Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)

1913-03-15 / 11. szám

4-ik oldal. KÖZÉRDEK 1913. március 15. 11 ik szám. mODERN RUHAFESTÉS LJTÍ IT7Í ITn O TI I GALLÉROKQŐZMOSÁSA BÁRMILY PIVÄTSZINRE í| MJ I H J L l\ i HL tükörfénnyel hófehérre. Nagykároly, Széchenyi-u. 43. sz. (A róm. kath. elemi fiúiskola mellett.) — Hogy jön maga ahoz, hogy ezt a fia­tal embert közvetítse. — A legényhez for­dul, — ebből még magának is baja lesz ! Nem tudja, hogy csak a közvetítő ur a hiva­talos. Csak neki szabad. Jöjjön most maga én velem, én viszem magát a Rosenfeld úrhoz. Ä legény ismét bizonytalanabbul lépked a néni után, meg is áll. Az asszony, — hogy haladásra bírja a legényt, — csak megy to­vább a leánnyal, aki vigyorogva hátra-hátra néz s jelentgeti: „Ni mán megint bolondul. Ni mán megállt.“ — „Haggyad csak, majd eljön a!“ De biz’ a nem megy. A vörös épen eleget beszélt. Már ott tartanak, hogy állami állást ígér neki, meg nyugdijat! Semmit se kell dolgozni ! Ilyen sok szép elől, hogy menne a nénivel. A vörös még húzogatja is a kabát­jánál fogva s a legény megindul vele ellen­kező irányba. A leány jelenti: „Ni mán mennek visszafele l'-' Erre a néni is megfordul s minthogy köz­ben eléggé elhaladt, jól hallhatóan és éke­sen hozza tudomására a vörösnek elképzel­hető legjobb kívánságait. „Az istenit, hát nem elvitte?“ veti oda a leánynak keserűen. Hiába ! Ez megesett. A közvetítésből járó 3—4 korona elúszott. Elvitte a vörös. A vörös egyedül maradt a legénnyel, a néni személyében elhúzódott a vész, hát kezd atyáskodó, de egyben határozottabb hangon beszélni a pácienssel. — Csak nem kell válogatni a helyekben fiatal ember! Nem lehet egyszerre a legjob­bat, hát próbálunk. Csak mindig én hozzám jöjjön, majd én elviszem magát a Rosenfeld úrhoz (úgy látszik, társak). Maga nagyszerű helyet fog kapni. Csak nem kell válogatni. Egy zsidó asszony fordul be az utcába: „Épen jó, hogy tetszik jönni“ itt most ide­genre fordul a beszéd, eszeveszett gyorsaság­gal beszélnek f szemmel, beszélnek szájjal. Egy-kettőre értik is egymást. A szegényes külsejű asszony hihetetlen fölénnyel fordul a csizmás, pálcás fiúhoz. — Na, akar maga én velem jönni? — Há hová ? — Nagyszerű! — majd én azt magának talán megmondom, hogy egyedül is odata­láljon. Én fogom magát odavinni, ha igazán be akarná állani. — Bánom is én, vigyen, csak jó hely legyen. — Hát azt én mondok magának, hogy az egy finom hely, az egy úri hely, én csak urakhoz viszek. Hanem nézze; innét egy ki­csit messze van az a hely, éngem ne fárasz- szon maga oda hiába, osztán nekem ott ne okoskodjon. Hát be áll, vagy nem áll ? — Há’ ha jó a hely! Meg asztán meg­próbálom egy hónapra. — Jaj, ott nem lehet barátom, csak évre fogadnak. — Mit válogat maga, magával nem lehet beszélni, — vág bele dühösen a vörös. A legény érzi, hogy őt most úgy fogják, mint a tyúkok az udvarra lökött mócsingot. Rángatják, hurcolják, majd szétszedik s ha nem látnak belőle hasznot, elejtik, otthagy­ják. A katonasorban levő, nagy, mihaszna le­gény is, — hát még egy buta, fiatal lány, — tehetetlen bábnak látszik ezzel a pár ember­rel