában most jubilálta tizmilliomodik kirándulóját, a leleszi Vaszily Ferencet, aki már járt odakint, de elfogta a nosztalgia s hazajött, hogy külön bözö csalódások után újból kikivánkozzék. A határrendőrök pedig strázsálnak és vir- rasztanak, mint a hatalmas s mégis lágy, meg- I ható német nemzeti dalban a rajnai őrség. De hajh, az elégedetlen és vágyakozó szivet nem lehet béklyókba verni és a lelket a szurony nem fogja s a puskatus fel nem tartóztatja. Hiába a nagy gaudium, hogy Győrött elfogták az automobilt, amelyen oláh parasztok ültek, akik levetették a szumánt, a ködment s európai ruhába öltöztek, hogy a soffőr szirénje mellett szökhessenek ki a határon. Szomorú állapot az, amikor egy államnak őriznie kell az alattvalóit, hogy meg ne szökjenek. Meg ne szökjenek — hazulról. Akit hatszor visszatoloncolnak, hetedszer mégis át fog bújni a határon. Ha nem automobilon, akkor talán szénásszekérbe rejtőzve s ha nem Bécs-felé, akkor valahol az északkeleti határszélen, valahol Oderberg táján. Nem. Nem zsandárok apasztják a kivándorlást, csak megjavult közállapotok s életképes helyzet. ... Az éjszaka csöndjébe belekiált a cigány zene. Valamelyik korcsmából verődik ki a hang s taktusosan szól a nóta : Nincsen pénzem, de majd lesz, Majd ha Érmelléken vásár lesz, Eladom a szürkét, meg a feketét, Ölelem a barna menyecskét . . . Valaki mulat. Talán valami éjszakára bent rekedt magyar. Talán valami sertéskupec. Ki I tudja? Hm. Es ma reggel, pont ma reggel egy asz- szony beszélgetett egy másikkal a kapumban, j Jánosról, az uráról, aki Kanadában van. Ez a Magyarság. A hires, gőgös, gazdag és még sem boldog Magyarság. Egyfelől tivornya, ' parasztgög és önzsirban fulladozás, másfelől nincstelcnség és Amerika, sőt Kanada. De ilyen az egész magyar közélet is. Nálunk csak végzetek vannak. Szélsőségek. Egyik dúskál a vagyonban és szórja, a másik hajójegyre, spórol. Középút nem igen van. S ez a baj . . . Újra csönd van. A zene nem rontja az éjiszaka harmóniáját s a duhaj nóta sem sikoltoz többé. A csillagok gyönyörűségesen ragyognak s az ég valami csodálatos opálszinben pompázik. j A gyalogjárón, mint a tengerben egy kis úszó sziget, meghitt társaság tűnik fel s tűnik tova. Bácsik, nénik között fiatal leányok. Apró ci- Ipöcskék fürgén lépkednek, kopogásukra hangfogót tett a gumisarok. És még elhallatszik hozzám, ahogy egy meleg, könnyű leányos alt egy kicsit léhán a haccacárét dudorássza. S az éjszaka, ez a fölséges, illatos, beszédes magyar éjszaka sziporkázva, káprázatosán fehérlik és tündöklik tovább . . . A magyarországi rendszer fabatkát sem ér. Csapni való. De a magyar mennybolt, a magyar föld s a hangulatos magyar éjszakák örökké I szépek. S ha majd annak a Vaszily Ferencnek a fullasztó nyári éjjelek tüzében egyszer évek múltán megint tűrhetetlenné válik valahol Chigago környékén, újra azt fogja álmodni nyitott szemmel,, hogy itthon még mindig tündérországban élünk. És újra hazatér, hogy újabb csalódások s talán az első szolgabirói pof után — ismét kivándoroljon . . . Dr. Helvey Lajos. Ilj. Tisza István gróí esküvője Erdély legpoétikusabb, a természet minden szépségével pompázó vidékén Sándor János belügyminiszter mezőkapusi ősi kastélya fényes és előkelő nászünnep színhelye volt vasárnap délben. A Tisza és Sándor család tagjainak jelenlétében esküdött örök hűséget borosjenői és szegedi Tisza István és neje, született borosjenői Tisza Ilona fia, ifj. Tisza István csikszentmihályi Sándor Jolánnak, néhai csikszentmihályi Sándor Kálmán és neje, született gyulafehérvári és tindeszi Dondar Ilona leányának, az előkelő erdélyi társaság ünnepelt szépségű tagjának. Kizárólag saját gyártmányú bör-keztyük, valódi Párisi Reform Miderek, 5 K-tól 60 K-ig. Selyem és cérnakeztyük, nadrágtartó, ruhakefe, ........ pénztárcák és fésűk. = Sa játkezüleg készítem a jelenkor legjobb sérvkö- töit, haskötőit, müláb, miikezeit, (irigátorok, peszáriumok, gummifecskendök, mint női óvszerek). Gummi görcsér-harisnyákban nagy választék. Ha 1 K-át beküld, érte 3 darab minta-gummit küldök. Vitárius Sándor keztyüs és kötszerész-mester Debrecen, Piac ú. 16. szám ■-----: Alföldi-Bankpalota épületében. ------
