Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)
1913-01-25 / 4. szám
4-ik oldal. KÖZÉRDEK január 2o. 4-ik szám. Ruhát fest és vegyileg tisztit Hauftél Sámuel villany- és gőzerőre berendezett intézetében = Nagykároly, Kölcsei-ut I. = a római kath. templom mellett. Alapittatott 1902. Telep: Petöfi-ut 59. gyasxtási anyagot állítana elő. Maga a szat- mármegyei gazdasági egyesület is még csali azon a ponton van, hogy a köz- tenyésztésben levő anyagot nemesítse. — Nos lám ! Ha direkt még nem is, de a maga módja szerint beismeri, hogy a gazdák az okai a drágaságnak. — Hát jól van. Hogy még inkább feltüzeljem nagyságos asszonyomat az agráriusok ellen, elárulok valamit. Amig maga 8 fillérjével vásárolja a tojást, addig innen, igenis a mi hazánkból waggonszámra megy külföldre a tojás és pedig nem 8 fillérjével darabonkint, hanem fél, illetve harmad áron. És ne higyje senki, hogy talán egy-két waggonról van szó, hanem évente 450 waggonról 36 millió korona értékben. És mégsem tudom ezért elítélni gazdáinkat. De igenis tudom azért elitélni, hogy mig vannak az országban részek, hol örül a gazda, ha 4 fillérjével eladhatja tojásterméséi, addig viszont vannak oly részei az országnak, ahol biz’ a termelés nem képes a szükségletét fedezni, úgy, hogy a termelő kisgazda a csekély készletért a direkt fogyasztótól többet kap, mint ahogy a londoni piacon veszik a magyar tojást. A mi vidékünkön ha 10 tyúkot tarthat a gazda, épp úgy tarthat 30 darabot is, hogy ne beszéljek az alföldi gazdák többszáz darabos tenyészeteiről. Munkája nem több ezzel, tartási költsége sem emelkedik annyira, hogy tisztességes haszon mellett ne adhatná termékeit olcsóbban és amellett a többtermeléssel az ő haszna, illetve jövedelme emelkednék. Azért nincs nálunk 4 filléres tojás, mert nincs termelés. Éppen a gazdák érdekében kellene az üzleti alapon álló baromfitenyésztésnek propagandát csinálni és a termékek értékesítését úgy szervezni, hogy a sok közvetítő kezén az ára ne emelkedjen a belérléken felül, mire a fogyasztóhoz jut. Ha a gazdasági egyesület ezen a téren el fogja találni a helyes irányt, úgy a termelők és a fogyasztók is hálásak és elismeréssel fognak adózni. — Tehát mégis elismeri, hogy a bőrkabátosokon múlik minden! — Nem egészen! Addigra is, amíg a mi vidékünkön a tójás termelése a normális fokra nem jut, kénytelen vagyok a közvetítő kereskedelmet okolni, é Mert a 450 waggonból ide is lehetne valamitzirányilani. — A tejjel hogy vagyunk ? — Ott bizony oly ártatlan az uradalom, mint a .. . — Jó, ismerem, mit akar mondani. — Ha tudja, nem folytatom. Csak azt mondom, ha Nagyságos Asszonyom naponta két és fél liter tejet ai\«.r venni, vegyen egy fél tehenet, azt adja kj tartásba X. V. gazdának, mert annak van takwgnánya, istállója, de pénze, oh pénze tehénre, cty most másra sincs. Akkor vegye meg tőle a tejéi literenkint 16 fillérjével, de azért csak 10 fillért fizet neki, mert 6 fillérrel a gazda törleszti, a tehén árát. így biztosíthatná a-jutányos áru Je jel. De minthogy ezt Asszonyom nem tesÉlgneg, fizesse ki egy évre előre a tejet, hogy a gttzda vehessen tehenet. Ezt szintén nem teszi meg ugye? Pedig csak Így lehetne erről szó és igy is csak akkor, ha többi társai is azt tennék. De minthogy nem teszik, megteszik a tejbárék, grófok és királyok. Mert ma már nem a termelő ad hitelt a fogyasztónak, hanem a. termelő szorul rá a hitelre, hogy termelhessen. Ezéft van az, hogy 16 fillérért odaadja a tejet a tejkirályoknak, holott Nagyságos Asszonyom I8ifd -szivesen fizetne érte. Ugye ? — És 'ez u horiásció helyzetei itt:, meddig., márad igy ? Afert tudju ''őmintép.mondvu, különben jól érzem itt magam. —1 Csak addig tart itt ez az állapot, amig a gazdasági egyesület nem létesít a falvakban tejszövetkezetekeP} melyek központja természete sen Nagykároly'Uenne. A kisgazdáink tejtermelése van hivatvá ezen a tejmizérián segíteni. A tejgyüjtöhelyekröl ide a központba küldik a tejet és tisztán 1kezelt, valódi tejet kaphatunk i majd olcsó áron. Azon tejmennyiségből, mély megmarad, vajat termel a szövetkezet és a közvetítő kereskedelem kizárásával megszünteti az indokolatlan árviszonyokat. — De mondja, megcsinálja ezt az egyesület ? Hogyne! Egyszer már kell valamit tennie ! ov* Szenzációs újdonság Royal kávéházban minden szerdán, csütörtökön, szombaton és vasárnap mozielőadás lar tátik. Változatos műsor! Belépti-dij nincs! A nagyérdemű közönség jó- akaratu támogatását kérve, vagyok kiváló tisztelettel: Braun Márton tulajdonos. Pénzintézetek ! (S.) A nagykárolyi pénzintézetek közügy Ülé#ní>kll);í^vút 4 , icMtke t Takarékpénztár Részvénytársaság“ riyitp'tta meg, mely hétfőn számolt be rész vény őseinek a muít év eredményéről. A fiatal pénzintézet fejlődésének meglepően szép jelét I szolgáltatta s kétségtelenül megszilárdította j pozícióját a város közgazdasági életében, A szép eredményért méltán illeti meg az elismerés a bank vezetőségét és első sorban i Kardos Aurél ügyvezető-igazgatót, akinek ' körültekintő, gondos és szolid munkássága tiszta légkörébe. A szegények, özvegyek, árvák és elhagyottak gyámolitója, szószólója, jóltevője volt. Nem kiméit fáradságot, munkát, időt, ha befolyását, tekintélyét egy jó ügy érdekéken használhatta. Bölcs tanácsát senkitől sem vonta meg, aki csak bizalommal hozzá fordult. Pártolt és támogarott, ahol csak kellett és lehetett. Érdeklődött a közügy iránt, ott volt, a hol a közérdek önzetlen, lelkiismeretes munkást ki\ ánt. Fényesen kitöltötte azt a helyet, ahová a közbizalom felekezeti külömbség nélkül állította, szem előtt tartva a Próféta tanitását Dürsü esz slojm hoir Mozdítsátok elő a város jólétét, amelyben éltek. És mindezen a sokoldalú, közjó érdekében kifejtett munkássága nem téritette őt le ez előre kijelölt útjáról. Nem múlt el nap, hogy ne mélyedéit volna bele a talmudtudomány mély tengerébe, tanított és tanult, tanult dicső élete utolsó órájáig. Hisz úgyszólván a tal- mud foliánsa melől szólította el az Ur e földi életből, a talmud szellemének szárnyain emelkedett föl a szellemek világába, az örök élet örök honába. És bátran mondhatjuk a tegnap fölolvasásra került heti szakasz szavaival : Yajhi jodov emunő ad boj hasémes kezei — a munka jelképe — kitartottak, el nem fáradtak, nem hanyattlottak alá, egészen mig földi élete napja örökre alá nem szállott. Ki noch nafse derabi Johanan Poszach álé rabi Jichok ben Elozor. Olvassuk a Tal- mudban: Midőn rabbi Jochana lelke örök nyugalomra tért, Kosók liojajm lejiszroel kojajm bó