Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)

Érmellék, 1913-04-12 / 15. szám

VI. évfolyam. Melléklet a „Közérdekéhez. 15. szám. Érmihályfalva—Székelyhid, 1913 április 12. Felelős szerkesztő SIMKÓ ALADÁR. Főmunkatársak: Érmihályfalva : VAJDA RUDOLF. Értarcsa: SZOBOSZLAY SÁNDOR. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. ¥ Emellek TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik Érmihályfalván és Szé- kelyhidon minden szombaton dél­után, a „Közérdek“ melléklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi György-tár 20. szám Kéziratok nem adatnak vissza Nyilttér sora 50 fillér. Érmihályfalva. Ebéd a gazdasági Lapunkban már több alkalommal ismer­tettük azt a vándor háztartási tanfolyamot, amely hetek óta Érmihályfalván a gazdasági iskolában neveli a leányokat a jövő számára, képezvén belőlük igazi nőket, akik a férfi keres­ményét a család javára kellőmódon gyümöl- csöztessék és okos beosztás és a legnagyobb takarékosság szem előtt tartásával, a család­nak megelégedett, boldog otthont nyújtsanak. Ezt a nevelőtanfolyamot élénk szeretettel karolta fel Érmihályfalva intelligens társa­dalma és nap-nap után felkeresik, gyönyör­ködve a nemes munkában, amelyet a tanfo­lyam három bájos tanítónője : Kapitän Mária igazgatónő, Gyura Karolin és Czirmes Irén tanítónők kifejtenek, a gazdasági nevelés és oktatás minden ágazatában. Dr. Andrássy Ernőné, Benedek Zoltán és neje, dr. Bujanovits Rudolf, Farkas Sándor, Fráter Anna, Fráter Lorándné, Gáspárdy Ida, Gaszner Béja és neje, Jakab Rezső és neje, Lengyel Bözsike, Makucz Gyula és neje, Mesko György és neje, Molnár Albert és neje. Pataky Sándor és neje, Szatmári Sán­dor, Széchényi István, Szőke János, dr. Szir- may Vilmosné, Szitha Ágica, Tatos Lajos és neje, ÍJröghy Sándor és neje: az eddigi lá­togatók közül, a legnagyobb elismeréssel nyi­latkoztak a tanfolyam felől, ahol a női hiva­tás és háziasszonyi tudományt csepegtetik a 15 éves serdülő leánykák fejébe. Ennek a hivatása magaslatán áló tanfo­lyamnak egy lelkes támogatója van, az Ér­mellék legkedvesebb és legszeretetreméltóbb róm. kath. plébánosai egyike, Szőke János személyében, aki mindent elkövet, hogy egy­felől szervezze a tanítványok gárdáját, más­felől ébren tartsa és fokozza a£ érdeklődést az intelligencia körében, a tanfolyam iránt. Nap-nap után előáll a Noé korabeli plé- bánosi batár és az örökké fiatal és vig ke­délyű plébános, felkeresvén a hölgyeket és felajánlván kényelmes hintáját, kiviszi őket a gazdasági iskolába, hogy gyönyörködjenek a tanítványok szorgalmas munkájában. Március hó 5-én nyílt meg a tanfolyam és egy havi működése alatt, a tanítványok annyira haladtak a főzés mesterségében, hogy Szőke pátert már nap-nap után Ízléses éte­lekkel kinálgatják s az ő szavait citálom ak­kor amidőn kijelentette : hogy már napok óta feléje sem néz agglegényi háztartásának és az állam kosztján elősködik. Szerdán este kedves meglepetésben volt részem. Meghívást kaptam az iskola bájos direkt ornéj ától, másnapra, a háztartási tan­folyam növendékei által készítendő ebédre. Örömmel fogadtam a megtisztelő meghí­vást s ugyancsak siettem, hogy délelőtt 11 órakor Gaszner Béla gyógyszertárába lehes­sek, ahonnan a Szőke plébános Noé bárká­ján volt megteendő az ut, a gazdasági iskolába. Még a mihályfalvi ref. templom torony j órája is elbámult azon a pontosságon, ahogy betartotta Szőke plébános a találkozás óráját, aki Tatos Lajosné úrnő kíséretében szives volt egy kis helyet szorítani részemre a bár- I kán, amelyről biztatólag kacsingatott felém egy fonott kosár s tartalmát elárulta az, hogy a plébános ur féltő gonddal tekingetett reá. Rövid busz percnyi utazás után kiértünk a gazdasági iskolában, ahol úgy a hölgyek, mint a tanítványok részéről igen kedves sőt szokatlan fogadtatásban volt része kalauzom­nak, amelyből a bemutatkozás után én is kivettem részemet. Megtekintettük a tanfolyamot. Megvallom az igazat, ennek leírása meghaladja az új­ságíró hivatását s igy nem is merek hozzá se fogni. Kedves, bájos leánykák sürögnek forognak a spórok mellett s a tanítónőktől sajátítják el a főzés nehéz mesterségét. Min­denről naplót vezetnek, amiből a tanfolyam végén egész kis szakácskönyv lesz. A taní­tónők szüntelen növendékeik között vannak, figyelnek mindenre. Itt tésztát gyúrnak, ott húst trancsiroznak, hagymát szeletelnek, sa­látát készítenek, egyszóval a