szemben, akik csak úgy rázzák ki tucat­jával a „jó helyeket“ a kisujjukból, mig ő napokig se tudna magának egyet is találni. Érzi, hogy ki van szolgáltatva nekik, tehe­tetlen nélkülök, rájuk kell magát bíznia. Szánalmas, hogy ez a nagy legény milyon megadással alkuszik evvel a hatalmas két emberrel. — Hát jó, én nem bánom, ha jó hely, mer én árva vagyok, kérem meg osztán ide is csak ma jöttem, hát én, hogy tudhassam ? De osztán jó hely? — Jó, jó, fiatal ember, én mondom ma­gának, — s a vörös már bele is karol a fiúba s útnak indítja. Utánuk az asszony. Nem hallani mit, de beszélnek neki mind a ketten. A falusi legény kioktatást kap a fortélyokról, az „ur“-ról, a „naceságá“-ról s megleli a városon legmeghittebb barátját s szerinte a legjobb akaróját, a közvetitőt. Mi­csoda nugyforitosságu lépés ez az ő életében, mert a műveletlen ember annak ül fel leg­előbb és legállandóbban, akivel legelőször beszél. * Engedjük meg magunknak azt a merész­séget, hogy a „Közérdekének egy ezután megjelenendő lehet, hogy nem is sokáig késő számából ollózzunk. Bizonyosan igy fog Írni a krónikás : „Hatósági munkás és cseléd- köz vetítő.“ A városi elöljáróság nagy köz­szükségletet betöltő intézményt valósított meg városunkban, mikor más városok pél­dájára, felállította a hatósági cselédközveti- tőt. A hivatalban, melynek vezetése egy vá- I rosi tisztviselő munkakörébe van beosztva, < a cselédeknek ingyen, munkaadóknak csekély j díjért közvetítenek. Az elöljáróság belátta, hogy azokat a becses munkaerőket, kiket mint a háztartás és gyermeknevelés legmeg­bízhatóbb munkásait, házunkba, úgy szólván a családba fogadunk, magunk ellen való mulasztás volt üzérkedő közvetítők kezére I játszani, ahol a cselédelem kitanult és elrom­lott. A városi lakosságnak nem mindegy, hogy milyen elemet fogad házába, tehát i önérdeke arról gondoskodni. Szolgálaton ki- j vül álló cselédeket és munkásnőket megbiz- j ható szállásokon helyezi el a hivatal addig, I amíg helyet kapnak. Jól tudott dolog ugya­nis, hogy a cselédszerzőknél facér személyek­kel eltöltött pár nap alatt a legjobb indulatu munkásnő és belevezetődik a esalafintáskodá- sok egész tudományába és az a kis lejtő is sokszor van egy-egy cselédszerző hely kü­szöbére támasztva, amelyen a munka útjá­ról züllésbe siklik a facér cselédleány. (Példa rá az érmihályfalvai eset, és sok más ki nem tudódott esett itt is, meg másutt is.) Addig a közerkölcsök javítását célzó társadalmi mozgalmak is, nő és gyerekvédelem, csak erőpocsékolás, lyukas hordó töltögetése fél­kézzel, mig a másik félkezünkkel elfelejtük a nyílást befogni, ha nem zárjuk el a rom­lásba vezető utakat, hanem káros intézmé­nyek tűrésével nevel a társadalom magá­nak megtévelyedetteket, hogy legyen kiket nagykópüsködve javítania. A hivatalos köz­vetítésben való bizalom lehetővé fogja tenni, hogy jobb szülők is szolgálatba bocsáthassák gyermekeiket, mig eddig csak -az elesett, semmi egyébre nem való elem ment legin­kább. Megszűntek a kitanitások, titkos egyez­kedések a „naccsága“ ellen, a közvetítés megbízható, pontos és gyors lett a ható-sági közvetítő felállításával, őrök érdeme annak, aki megteremtette!“ Vásároljon női-, férfi- és gyermekcipőket 6RÜNSPÄN I6NÁC-"É cipészüzletében, Nagykároly, Széchényi-u. ahol az üzletnek május 1-ével leendő fel­oszlatása miatt rendkívül jutányosán vásárolhat. w Szenzációs újdonság! Royal kávéházbaii minden szerdán, csütörtökön, szombaton és vasarnap mozielőadás tartatik. Változatos műsor! Belépti-dij nincs! A nagyérdemű közönség jó- akaratu támogatását kérve, vagyok kiváló tisztelettel: Braun Márton tulajdonos. Színház. (Ss.) Az utolsó héten mintha észbekapott volna a közönség. Amit eddig sokan elmu­lasztottak, — megszerezni maguknak egy legkellemesebben eltöltött est gyönyöreit, — az utolsó héten akarják pótolni. Est est után zsúfolt ház előtt játszanak á búcsúzó színé­szek. A közönség minden este melegen és fáradhatatlanul ünnepli kedvenceit, kiknek bizonyára jól esik látni a rossz viszonyok miatt sokszor nem látható, voltaképen mégis meglevő ragaszkodást a közönség részéről. Bizonyára jól esik lelkűket még egyszer az ünneplés sugaraiban megfüröszteni és ha emelhetnek is kifogásokat közönségünk ellen, más tekintetben nem fognak talán tőlünk rossz emlékekkel távozni s majd egy jobb év és szebb jövő reményében szívesen fog­nak körünkbe visszatérni. 7^én Gáspár Jenő jutalomjátókául „Lu­xemburg grófja“ ment. A közönség fárad­hatatlanul tapsolta a rendkívül közkedvelt­ségnek örvendő komikust, aki neki eddig is, meg különösen a mai előadáson is a legtöbb élvezetes, kedélyes percet szerezte. A többi szereplőkről valóban nem a legtöbb jót le­het mondani ez estén. Jó volt Szigethy, Csáky és néhol Juhos. 8-án a színészettől búcsúzó Szelónyi Emilia játszotta búcsúzóul az' „Elnökné“ címszerepét. Hatalmas ovációban volt része a még mindig pompásan játszó művésznő­nek. Játéka most is elsőrendű volt. Külön­ben az egész darab nagyszerű előadásban került a közönség elé. Kitünően játszott Füzes A. és Gáspár. Jó volt Csáky, Ernyei és Kun. 10 én Juhos M. és Kun D. jutalomjáté­kául „Szulamith“-ot elevenítette fel a direk­tor. Az ünnepelt színésznőnek kitünően meg­felelt a szerep karaktere, a sok énekszám, minthogy tudvalevőleg az ő erőssége és kiválósága a hangja. Kun Dezső már nem kapta meg a neki való szerepet, nem is tudott bele annyi jót vinni, mint azt már régi alakításaiban megszoktuk. Nagyon szé­pen énekelt Bay L., csak a játékába vinne több erőt. Különösen lapos volt a jelenete, mikor feleségének bevallja megszegett eskü­jét. Jól játszott Szigethy és szépen táncolt. 11-én „Az elnökné" ment másodszor. A léha kis darab adta meg az ulkalmat arra, hogy a közönség kifejezze elismerését a tehetséges drámai erő, Boross Emil előtt. Es szives örömmel ki is fejezte eme jutalom­játékán. , 12-én Csáky Antal jutalomjátéka gyanánt Éva került színre zónaelőadásban, zsuffolt ház mellett, nagyon jó előadásban. A 13-án ELSŐRANGÚ NŐI i DIVAT-TEREM!!! PÁRISI ÉS BERLINI MODELEK FEL­ÖLTŐK, PONGYOLÁK ÉS BLÚZOKBA. Costümöket és francia toaletteket saját műhelyembe mérték szerint készitek. 4 » «) 5 Tf A T 7 DIVAT Ív T\. X JLá TERME 1ST ^ <3- "5T TZ. ^ 12 o DLi "ST.

Next

/
Oldalképek
Tartalom