hasemes bocohoroim oly súlyos és gyászos rabbi Jochanan halálának napja Izraelre nézve, mint az a nap, amelyen a delelőpontján álló, melegitő és sugárzó nap hirtelen, mindeft átmenet nélkül lehanyatlik és mély sötétségbe hurcolja a föld színét. Dihesid vehojó°bojajm hahü veheveszi hasemes bocobéjo jim vehahasaehti loórec bajajm ajr, mint ahogyan írva vagyon: Es lészen ama napon, lenyugtatom a napot délben és elsötétítem a földet világos nappal. Gyászoló gyülekezet! Mi is mondhatjuk rabbi Jicchok szavaival, Kosóh hajajm lej- isroel súlyosan gyászos ama nap, melyen Izrael egyik !fónyes napja tiint le örökre, hirtelen sötétségben hagyta családját, hitközségét, akkor amikor delelőpontján állott, a maga teljében, fényes ragyogásában, szeplőtlen tisztaságában. Ott hanyatlott alá, ahonnan még egy bosszú ut vezet le a sir hideg, sötét gödréig. Al zosz espedó veelió ezért oly nagy a ml bánatunk, ezért jajgat lelkünk, szorul össze szivünk, ezért tolulnak könnyek szemeinkbe, ez teszi gyászunkat oly tragikussá és vesztességünket pótolhatatlanná. Mélyen tisztelt gyászoló gyülekezet! Elébe megyünk a fák újévének, kopáron dísztelenül merednek a törzsek karjai az ég felé, siratják az elrabolt gyümölcsöt, a lehullott lombkoronát. De gyászukban, elhagyatottsá- gukban köszönt rájuk ujévök. És pezsgésnek indul a remény éltető nedűje. Igaz — hirdeti e nap prefeciáját — lehullott lomb, porba dőlt kőid koronátok, de él még a gyökér az anyaföld meleg méhében, óva a rideg tél jég leheletétől, az időjárás viszontagságaitól. Élni fogtok ti még, gyászoló fák mind, rügyezni, virágzani és pompátokban díszelegni. És ez a természet világából és vallásos életünkből vett szép példa szolgáljon nekünk is vigaszul. A halál jéghideg keze elragadta tőlünk díszünket, koronánkat, megfosztott bennünket ékességünktől, vezetőnktől, mesterünktől, üres lett e templom, hideg e szent hajlék, lombtalan a sok száz éves törzse e nagyhírű dicső hitközségnek. De a megdi- csőült lelkipásztor, Fürt Efrajim szelleme, mely hitközségében, annak intézményeiben, minden egyes derék tagjának lelkében szivében oly erős, kiszakithatatlan gyökeret vert, élni és éltetni fog továbbra is, az ő átszellemült lénye mindig közietek, itt e templomotokban, iskoláitokban és házaitokban fog időzni titeket áldva, értetek aggódva és imátkozva. Mert szelleme és emléke, a kegyelet és szeretete termékeny talajában gyökeredzik, a kegyelet és szeretet, mely nemcsak érzésben, hanem tettben és áldozatban nyilvánul. Émlékét nem hideg sírkő fogja megőrizni és feledéstől megóvni, ha nem az élő lélek és meleg szív, az általa létesített és fejlesztett, a hitélet erősítésére szolgáló alkotások fentartásával és tovább- iejlesztésével. És ez a hálás megemlékezés, ez az elhunyt lelkipásztor irányában érzett és tettben nyilvánuló kegyelet és szeretete, mely a hitközség vezetésében és intézményeiben bizonyára mindig kifejezésre fog jutni, ez szerzi és hódítja nektek vissza eltűnt koronátokat, elvesztett ékességteket, zöldelni, virágzani, gyarapodni és erősbödni fog e gyülekezet régi törzse Zeher cadik livrocho. A jámbor, a dicső Fürt Efrajim, lelki- pásztorok emlékének ápolása áldást fog hozni reátok, e nagytekintélyű hitközség minden egyes tagjára. Amen !