főzés minden ágazatában gyakorlati oktatást nyernek a növendékek­Tizenkét óra volt amikor egy bájos kis fiatal leány ÍJröghy Jolánka az asztalhoz I szólított bennünket. A felterités csinossága, a hófehér abrosz amely az asztalt letakarta, bámulatba ejtett bennünket. A felszolgálást Biró Rózsika, Oláh Ágnes, Bácsi Erzsiké, Helmeczy Iduska, és Kovács Lidiké teljesítették, oly kedvesen, oly bájosan, oly nagy figyelemmel, hogy an- nak méltó ecsetelésére, nem találok kellő sza­vakat. Magáról az ebédről, a konyha művészet remekéről, amely karfiol leves, hasebé, borjú- szelet, tészta, gyümölcs és feketéből állott, csak annyit jegyzek meg, hogy azokból Szőke plébános háromszor repetáit és én készséggel segédkeztem abban, hogy a másnapi jóidő­höz legalább a tálak kiürítésével hozzájárul­jak. Az ebéd ideje alatt előkerült a fonott kosár tartalma is, s az avas óbor mellett él­tettük a bájos tanítónőket, a növendékeket s szégyen, nem szégyen, de rendithetlen füg­getlenségi ember létemre, magam is megélje­neztem a mungó gróf Serényi Béla minisz­tert, akinek nevében fűződik az iskola szer- j vezése és felállítása. Két órakor mintegy vezényszóra megbon­tották az asztalt s kezdetét vette a délutáni tanítás. A szabás és varrás gyakorlati és elmé­leti oktatásában részesítették a növendékeket, s akit dicséretre méltó figyelemmel kisér­ték az egész előadást. Sokáig elgyönyörködtünk a tanításban figyelemmel kísértük azt a fáradtságot nem ismerő buzgalmat, amelyet a tknitönők kifej­tenek tanítványaik oktatásánál, amelyet a mi magyar népünk nem tud méltányolni és meg­becsülni, amit bizonyít az is, hogy a tanfo­lyamnak alig 23 növendéke van. Este fél ötig tartott az iskola tanulmá­Nagyratörö csemete. Meglopott cigány. Huszkoronás a vonóban. Birós István érmihályfalvai éretlen su­hanó alig érte el a 12-ik tavaszt, már is emlékezetessé tette nevét a város bűnügyi krónikájában. Megtudta ugyanis, hogy a szülei házánál lakó teknővájó cigány, pénzt rejteget szobájában a párnája alatt és egy őrizetlen pillanatban ellopott a pénzből 100 koronát. Mikor a pénz birtokában volt, elha­tározta, hogy görbe napot csinál. A murihoz azonban cimborák után nézet és csakhamar Lehóczky József, Csirza István és Kovács Sándor 20—22 éves legényekkel koresmáról- korcsmára mentek és hatalmas lumpolást rendeztek. Végül a Nemzeti-szállodába vitte utjok, ahol telerakatták üveggel az asztalt és Bálinttal huzattak a szebbnél-szebb nó­tákat, miközben Birós nem fukarkodott a lopott pénzzel és 20 koronás bankot húzott a Bálint vonójába. Innen az éjjeli tanyára vitte utjok, ahol vasárnap reggelig mulatoz­tak. A meglopott cigány jelentést tett az esetről a csendőrségnek, a mely a nagyra­törö csemetét pár óra múlva letartóztatta és átadta a bíróságnak, a honnan javító inté­zetbe küldik. A mulatságban részt vevők el­len, akiknek tudomásuk kellett legyen a pénz eredete felől, megindult az eljárás. Személyi hir. Stégmüller Mária, az orszá­gos háztartási tanfolyam központi igazgató­nője Budapestről f. hó 8-án Érmihályfalvára érkezett, a hol megvizsgálta a helybeli tan­folyam vezetését és a tapasztaltak felett tel­jes megelégedésének adott kifejezést. Az igazgatónő, aki ittléte alatt Jakab Rezső fő­jegyzőnek volt vendége, 9-én délután utazott vissza a fővárosba. Látogatások. Hétfőn délelőtt Weingartner Andor, a biharmegyei gazdasági egyesülőt titkára, kedden Merza Jenő nagyváradi gaz­dasági tanár tekintették meg az érmihály­falvai háztartási és gazdasági tanfólyamot, a hol elragadtatásuknak adtak kifejezést a nö­vendékek' gyors előrehaladása felett. WA Debrecen, Arany János-u. I.sz. i. emelet, Csanak-ház, Hölgyek ügyeimébe ajánljuk kalap-ujdonságainkal. nyozása, amikor elbúcsúzva a szívélyes és kedves tanítónőktől Szőke plébánossal el­hagytuk a tanfolyam helyiségét s az egész utón azon vitatkoztunk, hogy kik teljesítenek magasztosabb hivatást? A hittéritők-e, akik a kereszténység eszméjét hirdetik a pogá- nyok között, vagy az a három bájos fiatal tanítónő, aki háziasszonyt, családanyát nevel azokból a gyermek leányokból, akik idővel a házi teendők megbecsülése mellett, egy férjet boldoggá és egy családot megelégedetté tenni vannak hivatva ? ! ? Vagy van-e fenségesebb, magasztosabb gondolat annál: „az igazi háziasszony, a férj keresményének takarékos gyümölcsöztetője?!“ Sim/eó Aladár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom